Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-09 / 32. szám
Vácznak többi szőlőtermelő hegysége, mely ma már, kevés kivétellel úgyis többnyire szántóföld — de miután fekvése által mint ilyen nem alkalmas a vető mag termelésére — reménylhető- leg újból szőlővessző beültetése által fog kihasználtatni* Hogy szőlősgazdáinknak mennyire ajánlható lehetőleg magyarországi szőlővesszővel ültetni be telepeit, bizonyítja újból azon szomorú tapasztalat, hogy az amerikai szőlővesszőre, melyet Francziaországból kaptunk, a »perenosporát« is behurczoltuk, mely betegség épp oly sok gondot ád gazdáinknak, mint a filloxera. A védekezés, a mint eddig tapasztalatot!, vajmi kevés eredményt tud felmutatni. A »Csörög« hegy aljában elterülő nagy homokos terület, minden körülmények között igen alkalmas a szőlő vesszővel való beültetésre, igaz, hogy az itt termelt bor nem lesz hasonlítható sem Ízben, sem értékben a hegyoldalban termetthez, de okvetlenül elérhető azon főczél, hogy négy-öt év leforgása után az ezen homok területen termelt szőlővesszők, melyek okvetlenül egészségesek maradnak, az egész hegység beültetésére elegendőnek bizonyulnak. Eképen szerezheti meg magának Vácz város szőlőt művelő közönsége azon előnyt és hasznot, hogy határában termett és filloxera mentes saját megszokott fajtájú szőlővesszőjével, kevés költséggel, habár sok fáradság és kitartással, rövid idő múltán szőlőhegyeit a régi termelő képességre emelje. B. S. Szinház és czirkusz. Most, hogy városunkban egy czirkusz-társaság körülbelül két héten át produkcziókat tartott, s zsebre rakta a befolyt búsás jövedelmet, az ellentétnél fogva önkénytelenül eszünkbe kell jutni azon mizerábilis állapotnak is, mely a városunkban néha-néha megforduló szinésztársaságokat rendesen érni szokta. Bizony különös dolog az, hogy mig közönségünk egy néhány napra idevetődött czirkuszt annyira felkarol, hogy annak tágas belseje nem egy este kicsinynek bizonyult a közönség befogadására, úgy, hogy sokakat már be sem bocsátottak oda, — addig színtársulataink akárhányszor nem tarthatnak előadást a közönség részvétlensége miatt s a legsanyarúbb viszonyok közt kénytelenek távozni városunkból és még jó, ha maguknak annyit összekereshetnek, hogy utazásuk kiadásai fedezve legyenek. Legtöbbször pedig az történik meg velők, hogy mindenüket elzálogosítják s csak ekkép képesek aztán tovább vándorolni. Színi jelentéseik — kivált ha már néhány hetet itt töltöttek — gyakran vannak szomorúbbnál-szomo- rúbb kérelmekkel megtoldva, melyekkel a közönség kö- nyörületességére appellálnak. hogy az segítsen rajtuk, mert különben „tisztességesen még nem is távozhatnak el városunkból.“ Bezzeg a mostani czirkusz-társaság .egészen másképen búcsúzott el a közönségtől. Utolsó jelentésén vastag betűkkel dicsérte ki s köszönte meg a közönség meleg pártfogását s éljent kiáltott a városnak. Mi nem akarjuk legkevésbbé sem kicsinyelni e czirkusz-társaság művészi mutatványait és nem is azt az vissza . . . Bent ragad az! Nézd uram most szakad be a tető . . . Nem jön ki, biztosan mondom! Minden ember tett egy-egy megjegyzést s mindnyájan megegyeztek abban, hogy Ede nem jön vissza, mert a füstben nem fog kitalálni! Tíz perez teljesen elmúlt. Mindenki lemondott, még a szülők is. Még nehány pillanat s Ede megjelent két gyermekkel karján, de a szülők még alig látták. Foglaynénak eszébe jutott, hogy hátha nem hozza gyermekét . . . mert hát nem kötelessége . . . csak gondolt . . . Mikor meglátta barátját, akkor meg az ötlött eszébe; hátha valami baj történt, talán valamely gerenda, vagy más fa ráesett arra a gyenge kis testre.. . Az a láz, izgatottsággal vegyült kétségbeesés, mely az anyát elfogta e pillanatban, kimondhatatlan volt. csak akkor jött teljesen magához, mikor kebléhez Ölelhető gyermekét . . . Nem volt semmi baja . . . Ideje sem volt. megköszönni sógorának a megmentést ... el volt foglalva! Most tudta meg, hogy ez a kis fiú mennyire szivéhez van nőve! a másikra nem is nézett . . . nem is gondolt . . . az nem is érdekli őt . . . az övé a fő... Edétől nem vette el senki a gyermekét: ott tartotta karján. Olyan zavarosan nézett és érthetetlen szavakat mormogott. Nem hallgatott rá senki.- Kötelességem volt . . . mormogó. . . . igy történt . . . ők tartják . . . övék . . . nem az enyém. Nagyon sokat kellett velők vesződni alig tudtam bepólyázni őkel . . . de megtettem . övék már! Szegény gyermekem ! simogató a kis fiút, ki egészen bágyadt volt. Hanem hál egyéb baj nem történt, csak az alig fél éves lilik egy darabig köhöglek a. füsttől, de az anya ápolta mindkettői gondosan . Meglátszott azért Eogiaynén az anya ... A sajátjának sokkal többel megteli annak, mini a. másiknak, habár az a másik nagyon közeli rokon is. Hiába, az nem az övé ! Ha valamije voll megesziá övével, ha a másik fájdalmasan nézett oda, ő is kapott, de koránt sem oly akarjuk jelezni, hogy talán kár volt közönségünknek ezeket megtekinteni, hanem igenis figyelmeztetésül hozzuk fel emez észrevételeinket a. jövőre, hogy ha majd ismét színészek jönnek közénk, azokat is, mint a művészet hivatottjait, hasonló pártolásban részesítse városunk közönsége, hogy ne legyen oly szánalmas itteni exisztencziájuk, mint volt már gyakran a múltban ! Igaz ugyan, hogy nem minden színtársulat érdemli meg a pártfogást, de a tapasztalat bizonyítja, hogy nálunk a legjobban szervezett társulatok is többnyire pórul jártak s ez az oka, hogy nem is nagy kedvük van ezeknek városunkat újból felkeresni. Pedig bizony el kelne, ha gyakrabban lehetne alkalmunk a nemes szórakozásra, melyre a mostani, lethargiába merült társadalmunk oly kevés alkalmat szolgáltat. De reméljük a jobbat! Vicz r. t. város módosított szabályrendelete a közhelyen álló fuvaros és bérkocsi iparról. i- §• Fuvaros és bérkocsi iparra nem %erhet. engedélyt az, ki a hatóság előtt mint erkölcstelen életű ismertetik. Az engedély meghatározott számú kocsi tartására szól. Minden engedélyezett kocsi után 10 frt fizetendő engedélyi dij fejében a városi pénztárba. 9 S Minden bérkocsin a rendőrhatóságtól nyert szám könnyen olvashatólag feltűnő helyen alkalmazandó. 3. §. A bérkocsiknak rendes állomását és ott állása idejét a városi rendőrkapitány jelöli ki. Az állomásokon való sorakozásnál az érkezés sorrendje határoz s a távozóét az utána álló bérkocsi foglalja el, míg a visszaérkező az utolsó helyen áll meg. A vendég vagy megrendelő azonban a bérkocsik bármelyikét szabadon választhatja. 4. §. A vasúti indóháznál és gőzhajó kikötőnél mindenkor bizonyos számú bérkocsinak kell állania az utasok rendelkezésére, mert a vasút, valamint a gőzhajó minden személy szállító menetével bérkocsiknak kell külön állania, ennél fogva a rendőrhatóság időszakonkint meghatározza azon bérkocsik számát és idejét, melyeknek ott megjelenniük kell. Ezen kötelezettség akként osztatik meg a bérkocsik között, hogy abban mindenki kocsi szám szerint sorrendben egyformán vegyen részt és senkitől ne terheltessék. 5. §. Az engedélyezett bérkocsik számát a közönséges forgalmi igényekre való tekintettel a városi tanács állapítja meg. 6. §. A viteldij Vácz város belterületén a következőkép állapittatik meg: 1. A város belterületén, vagyis a vámokon belül úgy a vasút vagy a gőzhajó állomástól, vagy a várostól oda, egy menet nappal 50 kr, éjjel 80 kr. A városból a városi köztemetőkhöz minden testi menetért 1 frt. 2. Órára felfogadott bérkocsi a város belterületén óránkint 1 frt, minden további órára 50 kr; egy órán- tuli idő, ha nem töltetett is az be, egész órának számittatik. darabot. Ede pedig mindezt látta, mert most már majdnem egész nap itt ült. Nagyon furcsán viselte magát. Nem tetszett a szülőknek, hogy Ede nem a saját, hanem a másik fiút ölelgeti, csókolgatja . . . Ödön szemrehányást is tett neki. Ilyenkor Ede elpirult és értetlen szavakat beszélt s mindketten szánakozva nézték őt. — Talán kevesebb már ennek az Edének az esze — mondták mikor eltávozott —- már nem is tudja melyik az övé? Azt a másikat alig méltatja tekintetre, pedig az az övé! . . . Megzavarodott az ész a nagy izgatottságban, mikor a tűzben volt . . . Két év múlt el azóta. Ede mindinkább sápadtabb, betegebb lett. Egy napon aztán megőrült: bevitték a Rókusba s később az eleven emberek temetőjébe: Lipótmezőre, mert baját gyógyíthatatlannak mondták. Mindig ki akart rontani czellájából, mert agyon kínozzák gyermekét. Majd azután megnyugodott és dédelgette a képzelt gyermeket karjain. Megint felugrott és hevesen követelte vissza a fiát, mert ez nem az, mely nála volt, elcserélték! Addig toborzékolt, mig végre belefáradt s végre lefeküdt. Másnap élűiről kezdé a dühöngést. Nagyon szánandó sorsa volt ennek a szegény embernek. Otthon pedig volt boldogság! Foglay felépítette házát, takarékoskodott és ismét gyarapodott. A fiúk pedig szépen nőttek. Eljátszol l.ak egész nap az udvaron. Edének ló kellett mindig, a másik: Ödön pedig katona akar! lenni. Foglay pedig olyan boldog volt, mikor látta, gyermekét ugrálni tánczolni . . . Nincs nagyobb boldogság a családban, mikor tudják azt, hogy a. fiú ép egészséges, nagy vagyon, szép pálya vár rá. Szinti1 látják már egy-egy bársonyszék- j ben, a mint a Iorvéilyjavasiatokat nyújtja, be a ház országgyűlésen, vagy mint egy generálist., kinek minden katona szalutál, ő alig egynek, kettőnek. Oh a ■ szülők könnyen ludnak légvárakat építeni, de kifelejtik | azt, hogy jöhet valami közbe, mi nagy szerepet játszik I élelünkben: a halál s ilyenkor annál rosszabb a ki- 1 ábrán dúl ás. 3. A város határában minden egyes térti menetért : nappal 2 frt, éjjel 3 frt, ezen árszabály maximumnak tekin tendő. A város határán túli útra alkalmazandó viteldij szabad alku tárgyát képezi. 7- §• A kocsiban az utas mellett elhelyezhető úti málhákért külön dij fel nem számitható, a kocsi belsejében el nem helyezhető úti málha darabjáért a vitelbéren kívül 10 kr. dij jár. Minden kocsiban könnyen hozzáférhető helyen árszabályt kifüggesztve kell tartani és ezen árszabálynál magasabb dij nem követelhető. Minden bérkocsis köteles az árszabályt elegendő számú nyomtatott példányban magával hordani, s abból egy példányt a vendégnek kívánatra átadni. Ezen példányokat, melyek egyszersmind panaszlapok, a rendőrség kiállítási áron szolgáltatja ki a bérkocsitulajdonosoknak. 8. §. A bérkocsi tulajdonos csak oly egyént alkalmazhat kocsisnak, ki élte 16 évét betöltötte, józan előéletű, rendőrileg kifogástalan és undort gerjesztő testi hibától ment. Minden kocsisnak az 1884. évi XVII. t.-cz. 99. §. által előirt munkakönyvön kívül még a rendőrség által kiállított hajtási jogositványnyal kell bírnia. Hajtási jogosítványt csupán az kaphat, ki a város utczáit és helyeit jól ismeri s hajtani tud. Ezen jogosítvány a bérkocsitulajdonos nevén s a bérkocsi számán kívül a kocsis nevét, személyleirását és illetőségi helye megnevezését is tartalmazza, és csak ezen §-ban előirt kellékeknek megfelelő egyén részére állítható ki. (Folytatása következik.) Városi és vidéki hírek. = Püspökünk ő nagyméltósága e hét folyamán Budapestre utazott. = Püspökünk adománya. Dr. Schuster Konstantin megyés püspökünk ő excziája a csongrádi, vihar által károsultaknak felsegélyezésére 400 frt, a mezőtúri jégkárosultak részére 500 frtot adományozott. = Porczinkulai búcsú. A szent-ferenezrendiek búcsúja múlt vasárnap tartatott meg. Az ünnepélyes misét segédlettel Tóth Ede szent-ferenezrendi házfőnök tartotta, mely után magyar szentbeszédet Misik Ráfael, hitoktató, németet pedig Niedermann Márton karkáp- lány mondott. = Sz. Rókusz napja, mely városunk fogadalmi ünnepe, jövő vasárnap lesz. Ez ünnepen az isteni tisztelet 8 órakor veszi kezdetét a székesegyházban, honnét 9 órakor körmenet indul a sz. Rókusz kápolnához, hol szentbeszédek és nagymise fognak tartatni. = Változások a kegyesrendi tanári karban. Városunkból áthelyeztettek a rendkórmány által Vary Gellért, ujonezmester, Nyitrára, Sárffy Ignácz Rózsahegyre és dr. Horváth József Veszprémbe ; Váczra helyeztettek: Farkas József ujonezmesterül Kolozsvárról, Karsay János Nagy-Kanizsáról, Rózsahegyi János Privigyéről. = A kisdedóvóban holnap (hétfőn) délelőtt lesz az évi záróvizsga. — Aranymise. Fekete Tamás czimzetes kanonok, törteti plébános e hó 5-én a Hétkápolban egész csendben tartá meg aranymiséjét. Ugyanezen helyen mutatá be ötven év előtt első szent miséjét az Urnák. Templom napja. A felsővárosi plébánia templom felszentelésének mai vasárnapon tartatik évfordulója. A templomnak aug. 4-én, sz.-Domonkos napFoglay is rosszul számított. A két fiú torokgyíkra kapott. Először Ede, aztán Ödön feküdt le. Látni azt a szülőt, ki ott ül fia mellett, kiben a legszebb jövőt látja megtestesülve, kiben minden reménye összpontosul, kin a gyilkos betegség erőt vesz, s ott küzd a kis test a kórágyon, nyomorultan, bágyadtan, tehetetlenül ví a halállal az életért, látni azt a szülőt — mondom —- fájdalomtól lesújtva, minden reménye összetörve, az igazán megható, jelenet. Az anya most is a magáét ápolta, pedig hát annak a másiknak sokkal nagyobb szüksége lenne a gondozásra, mert az most van betegsége legmagasabb fokán. Hanem hát nem néz oda sem, ezt akarja ő megmenteni . . . nem sikerült. Ödön belehalt, Edét kihúzta vas természete. Nagy fájdalma volt az anyának. Minden reményét tették le a sírba, most is hallja a göröngyök dübörgését arra a kis koporsóra, s úgy fél, úgy retteg, hogy beszakitják s aztán megsebzik azt a kis érzéketlen, sápadt testet. A rögek mindinkább jobban elfödik a koporsót, végre egy kis domb emelkedik fel, beültetik virágokkal a rokonok, s azután a temető lakói egy gyei többen vannak. Ez az élet folyása. Ha az a rideg halál elválasztotta is gyermekét az anyától, de lelkében él még egy érzés, melyet szeretetnek nevezünk, mely készteti az anyai szivet., hogy elzarándokoljon ahhoz a kis sirdombhoz, melynél most minden oly csendes . . . oly vigaszt ad az egy anyai szívnek, ha. szeretett gyermeke közelében lelni., bár néhány láb föld is választja el őket. egymástól. Mikor haza jön el-elnézi azt a kis ágyat, melyei oly sokszor veletl meg az anyai kéz kis fia számára, hol az utoljára feküdt, elnézi azokat a kis ruhákat, melyekbe ő öl főztél é fel fiát. Elmondja, hogy melyik volt. neki a legkedvesebb ruhája, melyikben nézett ki legszebben. Oh ha a múltra emlékszünk, sok kedves emléket tudunk felidézni ! Azután megakad a szeme a másikon, ki most oly
