Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-05-25 / 21. szám
XII. évfolyam. .V. rr>\ I wv f“ I Váoz, 1890. m s 25. HELYI ES VIDÉKI ERDEKU. TÁRSADALMI ES SZEP1R0DALI Elöll/.olési äirjj : évnegyedre ..........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Hirdetések: Nyilt-tór: a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..........................30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vitéz, Gasparik-uicza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Pünkösd. A virágok ünnepe. A természet legszebb díszében ragyog és templommá varázsolja a min- denséget, hol örök derű mosolyg felénk, kik imádva borulunk le a teremtés e nagyszerű műve előtt. Ünnepi hangulat vonul keblünkbe és ajkaink önként nyílnak imára és minden, mit a csodálatos pillanatban érezünk, minden, mit beszélünk: dicsőítése annak a felérhetetlen nagy hatalomnak, melynek leheletétől tavaszi életre ébredtek a télnek dermedt áldozatai. Ha az egyház nem alkotta volna meg pünkösd ünnepét, az emberiségnek kegyelete szemelt volna ki magának május havában egy napot a természet magasztosságának dicsőítésére. Most, midőn az emberi társadalom a munka egyenletes felosztása körül fáradozik, pünkösd ünnepének nagy jelentősége annál szembetűnőbb. A két napi pihenőt az egyház bizonyára, nem csupán azért tartotta szükségesnek, hogy az emberek ez idő alatt folyton zsolozsmát zengjenek, hanem kétségtelenül azért is, hogy alkalma legyen a munkásnak visszaszerezni a tavaszi munka megerőltetései után azt a testi egyensúlyt, mely a gyümölcsöző munka folytatásához okvetetlen szükséges. De még egy másik fontos hivatása is van pünkösd ünnepének és pedig az, hogy a két napi ünnep egyúttal, alkalmat nyújtson a kifáradt emberiségnek arra, hogy a nyári munkához az erőt összegyűjtse. És itt nem egyedül a fizikai erőt értjük csupán, hanem inkább azt az ihletet, mely képessé tesz bennünkeL a legnagyobb nehézségek leküzdésére. Pünkösd napján fel kell épülnünk újra és ihletet és lelkesedést meríteni a természet szépségeinek örök forrásaiból, hogy a következő nyári A „Yáczi Közlöny“ tárczája. A pünkösdi menyasszony. — Népballada. — »Julis lányom, édes lányom ! Megkéretett Szegfű Sándor. Nem mégy hozzá ? Hát még mindig Bolondít a koldus kántor ? ! Hogyha szeretsz, ne is nézz rá! Majd meglátod, megcsal téged. Minek neked úri fajta ? Szegfű Sándor lesz a férjed . . .« »Édes anyám, kedves szülőm Tudod, mindig jó lány voltam. Kívánj bármit! De Sándoré Nem leszek én — vagy csak holtan . .. Szeretem a szegény kántort, Lelkemnek ö a gyöngyháza, Nem is volnék soha boldog . . . S nem is leszek — csak ő nála ! — » . . . Zokog Julis búsan, szótlan . . . S kristály gyöngyi kék szemének Édes anyja, szótlan anyja Bús arczára peregének. »Tudod Julis ! . . . Én nem bánnám .. . Hanem apád ! ő van rajta ; Hiába a sirás-rívás Úgy lesz, amint ő akarja.« Juliséknál a sok asszony Sűrög-forog készülődnek. Hervadó lány ! közéig napja A szomorú esküvődnek. Nem sír többé. Minek sírjon V Tenger bánat fekszik szivén. Mit enyhít, ha a tengernek, Egy egy cseppje partján kimén. hónapok nyári hősége tetterőnket el ne lankaszsza. Magyarország népe ez érzelmekkel és tudattal üli meg egyik legszebb ünnepét: pünkösdöt és vidámság s öröm özönli el e szép haza virá- nyait, mikor e kettős ünnep reggelén a nap sugarai áldást hintenek dús termő földjeinkre. Ég felé törekvő kalászok sokasága hirdeti zsongva a Gondviselés dicsőségét és az emberiség templomában az orgonaszó rázendíti az : ament. Egy kis tanulság. Teljes csendben, minden kortes-akczió és izgalom nélkül ment végbe e hó 19-én délelőtt a jegyzőválasztás ; csak a városháza tetején ágaskodó póznára feltü- zött, trikolor emlékeztetett a nap eseményére. Pedig a pályázat ezúttal szokatlan termékeny volt. ügy a fő-, mint az aljegyzői állásra többen voltak a pályázók. Hogy a választás ennek daczára simán folyt le, azt a képviselőtestület józan gondolkodásának vagyunk hajlandók betudni. De van a választásnak oly háttere is, amely teljes világításban mutatja be az aknamunka mesterségét azok részéről, akik az önzetlenség mártiromságot szeretnék másokkal elhitetni. Szerencsétlenségükre azonban munkájuk terméketlen talajra talált ezúttal is s az akna romba dűlt, mielőtt annak árnyékában megpihenhettek volna. Mi tűrés-tagadás, az az „önzetlen fegyverekkel küzdő“ klikk, amely a polgármester választáskor kiállott vereséget, fájó szívvel takargatja — most sem tud megnyugodni. Szócsöve: a „Váczi Hírlap“ időnként ki-kiereszti ártalmatlan fullánkjait a napról-napra népszerűbb polgármester ellen s azzal igyekezik hangulatot csinálni, hogy a „diszbatározás“-t újabb és újabb variácziókban tálalja olvasó közönsége elé és hogy neki támad mindannak, ami a polgármester közkedveltségét dokumentálja. Ez aztán önzetlen eljárás! Hát még mikor a „Váczi Hírlap“ f. évi ápril 13-diki számában az ideiglenes helyettesítések alkalmából Így ir a polgármester ellen: „ . . . hosszú még az Holnap lesz majd az esküvő ; Szegfű Sándor szomorún jár . . . Mintha tudná, hogy arája Más, jéghideg jegyesre vár . . . »Szép Juliskám, áldott lélek ! Mondd meg azt az egyet [[nékem, Igaz szívvel, szerelemmel Leszesz-e majd feleségem ?» . .. Harmatgyöngye, könye felel, Sápadt arcza márvány falán Piros rózsák fakadoznak . . . Le sem hullnak többé talán. * * * . . . Megjelent az égő napnak Zöld hegy mögül a sugara, S csóközönét hinti, szórja Juliskáék háztájára . . . Piros pünkösd másodnapján Vidám minden, díszük a táj. Mosolyog a letört virág. Boldog ő is — szíve nem fáj. Menyasszonyi koszorúja Szépen illik szöghajára S száz gyertyafényt hint a holtra Az egyháznak főoltára. Koporsóját deli ifjak Kiviszik a temetőbe. Meghökkennek a sír szélén . . . — A kántor már megelőzte. Ott fekszik lenn a sír ölén Julis szíve szép gyöngyháza. Julis meghalt. Hű jegyese — Nem várhatott soká rája. Alpári Lajos. az idő, a melynek deczemberig el kell folynia, addig pedig a jegyzői állás egészen üresen nem maradhat, valakivel be kell töltenie. Az aljegyzői állásra pedig azt tartja, hogy a jó lutrista a legigénytelenebb számot sem veti meg, ha kedvez álmainak . . . Hogy ezeket a czélokat forgatja fejében, mikor a végleges betöltést halogatja, az kétségtelen.“ Ez már csakugyan oly insinuáczió, a melyre rá lehet mondani: Ki milyen, úgy gondolkozik. Reméljük erről eklatánsul meg is győzte a „Váczi Hirlapot“ a polgármester akkor, midőn Hritz Béla jelöltségét elejtette csak azért, mert vele, a városi t. ügyészszel, hírlapi polémiába bocsátkozott. így tehát korai volt a „Váczi Hírlap“ insinuácziója s nagyon is kirítt belőle a „lóláb.“ De mit tett e helyett az „önzetlen“ V. H.? Előre tolta a saját jelöltjét és — a miről nem régiben oly irtózattal beszélt — házról-házra kilincselt vele. S mégis — Isten csodája — mi történt? A j e 1 ö 11 úr a protektorával együtt megretirált az aktiv választás színteréről és győzött közfelkiáltással dr. Ze eh meist er János, akit a polgármester támogatott anélkül, hogy vele végig kilincselte volna a várost; — győzött vele együtt dr. Fa lesik Dezső, akit városunkban sokan még csak nem is ismernek. Ezzel is beigazolta tehát a polgármester, hogy ő nem osztogat kortes-jutalmakat, hanem egyedüli törekvése: a béke, az összhangzatos működés, a tisztikar méltósága és a városnak helyesen felfogott érdeke. De betetőzte a választási aktust a megye alispánjának a képviselőtestület plénuma előtt tett azon nyilatkozata, melylyel a megválasztott uj tisztviselőket a polgármester iránti engedelmességre inti, mintaki elég erélyes arra, hogy úgy fellépésével, mint kötelességérzetével a közmegelégedésre imponáljon. Ezek oly szavak az alispán ajkairól, amelyek után felemelt fővel gratulálhatunk a polgármester eddigi működéséhez s a legszebb jövőre jogosíthatjuk fel még az esetben is, ha a „Váczi Hírlap“ fokozódottabb mértékben önti is ki epéjét a megirigyelt „diszbatár“ láttára. Apróságok az Alföldről. in. V. város aktái közt olvasható egy számla, melynek tételei érdekes világot vetnek az akkori időkre. A számla a jelen század elején lett kiállítva. A tény röviden abban állott, hogy V. város bizottságot küldött fel Bécsbe valami kérvényezés ügyében. A számlából az egyes érdekesebb pontok a következőkép hangzanak: „1. Bemenet a füstösbe1) 10 frt. 2. Biró uram kötődvén a bennlevőkkel útközben a hajóból kidobaték, Komáromnál. Tartási dij a parton a következő hajó megérkeztéig 30 frt . . . 6. Biró uram a várta-házat2) más helynek nézvén, büntetés pénz 10 frt. 8. Visszajövet biró uram magát megböcsülte, azért nem dobatott ki a füstösből. Ezért áldomás ivás 40 frt. 9. Hogy pedig ez a város pógárai által soká el ne felejtődjék, az eddigi költségekhez hozzá adatik 1000 frt. Tehát summa summárum: 3000 frt.“ * * * Az ispán úrnak meglehetős lusta kocsisa volt, ki amellett kitűnő étvágygyal rendelkezett. Egy alkalommal X. községbe hajtottak. Déltájban kijön az ispán az udvaron heverésző kocsishoz s kérdi: — Vakartál Jancsi ? — Akarta m, válaszol Jancsi. — Tehát mehetünk ? mondja az ispán. — Ehe t ü n k, volt rá a nagyot halló kocsis válasza. * * * Sz. községbe ment a megye főpásztora a régi jó világban a bérmálás szentségének kiszolgáltatása végett. 9 füstös .«= hajó. — 2) varta-ház ■ = faköpönyeg.
