Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-15 / 33. szám
XIII. évfolyam. 33. szám. Vácz, 1891. augusztus 15. SZÉPIRODALMI HETILAP. Oc KEiÖFIXETÉSI Á SS t : negyed évre 1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: lO kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) SXfiRK KS5KTÓSK© KS M B .4 OÓ1IB V VT4 L : Vácz, Oasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vis&za. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. III Bt 1>ETF.SE14 : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Nyíl (-< é r : sora ...........................................................30 kr Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. Éljen a kath. Legényegylet! A múlt alkalmakkal megpendített dalegyesület és az iparos ifjak egyesületének eszméje városunk kath. Legényegyletének életében testesül meg. Ezen egyletnek czélja a vallástalanság és erkölcstelenség veszélyeinek kitett iparos-segédeket a vallás-erkölcs utján megtartani s nekik egy bizalmas otthont alkotni, hol nehéz munkájuktól szabad óráikban üdülést nyerjenek, lelkűk nemesen megpihenjen, elméjük kiképződjék. Ma, különösen városunkban az iparososztály majdnem beolvad az intelligens osztályba. Képviselve van minden mozzanatnál és tiszteletben részesül. Iparos ifjaink, a kor haladásában fényesebbé vált jövő iparosai még nagyobb működési teret és liszteletet érhetnek el városunkban a jövőben. Őket nemes kiképeztelé- sükben támogatni annyi, mint városunk jövője épületének egy erős oszlopot emelni. Az 1863. óta fenálló Legényegylet mindenha megtette kötelmét, de az a baj, hogy kellő támogatás nélkül szűkölködött. A megélhetés bajaiban, mint vészhányta sajka, küzdött. A legutóbbi időben már majdnem elmerült a kisded hajó a semmiség tengerébe. Régi lakásából távozni kényszerült, tagjai széthullott kéveként oszlani kezdettek. Mielőtt azonban megtörtént volna mindez, remegve a végenyészettől, hallatta szavát, kinyújtotta kezét, s e nemes kezeket, melyek iparos ifjúinkat anyaikig vezetik a valláserkölcs, a művelődés utján, megragadtá néhány jótevő, néhány nemes lélek, a humanizmus emberei, felsegítették az örvényből. Most már annyira van, hogy saját hajlékának nevezheti azon szerény házat, melyet a Kovách Pál-utcza 2-ik száma jelez. Vállaira nehezednek azonban olyan elvállalt terhek a házvételre vonatkozólag, melyeket egy ideig viselni tartozik s melyeket más alkalommal majd ismertetünk. A tömörülés, a haladás szemmel látható, s ha méltányolják az egylet törekvését a jótevő szivek, nemsokára teljes virágában fog diszleni az egylet. Mai előadása is jótékonyságra hívja fel a közönséget. E mellett egy élvezetes estét nyújt jótevőinek. Mulattató bár, de erköicsnemesitő kimenetelű színdarabot ad elő, melyben egy iparos kaszt valódi becsületessége s ártatlan tréfái tárulnak szemeink elé. Pártolni kell e nemesen törekvő egyesületet, segítsük a házvétel nehéz kérdésének teljes megfejtésére! Csak akkor kezdhet valóban emelkedni a virágzás magaslatára, ha tulajdon háza lesz! Éljen, emelkedjék, virágozzék városunk díszére a kath. Legényegylet! p. Telefon a vidéki városoknak. Az elektromos erő képezi századunk egyik legnevezetesebb hatalmasságát. Uj lendületet adott a forgalomnak, a kereskedésnek és a gazdasági fejlődésnek. A végtelen távolságok áthidalhatatlannak látszó méretei kakasugrássá zsugorodtak és az emberek, kiket mértföldek akadályai választottak el egymástól, a villám varázsereje által közel hozatnak egymáshoz. És a találmányok között, melyek az emberiség szellemi és gazdasági haladásának akkora szolgálatot tesznek, egy sem vetélkedik a telefonnal, mely valóságos koronája az elektromos találmányoknak. Alig pár esztendeje, hogy föltalálták és máris olyan óriási népszerűségre tett szert, hogy alig van főváros Európában, ahol be nem vezették volna. De nemcsak az ipar és gyári telepeken és kereskedelmi házakban, hanem magánépületekben is. Sőt már egyes városok is össze vannak kapcsolva a telefonnal és Budapest és Bécs között már egy év óta áll fenn és szolgálja mind a két város gazdasági érdekeit. Ideje tehát, hogy Magyarország vidéki városai és fontolóra vegyék az ügyet és okulva a fővárosban tapasztaltakon, a helyi érdekeknek bizonyára nagyobb szolgálatot alig tehetnének, mint a telefonnak bevezetésével, mely a vidéken nem kisebb hivatást teljesítene, mint a fővárosban. Nagy, élénk forgalom városokra nézve ma már nélkülözhetlen a telefon, ahol élénk ipar és kereskedelem van. A különböző hatóságok, intézetek, bankok, üzletek, rendőrség, tűzoltóság, orvosok, kórházak, iparosok, kereskedők, csendőrség és magánlakásokban a telefon összeköttetés a legnagyobb haszonnal jár. Községekben a nagyobb birtokosok, kereskedők és iparosok a községház és főleg ama központokon, hol in- formáczió nyujtatik az üzleti viszonyok állásáról. De A „Yáczi Közlöny“ tárczája. Egyiptomi mese. Félhiteles forrásból merítette : IszC-cLxriia.. »Lányomnak beszélek, menyem értsen róla !« Szörnyű hőség volt, mivelhogy Afrika melegebb éghajlattal bir, mint teszem azt némely európai város. Nem is csoda tehát, hogy a nagy fáraó, név skerint Ikszen-pukszenzes, neki hevülve felkiáltott: — Hamar, sört ide, a ropogóját, melegem van ! Természetes, hogy rögtön futott apraja, nagyja, minden néven nevezendő egyiptomi, sőt maga a nagy fáraónak felesége is előczihelódött királynői fönséggel mozogva, mert mivelhogy ő volt azon ősi nemes gyökér, melyből később Kleopatra is származott. (Legalább azt mondják!) — Apjuk, mondja ő, egyiptomi nyelven, egy kis söröcskét tán én is innám ! mit gondolsz ? — Ejnye, a ropogóját (szójárása volt) feleli a nagy fáraó, azt gondolod te, anyjuk, hogy az asz- szonynak is mindenhová oda kell ütni az orrát? — No no, már csak ne ropogj annyit édes öregem, hiszen én is csak azt mondom, amit te, hogy meleg van. — Hogy mered azt mondani? a ropogóját! hát nem látod-e Rammses dicső maradványait s nem okulsz-e belőlük? — Micsoda maradványokat ?- Hát a monumentális építményeken a faragvá- nyos képeket, melyek azt ábrázolják, bogy Osiris istenség elől ment és isis utána, ami annyit jelent, hogy első a férfi s az asszony: hallgass! De a fáraó életpárja nem azért voll asszony, hogy ezt. könnyen vegye. Sírni kezdett, mint a nílusi kro- kodilus. A jelenet megható volt, szerencsére a sörücske megtelte a maga kibékítő hatását, elszenderedtek, fejőket egy kopott spliynx szegletébe támasztva. Nehogy félreértés történjék, sphynx egyiptomi szó, ; bieroglyfekkel Írva, az őskorban más értelme volt, ma már annyit jelent, hogy: csikós kanapé. A fáraó életpárja, név szerént Kávéissza asszony, mivelhogy Kleopatra szellemének csirája már az ő lelkében is megvolt, minekutána a söröcskétől elszende- redett édes álomba merült. A sör szó műfordítás, mert az egyiptomiaknak nagy volt az ő tudományos ismeretük. Gyártottak ők már sört is, nílusi maszlagból, fino- mántos kesere volt, és igy hívták: „iszapos-liajtoncz- terméki-bóditványos-lé.“ Ézt a mai nyelvérzék egyetlen ! szótaggal fejezvén ki, ami szótárunkba is átültettetett s lett: sör. Tehát Kávéissza egyiptomi hölgy azt álmodta, hogy ő lovarnő volt. Lelke a jövő képeit szőtte, s már négyezer év előtt látta álmában a modern lovarda jeleneteit. (Mire képesek a nagy szellemek !) Eh, mit történelem ? istenek s nagy emberek eseményei, világfolyása, mit neki művészet piramidok, faragványok, mit neki természet nílusi habok, lótusz virágok, az mind csak kis Miska, hanem czirkusz, az a valódi élvezet. És csodálatos, a költő azt mondja: „Szép lelkek találkoznak!“ Fáraó Ikszen-pukszenzes is czirkuszról álmodott. Mit látott? ő is látta Kávéissza feleségét, de nem olyan terjedelmes egyiptomi alakban, hanem átváltozva karcsú, szép lovarnőnek, amint arany gyöngyös ruhában ugrált a lovon. Ő meg, óh csodák-csodája! Karcsú sugár legény volt, a ropogóját pojaczlivá volt átváltozva és tartotta a karikát a ló felett, midőn Kávéissza azon átugrált. Ki tudja megfejteni a természet titkait s hogy mi tetszik a léleknek legjobban ? Ámde álmuk oly élénk volt, hogy felugrottak, mintha igazán lovardában lettek volna. De mi történt? Lepottyantak a csikós kanapéról a földre. Erre a zökkenésre mind a ketten felébredtek. Ebből az lett a tanúság, hogy nem mindig jó mulatság az, a mi idegen, jobb lesz csak az egyiptomi mulatságoknál maradni, a ropogóját is neki! Mivel a változatosságok kedvéért néha a régiségek is érdekesek, azért elevenítettem fel most e régi hagyományt uj alakban. Makacsság. A koránkelésnek sohasem voltam barátja és már kora ifjúságom óta hódoltam annak az elvnek: hogy sokkal jobb későn kelni, mint korán — lefeküdni. Ezt az elvet ügyvédi praxisom alatt sem adtam fel. Az úgynevezett „makacsságolás“ nem volt ugyan Ínyemre, de kiengesztelt az „igazolás“, mint a prókátori lustaság mentő angyala. Mindig elfogadható ürügyet tudtam felhozni a tárgyaláson való meg nem jelenésem igazolására, a mi olyan elbizakodottá tett, hogy az első idézésre már nem is hederitettem. Egy ízben azonban cserben hagyott a szerencsém, mert olyan igazolással kellett élnem, mit senki el nem fogadhatott valónak és a mi legbosszantóbb a dologban az, hogy tényleg mégis megtörtént. Egy vidéki atyafi egyszer azzal kopogtatott be az irodámba, hogy vállaljam el az ő százezer forintos pőrét, mert csak hozzám van bizalma, minthogy 48-as elveimnél fogva tudni fogom, mi az igazság. Hát én persze egy pillanatig se haboztam. Neki is feküdtem az ügynek nagy buzgósággal és kezdém az igazságkeresés rögös utait a költségvetés drága köveivel kiegyenlíteni képzeletemben. Föltettem magamban, hogy az ügyet nem bízom segédemre, hanem magam járok el benne. Keddre tűzte ki a tárgyalást a bíróság és miután a per egy vidéki törvényszék előtt foly le, vasárnap este már útnak indultam, hogy korán megérkezzem. Felséges érzet a biztonság, ha mindjárt csak arra vonatkozik is, hogy el nem késünk a tárgyalásról. Dcnique olyan jó kedvem volt, minden kétséget kizáró biztonságban, hogy bementein a helyi kaszinóba vidám zeneszót hallgatni.
