Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-06-15 / 24. szám
ZII. évfolyam. 24. szám. Váoz, 1890. jutíius 15. Elöfi/.etéHi ára : évnegyedre ..........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..........................30 kr s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Városunk mostoha gyermeke. Ama számtalan szabályrendelet között, melyekkel évek előtt városunk képviselőtestülete a város archívumát gazdagította, helyet foglal a köztisztaságról alkotott szabályrendelet is. Annak idején ujongva fogadtuk mindnyájan e szabályrendeletet, a mely hivatva lett volna köz- tisztasági viszonyainknak már-már Ázsiába is beillő mizériáit legalább részben megszüntetni. De mit kelle tapasztalnunk? Azt, hogy e nemes inlenczióval alkotott szabályrendelet még siralmasabb sorsra jutott, mint többi társai. Bevándorolt az archívum poros aktái közé, s olt nyugszik — háboritlanul — megszületése óta; a köz- tisztaság pedig egész a legújabb időkig, sőt jóformán mai napig megmaradt annak, ami nálunk ősidőktől volt: megmaradt a város mostoha gyermekének, a melylyel senki sem törődik. Elzen állapot szomorú, de egyszersmind oly tűrhetlen volt, mely fölött egyrészről a magunk és a haladásnak indult város jól felfogott érdekében, másrészről azonban hírlapi kötelességünknél fogva is szemet nem hunyhattuuk, s mert a köztisztaságot városunk egyik legfontosabb kérdésének tekintjük, azt sürgetni meg sem szűnhetünk. Si ílectere nequeo superos, acheronta mo- vebo. Ha a szép szó — kérés, sürgetés — nem használ, erősebb fegyverekhez is nyúlunk, de a köztisztasággal szemben tapasztalt közönyt végre mégis meg kell törnünk. Reméljük azonban, hogy erre nem lesz szükség, s hogy a köztisztaságról alkotott szabályrendelet nemsokára előkerül a poros fiókból, s kíméletlen energiával végrehajtás alá vétetik. S hogy különösen, mióta városunk egyes részeinek csatornázása sorra vétetett, városunk vezérférfiai között bizonyára akad, ki erélyes kézzel nyúl az eddigelé rettegett darázsfészekbe, s találni fog utat és módot miképen kell és lehet ezen mostoha gyermeknek valamilyes nevelést adni. Mert mint mindenben, itt is vezérre van szükség, — városunk lakossága sokkal indoA „Yáczi Közlöny“ tárczája. Együd István sírjánál. — t Váczon, 1885. — Nyolcz éve lesz, hogy sírba szálltál. Nyolcz éve • s nincs emlékjeled! Ki mindig első sorban álltái : A kor no ládd, hogy elfeled ! Hiába’ volt szűd tiszta lángja : Nem jut neked egy kis márványra! Jeles művész, s mi’ példa ember! S a sírja mégis jeltelen! — Teli erény-, s ezer érdemmel, Számodra márvány nem terem ! De mégis ó ! mert ma a kehiek Szívek helyett követ teremnek ! Hiszen, ha ezt járná a véső : Az égig érne sír köved . . . De szírt — kemény, — s fáradni kész . . . S mi áll fejednek? — Egy czövek . . . S kopár a sír ... s te nyugszol alant, — De fáj nekem ez a hant ! Maholnap azt se fogja tudni, Ki erre jár: ki nyugszik itt? Méltó-e hát e tért igy futni, • Ha a síron bagoly sivít?! A feledésnek lomha baglya, Mely fészkét ily szent helyre rakja ! lensebb, semhogy a maga jószántából a szabály- ! rendeletet életbe léptesse. Még visszaemlékezünk, midőn pár évvel ezelőtt a kolerának nevezeti rém már városunk területén grassált; hétről-hétre másról sem czikkez- lünk, mint a kolera elleni óvintézkedés leghatha- lósabb eszközéről: a magán- és köztisztaságról, anélkül hogy valami foganatja lett volna. Hát most, mikor — hála Istennek — ily veszélyes rém nem fenyegeti városunk lakosságát, gondollialunk-e arra, hogy jó szándékkal tett eme felszólalásunkkal valaki is törődnék? De hát igy voltunk mi eddig minden hasonló rendelettel. Az azok végrehajtására hivatott közegek csaknem mindig le voltak kötve a sógorság érdekszálai által és igy a város bajai vajmi ritkán jutottak érdemleges elintézés alá. Egy idő óta ezen viszonyok szembet ü n ő 1 e g s dicséretesen megváltoztak s hiszszük, hogy felszólalásunkat, a város vezérférfiai bizonyára megértik és megszívlelik. Nem akarunk az eddigelé is több dicséretet kiérdemelt intéző köröknek tanácsokkal szolgálni, mert meg vagyunk arról győződve, hogy ha komolyan akarnak, értenek ahoz, mikép fogjanak a köztisztaság herkulesi munkájához; de mert tapasztalásból azt is tudjuk, hogy a járatlan talajon az úttörés sok időt igénylő fáradsággal jár: egyelőre elegendőnek javasoljuk a jelzett szabályrendelet azon szakaszainak végrehajtását, melyek a köztisztaságnak elemi kellékeit tárgyalják. Ilyenek a szabályrendelet következő intézkedései : 1. Minden háztulajdonos köteles házának ut- czai vonala előtti járda-részét tisztán tartani, na- I ponként elsöpretni s a nyári időszak alatt napon- | ként legalább egyszer felöntöztetni (8. §.). ; 2. A házak telkéről és udvaráról az utczára > vezető kifolyásokon és csatornákon vizen kívül egyéb folyadékot az utczára kibocsájlani tilos. Különösen tilos mosléknak, vagy trágya és istállóbeli folyadékoknak vagy piszkos, úgy bármi ÜzletBabért az arra érdemesnek ! Babért neki, s emlék-követ! Elismerést a jó, nemesnek, Ki ily dicsőn eszményt — követ. Elő veled te kő, te véső : Megtérni még manap se késő ! Dobocsányi Gyula. A lemondás. — Beszélyke. — G-a.á.1 HHTaralirLtól. — Pali fiam, még úgyis korán van a hivatalba menned, jöjj csak szobámba pár perezre. így szólt az öreg Ilalmody Gerő az idősb fiához, miután a fiatalabbik már elment hazulról. — Parancsol valamit atyám ? Ivérdé búslakodó hangon a csinos fiatalember. — Pali fiam, azt hittem hogy olyan apa, aki fiait erején fölüli áldozatokkal ki taníttatja s neuik szép állást szerez szülővárosukban és nem is veszi el fizetésüket az élelmezésbe, mit otthon kapnak takaros szállással együtt és e két fiúnak szivét, lelkét, apai szc- retetét adja, mondom az ily apa nem érdemel-e fiaitól teljes szeretetet és méltánylatot ? — Csak nincs oka édes jó atyámnak ^ellenünk panaszkodni e részben ? — Kérdi Pali megdöbbenve. — De van, fiam. Én ugyan mélyen szivembe rejtem a fájdalmas csalódást bennetek, de azt kérdem te tőled, mint ifjabb és ragaszkodóbb gyermekemtől, mi bajod van bátyáddal és neki te veled? Hetek óta tapasztalom egy más iránti feszül tségteket.; bár erőltetni akarjátok előttem, hogy nincs semmi bajotok. Szólj, bői való és bűzös folyadékoknak, vérnek, vagy véres víznek az utczára való kibocsátása, vagy kiöntése (9. §.). 8. Házi szemét-gödrök tartalma legalább két- helenkinl a rendőrség által kijelölt szemét lerakodási helyekre kihordandó (10. §.). 4. Lovaknak akár igás, akár hajtó marháknak az utczákon való etetése tilos (13. §.). Továbbá legyen kötelezendő minden háztulajdonos a nyári évad alatt az emésztő gödrök, piszkos csatornák, Trágyadombok fertőtleniléséről gondoskodni. Ha e felsorolt intézkedések — melyeknek pontos megtartását városunk minden egyes polgára, a saját és családja érdekében is erkölcsi kötelességének tarthatná — rendszeresen és kellő erélylyel hajtatnak végre és emellett az u t- czák öntözése és söpretésére is nagyobb gond fordittatik, elérjük azt, hogy az ulczák és lakóházak állandóan tiszták lesznek; elérjük azt, hogy a szállodák, szappanosok, hentesek és kék-festőktől kibocsátott, bűzt terjesztő folyadékok nem fogják míazmáikkal a levegőt beszennyezni, és végül — ami legfőbb — elérjük azt, hogy városunk lakossága a tartós gyakorlat által át lesz hatva a köztisztaság szükségének tudatától és idővel ösztönszerüleg fogja ez úton városunk haladását elősegíteni. Mi és velünk együtt a város polgársága sok reményt fűzünk a nemrég óta megkezdett irányhoz, ha soha szem elől nem tévesztetnek a lakosság érdekei. Ezen úton következetesen haladva emelked- hetik városunk a jó név és haladás azon magaslatára, melyre erélyes vezetés mellett már évtizedek előtt emelkedhetett volna. Hangverseny. A „Vörös-Kereszt-Egylet“ vácz-vidéki választmánya f. évi junius hó 7-én a „Lőház“ termében tánezviga- lommal egybekötött hangversenyt rendezett. Már a múlt. alkalommal azon meggyőződésünknek adtunk kifejezést, hogy a rendezőség - melynek élén valami ok merült fel köztelek a titkos ellenséges érzelemre? Engem nem csalhatnak szemeim Pali fiam. Légy azért őszinte. Orvosolni akarom, ha bajotok van. — Atyám, én már beszélni vágytam rég, de tudva, hogy az éltes emberek előtt mily nevetséges a fiatal szív liarczá, akkor, a mikor csak egy szerelmi érzet okozza, nem mertem hozzád őszinte lenni. — Gyerekség, hisz én is voltam fiatal, én is szerelmes voltam boldogult jó anyátokba és nem kis küzdéssel nyertem el, mint akkor még szegény ember. Tehát beszélj! — Atyám, minket az a szerencsétlenség ért. hogy fivéremmel ketten egy leányt szeretünk. — Oktalanok vagytok ! Nem talál egyikötök más szép leányt is ? — A kit szeretünk nem is szép. hanem kimond- hatlanul kedves és dolgos leány. Ez elég, hogy belőle derék házinő, jó feleség váljék. — Pénze is van ? — Dehogy atyám! Ő a derék Janicski Miklós leánya, R.óza, kinek már két éve mostoha anyja van. — A Janicski leánya! . . . Hisz ismerem. Hát hogy esett az, hogy mindketten ezt szeretitek? És ő? — Atyám, Róza csak engem szeretett egy év előtt, mikor egy majálison meg ismerkedtünk. — Bátyám ekkor Budapesten lakott. Mikor itt kapott állást, azt mondta: meg fog nősülni mielőbb. Én mondtam neki. hogy nekem már van választottam. —- Elvittem Rózát megmutatni neki. Ettől fogva komolykodott és később egyedül is eljárt Rózáékhoz. Egy özvegy fiatal rokonnő nyaralt nálok, azt hittem ennek a kedvéért jár oda. Egyszer azonban elével.I, faggatott, hogy csakugyan ei akarom-e venni Búzát? Meri ha nem, akkor ő el vesz
