Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-06-28 / 26. szám
XIII. évfolyam. 26. szám. ÉS VIDÉKI Hl.ÖFIXHTÉSI Á flS 4 : negyed évre I fid 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : SO kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyiirky ház.) OLVASÓINKHOZ. Lapunk mai számával ismét egy évnegyed végére jutottunk el. Mint a vándor meglett útjára visszatekint, mielőtt azt tovább folytatná, mi is szemlét tartunk az általunk megfutott pálya fölött. Több mint négy éve immár, hogy a » Váczi Közlöny« a mi szerkesztésünkben jelenik meg, s az ez alatt lefolyt idő, azt hiszszük, elég volt olvasóinknak arra, hogy alapos meggyőződést szerezzenek, miszerint lapunk mindenkor iparkodott a közügyeket szolgálni, a város s a vidék jólétének előmozdításán munkálkodni. És bátran mondhatjuk, miszerint el is követtünk mindent, hogy lapunk minden befolyástól menten a közérdeket szolgálja, a közvéleménynek legyen szószólója. Hogy azonban még is egyesek tetszését nem sikerült kivívhatnunk, annak oka azon mostoha viszonyokban keresendő, melyek bénitólag hatottak a közvéleményre s a közvélemény hangadójára: a sajtóra is. Mindazonáltal elmondhatjuk, hogy mindig a közérdekek iránti önzetlen lelkesedés vezette toliunkat munkálkodásunkban. Ostoroztunk ott, hol annak szükségét a közérdek kívánta, tettre buzdítottuk a jó- és nemesért lelkesülőket, kiemeltük a közdicséretet megérdemlőket. A személyes érdekeket megvetve, rokon- szenvet, gyűlöletet mellőzve, városunk felvirágoztatásának jólétének emelésére irányult minden törekvésünk. Mindig azt tartottuk, hogy lapunk nem egyesekért, vagy felekezetért áll fenn, hanem városunk érdekeiért. Ez volt czélunk, valahányszor városunk igaz ügye kívánatossá és szükségessé tette azt, Ä „Váczi Közlöny“ tárczája. Csukássi József emlékezete. — A »Budapesti Hírlap« fönnállása 10 ik évforduló ján. — Elesett a zászlótartó, De a zászló fenn lobog; Lobogtatják bátor, elszánt Ifjú, lelkes bajnokok. A vezér már csöndes ember, De az eszme él tovább S glóriával koszorúzza A kidőlt hős homlokát. Most tiz éve, hogy kibontá Azt a zászlót szent jelül, Kis csapattal harczba indult S maga hittel ment elül. Csak egy szó volt ráhimezve, A magyarság volt e szó, — És ma már ezt visszhangozza A hazában millió. A szegények küszöbére Ez a jelszó rátalált, Véle osztott a kicsiny had Ellenének száz halált ; És a dósak palotáit Diadallal vette he; És áz ügynek rózsát termett Tövisek közt nyert sebe. Mézzel csorgó édes nyelvünk ! Büszke, délczeg nemzetünk ! Téged érjen üdv, dicsőség, Ha mi küzdvéri győzhetünk : Ezt érezte, ezt harsogta Napról-napra szüntelen — 8 hárornszinü zászlajához Szegődött a győzelem. S most e zászlón gyászfátyol csüng Az örömrinp ünnepén ; HTaFI?K KSJKT OSvaá sés M5A0ÍÓM8 VATAB, : Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. liHimFTFKFI* : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. \T y i I <-< é r : sora ...........................................................!lO kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 150 kr. hogy úgy tegyünk, amint tettünk. Tisztán a he- . lyi érdekekre fektettük a súlyt működésünkben, j A közműveltség, ipar és kereskedelem fej- lesztése, az üdvös reformok terjesztése, a kulturális viszonyok fejlesztése, a társadalmi téren üdvös események létesítése volt czélunk; ezek érdekében működtünk minden tőlünk telhető erővel, önzetlenül, elfogulatlanul; czélunk volt felhivni a közönség figyelmét egyes közérdekű dolgok keresztülvitelére, kifejteni a módozatokat, melyekkel egyik-másik ügy megtestesíthető; a közéletben megbeszélés [tárgyává tenni egyes közérdekű és nagyfontosságú ügyet, rámutatni az útra, melyen haladhatunk előre, s pártolni minden jó és nemes törekvést. Lapunk jövőben is megmarad e programul mellett s igyekezni fogunk a »Váczi Közlöny-«t, mely már tizenhárom éve szolgálja városunk és vidéke társadalmi érdekeit, a közérdek szószólójául továbbra is megtartani, nem kiméivé sem munkát, sem fáradságot, sem áldozatot, hogy olvasóink igényeit ezután is kielégítsük. És ezért csak közönségünk anyagi pártfogását kérjük továbbra is, mert e nélkül lap egyáltalában fenn nem állhat. A lap jóléte és fenállása a t. közönség kezében van, támogassa tehát, hogy annál fényesebben oldhassuk meg feladatunkat. A sajtó érdeke a közönségé. A közönség érdeke a mi érdekünk. Reméljük, hogy a közönség nem fogja elutasítani magától saját érdekeinek képviselőjét. E reményben kérjük t. olvasóink támogatását és bizalmát. Felkérjük tehát előfizetőinket, hogy előfizetéseiket a » Váczi Közlöny« XIII. évfolyamának III. negyedére (1 frt 50 kr.) mielőbb megújítani szíveskedjenek. De a fátylon általcsillog Titkos írás, égi fény. Gyűl az emlék csipkebokra, S egy áldott szív hangja kel : Föl, magasra azt a zászlót! Az eszmének győzni kell! Föl, magasra és előre ! Holt és élő egyetért; Régi zászlónk fenn lobogjon Az ügyért, a nemzetért. Legyen első a hegy ormán S jól megálljon a helyén Ezeréves Magyarország Diadalmi ünnepén ! Riidnyánszky Gyula. Mikor műkedvelő voltam. Mindig szerettem a színészetet. Az a szabad, független élet, az a derűs kis világ, melyben a színész mozog, él és uralkodik — egész lelkemet betöltötte merész vágyakkal, édes ábrándokkal, a mik még ma is fel-fel járnak olykor kisérteni. — Azok a képek, melyeket a gyermek ifjú képzelete megalkotott s annyi fénynyel, annyi napsugárral vett körül, még ma is megjelennek előttem s úgy vonnak, úgy csábítanak, hogy menjek utánnok azon az úton, amelyen annyi virág nyílik s olyan könnyű a dicsőség Parnasszusára jutni. — Képzeletben ott járok már, fejemen a dicsőség glóriája ragyog, előttem a vakító színházban újongó tömeg, melyet a művészet ereje megittasitott, s én az üdvözöltek kéjét érezern. Oh! milyen szép álom, oh! milyen nehéz belőle felébredni! . . . Tiz éves lehettem, mikor először láttam színészeket. — Addig csak a báb-szinházat volt szabad egy alkalommal végig élveznem, a melynek reminisczencziái igen sokáig tartották fenn magokat lelkemben. Magam is megpróbáltam többször olyat alkotni, de sohase jutottam zöld ágra. De ekkor valóságos színészekéi láttam. A helybeliek legczélszerűbben a lapkirhor- dónál a nyugta átvétele mellett, a vidékiek pedig postautalványon eszközölhetik az előlizelé- seket. Isten velünk! A „VÁCZI KÖZLÖNY“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A váczi kiállítás ügye. A váczi kiállítási bizottság folyó hó 22-én Budapesten a megyeházán gyűlést tartott, melynek a kiállítási felhívás és tervezet szövegének megállapítása volt tárgya. A gyűlésen Váczról részt vettek Gajáry Géza polgármester, mint alelnök, dr. Freysingcr Lajos, Iványos Kálmán és Heiser Béla bizottsági tagok. Részt- vettek még benne gr. Károlyi Sándor kiállítási elnök és Földvárt) Mihály alispán is. A felhívás szövegét Ser főző Géza kiállítási titkár szerkesztette s teljes három órát vett igénybe annak részletes megvitatása. A felhívás 4000 példányban lesz nyomatva s a napokban kezdődik szétküldése. Mindegyik példányához öt bejelentési iv lesz mellékelve, külön színnel minden kiállítási csoportra. A költségekre a gazdasági egylet pénztárából előlegül gr. Károlyi Sándor 500 forintot utalványozott. A kiállítás iránt különben az érdeklődés mind szélesebb körben nyilvánul, és az állami szőlőszeli és gazdasági telepekre országos jellegű lesz. A kiállítás részletes programmja már mégis jelent. A kiállítás főczélja — mint azt már jeleztük volt — a filloxera vész által sújtott gazdáknak az okszerű védekezés eddig gyakorlatilag ismert összes módozatait és eszközeit bemutatni. Ezenkívül a kiállítás általános jellegű lesz; kiterjed Pest-Pilis-Solt-Kis-Kún vármegyére, Nógrád, Hont és Esztergom megyék területére. A kiállítás e czélból 11 csoportra oszlik és pedig 1. csoport szőlőkiállitás, 2. borkiállítás, 3. szesztermékek, 4. gyümölcskiállitás, 5. konyhakertészeti czikkek, 6. gabonanemüek, 7. takarmány és takarmány magvak, 8. kereskedelmi növények, 9. méhészeti czikkek, 10. gazdasági gépek és eszközök, 11. ló, szarvasmarha és sertés díjazás. A bejelentések a vármegyei gazdasági egyesület titkári hivatalához (Budapest, vármegyeház) f. évi aug. Ott ütötték fel a tanyájokat a nagy koTcsma impozáns termében. (Már amennyire egy falusi korcsma terme impozáns lehet). Persze, mi gyerekek folytonosan ott settenkedtünk s boldogok voltunk, ha a nyitva felejtett ajtón egy pillantást vethettünk a terembe, melynek hátterében ott ékeskedett a színpad tarka, czifra képekkel ellátott függönyével. Én kétszeresen boldog voltam, mert a kabátom zsebében ott begyeskedett egy újdonatos új fényes hatos, a melyet a rektor bácsitól kaptam. — Ez az újdonatos újhatos pedig arra volt szánva, hogy estére megnézem rajta a színdarabot. De hát „sors, nihil aliud“. Az én fényesnek Ígérkező estémet elrontotta az eső. — Egész nap zuhogott, pedig semmi szükség sem volt rá. De hát én azért nyolez órakor mégis megjelentem a korcsmában, s lefizetvén a dijat, előkelőén elfoglaltam egy helyet — a második sorban. Egy darabig áhítattal bámultam a függönyre, a melynek tarka képei megelevenedtek előttem s szinte kéjes érzettel gondoltam arra, a mit látni fogok. Mikor egyszerre megszólalt a hátam inegett a pénztárosáé: — Itt van kis fiú, a pénze, ma nem lesz előadás, mert nincs közönség. Mintha az égből pottyantam volna le. Hát én mi vagyok ? nem vagyok-e én közönség, tele vágygyal, elismeréssel és lelkesedéssel? Miért nem játszanak nekem, hiszen én a hatosomat azért tartogattam meg, hogy eljöhessek a színházba! — Es most nem lesz előadás ! Szerettem volna sírni nagy fájdalmamban. Pedig hát a pénztárosnénak igaza volt. Csak nem játszhattak el egy egész népszínművet nekem, az én egy hatosomért. Azóta aztán, hogy felcseperedtem, lelkes szinház- bajáró lett belőlem, sőt felcsaptam még műkedvelőnek is, amikor többször láttam ismétlődni az én első színház látásom történetét. m, fa
