Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-19 / 29. szám

s melynek G. §-a következőleg rendelkezik: „Oly gyermekeket, kik 12-ik evőket még el nem érték, csak oly gyári munkákra lehet alkalmazni, melyek azonfelül, hogy egészségüknek nem ártalmasak, testi kifejlődésüket nem akadályoztatják. - A gyáros azonban azokat is, kik ezen időt elérték, de a 16. évet meg nem haladták, naponta erejükhöz mért munkára 9 óránál tovább nem fordíthatja s ezen 9 órai munka sem lehet folytonos, de egy óra nyugidő által félbeszakítandó.“

Ezen intézkedések a humanizmus kifolyásai, melyek a régi magyar törvényhozás dicséretére vallanak, — gondoskodván arról, hogy a munkásosztály erőteljes kifejlődése lehetővé télessék.

Későbbi törvényhozásaink — a parlamentáris alkotmány visszaállítása után — még többször foglalkoznak ezen fontos szocziális ügygyei.

Az 1872. s 1884. évi törvényhozásaink különösen tüzetesebben foglalkoztak a gyári és ipari munkások ü gyének rendezésével.

Az 1872-iki ipartörvényben kimondatott, hogy úgy az ipari mini gyári munkások helyüket szabadon választhatják s változtathatják; törvényes ok nélkül a felmondási idő előtt el nem bocsáthatók; bizonyos esetekben felmondás nélkül is kiléphetnek; azok, kik lakással szerződtetnek, egészséges, lakható helylyel ellátandók; az egészségtelen lakás miatti panaszok az iparhatóság útján azonnal orvoslandók.

A gyári munkásokról pedig különösen rendeltetett: hogy a gyáros köteles munkásairól rendes jegyzéket vezetni; szabályos munkarendet kifüggeszteni, nevezetesen a nők s gyermekeknek — testi erejükhöz inért — alkalmazási módjáról, tekintettel a gyermekek iskoláztatására is; továbbá a munkaidő tartalmáról munkabér fizetésének határozmányairól stb. Minden gyáros kötelezte!ett saját költségén létesíteni mindazt, mi munkásai életének s egészségének biztosítására szolgál.

Továbbá a munkások érdekében szentesittettek a következő szabályok: Munka közben délelőtt s délután fél-fél órai és délben egy ór i szünidő engedendő. Éjjeli munkáknál a munkások elváltandók. A munka reggeli 5 óra előtt meg nem k telethetik s esti 9 órán túl nem terjesztethetik. — A tunkabér készpénzben, hetenkint fizetendő. — Tilalom ellenes áruhitelezése- kérti követelések nem érvényesíttethetnek.

A gyermekekre nézve rendeltetett, hogy 10 éven aluli gyermekek gyári munkára éppen nem — 12 évet el nem értek pedig csak hatósági engedély mellett alkalmaztathatnak. — A 12—14 évek közti korban csak 8 óra hosszat foglalkoztathatnak, — a 14—16 év közöttiek pedig csak 10 óráig; a 16 évet még be nem töltöttek csupán az egészségüknek nem ártalmas s testi fejlődésüket nem gátló munkára alkalmazhatók; s általában nem az éjjeli munkára — esti 9-től reggeli 5 óráig — hacsak a 14. évkort meghaladottaknál a hatóság engedélyt nem ád, mi azonban csak az éjjeli munkaidő felére terjedhet.

Az 1884. évi törvényhozás ezen szabályokat, melyek az előhaladottabb államok humánus intézkedéseinek megfelelnek — megerősítette, sőt a munkások érdekében még újabbakkal is megtoldotta, nevezetesen rendelvén, hogy a 16 éven alóli munkások éppen nem, va'gy csak bizonyos feltételek mellett alkalmaztathatnak oly iparágakhoz tartozó gyárakban, melyek természetüknél fogva egészségteleneknek vagy veszélyeseknek nyilváníttattak, — az ily egészségtelen s veszélyes iparágak lajstromát a kereskedelmi miniszter állapítván meg.

Törvényhozásunk gondoskodását nem kerülték el a mezei munkások s napszámosok viszonyai sem. Sza— Uram, ön, vagy én; de egyiknek veszni kell, imé itt van két dupla cseresznyeszár egymásba kulcsolva, fogja és húzza, amelyiké elszakad, az a vesztes.

Húztuk a cszeresznyeszárat, az enyém elszakadt, az ő kezében ép maradt a csumma.

A perczek repültek, végre búcsúztunk.

Relénkéin azt mondja: — Az égre, ne menjenek ki a főkapun, az ablakokból lesik s ha megtudják, hogy 5 percznél tovább nálam voltak, (pedig tízszer 5 percznél is tovább voltunk) hát mit szól a világ? Dr. Doronghy indult, én kissé hosszasabban búcsúztam s tudja manó, hogy történt, maradtam. Dr. Doronghy pedig kisurrant a hátulsó kapun a kert alatt.

Relénkéin utána nézett, egy perczig s azt mondta: ez szolid ember.

Még azt mondja szolid ember ? szent Habakuk ? ez szolid ember, aki öt percznél tovább marad, aki a hátulsó kapun bujkál, a kit az egész utczasoron minden ablakból kétezer özvegy menyecske les és a mi fő, aki megeszi azt a süteményt amit az én Helénkém nekem süt éjfélkor! ... No ha ez szolid ember, akkor én nem tudom mi vagyok. Sehogyse tudtam megnyugodni, felkerestem Dr. Doronghyt.

Pajtikám, szólok hozzá barátságos hangot színlelve, és elmondom neki a tüskési titkos pályázatot.

— Ez nagyon hízelgő rám nézve, mondja nyugodtan mosolyogva.

— De nem addig van, folytatom, felbőszülve hanem az a látogatás nem öt perez volt, de majd egy óra!

— No hát pajtikám, felelt ő, ha megígéred, hogy nem teszed ki a „Tüskési Hirajdó“-ba, hát nyugalmad kedvéért megmondom, hogy van ugyan az én szivemnek pályanyertese, de annál nem öt perez, nem tiz perez vagy egy óráig időz az én lelkem, hanem mindig.

Elragadtatva nyújtottam neki kezet.- Szervusz pajti! le vagy az én kebelbarátom, ezután is kapsz a nekem készüli süteményből.

Mikor aztán kalapom szememre vágva elballagtam Relénkéin háza felé, gondoltam:

— No ez a Dr. Doronghy csakugyan szolid ember hozzám képest. Mégis tartottam szavam, ezt a dolgot sohasem említettem a „Tüskési Hiradó“-ban; csak a „ Váczi Közlöny “-be adtam be.

Kóbor.

bályok alkottattak, hogy az ő jogosult érdekeik se szenvedjenek sérelmeket s a munkaadók visszaélései ellen biztosíttassanak.

Ily rendelkezéseket tartalmaz az 1876: XIII. l.-czikk, melyben megállapittatott: hogy a munkanap más egyezkedés hiányában, napkeltétől napnyugtáig számítandó, mely időbe a napszámos javára, reggel egy félórái, délben egy egész órai — nyáron pedig ezenfelül délután is egy félórai szünidő beszámittatik. — Ha a munka- dij iránt viszály keletkezik, az az ugyanazon időben s helyen vagy legközelebbi vidékén leggyakrabban fizetett díjösszeg szerint állapittatik meg. — Ha a munka véletlen körülmény, idő, elemi csapások miatt megakad s a munkás máskép nem foglalkoztatható, a tényleg töltött munkaidő arányában fizetendő a bér; s az étkezés is, ha ki volt kötve, t. i. délelőtti munka után ebéd, délutáni után az estebéd kiszolgáltatandó. — Ha a napszámosnál lcgyőzhetleri akadály jönne közbe — helyettest állítani nem köteles. — Ha a szerződést, a bér vagy kikötött élelmezés ki nem szolgáltatása, a bérlett munkának más munkásoknak átadása által a munkaadó megszegné, a szerződés megtartására hatóságilag szorítandó. A munkaadó által munkásainak okozott károk, a munkabér kétszeres, ismétlésnél négyszeres összege szerint számítandók s téritendők meg. — Ha elemi csapások folytán a termés a rendes évi átlagos mennyiség felénél alább szállna, ezen eset beállta s az uj feltételek iránt a hatóság határoz. De addig is kötelesek a munkát folytatni; s a munkaadónak viszont nincs joga más munkásokat alkalmazni, különben munkásainak kártérítéssel tartozik.

Megemlítendő az 1883: X. t.-czikk is, mely a napszámosokat a keresetük utáni adó alól felmentette.

A munkások jól felfogott érdekeire jótékony befolyású az 1883. évi törvényhozásnak (XXV. t.-cz) a korcsmái hitel korlátozására vonatkozó intézkedés is. E szerint a korcsmákban s mindennemű italmérési helyiségekben hitelben adott szeszes italokért támasztott követelések a bíróság előtt csak akkor érvényesíthetők, illetőleg megítélhetők, ha két forintnál nem kisebb s nyolez forintnál nem nagyobb összeget képeznek. Nagyobb összeg sem az adós, sem jogutódai követelésébe be nem számittathatik. — A bírói határozattal minden korábbi, hasonnemü követelés kiegyenlítettnek tekintetik. — A biróilag megállapított követelés kiegyenlítése előtt újabb hitelezés nem történhetik. —- A kijelölt hitelezések biztosítására kötött zálog s kezességi szerződések semmisek. — És ha a fentebbiek kijátszására valamely szinlett ügylet, vagy váltó, kötelező irás alakja használtatnék a hitelező által, ez kihágást követ el, mi 30 napig terjedhető elzárással és 200 írtig emelhető pénzbüntetéssel fenyittetik.

Legújabb törvényhozásunk üdvös szocziális irányzatát kitüntetik azon törvényalkotások, melyek a munkások munkaerejének konzerválására, emelésére s ily czélbóli segélyezésükre szolgálnak.

Ilyen az 1891. évi XIV. t.-czikk az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezéséről, minek eszközlésére a törvény betegsegélyező pénztárakat rendel alakíttatni; és pedig az ipartörvény alá eső összes foglalkozásoknál, a bányák s kohók üzletében, nagyobb építkezéseknél, vasúti üzemeknél s ezek gyárai- és műhelyeiben, posta s távírdánál, hajózásnál, hajóépitésnél, fuvarozás — szállítmányozás s raktáraknál — egy napra 4 frtnál nem nagyobb bérrel összes alkalmazottak részére.

Ez a legüdvösebb szocziális reform intézmények egyike, azon nemes czélra irányulván, hogy a munkaerőnek a betegségek általi megtámadtatása eseteiben mód nyujtassék a munkások meggyógyitására és ismét munkaképes állapotra való hozatalára, mi által a nemzetgazdászat egyik főtényezője biztosittatik.

Ide sorolhatjuk az Ínséges tengerészek kölcsönös segélyezésére a Németbirodalommal kötött egyezményt, mely az 1890. évi XXIV-ik t.-czikkünknek tárgyát képezi s a mily szerződés már előbb Nagy-Britanniával, Spanyol- és Olaszországgal is köttetett monarchiánk részéről. Gzélja ennek is az, hogy a betegségek s más csapások által nyomorba jutott tengerészeti munkások felsegéltessenek.

Kiváló fontossággal bir legújabb törvényünk, az 1891. évi XIII. t.-czikk: Az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről, mely a mai vasárnapon lép valóságos hatályba.

Erre vonatkozólag az előbbi évekből is vannak már törvényalkotásaink, melyek a szünetelés tekintetében a munkások érdekeinek előmozdítására szolgálnak.

Ilyen az 1868. évi 53. t.-czikk, a törvényesen hevett keresztény vallásfelekezetek viszonosságáról, melynek 19. §-a következőleg szól: „Egyik vallásfelekezetnek tagjai sem kötelezhetők arra, hogy más vallásfelekezetbeliek egyházi szertartásait s ünnepeit megtartsák, vagy hogy ezen napokon bárminemű munkától is tartózkodjanak.

— Vasárnapokon azonban minden nyilvános és nem elkerülhetlcnül szükséges munka felfüggesztendő. Úgyszintén bármely vallásfelekezetnek ünnepén a templom közelében s egyházi menetek alkalmával azon tereken és utczákon, melyeken az ily menet keresztül vonul, mindaz mellőzendő, a mi az egyházi szertartást zavarhatná.“

Ezen intézkedés a munka szünetelését csak részben, kisebb mérvben érvényesítteti és vallásos szempontokból indul ugyan ki, de mindenesetre ez is a munkások erejének kímélésére, a munkaerő fenntartására s emelésére vezet és szolgált is. Az 1868-iki említett törvény sanctiójául az 1879. évi XL. t.-czikk 52. §-a rendeli; „A ki az 1868: 53. t.-czikk 19. §-ának az ünnep s vasárnapokra vonatkozó intézkedését megszegi: száz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.“

Mindkét törvény az 1891. évi törvényhozás által érvényében továbbra is fenntartatott.

Az 1868. évi idézett törvény szellemének megfelelően az 1872. évi VIII. t.-czikk 42. és 70. §§-ai rendelik, hogy az iparos s gyáros köteleztetik tanon- czainak s 16 éven alóli munkásainak időt engdedni arra, hogy vallásuk ünnepnapjain az isteni szolgálatot látogathassák,

Legfontosabb azonban a munkaerő konzerválása tekintetében a legújabb törvény, az 1891. évi XIII.

I.-csikk, mely egész terjedelmében létesíti a vasárnapi munkaszünetelést.

Nem hűiét perczig sem kételkedni ezen törvény üdvös volta és szükségessége iránt. Oly horderejű reform foglaltatik benne, mely az ipar fejlődésére jótékony befolyást fog gyakorolni — a munkaerő nagyobb s tökéletesb kifejtése által.

Ez az oka, a miért ezen intézmény az előhaladottabb államokban mindenütt alkalmaztatik. Köztudomású, miszerint Angliában a vasárnapi szünet a legszigorúbban érvényesíttetik már századok óta — megszilárdult általános gyakorlat alapján. Ehhez járult 1878-ban azon törvény, mely a 18 éven alóli gyermekeknek s nőknek szigorúan eltiltotta alkalmaztatását gyárakban s műhelyekben vasárnapon, karácsony ünnepén s nagypénteken. — A német birodalomban szintén alkalmazásban van a munkaszünet vasárnapon kívül ünnepnapokon is.

— Svájczban 1877-ben keletkezett törvény, mely a vasárnapi munkát eltiltói La. — Ausztriában 1855-ben hozatott ily Szellemű törvény. Oroszországban ez szintén szigorúan követtetik. — Francziaországban, Belgiumban, Hollandiában ily általános tilalmi törvény nem létezik ugyan, de a 16 éven alóliaknak s a 21 éven alóli nőknek nincsen megengedve gyárakban ünnep- s vasárnapokon dolgozni.

— Északamerikai államszövetségben az angol szü- netelési szigor alkalmaztatik.

Törvényhozásunk tehát igen szép példák után indult, mdiőn hetenkint egy napot a munkaszünetelésre rendel fordittatni. És a midőn erre a mindenütt használt vasárnapot jelölte ki, kétségtelenül az anyagi munka s erő érdekein kívül a vallásos érzelmeknek is eleget teend; mindkettőt kapcsolatba hozza egymással, mi bizonynyal szintén üdvös társadalmi feladat. — A nemzeti kegyeletnek is elég tétetik, midőn államalkotó királyunk, sz. István ünnepe kivételesen felvétetett a szüneti napok közé.

Megjegyezzük még, hogy ezen törvény a mezei munkára s munkásokra nem terjesztetett ki. De a szorosan vett ipar- s gyárüzleten kívül, az ipartörvény alá tartozó kereskedelmi forgalomra érvényes.

Szokolay István.

Városi és vidéki hírek.

= Megyés püspökünk ő exciája — mint halljuk — a nyár végén vagy ősz elején ismét bérma- útra fog menni egyházmegyéjébe.

= Küldöttség püspökünknél. A róm. katli. iskolaszék a múlt vasárnapon tisztelgett püspök urunk ő nagyméltóságánál. A küldöttség vezetője Gsávolszky József kanonok, az iskolaszék elnöke volt, aki igen hűen festette főpásztorunk előtt iskoláink állapotát és ékes szavakban arra kérte, hogy a felvárosi iskolaépületet, mely tulajdonát képezi, kiépíttetné; valamint a polgári iskola mielőbbi felállításában az iskolaszéket támogatni kegyeskednék. A kegyelmes úr a szép számú küldöttséget látható örömmel és nyájassággal fogadta a felvárosi iskola épület bővítését kilátásba helyezte, sőt ígéretet is tőn, miszerint ezen épületet személyesen fogja megtekinteni, hogy a kívánalmakhoz képest intézkedhessél A polgári iskolára nézve biztató reményként jelentette ki a küldöttségnek, hogy az iskolaszéket buzgó törekvésében elősegíti és a kormánynál minden erejével támogatni fogja. Adja Isten, hogy az iskolaszék buzgó fáradozását szép siker koronázza! Valóban égető szükséget képez ez épület kibővítése, mert városunkban csak egy róm. kath. IV. fi- és egy IV. leányosztály van, ezek nemcsak hogy túlnépesek, de a Kis- Váczon lakó szülők, különösen, ha leánygyermekeiket akarják iskolába járatni, ezeknek félórai utat kell megtenni, mi zivataros időben, hó és esőben e gyönge teremtésekre végzetes is lehet. A Kis-Váczon lakó kath. szülők csak hálájukat fogják nyilvánítani, ha püspök urunk ő nagyméltósága atyai kegyes intézkedésével tanügyünket elősegíti és a kis-vácziak iskoláztatását megkönnyíti.

= Személyi hírek. Dr. Baksay Károly szentszéki jegyző és Galcsek György theologiai tanár a napokba körútra indultak, Felső-Magyarország, Ausztria és Morvaország megtekintésére.

= Pestvármegye e hó 13-án tartott közgyűlésében 1000 frtot szavazott meg a Váczon rendezendő gazdasági kiállítás költségeire.

— Váry Gellért a kegyesrendi ujoncznövelde tudós mestere, mint halljuk, beadta a rendkormányhoz lemondását ezen állásáról, s Így valószínűleg eltávozik városunkból, hol 18 évet töl Lőtt s közönségünk osztatlan tiszteletét s nagyrabecsülését bírta.

— Egyházmegyei hírek. Holnap azaz július 20-án lesz áldozó pappá szénteltetésök ötvenedik évfordulója Paulovics Mihály kerepesi plébánosnak, Fekete Tamás ez. kanonok s törteii plébánosnak és Dávid, János nyugalmazott t.-sülli plébánosnak. — Az egyházmegye aranymiséseinek száma jelenleg 14. — Petróczy József segédlelkész Uj-Kécskéről Dorozsmaira helyeztetett át hasonló minőségben. Eltávozása folytán a szerkesztésében és kiadásában megjelent „Kecske és Vidéke“ czimü társadalmi, közgazdasági és szépirodalmi hetilap megszűnt.

= Hymen. Dr. Falcsik Dezső városi aljegyző, s a „Váczi Hírlap“ felelős szerkesztője e hó 14-én váltott jegyet Velzer Kálmán városi képviselő bájos és kedves leányával Margit kisasszonynyal. Boldogság frigyökre!