Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-25 / 4. szám
azokat saját költségen visszaszállítani köteles. Addig is, inig a birság le nem fizettetik, a hajóból való kirakodás meg nem engedtetik. Tilos továbbá külföldi munkásokat az Egyesültállamokba való bevándorlásra alkalmazás Ígérete mellett hirdetményileg felhívni. Azon külföldinek, ki ily felhívás folytán bevándorol, az ott tartózkodás meg nem engedtetik, hanem azon kikötőbe, honnan jött, vissza- szállittatik. Kivételt képeznek valamely oly iparágban ügyes munkások, mely iparág az Egyesült-államokban eddig nem létezett; továbbá a magái» titkárok, házi cselédek, valamely művészi vagy tudományos foglalkozást űzők. Mindenki, ki hajóval az Egyesült-államokba érkezik, tartozik esküt tenni arra, hogy ezen törvény szabványait megtartotta, s az esetben, ha az ellenkező bedizonyulna, hamis eskü miatt bűntettetik. Ha még hozzá veszszük, hogy a feljelentők részére nagy jutalom van kilátásba helyezve, mi a feladásoknak tág tért fog nyitni, látni való, hogy ezen törvény bő alkalmat nyújt arra, nogy a bevándorlók, habár nem is ily tilos szerződés vagy felhívás folytán lépnek az Egyesült-államok területére, mindenféle zaklatásoknak, visszautasításnak, esetleg súlyos büntetéseknek legyenek kitéve. Midőn tehát a törvényhatóságot a fentiekről értesítem egyszersmind felhívom, hogy intézkedjék, miszerint ezen rendeletem különösen az alsóbb néposztályok közt a lehető legszélesebb körben tudomásra hozassák. Budapesten, 1890. évi november hó 7-én gróf Sza- páry Gyula s. k. Farsang. Az idei farsang rendkívül szükecske programújában a „ Váczi Első Általános Ipartársulat“ január 17-iki vigalma mindenesetre jelentékeny számot tesz. A társulat jóhirnevű tánczvigalmai már az előző években meggyőztek arról, hogy azok, úgy anyagi, mint társadalmi tekintetben a farsang legsikerültabb estélyei ; egyrészt a jótékonyságnak áldoznak, mert jövedelmei az emberbaráti, nemes czélra szánt tőkét évről- évre gyarapítják, másrészt, mert jól esik tapasztalnunk, hogy városunkban az ipartársulat estélyei hova-tovább oszlatják az „osztálykülörnbség“ merevségét, mely oly nyomasztólag hat a vidéki városok társadalmi életére. E szép és jó hírnévnek most is híven megfelelt ezen bál; — a farsangi estélyek között kivívott tekintélyes állását nemcsak megtartotta, de szilárdábbá tette. A hajnal közeledő órái alig bírták végét szakítani a táncznak; abban a fejbóditó, észbontó, szédületes keringésben mintha egymást biztatták volna az ölelő párok: „rövid a farsang! minden perczének leszakaszd virágát“! — S a „Curia“ falai között aligha szikrázott még valaha oly pezsgő jókedv, mint ez alkalommal. - Azért nagyon megbocsájtható tehát, ha a túláradó érzés egyeseknél néha — úgy csárdás közben ! — (de hisz ez divatos, chicces! Szedő.) egy-egy „nem hivatalos“ rikkantásban bugygyant ki. A bálanya Reitter Istvánná úrhölgy 3/49-kor lépett a terembe a Rákóczy-induló hangjai mellett, s kezdetét vette a táncz, mely tartott kivilágos-kiviradtig. A jelenvolt hölgyek névsorát tudósítónk következőleg közli velünk. Asszonyok: Almássy Józsefné, Almássy Jánosné, Bajtay Ferenczné, Blázsovits Jánosné, id. Gsányi Jánosné, Depoy Györgyné, Dereméryné (Bpest), Özv. Doktor Jánosné, Dr. Franyo Istvánná, Fodor Imréné, Fleischmann Edéné, Fédor Sándorné, Frisch Péterné, Gajáry Gézáné, Havlicsek Antalné (Bpest), Heinisch Rikárdné, Hornung Albertné, Horváth Jánosné, Hibsch Jánosné, Jelinek Ágostonná, ifj. Korpás Józsefné. ifj. Korpás Pálné, Klapka Józsefné, Köbl Jánosné, Kozma Ferenczné, Krach Józsefné, Lipták Ferenczné, özv. Márik Jánosné, Nikitits Sándorné, Nemesné (Bpest) Németh Jánosné, Péterffyné (Bpest), Péts Sándorné, Papp Istvánné, Prohászka Gusztávné, özv. Péter Istvánná, Reitter Istvánné, Román Istvánná, Rassovszky Mi- hályné, Rozsos Arturné, Racsek Jánosné, Schmidt Ferenczné, Siraky Lajosné, Stibrik Kálmánná, Schneider Gh. Jánosné, Schlinger Jánosné, Schimko Józsefné, Sebők Józsefné, Suchard Béláné, Szvoboda Antalné, Szép Lajosné (Bpest), Székely Zsigmondné, Tápay Jánosné, Tury Sándorné, Velzer Lajosné, Vilcsek Istvánné, Wirtz Jánosné stb. Leányok: Bisztricsán Mariska, Bognár Irma (CJj- Pest), Borbás Etel, Bugár Teréz, Gseko Apolló, Gsányi Ilonka, Depoy LIermin, Drajkó Anna, Doktor Emilia, Dereméry Kornélia (Bpest), Franyo Juliska, Frisch Amália, Flórencz Ida, Hatala Irén, Hibsch Mariska, Korpás Margit, Kozma nővérek, Laza Mariska, Márik Erzsiké, Nemes Giziké (Bpest), Péterffy Szerénke (Bpest), Pásztor Mariska (Bpest), Péter nővérek, Schlinger Tercsi, Sebők Anna, Sághy Erzsiké, Schmidt Anna, Stibrik Ilka, Schimko Riczi, Simák Anna, Székely Mariska. Tóth Ilonka, Wirtz Anna stb. C S ÁR NO K. A zenei hallás- és memóriáról. Irta: IKIőszeg-lx^ Árpád. (Folytatása és vége.) Figyelemmel kisérve már most a componálás további menetét lépésről-lépésre találkozni fogunk a mindinkább feltételezett s complicátiókat magában foglaló zenei hallás okszerű érvényesülésével. A mint a théma megszületett, nevezzük azt vezérmotivumnak, a théma továbbszövése válik szükségessé, melynél a hallás any- ! nyiban játszik nagy szerepet, mert a lelkűnkben hallott hangnuance-ok vetendők papírra. Ennek megértése végett előrebocsátom, hogy a hallott zenei vezérmotivum egy periódusa az agy szüleménye, nem keresett, hanem önmagától felszínre került alapgondolat, a tovább szövés azonban már a fantasia és a zenei hallás a memoria kifolyása. Annyi tény, hogy az inventió a componálásnál a legelső s legfőbb kellék, mely nélkül minden zenei tudomány és theoria kárba vész, a mennyiben az inventió nélküli zenemű csak összetákolt hanghalmaz, melyből hiányzik az élet, a lélek. Gluck Willibald Kristóf a hírneves operairó, mielőtt operáinak részletes kidolgozásához fogott volna, előzőleg az egyes vezérmotivumo- kat jegyzé fel noticzkönyvébe, melyekre többnyire sé- : tálgatás közben tett szert; midőn ezekkel készen volt, úgy nyilatkozott „most már kész az operám,“ noha egy üteny sem állt a partitúrában. Mozart Amadé a geniális zeneszerző ritka agybeli képzelemerővel rendelkezett, a mennyiben ő nemcsak a vezérmotivumokat tudta fejében megtartani, hanem annak megszületése után mindjárt a kidolgozással j annak harmonizálásával és hangszerelésével is foglal- j kozott, úgy hogy az egésznek papírra vetése, egyes utólagos correkturáktól eltekintve, nála már csak az agyában hallottak egyszerű lemásolása volt. Ezen ritka adomány azonban csak kevés zeneszerzőnek jut osztályrészül s ha a componálás végbemenetelét szoros figyelemmel kisérjük, az a praktikus munkákból levont I összefüggések egymásutánja. Rendszerint a vezérmotivum és fundamentalbassus [ vettetik papírra, motívum tovább szövése, mint modu- | lálás, mellékthémák hozzáfűzése, a fantasia, mint kor- I láttán kényúr munkája, mely a hallásra támaszkodva, ' azt eszközül használja fel. A lelkűnkben hallott gondo- I latok papírra vetése öntudatos cselekvény, a mennyiben J bár a hallottakról nem tudunk számot adni, mert az | felülről jő, de a papírra vetésnél még is a gondolkozó ! ész kell, hogy előtérbe jusson; sőt sok Ízben a tulcsa- pongó fantáziának is a gondolkozó ész vet korlátot, í nehogy a meg nem értés tengerébe sülyedjen alá, a helyett, hogy emelkednék. A componálásnál tehát fel- j tétlen biztos zenei hallás szükségeltetik, mely a zenei \ memóriával egyetemben a fantázia szolgálatára áll. A 1 zenei hallás rendkívül finom .érzéket és magasztos felfogást tételez fel, a meúnyiben az nemcsak a hangok rögtöni felfogásában, de azok átérzésében és szükség- szerű voltuk megértésében nyer kifejezést. Ily értelemben veendő tehát e fogalom „zenéért és.“ Természetes, hogy a zene nagyon magas fokán kell már állnia annak, ki az említett két tényezőt sajátul bírja, de ki természeténél fogva igazi hivatott - ságot árult el, annak könnyű lesz a laikusok előtt oly hitetlennek látszó polezot elérni. / »A jó pap holtig tanul“; ezen közmondás áll a zenészre is, a mennyiben a zene kimerithetlen és minden lépten-nyomon uj hangkombinácziókra és uj dallamfűzésekre bukkanunk, eltekintve az inventió tág és korlátot nem ismerő körétől. Mindenesetre különös két momentum a zenei hallás és memoria a zenetudományban, mely kettő az egyedüli, mely theoria által el nem sajátítható, mert a természetben fekszik s csak gyakorlat által művelhető s tö- kélesbithető és a tehetség szerint, hol kisebb — hol nagyob mérvben érvényesül. _ Még egy momentumot tartok szükségesnek megemlíteni, hogy spéciéi a zenei hallással tisztába jöjjünk. Az életben ugyanis találunk oly egyéneket, kik valamely ismert dalnál, a nélkül, hogy tanulták volna vagy kótaismerettel bírnának, ügyesen viszik a 2. 3. vagy 4. szólamot, bár nem minden hiba nélkül, mi a harmónia ismeret híjával léteiének kifolyása, de ezektől eltekintve szólamvezetésük a fülre nézve correct. Az ily hallást nevezném a természeti hallásnak, ellentétben a művészi hallással, mely a természettől nyert természeti hallás magas fokú kiképzése s mely a hangjegyek által kifejezett zenei gondolatoknak a maga egész teljességében való hallásában nyilvánul, úgy hogy a hallott zenedarabot hangjegyekben megjelenítve látjuk elvonulni szemeink előtt. Ez volt az, a mit a zenei hallás és memóriáról írni akartam s a mennyire lehetett röviden, de a tárgyat kimerítve s minden oldaláról megismertetve teljes világításba hoztam, melynek eredménye, a dolognak kétségtelen megértése, el nem maradhat. Városi és vidéki hirek. = Simor János herczegprimás halála alkalmából városunk több középületére gyászlobogó tűzetett ki. = Közgyűlés. „A Váczi Ipartestületu védnöksége alatt álló iparos-segédek „önképző és betegsegélyzü egylete“ folyó évi február hó 1-ső napján (vasárnap) reggel 9 órakor Vácz városháza tanácstermében közgyűlést tart. melyre az egylet tagjait meghívja Olaj Ferencz, egyleti elnök, Tárgyak: l.A közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére 2 egyleti tag kinevezése. 2. Áz elnök évi jelentése. — 3. A választmány előterjesztése tek. Gajáry Géza úr, Vácz város polgár- mestere által letett 100 frt alapítványról. — 4. Az évi számadás bemutatása, esetleg megvizsgálása. — 5. A vagyoni kimutatás előterjesztése. — 6. A költségvetési előirányzat bemutatása és annak megállapítása. — 7. Esetleges indítványok, melyek a közgyűlést megelőzőleg 8 nappal az elnöknek beadatnak. (Alapszabály 9. §-a.) 8. 12 rendes és 6 póttag választása. A közgyűlésen minden tag részt vehet, szólhat, szavazatjoguk azonban csak a rendes tagoknak van. (Alapszabály 6. §-ának c) pontja.) = A Váczi Ipartestület kebelében az 1884. évi XVII. t.-cz. 141. §. alapján alakult békéltető-bizottság 24 rendes és 6 póttagjának megválasztása czéljá- ból a választó gyűlést Vácz városházának tanácstermében az 1891. évi február hó 1-ső napjának délelőtti 10 órájára tűzte ki Dr. Zechmeister János, városi főjegyző, iparhatósági biztos. — A februári estély képezte tárgyát a „ Vácz- vidéki egyetemi ifjak köre“ január 21-diki bizottsági ülésének. Az est iránt városszerte nyilvánuló érdekmert egyébként kitettem magam annak, hogy vagy a postát borítom a vasútra, vagy megfordítva, —- lévén két négyszög ölnyi lyukban, egyrészről a posta és másrészről a vasúti iroda öszpontositva, — s a merre szem látott, déli bábos puszta és puszta fárasztotta szemeimet. Nem tetszett sehogy a „Porzó“ állomáson az élet, hozzá még mindennap hajnalban kellett felkelnem. Állandó rossz kedv, hideg iroda (mert kályha nem fért bele) végtelen ábrándokat szőttek egy hiányzó téli bunda irányában. Megjegyzem hogy a vasút két város által építtetett, és pedig az örök versengésben élő kutyurófalvaiak kiépítettek Puszta-Lengeitől — a maguk városáig, és Szeles kiépíttette Kutyurófalvától Szelesig. Tehát az ő vasutjuk volt, (sütnék meg!) — volt is személyes követelés annyi, hogy alig győztük ad acta tenni. Hideg deczemberi, ködös hajnal volt, — a „makkhetes“ (igy hívták a konduktorok a masinát) mint egy vén göthös gebe, köhögve mászott be Porzó állomásra. A vonathoz egy pár kocsit kellett adni, — de oly kombinált ide-oda tologatást vittem véghez evvel a vonattal, hogy a kocsik forsriftos helyükre jöjjenek, hogy a menybeli arkangyalok is megirigyelték a tán- ezot. Egy vastag úri ember azonban hatalmas hangon megtámadott, hogy micsoda istenkisértés ez a közönség kényelme ellen, majd megmutatja ő, hogy megtanítja Baross móresre a vasútiakat, mert az ő vasutjuk nem billiárd-asztal. Ekép lamentált a vastag úri ember, a hogyan csak kifért belőle — és én hallgattam az ékes dikeziót, — nekem nem imponált Baross még akkor sem mikor felmondta a vasúti szolgálatot, . . . oda se hede- ritettem, pedig nagyon jól tudtam, hogy biz az embertelenség mikor én a közönséget, össze-vissza sétáltatom, lökdöstetem, — de ha én azokat a kocsikat nem oda állítom hová azt állítani kell, azért én fizetek 5 frtot. (Építette volna a puszta-lengei-kutyurofalvi-szelesi pub- j likum a vasutját úgy, hogy ne másfél vágányon kellett volna a tolatási manipulácziót végezni, tőlem nyugodtan I ülhetnének akár a hímes tojás!) Végre megsokalta a kövér ur a hasztalan kiabá- 1 vást, oda jött hozám, nagy keservesen kimászva a kocsi szakaszból. — Tudja-e az úr, hogy ez a vasút a mienk ? Nem tudom, válaszoltam. — Llát azt tudja-e, hogy ki vagyok én? — Fogalmam sincs róla uram !- Nohát tudja meg, hogy én a szelesi polgár- mester vagyok, és a pusztai-lengei-kutyurófalva-szelesi viczinális vasút felügyelőségének a tagja. — Nagyon örülök, hogy van szerencsém ! — Nos tehát ezennel elrendelem, hogy ezt az ( őrült tologatást azonnal beszüntesse. — Beszüntetném én jó uram, de hát itt az ukáz, hogy a vicinális vasutak felügyelősége direkt rendelkezési joggal nem bir. — Itt — hát mint szelesi polgármester dispo- nálok . . . Az se lehet uram, mert azért meg a kutyorófalvai polgármester haragudnék meg, mert hisz ez a része a viczinális vasútnak inkábbb a kutyorófalvaiaké, mint a szelesieké. — Adjon panaszkönyvet. — Szívesen uram, — de figyelmeztetem, hogy ha írni akar, a vonatról lemarad. — Semmi köze hozzá . . . hol a panaszkönyv — orditá. — Az irodában uram. Amint az én kövér emberem az irodába beron- lőtt, az egyik kocsi ablakán, egy elegáns úri ember dugta ki mélabus arczát ... • — Mikor indulunk, ha szabad kérdenem? Mehet — sípolás, harangozás — fütyülés és a „makkhetes“ kidöczögött az állomásról. A szelesi polgármester pedig ott izzadt a panaszkönyv firkálása mellett. Sejtve a veszedelmet, . . . egyet füttyentve a Diego vizslának a vadász fegyveremet nyakamba akasztám s elmentem azon szándékkal, hogy talán néhány tapsi fülest sikerül haza hoznom. A porzói szőlők alatt csakugyan leszedtem egy pár nyulat. Ezután visszatértem a stáczióra. — Hová tette a vonatot, — rohant meg a nemes polgármester. — Elküldtem az útjára . . . — Miért nem szólt nekem ? — Figyelmeztettem. Az én polgármesterem eltűnt. Másnap, — csúnya havas időben belép hozzám a mélabús képű úri ember. — Én a kutyorófalvai polgármester vagyok. — Én ez idők szerint a porzói állomás főnöke, különben vasúti tisz, rangra tartalék hivatalnok. Nevem Megháti Adorján. — Van-e kedves öcsém valami kívánsága? — Igen . . . igen egy téli bunda kellene szörnyen. — Éljen — kiáltá fel — János hozd be az uj bundát, tedd ide a főnök ur székére. — Isten áldja édes öcsém. — De uram hisz tréfa volt. — Nem uram az uj bunda az öné, — csakhogy lefőzte a szelesi polgármestert, — igaza van, ez a stáczió a mienk. Hiába szabadkoztam, a téli bunda az enyém maradt — és maradni fog örökre.
