Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-06-08 / 23. szám
XII. évfolyam. 23. szám. Vácz, 1890. június 8. OS Előfizetési ára.: évnegyedre ..........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér: sora ..........................30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető .közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. A hp lJj II1JU i Y i rn ÁRSADA SZ! AP Állítsunk emléket Mátyás királynak. Vácz városának hazafias közönsége az 1888. év nyarán elhatározta, hogy a város területén levő köztereket és utczákat azon egyének neve után fogja elnevezni, a kik magukat az ország, a nemzet; de kü- . lönösen Vácz városára nézve: érdemesekké, emlékezetesekké tették. Első pillanatra a divatos áramlatot láttuk ezen indítványban, annál is inkább, mert az összes közterek és utczák rövid három-négy órai tanácskozás után elnyerték azon nevet, a mely immár ércztábláról hirdeti az idegennek egy M ár ia - Tér éz i a királynő, egy B á t h o r y M i k 1 ó s, egy A11 h a n n, .egy M i g a z z i stb. fényes érdemeit. Az elkeresztelés szőkébb körben történt; de történt volna bármily széles alapon, lehetetlen, hogy az a köz- kivánalomnak, a történelmi kritikának minden tekintetben megfelelhetett volna. A nevek fölött első sorban a város intelligens közönsége volt hivatva véleményt mondani; — azt nem kérdezhette senki, hogy Kossuth Lajos, gróf Széchenyi István, Petőfi Sándor ki volt; ma az utolsó paraszt kunyhójában is olvassák ezek irodalmi hagyatékát; arczképeik, csinos rámában ott lógnak az egyszerű, de tiszta falon; hanem e nevek előtt egyesek már sokáig tűnődve álltak meg: Dombay Sándor, Chászár András, Ambró és a többi; pedig épen ezek azon nevek, melyeket valamikor olyan férfiak viseltek, a kiknek életpályája szorosan, elválaszthatatlanul van Vácz régi dicsőségével összeforrva! „Szerte nézett, — mondaná Kölcsey — s nem leié honját a hazában!“ —- ha a kath. iskolaszék egy köz- tiszteletben álló, önzetlen tagja az iránt ajánlatot nem tesz, miszerint Írja meg valaki Vácz város t ö r- ténetét. dióhéjban topographiai alapon oly formán, hogy már az elemi iskolában tudomást szerezhessen magának a gyermek azon elévülhetetlen érdemekről, a melyek miatt a haza és Vácz városa egyes lelkesebb honfiak emlékének bizonyos hálára le van kötelezve. A nyomatás költségeit — úgy mond — szives készséggel fedezi ő. A megtisztelő felszólítás első sorban csekélységemet érte. Habozva, kételkedve nyúltam a toll után, mert tudtam és éreztem, hogy ott a távolban kéklő gömöri hegyek, a Sajó, Rima, Balog stb. bájos virányai képesek utolsó lehelletemig buzdítani, lelkesíteni. A talajhoz, a hol bölcsőm ringott, a földhöz a hol apáim porló csontjai temetve vannak mint egy varázsütésre felrajzik bennem a gondolat újabb gondolat után; de hogyan jut Saul az apostolok közé? — hisz a város, a mely csak nyugtot, a mely csak enyhét ád, a szív titokzatos őrvényébe, jogosan, hogy avatkozhatik! ? E megtiszteltetés történetesen akkor ért, mikor az egész ország a nagy Hunyady fiának I. Mátyás király halálának négyszázados emlékünnepét ülte. Könyvek közt élő ember lévén, foliánsaim közt temetve, lelkesültem a dicső és hatalmas uralkodó utólér- érhetetlen sikerei fölött; oda képzelém, ifjú hévvel, a hősnek délczeg alakját a váczi templom oltára elé, a hol nejének balkézre házassági esküt tett; épen úgy, mint a hogy báró Jósika leírta; élénk képzőiméin száz meg száz alakban élőmbe rajzolta azokat a fejedelmi lakomákat, melyeket ura, királya tiszteletére rendezett Báthory, a váczi püspök, és a melyek alkalmával elmondott adomázás közben szerzetté, illetőleg megírta G a I eo 11 i M ar t i u s „De dictis ct factis Matthiae Begis“ czimü nevezetes könyvét; — csak azt nem tudtam, a mi pedig e helyen fődolog, hogy Vácz fénykora Iulajdonképen a Mátyás király idejébe esik: csak azt nem tudtam, hogy Vaczon 1485-ben nádorvú- usztó országgyűlés voll, mígnem egykorú hiteles okiratok alapján mindig tisztábban, mindig világosabban kezdtem szemügyre venni az eseményeket, és most jogosan elmondhatom, miszerint a magyar „Corpus iurisnak“ nevezett decretuma „De officio Palatinatus“ épen a váczi fent idézett országgyűlésen nyerte, ha nem is a szentesítését, de minden esetre az előkészítését. Ezek szerint tudva és mégis elhallgatva a dolgot, mulasztást vélnék elkövetni, ha Vácz városának általam tisztelt és nagyra becsült irányadó köreit az iránt nem sietnék informálni, miszerint úgy illik, hogy Vácz városának egyik terét Mátyás királyról, valamely előkelő utczaját ellenben az ország nádoráról nevezzük el, és én Ígéretemhez híven, szavamat adom arra nézve, hogy igenis ujult erővel közreműködöm, melynélfogva ezen, a kath. iskolaszék által mélyen érzett kézikönyvecske abban a hazafias szellemben elkészülhessen, a mire szánva volt, és hogy necsak a serdülő ifjúság merítsen belőle hasznos ismereteket, hanem, hogy azt még ‘a felnőttek is mindenkor örömmel lapozgassák. Kolozsvárra], Budával stb. városunk soha se versenyezhetik ; de ha valamikor egy szebb kor képessé tenné Váczot arra, hogy jeleseinek érczből öntött szobrokat állíthatna: ne találják az unokák a most élő nemzedéket olyannak, mint a mely a nagy Hunyady Mátyás, e város falai közt töltött napjai iránt teljesen közömbös maradt! Findura Imre. A „Cseke“ hajdan és most. Városunk délkeleti határában, mintegy 3/i órai távolságban fekszik az úgynevezett „Cseke“. E szőlőhegység ugyan a Nógrádmegyébe kebelezett szomszédos Rád községhez tartozik közigazgatásilag, de mert nagyrészben városunk lakosságának képezi birtokát, úgy tekintjük, mintha az városunknak képezné kiegészítő határvonalát. Aki ismeri városunk közel múltját, az tudni fogja, hogy a „Cseke“ városunk fejlődésében hosszú időn át fontos tényező volt, amennyiben e szőlőhegység képezte j részben lakosságunk jelentékenyebb jövedelmi forrását. A még egy évtizeddel ezelőtt bő terméssel megáldott szőlőhegység most kopáran hirdeti a filloxera pusztitóTnunkúját, annyira, hogy ha az emlékezetül megmaradt gyümölcsfák és kunyhók nem hirdetnék az egykor megirigyelt „Cseke“ hajdani fénykorát, senki sem mondaná, hogy innen valaha ezrenként hordták széjjel a bort a szélrózsa minden irányába. Szőlőtőkét csak itt-ott elvétve lát az ember, azokat is csak a kunyhók körül. Az egész hegylánczolat hozzáférhető része őszi és tavaszi vetéssel és részben kukoricza-, bab- és burgonyával van most beültetve. Még a filloxeramentes gyümölcsfák is, a melyek valamennyire kárpótolhatták volna a szegény nép veszteségét, — nagy részben a tavalyi hernyók gondatlanul engedett pusztítását sinylik és félő, hogy azoknak nagyrésze a szőlőtőkék után szintén a tűzre fog vándorolni. Ilyen képet nyújt ma a büszkeséggel emlegetett „Cseke“ ; — ennyire jutott az emberi szorgalom évezredes munkája! A földmivelésügyi minisztérium ugyan mindent elkövet saját hatáskörében a filloxera-vész megszüntetésére; adó elengedés és dijak kitűzése által mozdítja elő a regenerálás munkáját; — de sajnos mindeddig eredménytelenül. Városunkban is akadtak oly jórairányult igyekezetről tanúskodó férfiak, akik jelentékenyebb anyagi áldozatok meghozásával léptek a kísérletezés terére, így Dr. Bolgár Lajos városi főorvos, legutóbb „Áriad ne fonál“ czim alatt kiadott munkájában tette közzé a regeneráczió terén végzett fáradozása eredményét; utána Csekó Pál városi képviselő, polgártársunk tett figyelemre méltó kísérletet a csekei szőllőhegyen, a melylyel érdemesnek tartjuk e helyütt is foglalkozni. Csekó Pál úr meghívása folytán e hó 3-án lapunk szerkesztője lerándnlt a kísérleti telep színhelyére és a tapasztaltak után bátran állíthatja, hogy a telep méltán beválik minta-szőlőnek. Van ezen a telepen egy visa 3 éves „Jacquez“ amerikai bortermő elletés, melyen a múlt évben csak két fürt volt, de melyről az idén már 3—4 hektoliter bort lehet elszúrni. ! Az általa múlt évben rozszsal bevetett föld rigu- lirozva 4 táblára lett fölosztva s 30—40 ezer szőlő- i vesszővel beelletve. Ezek közül egy tábla amerikai ! „Jacquez“ bortermő fajjal, a többi 3 tábla saját szőlő | fajainkkal. Csekó úr a zöldojtást sikerrel folytatja a telepen. Tavaly 4 visát, az idén pedig, éppen a fentebb jelzett időben, 2 egy éves visá ripária éltetést neme- sittetett zöld ojtással. Van a telepen honi termésű szőlőfajainkból is két tábla elletés, a melyek szintén a legszebb reményekre jogosíthatják fel a tenyésztőt. S ez szolgáljon Csekó úrnak elégtételül azon in- dolens elemekkel szemben, akik nemes munkáját oly kicsinyléssel veszik, hogy meghívására sem tartják érdemesnek a telepet megtekinteni. Mi, kik magunk is bortermelők vagyunk, a látottak után megnyugvással tekintünk Csekó ur regenera- czionális munkája elé s bizton állíthatjuk a hitetlen Tamásokkal szemben, hogy el fog jönni az idő mikor a csekei szőlőhegy e termelési módszer alapján visszanyeri régi üde képét, mely előtt a Tamás urak is megkapitulálnak. A váczi alsófokii kereskedelmi és ipariskola ez évi kiállítása. A váczi ipar- és kereskedelmi-iskola kiállítása múlt vasárnap, f. évi junius hó 1-én tartatott meg a városháza nagytermében, melyet polgármesterünk ezen czélra kézségesen átengedett. A városháza tetejére reggel felhúzott trikolor liivta fel közönségünk figyelmét ezen ünnepi napra, zászlókkal ékesített tárt ajtók, nemzeti szinü szövetekkel díszített az egész teremben körös-körül elhelyezett asztalok és állványok, megrakva a zsenge iparos nemzedék „minta“ munkáival, fáradhatatlan kedves igazgató, tanítókból álló buzgó rendezőség, támogatva az ipartestület kedvelt elnöke s tevékeny elöljárósága által, kellemesen lepték meg, látták szívesen s kalauzolták kész örömmel városunk közönségét, a melyből ezen kiállításról talán senki sem maradt el; a városház nagyterme az egész napon át tömve volt érdeklődőkkel s a kiállított tárgyakból igen sok eladatott. A kiállítás reggel pont 9 órakor nyílt meg, a midőn is ft. Kubinyi Endre igazgató annak ünnepélyes megnyitására Gajáry Géza közszeretetben álló polgár- mesterünket lendületes beszédben kérte fel, mire polgármesterünk a jelenvoltak zajos éljenzése és tetszés nyilvánítása által kísért szép beszéddel a kiállítási megnyitóidnak jelentette ki. A jelen évi kiállítás az előzőktől többekben lényegesen különbözött: amig egyrészt a f. évben kevesebb számú tárgy lön kiállítva, addig ezek kizárólag csak tanon ezok készítményei valónak s osztályzatuk legtöbbnyire „l“-es volt, a „2“-est már ritkábban, a „3“-ast pedig alig lehetett látni, de másrészt a szabadkézi rajzoknál, s a szépírásnál meglepő haladás volt tapasztalható, különösen pedig a kereskedelmi könyvvitelt, levelezést s e szakmába vágó Írásbeli teendőket előtüntető munkálatoknál elért eredmény volt meglepő. Ezen körülmények voltak azok, melyek a kiállítást behatóan és többször a nap folyamán megtekintő városi polgármester figyelmét sem kerülték ki, aki tőle. már megszokott szép záró beszédében, melylyel a kiállítást d. u. 5 órakor berekesztette, s melyben első sorban ft. K u b | n y i Endre úrnak az ipar- és keresk. iskola újonnan választott, mint a polgármester mondó, ifjú, fáradhatatlan, kiváló képzettségű buzgó igazgatójának mondott köszönetét a város nevében, s melyben a „kipróbált erőkből“ álló tanítói karnak szavazott elismerést, különösen a Kaán János h. rajztanitó és Donovitz Vilmos keresk. tanító által elért eredményeket méltatta, s melyben az iparosoknak is elismeréssel adózott, hogy tanonczaikat a kézi munkában sikeresen oktatták, s végül a fiatal iparos nemzedéket buzdítva, azon reményének adott nagy Széclienyink szavaival kifejezést, hogy az ipar terén ekként haladva, mint megkezdtük, reméli, hogy „kedves Magyar hazánk s szeretett városunk nemcsak volt, liánéin még ezután lesz.“ A beszédet kísérő éljenzés megszűntével az ipariskola igazgatója Kubinyi Endre úr talpraesett ügyes
