Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-05 / 27. szám

mert vannak életpályák e hazában, melyeken a magyar ember nem boldogul és a legnagyobb szorgalom mellett sem tudja kivívni azt a sikert, mely a kiváló tulajdonságokkal együtt szokott járni.

Magyarország jövője ama szellemtől függ, mely hazánk ifjú nemzedékét áthatja. Ha ez a szellem a kultúra vívmányait a nemzeti aspirációkkal össze tudja egyeztetni, akkor fel virágzik e hon és népe boldog leszen. Ellenben pedig a legmagasabb műveltség sem lesz képes e haza létalapját megerősíteni és nemzetünk fennállását biztosítani.

Hogy valamely nemzet nagygyá, erőssé váljék, úgy annak iskolái és intézményeinek nemzeti alapon kell államok.

Nálunk az iskola nemzeti szempontból — hála Isten — teljesen megfelel magasztos hivatásának.

Csak intézeteink némelyikében észlelhető még az az idegen szellem, melytől jót és üdvösét a magyar nemzet nem várhat soha.

A váczi kiállítás részletes programmja.

I. csoport. Szőlő-kiállítás. E. csoport czélja: A szőlőtermelés fejlesztése, a bemutatott bor- és csemegeszőlőfajok elnevezéseinek szabatos megállapítása, a íilloxera ellen hathatósaknak bizonyult védekezések ismertetése, a homokterületek beszőlősitésének és a szőlők megújításának kívánatos elősegítése és gyorsítása, a szőlő értékesítésének előmozdítása, kiviteli piaczok szerzése által.

Elfogadtatnak: a) homok és hegyvidéki bor és csemege, nemkülönben amerikai alanyba nemesitett szőlőtermények fürtökben, vagy cserepekben; b) nehezen gyökerező amerikai szőlőfajok gyökereztetésének módjai természetben, esetleg mintákban; c) a különböző szőlőojtási eljárások módjai amerikai szőlőalanyokba nemesitett európai fajú szőlő-ojtványok, fás és zöldnemesitéssel készült példányai természetben és mintában; d) különféle szőlőmivelési módok természetben és minták- vagy rajzokban ; c) különféle szőlőtrágyák és ezek alkalmazása; f) új szőlők berendezése és régiek átalakítása, különös tekintettel a filloxera- ellenes védekezési eljárásokra; g) európai és amerikai szőlőfájok kiállítása természetben, esetleg cserepekben vagy rajzokban; h) a szőlő csomagolása- és szállításának módjai; i) a szőlőbetegségek és védekezési eljárások ismertetése; j) tervezetek és javaslatok a régi szőlőknek felújítására és a homokterületek beszőlősitésének gyosabb keresztül vitelére; k) a szőlőműveléshez, a különféle szőlőbetegségek s a íilloxera elleni, védekezéshez szükséges s gyakorlatinak bizonyult anyagok, eszközök s gépek.

Minden egyes szőlőfajból jól csomagolva 2—3 kilóra való küldendő be; minden egyes faj elnevezési jegyzékkel jelölendő meg s a többitől papirréteggel elkülönítendő.

II. csoport. Borkiállítás. É kiállítás czélja : közrehatni a vidék bortermelésének fejlesztésére az egyes borfajok összehasonlítása, a legjobb fajok kiválasztása, az amerikai alanyba nemesitett európai, valamint a direkttermő amerikai szőlőfajok termésének, a hegyvidéki és homoki szőlőkből szűrt borok bemutatása s a bőrtermékek értékesítése kereskedelmi forgalom előmozdítása által.

Elfogadtatnak: a) közönséges asztali, b) könnyebb minőségű, c) pecsenye, d) aszú, e) eszenczia borok. Nagyon kívánatos a hazai fajokon kívül az amerikai alanyba nemesitett európai, valamint a direkttermő amerikai szőlőfajokból szűrt borok kiállítása.

Minden kiállító tartozik beküldeni minden kiállítani szándékolt fajtából 3 tele palaczkot, jól dugaszolva s felirattal ellátva; ezen kivid minden fajtához 3 üres palaczkot czimkével és kupakkal felszerelve.

Kiállíthatok továbbá e csoportban a szüreteléshez szükséges s a borkezeléshez gyakorlatiaknak ismert szerek, eszközök és gépek.

III. csoport. Szesztermékek. E kiállítás czélja; a bemutatott termékek összehasonlítása által megállapítani azt, hogy mely bor- és gyümölcsfajok legalkalmasabbak a feldolgozásra s előmozdítani a mezőgazdasági szeszgyárak felállítását.

Az egyes szeszfajok kiállítására nézve lehetőleg a következők tartandók szem előtt: a „Konyak“ 0.5 literes fehér üvegekben, a „Pezsgők“ azon üvegekben, melyekben kereskedelmi forgalomban vannak; a „Bor- eczet-félék“ literes zöld üvegekben állitandók ki. A konyakot tartalmazó üvegek czimlapjain feltüntetendő a termelő neve, azon borfaj, a melyből a konyak készült, a termelési hely és a lepárolás évszáma. A pezsgőknél az előállító nevén kívül a gyártmány közelebbi megnevezésének és a gyártás idejének kell helyet foglalnia. A boreczet-féléknél a czimlapnak tartalmaznia kell az előállító nevét, a borfajt, melyből készült és a gyártás évszámát. A pálinkaféléknél az előállító nevén kivid a pálinka elnevezése, p. o. baraczk, szilva stb. feltüntetendő s még a lepárolás évszáma is feljegyzendő. Az üvegek czinkupakkal vagy pecséttel látandók el. Minden egyes fajból 2 tele palaczk s minden fajhoz czimkével s kupakkal elllátott 2 üres palaczk küldendő be.

(Folytatása következik.)

iskoláink.

a

I. Értesítő ti kegyes tanitóreinliek váczi főgyinnásiumáról az 1800—91-iki tanévben

Közli Halmi László igazgató. Az értesítő egy 47 oldalra terjedő értekezéssel kezdődik Sárffy Ignácz tanár tollából ily czim alatt: Népmeséink néhány jellemző vonása és morális igazságszolgáltatása. A tanári kar 10 tagból állott. Mint rendkívüli tárgyak előadattak a műének, franczia nyelv, gyorsírás és a szabadkézi rajz. A tanári s az ifjúsági könyvtár, valamint a szertárak ez évben is jelentékenyen gyarapodtak részint ajándékozás, részint vétel utján. A tanulók összes létszáma az év elején 328, az év végén 295 volt. Ebből I. osztályban volt 72, II. oszt. 53, III. oszt. 45, IV. oszt. 35,

V. oszt. 33, VI. oszt. 34, VII. oszt. 31, VIII. oszt. 23. Az érettségi vizsgálatra 22 ifjú jelentkezett, szóbelire bocsájtatott 18, jelesen érettnek találtatott 1, jól 8, egyszerűen 7; javitó vizsgálatra utasittatott 1, ismétlő vizsgálatra 1.

Műéneket tanult 53, gyorsírást 20, szabadkézi rajzot 33, franczia nyelvet 15. — A tanulók között vallásra nézve volt katholikus 229, ág. ev. 4, ev. református 19, izraelita 43; anyanyelvre nézve: magyar 287, német 18. — A jövő tanév szeptember hó elsején veszi kezdetét, a beiratások szeptember hó 3 első napján fognak eszközöltetni.

Az értesítő végén levő utasításból szükségesnek tartjuk közölni a következőket:

Fölhívjuk a helybeli szülők figyelmét a nmélt. vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úrnak f. évi június hó 5-én kelt 25762. számú rendeletére, mely szerint „a következő 1891—92. évben a váczi főgym- násium í. osztályába legfölebb 60 tanuló vehető fel.“ E rendeletet oly hozzáadással tudatjuk, hogy szept. hó 1-ső és 2-ik napján csakis helybeli római katolikusokat vehetünk fel az I. osztályba, szept. 3-án, ha hely lesz, a vidéki katolikusok, azután esetleg a más vallásunk következhetnek.

Felhívjuk továbbá a szülők és gyámok figyelmét a középiskolai rendtartás 7. §-ára is, mely szerint a gymnasium V. osztályába belépő tanuló szülője, illetőleg gyámja köteles kijelenteni, vájjon fia, illetőleg gyámoltja az 1890. évi t.-cz. értelmében a görög nyelvet, avagy az idézett t.-cz. által meghatározott más tantárgyakat fogja-e tanulni. E rendeletet kiválólag abból a czélból bocsátotta ki a nmélt. vallás- és közokt. m. kir. miniszter úr, hogy megkönnyítse a gymnasiumi tanulmányokban való tovább haladást azoknak az ifjaknak, kik az idegen nyelvek elsajátítására kevesebb hajlandósággal bírnak, tehát azoknak, kik a IV. ősz tápban pl. már. a latin nyelvből is gyengébb eredményt voltak képesek felmutatni s igy nem nyújthatnak reményt, hogy az V. osztályban még egy idegen nyelv tananyagát is képesek lesznek kielégítő ered- ménynyel elsajátítani. A görög nyelv helyett választható bővebb magyar olvasmány és a görög remekíróknak magyar fordításban való ismertetése heti 2 órában s a mértani és szabadkézi rajz heti 2 órában, egyáltalában nem okozhatnak leküzdhetlen nehézséget még a gyengébb tanulóknak sem. Megjegyzendő azonban, hogy ha valakinek a pályaválasztásnál nehézséget okozna ezen reálirány, fölvételi vizsgálat alapján átléphet bármely osztályból a klasszikus irányra.

II. Értesítő a váczi római katholikus elemi népiskolákról az 1890- 91. tanévben. Az értesítő elején az iskolaszék tagjai vannak felsorolva. Egyházi elnöke Csávolszky József székesegyházi kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő, ki egyszersmind a közép- és alsó városi iskolák igazgatója, a felsővárosi iskolák dr. Czcttler Antal prépost-kanonok és plébános igazgatása alatt állanak. Világi elnök: dr. Csányi János köz- és váltó ügyvéd. A tanítótestület 23 tagból áll. A jelen tanévben az iskolaszék 158 szegény tanulót látott el a szükséges tankönyvekkel, melyeknek fedezésére részint alapítványok, részint a váczi takarékpénztár adománya szolgáltak. Az iskolások létszáma volt a jelen évben : leányok: a középvárosi iskolában 353. női ipariskolában 44; a felsővárosi isk. : 126, az alsóvárosi isk. : 94; fiúk: a középvárosi isk.: 454, a felsővárosi isk.: 124, alsóvárosi isk.: 59. Összesen 1254. — Az iskolakeresték őt, s mikor a brigadéros meghallotta, hogy ő milyen gyakran van becsukva s hogy mindig megszökik, azt mondotta a kapitánynak, csináljon strafanzei- get s vitesse be a garnizon-áristomba. Hogy fog szegény Heksch Poldi ijedezni, mennyire reszket majd, ha hallja, hogy ő garnizon-áristomba kerül, hogy leveszik az önkéntesi pertlit és egy év helyett hármat kell szolgálnia ! . . .

De bizony Heksch Poldi nem jött meg, azon egyszerű oknál fogva, mert nem jött haza. Már tizenkettőt mutatott a fali óra, a kaszárnyában mély csend honolt, egy-egy elkésett, jó kedvű czibil kurjongatása hallatszott be a kaszárnyába, de Heksch Poldi még nem jött.- Fiúk! ezt igy nem hagyhatjuk — mondja Sirnay — ha nem jön haza, biz’ én reggel megjelentem a kapitány úrnak, s akkor ő lássa, mit kap ! Pedig nem szívesen teszem, ha reggel négykor jönne még akkor se jelenteném fel, csak haza jöjjön.

— Pedig fel kell jelentened, máskép te szorulsz.

— Nem szorulok ő miatta. Tudjátok mit ? Van egy nagyszerű eszmém. A kapunál egy firer áll ma, az nem veszedelmes sarzsi, azután úgyis alszik már. Észrevétlenül kimehetünk a kaszárnyából. Megkeressük Heksch Poldit, haza hozzuk, de jól rá is ijesztünk. Vegyétek mind az öten fegyvereiteket, tűzzétek fel a szuronyokat, elmegyünk patrüllal Heksch szüleihez s ha ott nincs, Gsiffáry Olgához. Tudom meg fog ijedni, ha látja, hogy patrull jött érte!

— Veszedelmes vállalat. Hát ha megcsípnek bennünket !

Ki csípne meg? Hiszen minden katona fél a patrulltól! Ha meglátnak messziről, kikerülnek ; csak arra kell vigyáznunk, hogy egy másik patrüllal ne találkozzunk, mert akkor, minket visznek be Heksch Poldi helyett. Ne féljetek ! A ki mer, az nyer.

Úgy is történt. A vig ficzkók felkészülődtek s indultak kifelé. Lassan haladtak, mintha lopni mennélek, hogy a firer urat fel ne keltsék s meg ne állítsa íket. Mikor meg künn voltak az utczán, elkezdettek ütni s meg nem álltak a legközelebbi utczáig. Ott ■endbe állottak ; káplár úr Sirnay álloLt a kis csapat déré s katonás tartással haladtak Heksch szüleinek akása felé. Becsengettek. Heksch Poldi nem volt ott- ton, tovább indultak tehát Gsiffáfy Olga lakásáára. A npii előli megállották.

— Komolyan csináljátok meg mindazt, mit parancsolok, el ne nevesse magát egy sem — szóla Sirnay s becsengetett.

A házmester szörnyen megijedt, mikor hat szuro- nyos katona lépett be a kapun.

— Itt lakik Gsiffáry Olga ?

Igenis, itt lakik. Jobbra az udvarban azon a kis ablakon tessék kopogni.

— Kend itt marad a kapunál. Ne eresszen be sem ki egy lelket sem, mig mi innen el nem mentünk. Értette ?

— Igen, kérem ássan.

Sirnay intett önkéntes-társainak s indultak a házmester szörnyű félelmére a megjelelt lakás felé ! Sirnay kopogott. Semmi felelet. Másodszor már kissé erélyesebben dörömbölt. Nemsokára világot gyújtottak s egy női hang kérdé, ki van künn.

— Nyissák ki a törvény nevében! Ha ki nem nyitják azonnal, betőretem embereimmel az ajtót.

Belülről beszélgetés hallatszott. Valószínűleg Heksch Poldi adott utasításokat a leánynak, ki nemsokára kinyitotta az ajtót. Egyszerre hat villogó szurony állott a szép leány előtt, ki nagyon meg volt ijedve, azt hitte talán őt. akarják elrabolni.

— Itt van Heksch Poldi önkéntes ?

— Igen, azaz hogy nincs, benn van a szobában . . . kérem, én nem hittam, ő magától jött; mondtam, hogy menjen haza, de nem akart elmenni; én sohsem szoktam hí ni, kérem ... ne tessék engem bántani . . .

— Ne féljen rózsám, magát nem bántjuk. Arra a katonaszökevényre van szükségünk. Benn van a szobában?

— Igen.

— Nyissa ki az ajtót!

A leány kinyitotta, mire Sirnay beszólt:

Heksch Poldi közlegény azonnal jöjjön velünk, mert kénytelenek leszünk erőszakhoz folyamodni. Jön ?

— Megyek, kérem, már megyek, kiáltott Heksch siránkozó hangon.

Mig Heksch elkészülődött, addig a ravasz önkéntesek igen jól mulattak künn a leánynyal.

A Patrull-komandans Sirnay olyan dolgokat is kérdezett tőle, melyekre épen semmi szüksége se lett volna, s a megijedt leány mindenre készségesen válaszolt. Végre kijött a szökevény.

— Adja át a fegyverét!

Heksch reszketve átadta szuronyát az egyik önkéntesnek.

— Jobbra át! Indulj ! — s mig a csapat kifelé haladt, Sirnay meg csípte a szép leány rózsás orczáját.

Kiértek az utczára. Közre fogták Hekschet s szó nélkül kisérték őt a kaszárnyába.

Szerencsésen bejutottak. Nem vette őket senkisem észre. jMikor beértek a szobába, felakasztották fegyvereiket, nekiestek Hekschnek s derekasan elpáholták. Heksch, mikor megtudta, hogy a patrull csak komédia volt, még örült is a verésnek.

Másnap reggel Sirnay jelentette, hogy Heksch nem mozdult ki a kaszárnyából kapitány úr Freivogclnek.

Itj. Iutzédy Soma.

A felsülés.- Rajz. —

ZbTénaeca.37- Im.rétől.

Vígan csengett a pohár, — a konvencziós vályogvető czigány az izzadásig reszelte a húrt, a kuvasz a pajtás-kertből belevonitott egyet, a csinos kandúr pedig a sűrűn jelentkező gixerekre egyet-egyet ugrott, mely bakugrásokra a „koma“ nem késett kijelenteni, hogy ily hatalmas egérfogó macskát soha életében nem látott.

A czirmos nem értette a bókot, végre is megszökött a gixerek elől.

A hűséges Ajax, a kedves sárga szőrű vizsla, tartá ki legtovább, de ő is megsokalta az isteni zenét és elvonult a legutolsó kamarába, a vén Dorka szakácsné ágya alá. Azóta sem állhatja ki a czigányt.

Ily csekélység nem zavarta a jókedvet,' mulattak a fiúk istenigazában.

Nem mondom el a jó fiú nevét, — hát ha megbokrosodik tőle, mint ezen a mulatságon, — hívjuk őt Mókusnak.

Mókus komám azt vette a fejébe, hogy neki a somlyai nem ital, — a badacsonyi is lőre, hanem hát ha a házigazda igazi házigazda, akkor adjon neki sört, — sört! ?