Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-25 / 4. szám
XIII. évfolyam. 4. szám. Vácz, 1891. január 25. KÁRFIZETÉSI ÁR4: negyed évre I frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes s£hi ára: SO kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Iíossuth-tér (Gyürky ház.) SZERKESZTŐNÉL ÉS líI 4»«>lIIV.iTAii: Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk visíza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. II IKRET ESEK : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. \ y i ! J-í é r : sora ...........................................................30 ki" Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. f Simor János. 1813-1891. Az esztergomi érsekség fejedelmi fényű palotájában e hó 23-án örök álomra hunyta le szemeit Magyarország nagynevű biboros-herczegprimása, az apostoli szentszék született követe. Az isteni Gondviselés kegyes volt iránta, mert az ország legfőbb egyházi méltóságában negyedszázadot löl Illetett el, mi eddigelé oly keveseknek adatott meg. Csak pár nap előtt ért e nevezetes korszak utolsó évéhez, melyről egy fényes pályára tekinthetett vissza, azután pihenni tért. Az Űr magához hivta hű szolgáját. Hogy mit tett Simor az egyházi, a nevelési s a jótékonysági föladatok szolgálatában, mit végzett a művészet, a tudomány, az irodalom emelésére, mint egyházfő, mint ember, mint hazafi: mindezt fölsorolni e helyütt lehetetlen. De elég, ha azt jelezzük, hogy alkotásai századokon át fogják hirdetni dicső nevét. A kiváló tudományéi s lángbuzgalmú egyházfőt és kitűnő hazafit az egész ország legmélyebb részvéte kiséri sírjába, s áldásos emlékét az egyházi és a hazai történet lapjai egyaránt kegyeletesen fogják őrizni. Nyugodjék békében! Ä vasárnapi munkasziinet. A szabadelvű párt értekezletén elfogadták a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényjavaslatot, mely már legközelebb a képviselőház elé kerül tárgyalás végett. A javaslat egy égető szükségletnek felel meg és igy alkalmas lesz arra, hogy bizonyos körökben őszinte örömmel üdvözöljék. A törvényjavaslat kétféle irányban lesz hivatva igen üdvösen közrehatni, jelesül emberségesebb munkafeloszlást biztosit és abba a helyzetbe hozza a munkásokat, hogy legalább egy napig kipihenhessék a kenyérkereset nehéz fáradalmait, hogy aztán megújult erővel láthassanak a munka folytatásához. Mert eddig, sajnos, elég vállalkozó volt városunkban is, kik még azt az egy napi pihenést is megsokalták és formaliter kényszeritették a munkást, hogy szakadatlanul huzza az igát, mint valami oktalan állat, melynek csak az a rendeltetése, hogy örökké mások kényelmét szolgálja. A munkás osztály erejét ily zsarnoki módon való kizsákmányolásának most végre határt szabnak a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényjavaslattal, mely, ha törvényerőre emelkedik, a munkást többé nem kényszerítheti munkaadója, hogy vasár- és ünnepnapjait görnyedve töltse a munka súlya alatt. Egyedül csak a kisiparosoknak lesz megengedve, hogy személyes munkát végezzenek, de segédek és mások igénybe vétele nélkül. Hasonlókép a kiskereskedőknek sem kell majd tartózkodniok a vasárnapi munkától, szóval, a vasárnapi munkaszünet csak a szolgálati viszonyban levők helyzetét könnyíti a nélkül azonban, hogy egyúttal az egyéni jogok csorbítását vonná maga után. De van a törvényjavaslatnak még egy másik oldala is, mely szintén nagyon fontos, mert lényegesen kihat a nemzet gazdasági életére is. Itt mindenek előtt fel kell említenünk, hogy a vasárnapi munkaszünet nem csekély mértékben hozzá fog járulni a munkásosztály munkaképességének emeléséhez, a mi viszont annak anyagi helyzete javulását vonja maga után. A kereslet és kinálat viszonyai arányosabbak lesznek és a tömeges nyomor feltételei mindenesetre enyhülnek, főleg, ha a munkás- osztály a pihenőt szellemi és fizikai erőinek összegyűjtésére használja és az ünnepnapot nem tölti el léha korcsmározással. Ä kivándorlás ellen. A magyar királyi belügyminiszter Ja kivándorlás ellen kürreudeletet intézett valamennyi törvényhatósághoz, melyet a megyei alispán azon utasítással küldött meg városi hatóságunknak, hogy a körrendeletben foglaltak a lehető legkiterjedtebb módon s időnkint ismételve is a lakosság köztudomására hozassanak. A miniszteri rendeletet, a városi főjegyzői hivatal végzése értelmében egész terjedelmében közöljük. 74241 /V.—10. A cs. és kir. közös külügyminiszter úr közölte velem az észak-amerikai Egyesült-államoknak a bevándorlás korlátozása czéljából f. évi szeptember hó 1-én hozott törvényét. Ezen törvény szerint tiltva van a letelepülést megelőzőleg kötött szerződés mellett külföldieket valamely munka teljesítése végett az Egyesült-államok területére behozni vagy ily külföldieknek bevándorlását előmozdítani ; tilos továbbá minden idegennek ily szerződés mellett az Egyesült-államok területére lépni. Az ily szerződés semmis és érvénytelen. Az, ki idegenekkel ily szerződést köt, vagy a bevándorlást előmozditja, ezer dollárig terjedhető ősz- szeggel vagy hat hónapig tertedhető fogsággal büntet- tetik; azon hajóskapitány pedig, ki tudva ily szerződéssel ellátott munkásokat szállit, minden munkás után 500 dollárral és 6 hónapi elzárással büntettetik, s Ä „Yáczi Közlöny“ fárczája. A kering ö.*) — Rege. — Ott, hol az érnek szebb a folyása, Szebb a madárdal, szebb a sugár. Szép kikeletnek messze honában Tengeröbölnél grófi lak áll. Parkja alatt, hol sűrű sötét zöld Fáknak óhajtott árnya fedez, Ella, a gróflány sziklapadon ül, Oldala mellett ifjú eped. »Drága szerelmem, életem élte ! Mondsza : szerellek, mondd hogy igaz. Édes e hangot hallani tőled, Bárha ezerszer zenged is, az !« Elpirul arczban Ella kisasszony, Súgja »szeretlek« »lészek arád !« Elviszi a szél lágy susogását S méla mogorván adja tovább . . . Reszket a lányka, arcza fehér lesz, Reszket a kis kéz ifja kezén, Játszi fuvalmak sóhaja leng el, Fák koronáján reszket a fény. Vig zene, dal zeng, ünnepet fiiét Grófi lakán a büszke nemes, Vig lakodalmát tartja leánya, Büszke nagy ur, kit lánya szeret. Vig mulatóknak nagy sokasága Járja a tánczot, reng a terem, +) A szerző »Költemények« ez. müvéből, mely a napokban hagyta el a sajtót. Megrendelhető Mindszenten a »Mindszent- Hzegvár és Vidéke« kiadóhivatalában egy forintért. Köztük az uj pár járja kevélyen, Kéz a kézén van, szív a szivén. Eskü csatol le, hogy csak enyém lész S én, ha szegény is hű maradok!« Hah ! de mi lelte im’ a menyasszonyt, Sápadoz, ajkán megfagy a szó. Csak mereven néz, néz egy irányban S székre hanyatlik, mint a haló . . , Mind tüzesebben lejti a tánczot, Őrület izzón ég szemiben, Huzza, ragadja gyönge aráját. Egy szökelés s a rácsho’ terem. Zeng a vidám dal, vig zene mellett Örületes táncz zür-zaja kél. »Jösz te velem csak, ezt a keringőt Lejtsük el együtt, hitvesi fél!« Egy idegen súg igy oda néki, Fátyoiozottan szól a beszéd, Ella vonakszik, ámde tovább is Súg amaz, Ella nyújtja kezét. Mint az erős sas karma között a Gyönge galamb, úgy reszket a lány. Az idegen néz rája sötéten, A figyelőknek néma talány. Mind közelebbről vonja magához, Suttog az ajkán lágy szavakat. Mondja: szeretlek, mondja szivének, Borzadoz Ella s néma marad. Majd kaczagással kapja ölébe És viszi Ellát termeken át, Örületes hév lángja vezérli S vonja magával áldozatát. Már a szabadba ér teherével, Néma az erkély, melyre lelép. Csillagos éj van, lenn a vizeknek Habja locsog, hah, szine setét! Halk ütemekben hallik az árja, Gyászi zenének tetszik az itt. Ám a fin csak járja reája, Kapja a szél el halk szavait: »Jer kicsi, édes ! ugy-e szeretsz még, Nem feledéd el hü lovagod. Arcza pirultan, keble zihálva Néz a leányra s felhahotáz. Egy sikoly éles, végtusa hangja Hallik a légben s nagy zuhanás. Csend leszen ismét lenn a sötétben. Fönn a teremben víg zene szól, Majd az is elhal s félve keresni A mulató had szerte oszol . . . * * * Várja az ifjú grófi aráját, Tűnnek az évek, múl az idő. Ámde a tenger, mely befogadta, Néma, sötét mint a temető. Csillagos éjjel, hogyha enyelg a Bús szavú szellő habja felett, Hallani, mondják, mint a menyasszony Sír s szilajúl az ifjú nevet ! Viz Zoltán. Hogyan jutottam ón téli bundához. — Rajz. — ZbTéi-rxedgy ImrétőlBoldogult vasúti életemben történt, — bogy felsőbb rendeletre, — a kutyurófalvai — puszta-lengei — szelesi viczinalis vasút egyik állomására indultam a maródi főnököt helyettesíteni. Gyönyörű állapot volt. Ha az irodában elzsibbadt tagjaimat mozgásba akartam hozni, akkor az asztal alá kellett feküdnöm,
