Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-05 / 27. szám

szék fel ügyel ele te alatt állott az összes iskolákon kívül a gyermekmenhely is. mely az elmúlt évben óvodával egészitteteti, ki. A menhelybcn 12 árva gyermek nyert ellátást. Városi és vidéki hírek. — A főispáni látogatás. Benicsky Ferenc/, főispánunk ő exciája több megyei tisztviselő kíséreté­ben kedden a délelőtti gyorsvonattal érkezett váro­sunkba. A pályaudvaron (raj dry Géza polgármester vezetése alatt a városi tisztikar és a képviselőtestület több tagja és Kemény Gusztáv főszolgabíró fogadták őt. A polgármester üdvözlő szavaira a főispán igen szívélyesen válaszolt. Az állomásról a főispán a város­házára hajtatott, melyen a város színeit viselő zászló lengett s hol érkezésekor többszörös taraczklövéssel üdvözöltctett. A kint volt képviselők egy része szintén fogatokon, a többiek gyalog jöttek vissza a városba. A városházáról azonnal a püspöki palotába hajtatott a főispán, hogy püspökünk ő exciájánál tisztelegjen, ki azonban éppen akkor a fővárosban időzött. A főispán megjelenése s különösen a városházán a vizsgálat al­kalmával kifejtett erélye annyira lelkesedésbe hozta a város intéző köreit., hogy, az nap tiszteletére a „Curia“ vendéglő nagy termében fényes bankettet rendeztek melyen városunk képviselőtestületének és polgárságá­nak szine-java részt vett. Az első toasztot Gajáry Géza mondotta, s kérte a főispán úr ő cxcellencziáját, hogy venné városunk közügyéit kegyes pártfogásába, ezután Kemény főszolgabíró rövid szavakban kifejezte a fő­ispán iránti érzelmeit, a szónok szavai után Csávolszhy József kanonok ékes szavakban fejtegette, hogy a hu­manisztikus intézmények pártfogása terén van a főispán­nak legszebb hivatása. E szavakra ő excellentiája ele­gáns előadásával s nyomatékos szavaival valóban biz­tosítékot nyújtott arra nézve, hogy minden tehetségével oda törekszik, hogy a város előnyeit előmozdítsa, s megköszönte a kitűnő megtiszteltetést. A főispán után Dr. Freysinger beszélt ritka szónoki hévvel s gyönyörű előadással. A toasztok sorát Vörös Károly zárta be. Körülbelül V2 H órakor a főispán úr ismételve ki­fejezte a rokonszenves fogadtatásért, és lelkesedésért köszönetét, s eltávozott. Másnap ismét a hatásköre alá tartozó ügyek kezelése felett tartott szigorú vizsgá­latot, melynek megtörténte után a legnagyobb meg­elégedésének adott kifejezést. A főispán a délutáni gőzhajóval távozott városunkból. = Dr. Haynald Lajos kalocsai biboros-érsek egészségi állapota, mint a lapok írják, válságossá lett. A hét folytán ismételten szélhüdés érte, úgy, hogy az orvosok kevés reménynyel vannak életéhez. A nagy­nevű főpap városunkban végző iskoláit s rokoni össze­köttetések is fűzik ahhoz.----- Uj misek. A váczi egyházmegye ujonan fel­felszentelt papjai közül Péter és Pál ünnepén tartották első miséjüket Ilainiss Dezső Ilódmező-Vásárhelyen, Kranze Ferencz pedig Nógrádon. Isten áldása kísérje az uj levitákat szent hivatásé pályájokon ! = Küldöttség. Rákos-Palota katholikus hitköz­ségének 12 tagú küldöttsége járt a napokban jBossanyi László orsz. képviselő és Beller Imre rákospalotai plé­bános vezetése alatt megyés püspökünknél egy Rákos- Palotán emelendő uj templom építése ügyében. 0 cxcziája a legjobb indulattal fogadta a küldöttséget, s megígérte, hogy anyagilag is támogatni fogja működésűket. Nagyon csekély követelés, a Szikszayban — 10 krba kerül, de innen tengelyig érő sárban a városba hajtani, egy pár lovat tönkre tenni, egy kocsit dara­bokra szedetni, no ez mégis kissé terhes feladat, de hát igaza van a Mókusnak, ha házigazda valaki, az lássa el a vendégét. Már indultam kifelé, hogy rendelést teszek, igyék aztán Mókus sört, hozatok én neki. — Megállj komám, az árgyélusát! — kiáltott Partényi, — már a sört csak én csapolom meg, hol a csap, — hol a pinczekulcs ? No gondoltam, megmarad a két lovam szalma hordáshoz, hadd menjen Partényi, aztán a Mókus el­unja várást, a somlyai, meg a badacsonyi majd elfe­lejteti vele a sört, — úgy elfelejteti, hogy soha többé eszébe sem jut. Azonban Mókus csak nem ivott. Úgy tiz perez múlva beállított Partényi egy tál- czával, rajta egy pohár habzó sörrel. — Itt a sör Mókus . . . igyál. — Éljen hangzott mindenfelől és Mókus, mint Jónást a czethal, azonkép nyelte el a pohár sört. — Iszol-e még . . . kérdé Partényi . . . — Nem én, mégis jobb a somlyai, töltsétek, ez aztán a házigazda. Partényi azután elmondá a sör eredetijét, mikor már Mókus az igazak álmát aludta a szénaboglya tö­vébe a csárdás kuvaszszal együtt. — Végy fekete kenyér száraz haját, áztasd vízbe, szűrd át, öntsd pohárba és a borotváló szappanból vert habot öntsd reá, — kész a sör, ittasd meg a Mó­kussal. * * * Szép és kevély leány volt D . . . L . . ., a pri­madonna és számitó miként a londoni Citybcli ban­kár, — alapvonása az önzés. 6 nem elégedett meg platonikus ábrándozásokkal, keveselte a díszvacsorákat, sőt a tuczatszámra felaján­lott rizspor (valódi párizsi) is csekély hódolati tárgy volt. (') rajongott az értéket képviselő ékszerek, szöve­tek iránt. Daczára az anyagi kényesztetésnek, daczára a nő­— Adomány. A sz. Vinczo-egylet javára P. í. és T. Gy. részéről 5—5, összesen 10 frt érkezett az egylet elnökségéhez. — Papnövendékek felvétele. Tegnap délelőtt tartatott meg a püspöki palotában ő excziája elnöklete alatt s a ft. káptalan részvétele mellett a váczi egyház- megyei papnövendékek sorába felvétetni óhajtó ifjak csődvksgálata. Jelentkezett összesen 34 ifjú, kik közül fel vetetettek : a theologia 1. évfolyamára Gerzsány János és Sztrizs József, továbbá a főgymn. Vili. osztályára: Garancsi Péter és Lesko Mihály, a VII. oszt. Wagner Adolf, Szíjgyártó Ferencz, Felber István, Weisz János, Méhes János, Szabó István, Bogoss Béla, Szabó András, Zechmeistcr Lajos, Sátor József. = Áthelyezés. Polákovits Mihály tápió-szelei káplán hasonló minőségben II.-M.-Vásárhelyre helyez­tetett át. = Eljegyzés. Polcorny Ferenez bécsi kereskedő eljegyezte Ottó Riczi kisasszonyt, Ottó József helybeli vászonkereskedő kedves leányát. Sok szerencsét kívá­nunk frigyükhöz ! = Jótékony adakozások. A fehér kereszt- egyesület váczi fiókegyletének azon 100 írton kívül, melyet nemeskéri Kiss Pálné sz. Szapáry Vera grófnő, s azon 10 írton kívül, melyet Újhelyi István kanonok s végül azon 5 Irton kívül, melyet Csávolszhy József kanonok úr még a mull. évben voltak kegyesek adomá­nyozni, a hét folyamán br. Pírét Béláné szül. Orczy bárónő 5 fi tót, Jahabffy Károlyné pedig 2 frtot — mint a korán elhunyt Krezsák Giziké koszorújára barátnői által gyűjtött pénzből fenmaradt összeget, — voltak kegyesek adományozni, mely adományok egy 112 frtos főösszegü betéti könyvecskében gyümülcsözőleg kezel­tetnek s melyekért az egyleti elnökség a nemes szivü adakozóknak ez úton mond hálás köszönetét. = „A hamis nyelv“. Múlt számunk hírrovatá­ban említettük, hogy „A hamis nyelv“ czim alatt Szlavnits György a váczi tájbeszédet ismertedé a „Ma­gyar Nyelvőr“ f. é. VI. füzetében. Mint utóbb illetékes helyről értesülünk, e jelzett közlemény azon hibában szenved, hogy szerzője az eredeti forrást megemlíteni elfelejtette, mit is a később netán történhető félrema­gyarázások elkerülése végett s az igazság érdekében említünk fel, jelezvén, hogy „A hamis nyelv“ föliratú váczi népadoma Pivár Ignácz kegyes tanitó-rendi ujoncz- növeldei másodmester „ Váczi nyelvjárás“ czimű kéz­iratából való, mint azt nála bárki is megtekintheti. = A menhely részére Hubay Antal babot, Piufsich Lajos tejet adományozott. — A kath. leányiskola dísztermében jun. 28. és 29-én volt a növendékek kézimunka-kiállítása, mely úgy a kiállított tárgyak sokasága és változatossága, mint azok sikerült-volta miatt bizonyára teljesen sike­rültnek mondható. Sok tetszést nyertek kivált a csinos asztalfutók és a színes kivarrások. Kitünően sikerültek a beégetett majolika díszítések is. A kiállítást mindkét napon igen sokan látogatták. = %ászhir. A váczi szép leányok koszorújából a halál szele ismét elhervasztott egyet. Kresák Gizella élte tavaszán lett a sorvasztó betegség áldozatává. Elhuny­téról a következő gyászjelentést vettük.: Özv. Kresák Ferenczné szül. Korpás Julia és fia Pál, özv. Korpás Pálné mint nagyanya és összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelentik a felejthetetlen gyermek, jó nővér szeretett unoka s kedves rokonnak Kresák Gizellának folyó évi június hó 28-án délután testvérek hathatós segítségének, az apai szigor mellett nem konkurálhattam, a szép primadonna udvariéival. A gyönyörű virágcsokrok, a drága szalagok, a pouder, a titokban fizetett vacsorák nem képesítettek a választottak közé való belépésre. Azonban, a szeszélyes sors pajzán játéka végre valahára segített, az én jó nagybácsim, egy gyönyörű nyak­éket küldött a kis hamisnak, még pedig, hogy felesége meg ne tudja, a mi kocsisunkkal, ki ugyanakkor expe­diái ta a féltuczat rizsport és egy remek csokrot. Nagy kópé volt ez a kocsis. Alighanem sejditette szomorú sorsomat, és az összes pakkot azon kijelen­téssel adta át, mint később tudtam meg, hogy . . . tiszteltetem. Mily édes, bájos mosolylyal fogadott a miezuska és mily kedves volt egy hétig, azt leírni nem lehet . . . egy hét múlva az aranymives kirakata előtt egy kar- pereczet látott meg. — Ugy-e ez a karpcrecz egészen a nyakékhez illik? — Feltétlenül, válaszoltam, pedig fogalmam se volt róla, hogy melyik nyakékhez. Azonban ez nem volt oly nagy ügyetlenség, liá­nom az volt a három próbás ügyetlenség, hogy nem vettem meg, de az ügyetlenség koronája még is az volt, hogy úgy odavetve megemlítettem az én jó nagy bácsimnak. — Másnap az én primadonnám oly komikus mo­solylyal fogadott . . . — Hát — cscvegé eperajkával — nem maga vette ezt az arany nyakéket? A „corpus delicti“-t elejbém tolva . . . — Én . . . volt jó dolgom.- Hát a nagybácsi, no most csendesen menjen a könyveihez ... én nem érek rá önnel ábrándozni, a nagybácsit kell kárpótolnom. Adieu! . . . A tanítók szolgálati viszonyai képekben.* *) Tragédiák. A napilapokat lesújtó hir járta be a napokban. Csak négy-öt. sor. Az ujságolás szokott lapidáris hang­*) Föl kérettünk e sorok közlésére, mely a »Tanítók Szava« múlt hó 20 (3ik i számában jelent meg. 3 órakor életének 18-ik évében hosszú betegség után történt, gyászos elhunytat. A boldogult földi marad­ványai folyó évi junius hó 30-án délután 5 órakor fognak az alvárosi sirkertben levő családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent-mise ál­dozat pedig folyó évi julius hó 1-én délelőtt 10 órakor fog a székesegyházban a Mindenhatónak bemutattatok Vácz, 1891. évi julius hó 28-án. Áldás és béke lengjen drága porai felett! = Ä kötő-szövőgyár múlt. vasárnap tartott juniálisa igen jól sikerült. Már a kora reggeli órákban a kismarosi zenekar bejárta a várost, bogy gyüleke­zésre szólítsa a kirándulókat. Az időjárás kissé szeles volt, mindazonáltal a mulatók jókedvét legkevésbbé sem zavarta meg, kik a késő éjjeli órákig maradtak együtt. — Fürdőbe utazott. Witt Manó, a „Vácz-vi- déki Népbank“ vezérigazgatója nehány hétre Marien- badba utazotj. — Nekrolog. Bedruír József nyugalmazott Nógrád- becskei plébános jun. 29-én élte 6G-ík, papsága 43-ik évében elhunyt. Temetése jun, 30-án ment végbe. R. i. p. — A „Váczi Első Ált. Ipartársulat“ ma tartja meg szokásos évi mulatságát a verőczei erdő­ben. Az előkészületekből Ítélve, a mulatság igen fé­nyesnek Ígérkezik. = Halálozás. Vettük a következő gyászjelentést: Gebhardt Anna, mint gyermek. Pauer Ignáczia, mint testvér számos rokonaik nevében is fájdalomtól meg­tört szívvel jelentik forrón szeretett édes anyja és test­vére, Özv. Gebhardt Andrásné szül. Pauer Anna asszony­nak folyó évi junius hó 30-án délután 2 órakor a haldoklók szentségének ajtatos felvétele után életének 75-ik évében történt gyászos elhunytál. Az elhunyt, boldogult hült tetemei folyó évi julius hó 2-án J/2 G órakor fog a Kovács Pál-utcza 5. sz. házból a római kath. egyház szertartásai szerint a felsővárosi sirkertben örök nyugalomra tétetni. Vácz, 1S91. évi julius hó 1-én. Áldás és béke poraira! = Vizsgázott. Séra Károly, a váczi m. kir. posta s távirda hivatalnál alkalmazott, posta és távírda altiszt a napokban teljes sikerrel tette le a posta s távirda segéd tiszti szakvizsgát. Gratulálunk! — Nyilvános köszönet. A szövő-kötőgyár munkásai és vezetői által a múlt vasárnapon rendezett mulatság alkalmával felülfizettek: Ullmann Emil 5 frt, Kohner Ágoston 5 frt* * Mikuska János 5 frt, Hanusz Béla 3 frt, Leichtner Benő 2 frt, Leichtner Miksa 2 frt, Reiser Béla 2 frt, Ursziny Arnold 2 frt, Schneider János 2 frt, Máday M. László 2 frt, Simelbauer Ágoston 2 frt, Wenczl Adolf 2 frt, Klódén Ernő 2 frt, Buck Hermann 2 frt, Gajáry Géza 1 frt, Hritz Béla 1 frt, Menzl Dávid 1 frt, Vadass Márton 1 frt, Leichtner Mór 1 frt, Rostetter K. 1 frt 40 kr., Weinberger Miksa 1 frt, Schrötter Vilmos 1 frt .80 kr., Péters Kárólv 1 frt, Bartel N. 1 frt, Kőbl József 1 frt, Csillon Izidor 50 kr., mely kegyes adományokért a rendezőség, úgy Vadass Márton, mint a szövőgyári betegsegélyező pénz­tár kezelője ez úton is hálás köszönetüket fejezik ki. = Tűz. Vei •őczén f. hó 2-án Széky Gyula ujo- nan épített gazdasági épülete, eddig ismeretlen okból kigyulladt, a benne levő nagymennyiségű takarmány és gazdasági eszközök a tűz martalékává lettek. A tűz a szomszédos Greff Józsefné házát szintén elpusztította. Önkéntes tűzoltóink a szerencsétlenségről értesülve, rögtön segítségükre siettek, valamint a Saxlehner-féle ján azt jelentette, hogy By pl János nagy-lapási kántor- tanitó 10 órakor este a Nagy-szombati sétatéren főbe lőtte magát. Romantikus lelkek képzeletében egy egész regény szálai futnak össze. A szerelem ingoványába való el- merülést sejtik, a boldogtalan, viszonzás nélküli sze­relem martyrja gyanánt siratják meg a regényes lel­kek, különösen fiatalabb vivású, nagyobb képzelőtehet­séggel biró tagjai ezt az öngyilkost. A statisztikust már csak mint egy újabb szerény számocska érdekli ez a sűrű egymásutánban pusztító modern nyavalya. Agyszövet és idegképződés búvárlói már tudományos eszközökkel bonczolják fel az újabb öngyilkost s valami tudományos tételekre alapítva véleményt formálnak, mely okát adja az életundornak. A hideg tetem pedig ott fekszik a márvány asztalon, az élet viharai s csa­pásai elsimulnak a csöndes álmadozó ábrázatán. A mozdulatlan tetem mintha mondaná: „Oda lent már nem fáj semmi, nem fáj . . . semmi.“ A föld pedig tovább forog a világűrben. Mi, többiek tovább pörgetjük életünket. Még azok is, a kik az „eset“ fölött lelki megrázkódást szenvednek, mihama­rább elfeledik ezt egy újabb, borzalmasabb katasztró­fára. Szerencsénk, hogy hamar tudunk feledni! Immá­ron még By pl hantjai fölött a réti fű elszóródott magja se burjánzót! föl, már sokan napirendre tértünk fö­lötte. A holtaknak könyü, az élőké az iga. Bizonynyal igy van. Kár is volna csupa szenzáczió- hajhászatért egy leszámolt életre újra felhívni az em­lékezetet. De nem szenzáczió-hajhászat szolgálatában állok. Az élet e megdöbbentő katasztrófája előtt egy kérdést kell tennem: Miért ? Miért forgópisztoly golyója oltá a kiszenvedeti kartárs életét ? Felelet? A nyomor. A minimum szánandó részese volt ez a hattagú családdal megáldott néhai kartárs. Tizennyolcz évig gázolt a sorsért. És 18 évi tanítóskodása után meg­tört a lelke. A jobb jövő reménye chimaerává oszlott; belátta, hogy még sok idő fut le az idő feneketlen tengerébe, inig a néptanító nyomorát valaki megor­vosolja. És bclekergette a halálba a remény, hogy vele megváltja öt gyermekének szánandó nyomorát. Bizony­nyal különösen hangzik. Pedig igy van. Lelkében az

Next

/
Thumbnails
Contents