Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-09 / 32. szám
XIII. évfolyam. 32. szám. Vácz, 1891. auguszt^ ?T^V HELYI ES VIDÉKI ERDEKU TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. MI HETILAP. V 111,0I’I/171'Í.S 1 Á1U : negyed évre 1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyiirky ház.) SZERKKNZTÓSEG KS K 8.4]>ÓH IVATA I.: Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vis&za. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. HiaOHITESlilli : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. \ y i 1 1-1. é r : sora ...........................................................30 kr Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. Szőleink jövője. Ha végig megyünk az egykoron hires szőlőtermő hegyeinken, csak most látjuk igazán azon pusztítás nagyságát, mely a filloxera elterjedése folytán hegyeinket érte. Eddig még ilt-ott voltak egyes részek, melyek daczoltak a pusztító rovarral, de ma már vérző szivvel tapasztaljuk, hogy a vészbogár mindenhová elhatott, a hol csak magának prédát talált. A legszebb szőlőtőkék legnagyobb részt kipusztulva, elsatnyulva gubbaszkodnak a földön, a hol ugyan még maradt belőlük egy-kettő mulatónak. S a nép legnagyobb része, melynek pedig — általánosságban lehet mondani — egyik jelentékeny jövedelmi forrását képezé a bortermelés, nem tudva mihez fogni, vagy tétlenül nézi a pusztítást, vagy pedig kukoriczával vagy babbal ültette be szőlejét, hogy az legalább egy kis hasznot hozzon s igy mintegy a veszett fejszének nyele legyen. Bizony, lehet mondani, városunk hatósága e tekintetben elég sokára fogott a munkához, hogy módot nyújtson a lakosságnak a kipusztult szőlők ujjáültetéséhez. Mikor a filloxera nálunk még csak hirből volt ismeretes, Francziaországban már borzasztó pusztításokat vitt véghez úgy annyira, hogy Epernay és Reims vidékén s az egész Vogeseken végleg kipusztitolla az évszázadokon át ott meg- honosult szőlőfajokat, és határtalan ijedelem fogta el a francziákat, midőn úgyszólván tétlenül nézték ezen világhírű bortermelő vidékek megsemmisülését, tétlenül mondhatni, mert a filloxera minden ellenállással, illetve védekezéssel daczolva folytatta pusztító munkáját, és A „VáGzi Közlöny“ tárczája. Barátomhoz. El vagy szakasztva tőlem jó Barát, E szív még most is vérezik belé. Hiszen mi kedves volt, veled vivéd : Őszinte szived lángoló hevét! Amit Te érzél, érezé szivem, Amit gondoltál, én is gondolám, A csüggedés, a bú sötét ködét Vidám szavad mi gyakran oszlatá! A szenvedésből részünket kivettük, De ketten vittük mindig a tehert, Egy czél, egy vágy, remény emelte keblünk, Ha aggodalmunk, bánatunk levert. Gondolsz-e olykor, ó gondolsz-e arra, Ki szellemileg most is hőn ölel, Amily igaz volt akkor érzeményem, Úgy fog szeretni mindig e kebel! * * * Egy anyáról. Irta : IDercsé:n.;yi JDe'zsö. Foglay testvérek tartották esküvőjüket. Mindkét fivér egy családból nősült, tehát kettős rokonság támadt. Az esküvőn az öreg Foglayt megütötte a guta s nehány nap múlva a testvérek osztoszkodni kezdettek. Nem tudtak megegyezni. Összevesztek. Bizony a harag sokáig tartott. Mikor az egyik épített., a másik rögtön melléje épített egy tűzfalat s igy azon az oldalon ablakot nem vágathatott. Mikor egyik vetett, akkor a másik tele szórta egy éjjel konkolylyal a földjét. A megyében sohasem állottak egy párton. Ezeknek a haragja már inegyeszerte nevezetes és ismeretes volt. Hanem a két nővér nem igen szerette a haragot. Békülni akartak, de egyikök sem kezdte meg, mindegyikben nagy volt a büszkeség. Végre is az öregebb egész megyéket juttatott a legnagyobb nyomor szélére. A franczia látván a védekezés sikertelenségét, maga a termelő kezdé régi szőlőtőkéjét kivágni, s az Amerikából behozott erősebb s a filloxera által nem egykönnyen tönkre tehető vesszővel ültette be bortermelő hegyeit, —- beleoltva az ő nemes, különféle fajtájú gazdagon termő és kipróbált szőlőjét. Ily módon sikerült tehát némileg egy pár terméketlen év után, igaz, hogy nagy áldozatok árán, újból helyreállítani és termékenynyé tenni ezen borvidékeket. Újabb időben Amerikában azonban egy eddig ismeretlen szőlővessző-betegség támadt fel, mit »Blackrot«-nak neveznek. Ez igen veszedelmes pusztító tulajdonságú, s már Francziaországban is felütötte tanyáját a szőlőgazdák nagy rémületére. A »Blackrot« betegséggel ellepett szőlőtelepek irtási, illetve javítási költségei 100—150 frtnyi költséget igényelnek holdankint. Magyarország már második évtizeden át küzd a filloxera ellen, külömböző eredménynyel. A váczvidéki bortermelő közönség, ide értve a szomszéd Nógrádinegyét is, — fájdalom — nem volt képes elejét venni e vészbogár pusztításának, mert talaja biztos és tartós otthona lett e bogárnak. Ehhez járul azon körül, hogy a ki- puszlitott szőlők legtöbb részének fekvése oly meredek, hogy eke alá nem való, ültetvényekre sem a legalkalmasabb. A hol tehát szőlősgazdáink belátják, hogy a filloxera pusztításaival szemben csakugyan a tétlenségre vannak kárhoztatva, keresniük kell valamely módot ezen roppant veszteség kárpótlására. Mit tegyünk tehát hogy a pusziások által ért vidékek köznépét a végveszélytől megmenta kert kerítésen át. megszólította az ifjabbak Jó fél óráig beszélgettek. Másnap pedig elmentek egymáshoz. A két férfi eleinte görbe szemmel nézte ezt a dolgot, de később be kellett nekik látni, hogy a mit a nők czélul kitűznek, azt vasakarattal keresztül is viszik, ha nem mással: könyörgéssel és sírással. Ók is kibékültek. A gyűlöletet legnagyobb szeretet váltotta fel. Elfelejtették a múltat s éltek a jelennek. Két örökös született mindkét házban. Foglay Edéné a gyermek születése után nemsokára meghalt, de a kis fiú olyan életerős lett, mint a makk. Foglay Ödönt pedig rávette az asszony, hogy azt a szegény árva kis porontyot fogadják magokhoz, mert hát egy férfi soha sem fogja oly jó nevelésben részesíteni a gyermeket, mint egy nő, annál is inkább, miután Ede semmi esetre sem akar újból nősülni. Ettől a naptól kezdve a két kis fiú egy bölcsőben aludt. Mikor együtt voltak a gyermekek, csak akkor vették észre, hogy mily nagy hasonlatosság van közöttük, kék szem, a kövér arcz, rövid kezek, szőke haj mindkettőnél meg volt. Az idegenek, kik látták a fiúkat nem akarták hinni, hogy ezek nem ikrek. A család is úgy különböztette meg a kettőt, hogy Ödönt piros szalaggal — Edét pedig kék szalaggal átkötött pólyába tették. Foglay Ede át jött mindennap megnézni fiát, las- sankint a feleségét is elfelejtette; az idő nagyon sok sebet behegeszt. A gabonát is behordták, az idén jó termés volt s az élet folyt tovább boldogan . . . Egy nap aztán a békés családi életet megzavarta egy Írás. Foglaynak egy elbocsájtott cselédje irta, melyben követelte, hogy fogadja vissza a szolgálatba őt, mert különben felgyújtja a házat. Foglay Ödön nem is hajtott rá, csak az asszony remegett folyton. Ede is mikor átjött bátorította sógornőjét s egyúttal már jó ideje tapasztalta, hogy az ö fia nem részesül oly nagy hegyben, mint a másik, Ödön. Nem szólt érte. Két hét múlva a cseléd beváltotta szavát és felgyújtotta az ősi lakást. Éjjel lévén az idő a család síik ? Segíts magadon, az Isten is megsegít! ezen példabeszéd lebegjen minden gazdász előtt. Első sorban a nemes gyümölcs észszerű termelése által lehetne az általános elszegényedésen segíteni, a gazdálkodóval meg kellene ismertetni a gyümölcstermelés nagy előnyét, hasznosságát s nem pedig közönynyel nézni, hogy magasan fekvő telke a gazt termelje haszon tahitiul. Magyarország számos vidéke nem ismer egyéb jövedelmi forrást, mint a nemes gyümölcs- nagy mennyiségben való termelését és elárúsitá- sát s bátran mondhatni, hogy ezen vidékek köznépe a leggazdagabb, mert gyümölcsével elárasztja Budapest, sőt, Bécs piaczát és ezreket tesz zsebre gyümölcséért. S miért ne osztozhatnék a váczi gazdálkodó, illetve termelő ezen anyagi haszonban? Ha szülőföldjeinkéit megkedveltettük a külfölddel, — gyümölcsünkkel is érhetnénk el eredményeket. A váczi hegység nevezetesen a Diósvölgy, Hermány, Ispinyér, Gombás, a Vasasok, és a Papp-völgyének fekvése elég kedvező a gyümölcs termelésre, az északi zord szelektől is kellőleg védve van, tehát alkalmas különféle nemes gyümölcsfa meghonosítására. A gyümölcsfák megszerzése sem ütközhet nagy akadályokba, értve azt akként, hogy az hivatalos utón, tehát a városi tanács által lenne beszerzendő. Ismeretes dolog, hogy Kecskemét és Halas városa a gyümölcs termelést racziona- lisan kezeli s már az 1885-iki orsz. kiállításon kitüntetésben részesültek, továbbá Sopron- és Vasmegye délnyugati részében minden község termel nagyban nemes gyümölcsöt, a legkülönfélébb fajokat. Vácz miért ne tehetné ezt? megijedve ugrott ki ágyából. A tűz parazsak magasan jártak, az egész ház lángtengerben égett. Borzasztóan szép volt ezt a láng tengert, látni. Az egész vidéket bevilágította. Foglay és felesége künn volt a házon kívül s azt vették észre, hogy a két kis gyermek hiányzik: bent felejtették őket. — Kétszáz forintot annak, ki a házba bemegy! kiáltá remegő hangon a tömegnek Foglay Ödön — de nem mozdult senki. — Nem mentek? Vagyonom felét adom! Még sem indultok? Az egészet adom oda, csak mentsétek meg a kettőt, nem csak egyiket — az enyémet! Nem ment senki. Egyik oda állt melléje s igy szólt; — Nézd uram! A tűz végig terjedt már a tetőn. Most megy át a gabonás csűrre, arra gondolj, azt mentsd meg, mert a tetőzet mindjárt beomlik, nézd, mint roskadozik. Látod-e? ott azt a gerendát, ha az leszakad, betöri a boltozatot és a gyermekek megfúlnak a füstben, ha ugyan a láng már előbb meg nem emésztette őket . . . Borzadva hallotta ezeket a szavakat az apa és az anya. Oh nem tudja azt kebel, mit érez e pillanatban az anya! Látni a tűz tetőt, mely minden pillanatban ledőlhet, maga alá temetvén azokat, kik szinte szivéhez vannak nőve; a gyermekeket. Nem fogja kis fiának gőgicsélését hallani többet, mert elviszi a legborzasztóbb a halál: a tűzhalál . . . Foglay Ödönnek nagy megfeszítésébe került visszatartani nejét, ki a lángok közé akart rohanni . . . Ede jött.- Nincs mit vesztenem, mondá — vagy elveszek, vagy ki hozom őket, harmadik eset nincs! s ezzel berohant a kidőlt kapun át az égő házba . . . Borzasztó pillanatok voltak ezek a szülőkre! . . . Mennyire várták most Edét! Az a paraszt, ki előbb beszélt Ödönnek ismét megszólította őt: — Nem látjuk mi azt az urat többé . . . nem jön
