Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-05-25 / 21. szám

Választási közgyűlés. Az üresedésbe jött városi jegyzői és aljegyzői állás betöltése az e hó 19-én tartott közgyűlésen a képvise­lők fokozott érdeklődése és mindamellett teljes csend­ben ment végbe. A közgyűlésen F ö 1 d v á r y Mihály megyénk alis­pánja elnökölt, kit a terembe léptekor Csávolszky József képviselő lendületes beszédben üdvözölt. A közgyűlés lefolyását tudósítónk a következőkép írja le: Elnöklő alispán a közgyűlést megnyitottnak kije­lentvén, egyúttal a városi képviselő testületnek kifejez­vén a közügyek iránti különös érdeklődéséért elisme­rését, miután még azon reményének adott kifejezést, hogy a képviselőtestület a jelöltek képzettségére figye­lemmel leendnek, a szavazatszedő bizottság elnökéül Csávolszky Józsefet, annak tagjaiul pedig Meiszner János, Bal ás Imre, Olaj Ferencz és Alberty Ferencz képviselőket nevezte ki. Előterjeszti azután az alispán, hogy a f. hó 18-án d. u. 5 órakor megtartott kijelölő bizottsági ülésen a jegyzői állásra betű rendben: E mer ich Gottfried, dr. Zechmeister János és Zsubriczky Ferencz, - az aljegyzői állásra pedig: D u masa Gyula, dr. F a 1 c s i k Dezső s Hanecke r Antal jelöltetett, kik közül azonban Zsubriczky Ferencz és II a n e c k e r Antal a jelöltségtől visszalépett s miután szavazás nem kéretett, az egy be gyűlt városi képviselők egyhangú közfelkiáltással dr. Zechmeister Jánost V á c z város jegyzővé, dr. F a 1 c s i k D e z s ő t p e d i g s z i n t é n eg y h a n g u1 a g V á c z város aljegyzővé kikiáltván: elnöklő alis­pán dr. Zechmeister Jánost jegyzővé s dr. Falcsik De­zsőt aljegyzővé törvényesen megválasztottnak kijelen­tette. A megválasztottak a közgyűlés előtt személyesen megjelenvén, nyomban letették a tiszti esküt. Közgyűlés berekesztése előtt Gajáry Géza polgár- mester a választás pártatlan vezetéséért a tőle megszo­kott remek szónoki hévvel és dr. F r e y s i n g e r Lajos a város közügyéi iránt tanúsított érdeklődéséért mon­dott. éljenzésektől félbeszakított, tartalmas beszédben az elnöklő alispánnak köszönetét, mire a közgyűlés d. c. %!! órakor véget ért. Referens. A „Pázmany-Egylet“ zárünnepélye. A váczi egyházmegye növendékpapságának Páz- mány-Egylete f. h. 18-án délután tartotta meg évi zárünnepélyét. Megyés püspökünk ő exciája pontban 5 órakor érkezett a papnöveldébe, melynek ékes dísztermében már nagyszámú hallgatóság volt egybegyülve. Az ünnepély a „Viharban“ ez. énekkel vette kez­detét, melyet a növendékek énekkara zengett el, ezután Tóth Kálmán IV. éves hittanhallgató, egyl. elnök nyitotta meg a gyűlést lendületes beszéddel. Ennek végeztével H a i n i s s Dezső IV. éves hittanhallgató szavalta el Mindszenty „Szerelmem“ ez. szép költe­ményét ügyesen. Erre Farkas Konstantin II. é. hit­tanhallgató szólója következett, melyet a kar kísérete mellett adott elő; ugyanő olvasta fel T holt Márton Ili. é. hittanhallgató pályanyertes értekezését is, mely­nek czime: „Az olvasás, mint az önképzés egyik esz­köze.“ Hirling József II. é. hittanhallgató „Tavasz- szal“ ez. alatt b. Eötvöstől szavalt, erre ismét a kar énekelte el Klauer „Válás az erdőtől“ ez. dalát. A következő pont a pályamunkák bírálatai voltak, melyeket G a 1 c s e k György tanulmányi felügyelő ol­vasott fel. Pályadijakat nyertek: Takács Mihály IV. é., P á 1 i n k á s Antal és K o k o v a y János I. é. hit­tanhallgatók. A jegyzői jelentést Krauze Ferencz III. é. hit­tanhallgató, jegyző olvasta fel, mely jelentés meleg han­Föltünt a püspöknek, hogy bár a községet már elérték, nem harangoznak eléje az egyházi szabályok szerint. Kérdést is intéz azért mindjárt e miatt a köz­ség nagyképü Jurájához, a ki neki fohászkodva igy kezdi okadatolni nem harangozásuk álláspontját. — Kegyelmes Uram, sok oka van annak. Mer már? Először azér’ nem, mer nincs harang . . . — Jól van atyám fi, szólt a püspök az első érvvel teljesen megelégedve, a t ö b b i indokolást el is h a g y h a t j a. * * * * Panaszt emeltek az x-iek a püspöknél plébánosuk ellen, mert, mint mondák, egy év óta már mindig egyet prédikál. A püspök az illető esperest küldte ki a dolog mi­ben létének megállapítására. Az esperes el is ment X-be s kérdésére a plébános igy szólt: — Tessék csak megpróbálni ha tudják c elmon­dani azt, amiről azt mondják, hogy egész évben prédi­káltam. Engedett az esperes a szónak s összegyűjtvén a híveket, felszólitá a híveket, hogy mondják cl hát azt a sokszor hallott prédikácziót, mely miatt panaszkodnak. Egyetlen egy sem akadt erre köztük, a ki vállal­kozott volna. Erre az esperes a plébánoshoz fordulva, igy szólt: — Plébános úr, mivel egyikök sem tudja, prédi­kálja ugyanazt m é g e g y évig! * * * Megbámulta a két pitricsórni ember Budapesten a vámli ázat. Biz c' komám lehetett vagy 100 pengő, mondja az egyik. Lehelet! ám, ha nem 50 pengő, mondja még szak értőbben a másik. gon emlékezett meg Neszveda István fölsz. püspök s nagyprépostról, valamint Schmidt János úrii plé­bános cs. kanonokról, mint az egylet kiváló jótevőiről, szólt továbbá a könyvtár s pénztár állapotáról, a be­adott s elfogadott írásbeli munkálatok- és a szavala­tokról, s végül az évközben kitűzött pályadijak nyer­teseit sorolta fel. Befejezésül T a k á c s Mihály IV. é. hittanhallgató, egyleti titkár szép zárszót mondott. A minden tekintetben sikerült ünnepély végezté­vel megyés püspökünk ő exciája megelégedését fejezte ki, s ezzel az ünnepély ő exciája lelkes éltetésével vé­get ért. Városi és vidéki hírek. = Személyi hírek. Dr. Schuster Konstantin megyés püspökünk ő exciája a közösügyek ellenőrzé­sére kiküldött bizottság póttagjává és a főrendiház naplóbiráló bizottságának elnökévé választatott meg. — Biró Antal, a pestvidéki kir. törvényszék bírája, a héten két napon át városunkban időzött és megvizs­gálva a betétszerkesztők eddigi működését, teljes meg­elégedésre talált mindent rendben. Dr. II u z e 11 a Mátyás kir. aljárásbiró f. évi junius hó 1-én kezdi meg szabadságát. Távolléte alatt helyette H e 1 c z Fe­rencz kir. járásbiró fogja a polgári ügyeket tárgyalni. — Gajáry Géza polgármester pénteken délután családi ügyben Kalocsára utazott és a mai nap folyamán visszaérkezik városunkba. - Dr. Zechmeister János újonnan megválasztott városi jegyző szerdán elfoglalta hivatalát és már résztvett a tanácsülésekben is. = Bérmálás. Dr. Schuszter Konstantin, püspökünk ő exciája ma, pünkösd vasárnapján, az ünnepélyes szentmise után a bérmálás szentségét fogja kiszolgáltatni a székesegyházban. Mise alatt a kar Sey- ler Károly G. dur nagy miséjét adja elő, betétül gra- dualéra Ulrich K. „Veni-Sancte“-ja offertoriumra sopran soló „Fiámmá sanda“ Kühnel-től énekli Beniczky Maliid k. a. = Az alispán városunkban Föld v á r y Mihály megyénk alispánja a múlt vasárnapon délben városunkban érkezett, hogy a másnap megejtendő jegyzőválasztáson elnököljön. Az alispán K e m é n y Gusztáv járási főszolgabíróhoz szállott és ott is ebé­delt. Este az alispán tiszteletére Gajáry Géza polgár- mester adott vacsorát, melyre az alispánon kívül hiva­talosak voltak: Majthényi István orsz. képviselőnk, Csávolszky József és dr, Gzettler Antal kanonokok, Reiser Béla ügyvéd, dr. Freysinger Lajos kir. közjegyző, Bartoss Imre, Kemény Gusztáv, Rud- nyánszky László, Vörös Károly ref. lelkész, dr. Kovách Ödön kir. aljegyző, Kovácli Ernő fegyinté­zet)' igazgató és Intzédy Soma, — továbbá: Benkár Dénesné, K em én y Gusztávné és Kovách Ernőné.- Hétfőn délben az alispán Rudnyánszky László t. főszolgabíróhoz volt hivatalos és az nap délután 5 órakor, miután a Dunapartot is megtekintette és né­hány látogatást is tett, visszatért a fővárosba. = Az uj jegyző hatásköre. Dr. Zech­meister János újonnan megválasztott jegyzőre G a- j á r y Géza polgármester a városi iroda fölötti fel­ügyelet gyakorlásán kívül az ipar- és tanügyiket bízta. Különben úgy értesülünk, hogy a polgármester egy egészen uj alapra fektetetett ügybeosztási tervezeten dolgozik, melyet kellőleg kipróbálva még a nyár folya­mán szándékozik életbe léptetni. = Adomány. Hajdú József, jónevű építő­mesterünk a gyermekmenhely javára, a pünkösdi ünnep alkalmából 2 frtot adományozott. = Tájékoztató. Dr. Falcsik Dezső, az uj aljegyző, -— hir szerint —• csak a jövő hó 1-én fog­lalja el állását, addig is II ritz Béla helyettes városi aljegyző végzi az aljegyzői teendőket. Az első, aki régebben, mint katona Bécsben is megfordult, hozzá teszi még bölcsebben:- Nem is itt készült e’ komám, h a n e m li a Bécsben? * * * Vadásztörténeteket beszéltek el egy helyen. Volt persze sok érdekes kaland elő adva a Iá bugaczi jáger. — Az még mind semmi, mondja a legmerészebb köztük, Dajcsonkó Mátyás, egy elhízott kocza vadász,- de én hogy jártam a múltkor? Olyat tudom nem hallottak még kigyelmetek ! Hogyan? halljuk! kiabált feszült figyelemmel az érdekes társaság.- Hát a napokban, mondja ő, egy erdőben cser­késztem, mikor fölugrik hirtelen előttem egy nyúl. Rersze rögtön czélba vettem s utána sütöttem a pus­kámat. A nyúl hirtelen eltűnt erre egy kanyarulónál. De uram fia, de sebessége által oly nagy „czug“-ot idézett elő, hogy a golyóbist maga után h u z ta s a nyalat élettelenül találtam meg egy bokor tövénél . . . * * * Egy kis emberke ment két paraszt előtt. Az egyik aztán igy tette meg fölötte a bírálatot: — Nézze saugorom, ez az ember bő csőre nagy, á g y r a m eg kicsi! * * * A „Kutyanyak és vidéke“ felelős szerkesztőjét, épen azért, mert felelős volt, sajtó vétség (!) miatt internál­ták az akkor Váczon levő államfogházba. Amint Váczra érnek, a vonat megáll s a kalauz kiáltja: = Uj plébánosok. Bősz Emil jobbágyii és Stoics Károly nógrádberczeli kinevezett lelkészek e hét folyamán tették le megyés püspökünk kezébe a hivatalos esküt. — Nyilvános köszönet ama jótékonyságért, melyet kegyurasági kötelezettségből kifolyólag a váczi megyés püspök ur dr. Schuster Konstantin ő nagy­méltósága nagylelkű áldozattal hozott, hogy a verő- c z e i templomnak s tornyának uj tetőzetet és uj abla­kokat" adott, a templom külsőfalazatait, a plébánia lakházat összes épületeivel együtt kivül-belül, a tető­zeteket és kerítéseket kétezer négyszáz oszt. ért. forint költséggel kijavíttatott és díszes állapotba he­lyeztetett. Ezen nagylelkű jótékonyságáért fogadja ke­gyesen úgy az én, valamint híveim részéről legforróbb hálaköszön etünket, melynek a nyilvános téren is ki­fejezést adni kötelességemnek ismerem. Kelt Nógrád- Verőczen 1890. május 21-én. Kämmerer Ferencz plébános. = A polgármester keze. Daczára annak, hogy a város 3 hónapon át volt jegyző és aljegyző nélkül, dr. Zech m e i s t e r János városi jegyzőt még sem várta restanczia a hivatalában, mert ilyen tényleg nin­csen a városházán. De nem is csoda, ha a polgár- mester olyan vaskezü, hogy 3 ember munkáját is meggyőzi. = Ur. Bernáth István, az összes ipariskolák országos^ felügyelője, f. h. 23-án hivatalos látogatást tett a váczi kereskedelmi s ipariskolában. Fogadtatá­sára megjelentek az állomáson a polgármester távol­létében dr. Zechmeister János városunk uj jegy­zője, mint iparhatósági biztos, az ipartestületi elnök és elöljárók, s az ipariskolai igazgató. A 'felügyelők legelsőlíen is városunk vezértisztviselőit, majd az ipar­testületet s a kath. Legényegyletet tisztelte meg láto­gatásával, este pedig a kereskedelmi és ipariskolai el­adásokon volt jelen, s úgy a tanítók fáradozásai, mint a tanítványok előmenetele fölött elismerését és meg­elégedését fejezte ki. Különösen kiemelte a rajzban ész­lelt előmenetelt, mig a kereskedelmi iskolára nézve sajnálattal jegyezte meg, hogy némely kereskedő ta- nonczát az iskola látogatásától visszatartja. A meg­nyerő modorú tanférfiú Csávolszky József kano­noknak, mint az ipariskolai bizottság elnökének volt szívesen látott vendége. = Matser Jakab, a Saxlener-féle szalmagyár felügyelője és tűzoltó parancsnoka, ki számtalan tűz­nél kitüntette magát, mint sajnálattal értesülünk a nevezett gyártól megválik s városunkat elhagyja. = Majális. A „Váczi iparos segédek ön­képző és betegsegélyző egylete“ f. május hó 18-án a Büki szigeten tartotta első majálisát. Örvendetes ün­nepe volt ezen nap az iparos segédeknek, mert végleg megalakult városunkban az oly nagy hiányt pótló üdvös intézmény, amelynek minden iparos segéd, ki Vácz város területén mesternél munkában van, vallás kü- lömbség nélkül tagja. Az egylet tagjait betegségük ese­tén orvosi segélyben részesíti, ellátja gyógyszerrel, te­metési költségeihez hozzájárul, esetleg halottjait elte- metteti. Már eddig is 34 beteget helyezett orvosi gyógy­kezelés alá; három tagjának jelent tmeg testületileg temetésén és két holtja után 40 frtot fizetett ki. Egye­lőre 12 személy befogadására megfelelő utas fogadót rendezett be saját helyiségében, s ezenfölül meg az önképzés is első rendű czéljai közé tartozik. Az emlí­tett napon reggel 7 óra után már gyülekezett az iparos ifjúság az egylet helyiségében, hol 8 óra előtt két zene­kar adta tudtára a város közönségének a nap jelentő­ségét. Kevéssel 8 óra előtt szűnni nem akaró éljenzé­sek között megjelent városunk feje, a törvény képvi­selője és az ünneplő egylet első alapitó tagja Gajáry Géza, érdemes polgármesterünk; ki egy talpra esett és szivreható beszéddel az egyletet teljesen megalakult- és megnyitottnak nyilvánította, örömének adván kifejezést, — Vácz, 5 perez ! — Dehogy 5 perez, dehogy 5 perez, mondja az érdemes szerkesztő, biz az báró m hónap! * * * Egy szabólegényből nazarénussá vált nagy hangú próféta igy szónokolt az ő mamulya-regimentjének: — Atyámfiái! Az Isten bölcsesége onnan is kivi­láglik, hogy a halált az ember életének se nem elejére, se nem közepére, hanem a végére tette! * * * Az alföldi atyafinak jogász fia volt Budapesten, ki amellett az önkéntesi évet szolgálta. — Fölment egyszer a mi öreg atyánkfiának az öccse Pestre s ter­mészetesen első dolga volt, hogy fölkereste a jogászt. Délelőtt katonai gyakorlaton volt, azért katona- ruhában találta őt a János bácsi, délután azonban „czibil“ ruhát vett föl, még pedig, nyár lévén, por­czellán-nadrágot. 4 órakor elment tanítani, mint in­struktor. Hogy János bácsi mindezeket nem találta rendjén való dolognak, tanúskodik a jogász apjának a levele, melyet az mindjárt János bácsi hazajövetele után kül­dött fiának, mely a következőleg hangzik: „Adjon Isten jó napot fiam! János bátyád haza gyütt, oszt elmondta, mijen bolond vagy. Hogy délelőtt katona-ruhába jársz és gyikleső van az oldaladon. Azt is mondja János bátyád, hogy délután már olyan bo­lond vagy, hogya lábravalót húzod a nadrág fölibe. Azt is mondta János bátyád, hogy te eljársz, o§zt tanit’sz másokat. Minek? Mikor magad is szamár vagy . . .“ Gyűjtötte: Egy, aki odavaló.

Next

/
Thumbnails
Contents