Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-06 / 36. szám

tudomásvétel után, a fővárosi sajtó egyszerűen napirendre tért.

Mi sem akarunk a vármegyék közigazgatási bajaival foglalkozni, csupán ami ezen bajokkal szerves összefüggésben van, a vármegyék tiszt- veselőinek anyagi helyzetéi óhajtjuk némileg megvilágítani, s rámutatni arra, hogy a vármegyék tisztviselőinek helyzetén most már maguk a megyék, saját hatáskörükben segítsenek.

Nézetünk szerint most már a társadalomból kell kiindulnia ama mozgalomnak, mely a vármegyei tisztviselők helyzetét elviselhetővé tegye.

A vidéki sajtónak vált kötelességévé, hogy a mozgalmat országos jellegűvé tegye.

Mert nagyon bölcsen tudjuk, hogy a köz- igazgatási teendők évről-évre fokozódnak, s a szoros értelemben vett közigazgatási ügydarabok ezer meg ezer száma mellett, szintén igen tekintélyes kontingenst tesznek ki a kihágási ügyek, valamint az iparengedélyek, iparigazolványok, halászati jegyek, cseléd- és munkakönyvek és a többi kiszolgáltatása, sőt a mindenféle nyilvántartási jegyzékek vezetése is jelentékeny munkaanyagot szolgáltat.

A vármegyei tisztviselőknek a munkaanyagból bőven kijut; mert a modern korhoz, s ennek finomult követelményeihez képest, a munkaanyag tetemesen szaporodott.

De a munkaerő most is jó formán csak az, ami húsz év előtt volt.

S az ügyforgalom évről-évre növekszik, mit három tényező egész következetességgel a jövőben is csak fokozni fog. E három tényező: a törvényhozás folytonos reformintézkedései, a modernebbé alakult életviszonyok, és jogkereső közönség igényeinek fejlődése.

Tisztviselőinknek e három tényezőt mindig figyelembe kell venniök, ha azt akarják, hogy tisztviselői nivón állóknak tekintessenek.

S mégis mit tapasztalunk? Azt, hogy ellen- szolgáltatásképpeni javadalmazásuk most is a húsz év előtti, holott minden, de minden még- egyszer olyan drága lett.

A vármegyék tisztviselői ma már legnagyobbrészt azért szolgálnak,. hogy tisztviselői állásuk a megélhetést eredményezze.

Régen letűnt az az idő, midőn a tisztvise- lőség »nobile officium« számba ment.

Ma a tisztviselőtől megköveteljük azt, hogy kellő képzettséggel bírjon, s hivatásának teljes odaadással feleljen meg. S ha ezeket megköveteljük, akkor nemcsak méltányos, de egyszersmind jogos is az a kívánságuk, hogy őket ilendően javadalmazzuk.

Mindezeket már igen sokszor elmondottuk, de ha ez alkalommal ismételjük, s újból szőnyegre hozzuk, az egyszerűen csak abban találja

inkább azt gondolom, hogy képzelődtem, mert annyira izgatott voltam, hogy nem tudom mi történt velem.

Tehát ott az ajtó, ott bemegyek és ő hihetőleg másik ajtón szintén bejön, mert e perczben eltűnt és én egyedül álltam az elő szobában. Az öröm erősen megdobogtatta szivemet, kezem remegett midőn a belső ajtó kilincsét érintém, nem is kopogtattam, minek ?

Még egy perez . . .

Beléptem . . .

Ah! . . .

Fejem szédülni kezdett ... a pamlagon ott ült . . . Péter urambátyám, a kit a kaszinóból jól ismertem, kezében volt az újság és szájában kedves tajtékpipája.

— Isten hozta édes öcsém, no ez derék, éppen most mondja a feleségem, hogy már alig várta, hogy engem meglátogathasson; szeretem, hogy minden kopogtatás nélkül nyitott be, bizalmasan, ki nem állhatom a teketóriát! Tessék öcsém egy kis jó cognak! No, mit szól már ehez az Ugron-Uzselácz ügyhöz ? éppen most olvasom, ugy-e bolond dolog?

— Rettentő bolond dolog, mondtam én kitörve, aztán akkorát sóhajtottam, mint egy pusztai oroszlán s nagy kedvem lett volna keresztül szúrni Uzselá . . . vagy nem is tudom mit akartam.

Bőm óki.

A Tátra alján.

— IJti naplómból. —

Baross Gábor a nagy zónamester dicsőítésével megváltva jegyünket kényelmesen helyezkedtünk el u. rí. „kilátási-kocsinkban“, a melynek előnye abban rejlik, hogy 3 oldala üvegtáblákkal födött, lévén a vonatnak utolsó kocsija.

Utunk Kassáig az alföld egyhangúsága s a nyári nap égető heve miatt meglehetősen unalmas volt.

Igénybe véve a zóna-jegy azon előnyét, hogy valamely közbeneső állomáson 24 órára megszakíthatni az utat, Kassát megtekintettük. Szép fekvése, számos temploma s főleg hires dóm-jü. kellemes benyomást gyakorolnak az idegekre.

indokát, hogy közigazgatásunk bajainak orvoslása kapcsában a tisztviselői fizetésemelést is elengedhetlennek tartjuk.

Minthogy pedig most már az állam ez állapoton nem segít; s mert már van egy vármegyénk, mely megmutatta a módot, hogy a létező baj orvoslásához saját hatáskörében is hozzá mer nyúlni; tekintettel arra, hogy első sorban is a mi érdekünk az, hogy jó közigazgatást teremtsünk ; oda kell törekednünk, hogy az utat jelölő vármegyét követve országos mozgalmat idézzünk fel, s midőn közigazgatásunkat a jelen keretben javitani akarjuk, a fő kérdéssel kapcsolatban oldjuk meg a mellékkérdést is. Hiszszük, hogy e mellékkérdés megoldása, vagyis a vármegyei tisztviselők kellő javadalmazása által magán a fő dolgon is lényegesen, s talán alaposan javítanánk, a közigazgatási mizériánkról sem beszélnénk oly gyakran.

Me dór.

A váczi kiállítás ügye.

Városunkban már rég nem volt oly élénkség, milyent a mostani napokban tapasztalni lehet, s minél inkább közeledünk ahhoz a naphoz, a melyen Vácz városa ki fogja állni a próbát, meg fogja mutatni, hogy a gazdasági életben jelentékeny tényező, annál inkább nagyobb az érdeklődés a közönség részéről.

Nincs néposztály, mely nagy mértékben ne lenne felcsigázva a kiállítás sikere és dicsősége által, s a rendező bizottság élén állók mindent elkövetnek, hogy a nagy várakozásnak minden tekintetben megfeleljenek. Az eddig látott eredményből is már előre következtethető, hogy kiállításunk nem oly színezetű lesz, mint ez eddig már több helyen észlelhető volt, hogy össze- hordták a közelebb fekvő nagyobb városok tárgyait s azt mutogatták a nagy közönségnek, hanem igen is saját és vidéke termékeit, és készítményeit fogja produkálni.

A kiállítási főrendezői bizottság és a collcetiv kiállítók f. hó 3-án a kiállítási helyiség felosztása tárgyában értekezletet tartottak; s elhatároztatott, hogy a gépek a kert helyiségeiben, az első teremben gróf Nemes, Majthényi, Nemeskéri Kiss s Muslay, a nagy teremben pedig Coburg herczeg, Luczenbacher István, Vigyázó Sándor, Nógrádmegye, Nógrádmegye gazdasági egyesülete, Pestmegye, a Köztelek, a Borászati Lapok, és Nagy-Maros által kiállított tárgyak fognak helyet foglalni. Az udvarban pedig fognak a borkóstoló, a hideg étkek elárusitására, a dohánytőzsde, stb. számára helyet adni.

Ugyancsak ez alkalommal magáévá tette az értekezlet azon indítványt is, hogy gróf Bethlen föld- művelési miniszterhez küldöttséget fog meneszteni, mely deputátiónak tagjaiul gróf, Károlyi Sándor, Földváry Mihály, Beniczky Gábor, Majthényi István, és Luppa orsz. gyűl. képviselő, valamint Gsávolszky József, Reiser Béla, Freysinger Lajos, Vörös Károly, Iványos Kálmán és Gajáry Géza választattak meg.

A kiállításról továbbá kathalogus fog szerkesz- tetni, melynek eszközlésével Reiser Béla és Serfözö Géza bízattak meg. Ezen kis könyvecske Útmutatóul fog szolgálni a kiállításra nézve s alkalmas lesz a helybeli, a fővárosi s a környékbeli kereskedők, gyárosok, és iparosok hirdetéseit a legszélesebb körben

Utczái némelyike szép, tágas, de a legtöbbje görbe, apró házakkal. Némelyik utczájába kapun át lehet jutni, kívülről háznak látszik az. A nűrenbergi utczákra emlékezteti az embert.

Dómján kívül tudvalevőleg sonkája hires Kassának, különös azonban, hogy ezt legnagyobb vendéglőjében nem kaptunk; poloskát azonban nem kérve is adtak. Ez hírhedtté is tette Schalkházat!

Másnap folytattuk utunkat, mely már a természet remekeiben elég változatos. A vasútnak sok helyt a hegyek alatt kellett utat fúrnia s lépten nyomon folyókat, hegyipatakokat áthidalnia.

Poprádot megközelítve óriás hegyek tűnnek egyszerre az — e nélkül is — felséges tájban gyönyörködök szemei elé. Valóban felhőknek nézheti őket az ember — miként egyik utitársam.

Poprádról másfél óra alatt jutottunk be bérkocsinkkal Felka és Schagendorfon át Tátrafüredre.

Tátrafüred három van 0-, Uj- és Alsó. Néhány lépésnyire egymástól. Az elsők kiválókig turisták s olyanok veszik igénybe, kik nem betegségből keresik fel hazánk ezen, a természet minden szépségeiben bővelkedő vidékét; mig az utóbbiakat inkább azok látogatják, kiket megromlott egészségük helyreállitására az orvosi rendelet küld ide.

Ö-Füred, — eminenter Tátrafüred — képezi gócz- pontját a kirándulásoknak a tarpataki vezesés, — öt tó, — csorbái lóhoz a felkai völgybe lengyel nyereg, lomniczi és a többi csúcsokra, a bétái és dobsinai barlangokba.

Magokban is alkalmasak azonban hegyóriásaik elragadó képe, — a kiterjedt fenyvesek kitűnő kiimája, — fürdőik forrásaik és gondozott sétán taikkal az itt üdülést keresőnek pihenést nyújtani. Ki fáradt testének üdülést, beteg lelkének szórakozást keres egyaránt megtalálja, mint teljesen kielégítve távozik innen a természettudós és kedves emlékkel a turista.

T. N

közzé tenni; — erre különösen felhívjuk a közönség figyelmét. — A hirdetésnek ára egy lapra G frt.

A lőház sem vonul vissza a kiállítás ügyétől, mert, mint értesültünk, 500 frtot ajánlott fel saját pénztárából a kiállítási termek Ízléses átalakítására nézve.

A váczi nőegylet is igyekszik a kiállítás fényét és dicsőségét emelni, s e czélból 19- és 20-án mulatságokat rendez.

A bíráló bizottság f. hó 7-én d. u. 4 órakor Budapesten nagygyűlést tart, melyen a jury teljesen ki fog egészittetni s hatásköre megállapittatni.

A váczi régészeti kiállítás elörajza.

I. Olajfestmények

a) valódi mübecscsel bíró leépek.

1. Murillonak tulajdonitott. Gortonai Margit a székesegyházban.

2. A helybeli szent Ferencz-rendieknél seraphi szent Ferencs.

3. Egy darab kis kép a piaristáknál Függertöl.

4. Kai. szt. József a kegyesrendiek lépcsőházában.

5. Guiddo Reni „Krisztusa“ dr. Argenti Döménél.

6. Két darab Salvator Rosa kép Péts Ferencznél.

7. Krisztus a keresztfán olajfestmény özv. Pollák Jánosnénál.

8. Camillo Rrocachinis kép Péts Ferencznél.

9. Mária-Terézia több rendbeli képei dr. Schuster Konstantin váczi püspöknél.

10. XVI. Lajos és Mária Antoinette a guillotin előtt dr. Argenti Döme tulajdona.

11. József nádor Stefan vendéglősnél.

b) Kevéshhé klasszikus képek.

L Tizennégy váczi püspök arczképe a püspöki residentiában.

2. FIusz nagyprépost arczképe ugyanott.

3. Mösch Lukács arczképe a kegyes-rendiek ujoncznöveldéjében.

4. Gróf Koháry István arczképe a váczi kolostorral a szent Ferencz-rendieknél.

5. Gróf Koháry arczképe a füleki csatával ugyanott.

6. Siennai szent Katalalin 1732-ből a szent Ferencz- rendieknél.

7. Szent-Katalin 1751-ből ugyanott.

8. Egy pár tojásdad alakú kép a szent Ferencz- ründiek szent sir kápolnájában, az egyik Krisztus ábrázolja, a másik szent Józsefet.

9. Egy csipkeverő munkás a piaristáknál.

10. Koldus a korsóval a kegyes tanitó-rendiek gyűjteményében.

11. Sent Ferencz képe ugyanott.

12. Egy pl éh re festett kép Bártfai Márton 1782. ugyanott.

13. Öt darab különféle aquarell-kép Péts Ferencz tulajdona.

14. Öt darab elefántcsontra festett kép Terpitz aranyműves tulajdona.

15. Gróf Klobusitzky császári vadászmester arczképe pergamenre festve özvegy Polláknénál.

16. Egy hárfázó nő alabastromra festve ugyanott.

17. Cházár András arczképe a süketnéma intézetben.

18. Deseritzky ncze arczképe a piaristáknál.

II. Rézmetszetek, kézi rajzok stb

1. Munkácsy Mihály kézi rajzai.

2. Hat darab rézmetszet Terpitz aranyművesnél.

3. Gróf Migazzi Kristóf a szent Ferencz-rendieknél.

4. Erdélyi vásár Schwoy Miklósnál.

5. Götz tábornok arczképe Vadász Ede tulajdona.

III. Egyházi felszedések.

1. Több szentségtartó a székesegyházban.

2. Egy darab gyönyörű ezüst kereszt ereklyével, a szent Ferenczrendieknél.

3. Egy elefántcsont kereszt a káptalan iroda helyiségében.

4. Elefántcsont kereszt Fortuner Elek tulajdona.

5. Gyöngyházzal kirakott kereszt a szent Ferencz- rendieknél.

G. Gyöngyházzal kirakott kereszt a kegyesrendi kolostorban.

7. Egyházi öltönyök, ezek között egy darab Mária- Terézia által sajátkezűi eg hímzett casula.

IV. Fegyverek.

1. Egy régi pallos a piaristáknál.

2. Egy régi puska ugyanott.

3. Handzsár-forma kés ugyanott.

4. Egy zászlórúd ugyanott.

5. Két puska a múzeumban.

G. Egy régi vaskard pengéje a váczi múzeumban.

7. Egy magyar kard Terpitz aranyművesnél.

8. Egy régi karabin ugyanott.

9. A parmai herczeg játék-kardja özv. Pollák Jánosnénál.

10. Gróf Klobusitzky kardja ugyanott.

11. Kis Ernő honvéd tábornok pisztolyai.

12. A nemzetőri zászló a városházán.

13. Papp Melchizedek honvédtiszti sapkája.

14. Tarsoly Hufnägel Imrénél.

15. Régi sarkantyúk a múzeumban.

(Folytatása következik.)

Ä nagy idők emlékei.

Csodálatos érzés fogott el, mikor végig jártam a Vigadó termeit, a hol most szabadságharczunk emlékei vannak kiállítva. Itt egy fegyver, oil egy zászló darab; egy nyereg amelyből valamely névtelen félisten kivágta az osztrák generálist; proklamácziók, amelyek a lelkesedés valóságos tüzláváját ontva hirdetők a szabadság keresztes-háborúját; csataképek, amelyeken a mi zászlóink színeit lobogtatja a szél, s a mi