Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-06-15 / 24. szám

Krenedits Ferenczné ő nagysága, Csávolszky József és Dr. Frey singer Lajos urak állottak, elég garan- cziát nyújtanak, hogy a közönség egy kellemes est emlékét bírhassa. Valóban mikor a műsort végig élveztük, meggyőződésünk fokozódott, mert eltekintve egynéhány ponttól az est nemcsak kellemes, de műélvezetet is nyújtott.

A kevésbé sikerült pontok egyike volt a dalegyesület működése. Az első számot „Dalra“ (Storch) ki- 'véve, melyben az úgynevezett zenei nűanszot eléggé érvényre tudták emelni, a többi vagyis a „Szellő“ és a „Kártya-négyes“ előadása a kritikát nem állotta ki. E ponthoz tartozott még a hatkezes darab is, melyet csak az mentette meg a sikernek, hogy oly erők adták azt elő, mint Gajáry Gézáné úrnő és Schuszter Irma

k. a. a kik mind előadás, mind pedig a technika terén kevés kívánni valót hagytak. Hogy e pont nem sikerült úgy, mint azt talán a közreműködők óhajtották volna, annak a helytelen darab-választás volt az oka. Hiszen hatkézre egy zongorán zeneiskolákban fiatal gyermekek játszhatnak, de felnőtteknek az valóban tortúra.

Ezután következtek az est fénypontjai, Dárday Gyula úr népszínházi tag éneke, a ki kénytelen volt számait többször megujrázni. Kellemes — habár egy kissé fátyolozott — hangja előadásában a művészi kivitel, érzés, nagy hatást gyakorolt.

Ami Hegyi Aranka úrnő énekét illeti, itt a kritikának helye nincs, mert a nagy közönség várakozásának nemcsak hogy megfelelt, de annyira magával ragadta a közönséget, hogy az nem tudta váljon mi módon adjon kifejezést tetszésének. Különösen a magyar népdaloknál a hatás oly tetőpontra hágott, hogy a közönség alig tudott tőle megválni, s dalait többször megismételtették. Itt megemlékezünk, hogy a rendezőség nem feledkezett meg díszes virágcsokrokkal kedveskedni a közreműködő hölgyeknek.

Rákosi Victor úr felolvasása elmaradt, helyette Fekete József úr ismert Írónk tartott szellemes, élez és humor teljes felolvasást, mely nem jutott azon sorsra, mint nálunk a felolvasások rendes lefolyása, hogy ásitás, beszélgetés stb. efféle érdeklődés biztos jelei nyilvánulnak, mert a hirtelen fordulatok, szellemes ötletek, a kellemes irály, a felolvasásra termett orgánum és előadás, a mű ügyes compositiója a közönség figyelmét mélyen lekötötte.

Összegezve mindezeket bátran elmondhatjuk, hogy a nagy közönség, melynek szine-java a legteljesebb számban jelent meg, most is a legkellemesebb emlékekkel távozott a múzsák felkent papjainak társaságából, s azoktól egész valójából kiforgatva a gödöllői czigány zenéje mellett kivilágos-kivirradtig tánczolt. A lelkesedés, jókedv azonban nem ez utóbbi érdeme — aki különösen a csárdást úgy játszotta, mintha tormát reszelt volna, — hanem igen a rendezőségé, i mely mindent elkövetett, hogy a fentebbi műsort összeállítsa : s a közreműködőké, kik az elébük tűzött czélt, a közönség megnyerését elérték.

Ifiúi*.

A váczi fegyházi lázadás.

A helybeli fegyházban f. é. februán 23-án elkövetett lázadást tárgyalta a delegált pestvidéki kir. tör- | vényszék e hó 11, 12, és 13-án. A tényálladék megismertetése czéljából közöljük a vádinditványt a következőkben :

Folyó évi február 23-án a váczi országos fegyintézetben a fegyenczek templomban lévén, Nyitrai József j fegyencz a tilalom daczára a vele egy ügyben elitéit I bűntársa Baksa István mellé ült, innen azonban Kle- pács József fegyintézeti őrparancsnok által eltávolíttatott, e miatt Nyitrai József fegyencz, ki már előzőleg is ellenséges indulattal viseltetett az őrparancsnok iránt, feldühödvén, midőn a 4-ik osztályon levő 89. sz. zárkájába felment, vaságyát lábával szétrugta és abból \ egy vasrudat és két vasvesszőt szakított ki, ezt látva , a Nyitrai Józseffel egy zárkában levő Gillich György, felszólította Nyitrait, hogy segítsen neki is egy vasaidat az ő vaságyából kiszakítani, ezen felszólítás folymert nagyon kedves leánynak találja. Mint menykő" csapás esett ez nekem. Nem adtam határozott feleletet, de Rózához siettem. A leány bevallá, hogy bátyám szépeleg neki és megkérdezte, lenne-e nejévé, ha Pali tán nem veszi el ? Róza nem felelt neki, csak hallgatott. De nekem bevallá, hogy ha engem nem ismerne, Dezső bátyám nejévé lenne. Erre tisztában voltam a dologgal. Róza kettőt szeret, az bizonyos. Két hétig gondolkoztam, akkor elmentem Rózához újra. Mondtam neki, hogy én is el akartam őt venni, de ha gondolja, hogy bátyám előnyben van szivében, hát legyen az övé. Erre Róza sírva nyakamba borult. Azt mondta, legjobb volna neki meghalni, mert ezt a kínt el nem I viselheti, hogy kettőbe szerelmes, mert ő nem tud választani. — Légy a Dezső bátyámé. Ezzel váltam el tőle és siettem bátyámnál is nyilatkozni, az ő javára lemondani. Nem képzeli alyám, azt a nagy szerelmet, mit Dezső Róza irányában érez. Össze csókolt, mint egy részeg, ölelt és áldott, mert hisz ő már azon a ponton áll, hogy kétségbeesésében főbelője magát.

Jgy hát atyám, Róza a Dezső nejévé lesz s a min csodálkozom, Róza oly vig, mint egy csicsergő madár, mig nekem a szivem szakad meg e lemondás miatt. — Tudom, hogy ők szeretik egymást és talán Dezső boldogabbá teszi nejét, mint én, de Rózát feledni nem bírom atyám. Életem teljesen elsötétült a lemondás óta, még a hivatalban is kóvályog az eszem, bolondokat teszek . . .

De miért tetted e bolond lemondást? Dezső majd keresőit volna mást magának! Neki vissza kell adnia Rózát, jogodban sértett meg.

Nem atyám ! Róza hűtlen lett.

tán Nyitrai József és Gillich György ez utóbbinak vas| ágyából egy vasrudat kitörtek s ezen vaseszközöket a | délutáni séta idejéig elrejtették.

Délután 1 óra után a 4-ik osztály fegyenczei sé- ■ tára rendeltettek, Gillich György a saját vasrudját,

; Nyitrai József pedig a vasrudat és két vasvesszőt vette | magához és igy léptek ki a folyosóra, Szabó János j osztályvezető észrevette, hogy a két fegyencz fel van J fegyverkezve, fel is szóllitotta őket, hogy álljanak meg,

| de ezek nem engedelmeskedtek, és a többi fegyenczek- kel az udvarra lementek, itt Nyitrai József a két vas- | vesszőt Baksa István fegyencz társának adta át, ki azután az egyik vasvesszőt Schwaszta Venczel fegyencz- nek adta oda, midőn igy mind a négy fegyencz felfegyverkezve volt, a séta fordulónál mind a négyen a folyosóba beugrottak és az első emeletre a 4-ik osz- I tály felé futottak fel, az első emeleti folyosót elzáró ajtót Balog János fegyőr épp e pillanatban akarta el- 1 zárni, de vádlottak nem engedték és a folyosóra erőszakkal berontottak, itt Nyitrai József, Balog János fegyőrt, Baksa István pedig Váradi János fegyőrt ütöt- j ték fejbe a náluk volt vasrudakkal, igy az őrséget megfélemlítvén, Nyitrai József és Baksa István azon osztály felé tartottak, hol Klepács József őrparancsnok szokott tartózkodni, de e közben Ditye Ferencz főfegyőr a földszinten levő 2-ik osztályból az első emeletre felfu- ! tott és miután látta, hogy ott felfegyverkezett fegyenczek vannak, azoknak megfékezése végett kardot rántott, de ekkor mind a négy fegyencz által megtámad- tatott, leüttetett, és a fegyenczek mindaddig verték és ütötték, mig életjelt tapasztaltak nála, ekkor Schwaszta Venczel Ditye Ferencz kardját Nyitrai József felszólítására magához vette és azzal Ditye Ferencz tarkójára még egy igen súlyos csapást mért, ezután a fegyenczek a 89. sz. zárkába vonultak be, és annak bejáratát el- torlaszolták

A merényletről értesített intézeti igazgató, az ellenőr és a fegyverbe lépett fegyőrök társaságában a helyszínén megjelent és a magukat eltorlaszolt fegyenczeket, maguk megadására felszólította, de ezek a helyett, hogy engedelmeskedtek volna, fenyegetések között ellenszegültek, több tárgyak kidobálásáffd magukat védelmezték, ezen dobálás közben történt, hogy Hevér Miklós fegyőr egy kidobott köpőláda által homlokon találtatván megsérült.

Végre is több órai ostrom után, midőn már sikerült rudak által a torlaszt megrongálni, jelentették ki, vádlottak, hogy magukat megadják, a torlaszok eltávolítása után vádlottak a vasrudakat és a kardot kiadták és azután Nyitrai József, Baksa István és Gillich Gyögry egyenkint a javító osztályba kísértettek, Schwaszta ( Venczel pedig, ki a megadás pillanatában öngyilkossági i czélzattal nyakát a nála levő késsel felmetszette, a kórházba szállíttatott.

A törvényszék állott Rónai Gamill elnök, V e- r e b é 1 y i előadó és Hel ez Ferencz szavazó bíróból. Az ügyészséget képviselte Rakovszky kir. alügyész. Mint védők ki voltak rendelve Nyitrai és Gillich részére Reiser Béla ügyvéd; Baksa és Schwasta részére dr. G s á n y i János ügyvéd,

Az első napon kihallgattatott K o v á c h Ernő fegyházi igazgató, a ki a f. é. február 23-án történt lázadást a fentebb közlötteknek megfelelőleg előadja.

Utána Ditye főfegyőr hallgattatott ki, a ki vallja, hogy a vádlottak őt vasdarabokkal ütötték s miután ezen sérülések folytán munkaképtelenné vált 300 frtnyi kártérítést kér megállapittatni. Utána ki lettek hallgatva Balogh V á r a d y és Hevér fegyőrök, akik igazolják, hogy a vádlottak vasdarabokkal ellátva a lázangást elkövették, őket ütötték s erőszakos ellenállást fejtettek ki.

Délután folyamán a vádlottak lettek kihallgatva. Nyitrai a főczinkos gavallér betyár módra semmit se tagadott, sőt mindent magára akart venni, mig Bak s a mindenre csak azt mnndotta, hogy lehet, hogy úgy van. Schwasta töredelmes vallomást tett, mig Gillich némi részben tagadott.

A második tárgyalási napon a bizonyító eljárás véget ért. A tárgyalás elején Reiser védő helyszíni szemle elrendelését kéri, a mit a törvényszék el is renAkkor végy másikat ! Micsoda gyávaság e miatt semmivé lenni. El fogod egy derék szép feleség mellett feledni bizonnyal!

— Soha atyám! Gyűlöletemet érdemelné, de nem bírom megvetni. Mint sógornőmet nem akarom soha látni! Szerelmem örök marad, bár vérzik a szivem miatta . . .

A fiatalember nem szégyeneit zokogni. Az apa vigasztalása nem használt. Kérte, hogy ne szóljon Dezsőnek, mert azt nem akarja boldogságában zavarni. Büszke is arra, hogy megtudják az ő szenvedését. . . .

Dezső egy napon kijelenté atyjánál, hogy Róza menyasszonya és három hét múlva, pünkösdre haza is hozná atyja beleegyezésével.

Az öreg úr tudva, hogy Dezső igaztalanul járt el ebben, ismerve Pali bánatát, azt felelte, hogy az ő házához nem engedi hozni azt a leányt, aki az ő fiai közé konkolyt vetett „rosszaságával.“ — Mert rossz a leány, a ki ily könnyelműségre képes lehetett.

Erre apa és fiú közt szenvedélyes jelenet folyt rögtön, melynek egy szomszéd szobámban történt lövés vetett véget.

Palit elvitte fájdalma és a családi megliasonlás. Kimúlt.

Daczára ennek Róza a Dezső nejévé lett s mai napig hordja a koszorúkat Palija sírjára engesztelésül.

De az öreg úr sohasem bocsátá meg neki e történetet s megtiltá, hogy valaha az ő sírjára is merészelje füzéreit helyezni.

Hogy Dezső boldog-e, — azt ő tudja.

delt. Következnek a tanúkihallgatások. D obroszka János tanú látta, mikor Nyitrai és társai vasdarabokkal megtámadták Ditye főfegyőrt. Tó th János is látta, hogy a mind a négy vádlott kezében vasrúd volt, mikor felrohant az emeletre. S z a b ó János hallotta, mikor Nyitrai és Gillich azt mondotta, hogy „ma ütünk, a kit érünk“, „haza megyünk“ és „halálfia lesz, a ki hozzánk jön.“ Hajnal tanú: Gsak azt látta, hogy Balogh fegyőrt Baksa ütötte fejbe és hogy Dityét kelten ütötték. Wittner tanú: Az udvaron felügyelt a sétálókra, látta, mikor Baksának Nyitrai egy vasrudat adott. E vallomást megerősítik Csepregi Mihály, E g y ü d János és G s e p r e g i Sándor. M e t z Antal tanú szerint Nyitrai már régebben fenyegette Klepács őrparancsnokot. Kihallgatták Andráss y Sándor ellenőrt, aki elbeszélte a 89. zárka ostromát. A b i z o- nyitási eljárás befejeztetvén. Rakovszky kir. ügyész indítványozza, hogy minden tanú meges- kettessék. Reiser védőügyvéd ellenzi Ditye és a fegyenczek meghiteltetését. A törvényszék elrendeli a tanuk meghiteltetését a fegyenczek kivételével.

A harmadik napon Rakovszky kir. ügyész egy órán át tartó s az esetet világosan ismertető vádbeszédben a tényállást adja elő, mesterileg csoportosítja a bizonyítékokat, a melyek alapján kéri mind a 4 vádlottnak a btk. 288. §-ba ütköző gyilkosságra irányzott szövetkezés, a btk. 279. §-ba ütköző szándékos emberölés kísérlete, a btk. 165. és 168. §-ba ütköző hatóság- elleni erőszak bűntettében s a 301. §-ba ütköző könnyű testi sértés vétségében bűnösökül való kimondását és azoknak rovott előéletükre tekintettel szigorú büntetését.

Ezután mondotta el I. és Ill-ad rendű vádlottak védője a következő beszédet:

Nagyságos Elnök úr!

Tek. Törvényszék!

Felette nehéz a helyzetem a közvádló úr kitűnő vádbeszédje után felszólalni és noha a tisztelt kir. ügyész úr nem gyenge fegyverekkel: vaságyból szedett vesszőkkel, hanem a tudomány legnagyobb vívmányaival rendelkezik, én ezen posztról, a hova engem a tek. törvényszék bölcsesége rendelt, nem rettirálhatok, nem lévén fegyőr, hanem kénytelen vagyok a küzdelmet felvenni és az emberi jogok védelmére síkra lépni.

Az 1878. évi V. t.-cz. büntetési rendszerének megalkotása az igazság és hasznosság egyesitett alapelvein alapul, mely egyesitett elmélet nem az elrettentést vette irányadóul, hanem czélul tűzte ki, a bűntett megtorlásával egyidejűleg a bűnös javítását is. Ezen szempontból kiindulva elfogadta a büntetések végrehajtásánál a progressiv rendszert, a mely szerint a fegyencz büntetési idejének kezdetén, átlag a büntetési idő első harmadát magánzárkában tölti és csak azután alkal- maztatik nappal a közös munka termekben, de éjjelre ismét magán elzárás által elkülönittetik.

Az elitéit magánzárkában hosszú időn át, de legkevésbé egy évig egyedül lévén múltja és elkövetett cselekményei felett gondolkodhat, erkölcsi oktatások folytán magába szállhat és lelki furdalásai által megtörve, megtér s igy a munkatermekben alkalmaz!atik. a hol a munka nemesitő hatása által megjavittatik és később mint keresetképes ember a társadalom hasznos tagja lészen.

Ezen eszmék vezették törvényhozásunkat a büntetőtörvénykönyv megalkotásánál, és igy vélték elérni a büntetés megtorlását, a jogrend helyre állítását, és a bűnös javulását.

De sajnos ezen büntetési rendszer végrehajtva nincsen ez csak a büntető törvénykönyvben létezik, írott rnalaszt, egy jobb jövő óhaja.

Mert vegyük például a váczi fegyházat, a hol 768 fegyencz részére csak 37 magánzárka van, s ezek közül 7 más czellának az előszobája; hozzájárul még az is, hogy minden évben 2- 300 növendék fegyencz szál 1 ittatik ide, a miért is a fegyenczek átlag legfeljebb 40—50 napig tartható magan zárkában, holott a btkv. szerint legalább egy éve magán elzárásban töltendő. A btkv. által megállapított éjjeli elkülönítés pedig, miután elegendő czella nincsen, egyáltalában véve nem foganatosítható. Ily körülmények közöit teljes lehetetlenség az oly helyes elvekre fektetett büntetési rendszert végrehajtani.

Ennek lázos következménye az, hogy azon szerencsétlen, a ki talán könnyelműségből lépett a bűn ösvényére, összekerül a megrögzött gonosz tevővel, akiben eltompult minden erkölcsi érzék, a ki már a törvényes és törvénytelenség között külömbséget tenni nem tud, a ki gonosz tetteit mint bravourokat elbeszéli és a ki a gonoszság mérgét szivébe becsepegteti.

Ez megával hordja a társadolom legnagyobb veszélyét, s eléggé sajnos, hogy amit S z e m e r e Bertalan mondott, aki mint gyarló ember ide hozatik, s mint kitanult gonosztevő bocsájtatik szabadon.

Ezen sajnos állapotokat tapasztalta a hires statisztikus Öttingen is, a ki a czivilizáll államok börtöneiben tette vizsgálatait a „Moralstatistiká“-jában fejtegeti és mindezt a fegyenczek eltompult jogérzéke, a törvény hiányos tiszeletének, a közvélemény corrum- páló hatalmának tulajdonítja. A közvélemény eorrum- páló hatása! Ez öli meg leginkább a rabban a törekvést a nemes és jó iránt, mert jól tudja, hogy a társadalom, mely őt kebeléből kitaszította, nem hajlandó őt visszafogadni, és sajnos, hogy még ma is igazak

azon viszonyok, a melyeket Hugó Victor a „Nyomorultak “-ban leirt és még mai napság is élő alak a Jean Valjean, a ki midőn a Bagnoból kikerült, mindenhonnan ki lett zárva, mindenki által ki lett. kerülve és nem volt hajlék, a hova fejét lehajtotta volna.

De vegyük most a fegyenczei, embertani szempontból. A büntető anthropologusok somatic, us és phsychicai észleletek alapján azon tételt állították fel, hogy a bűntettes nemcsak mintegy középhegyét foglal cl az egészséges és az elmebeteg ember között, hanem sajátszerű anthropologiai válfajt képez, mely a mai czivilizált társadalomban az alsóbb fokú fekete