Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-03-02 / 9. szám
XII. évfolyam. 9. szám. Vácz, 1890. mározius 2. n- ^ LJ U Hloíi/.oM'si ára évnegyedre ..........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) II ES VIDÉKI ERDEKU, TÁRSADALMI ES SZ Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..........................30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gáspárik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Zavargás a fegyházban. Büntető törvényünk a büntetések végrehajtását a fokozatos vagyis „Ir“ rendszer elvére fekteté sa törvény- hozás nem minden büszkeség nélkül tekint vissza az emelkedő épületre, melynek szilárd alapja a mester szakismerete és gazdag tapasztalatai felől tesz tanúságot. A szabadságvesztés-büntetésre elitélteket, meg kell javítani: csak úgy válhatnak a haza adófizető és minden közterhét tisztességesen viselő polgáraivá. Az elmélet és a gyakorlat az idők hosszú során egy jó csomó büntetési elméletet állított fel, de ezeknek legnagyobb része az elrettentés és visszatorlás tanaival, mint hasznavehetetlen, a papírkosárba került. Az emberek meggyőződtek arról, hogy az állam testében kiperzselt seb koránt sem képes a kórállapot tüneteit elenyésztetni s a drasztikus kúra csak időleges orvoslást nyújt, mig annak belső okaira, fejlődésére és egyensúlyozására hatni nem akarunk és nem tudunk. A bírónak a büntetés kimérésénél a bűncselekményt elősegítő és befolyásoló mozzanatok tömkelegével kell számot vetnie, mert az ember lelkülete olyan, mint a falevél, a sok millió között egyet sem találunk, a mely a másikkal minden részleteiben egyenlő és összeillő volna. Szerencsére a kör, melynek kerületén belül a biró mozoghat nagy és a korrekczionalizaczió elvére van fektetve, melynek segélyével a büntetést a kiszabott minimumnál is jóval alább lehet szállítani. Az ítélet elhangzott és jogerőre emelkedik, kezdetét veszi tehát annak a végrehajtása. Itt már egy befejezett ténynyel állunk szemben, mert az már csak egy kaptafára megy, azzal a különbséggel, hogy mig az egyik rövidebb, addig a másik hosszabb ideig szenvedi az igazságszolgáltatás sújtó kezének nyomását. A laikus minden behatóbb gondolkodás nélkül kész az alhumanizmus vádját a hazánkban meghonosított fokozatos rendszer arczába vágni s minduntalan Ä „Yáczi^ Közlöny^tárczája. Szabadban. Tél időben, fergetegben Ki ki járok én ide Mint viharvert árva madár Melengető fészkibe; Dereshajú öreg nyárfák Beszélgetnek énvelem, Ajkukon ha vágyva csüggök Bánatom’ nem érezem. Szilaj szélvész vad haraggal Nem czibál meg engemet Tudja tán hogy a világban Úgy is sokat szenvedek, Hozzám simúl részvevőén Megcsókolja homlokom Hátha támad új szivárvány Szivemésztő gondokon ! Jobb nekem itt; a világban Panaszkodni sem merek Könyeimért kinevetnek Kain-lelkű emberek, Gyászsorsomat, bánatomat Soha meg nem értenék Fehér galamb hóruháját Irigyli a csőcselék. Puszta, csendes télvidékem Be szeretlek tégedet! Jó anyámként megvigasztalsz Hogyha erre tévedek; Fáradt lelkem elaltatni Vigaszoddal jól tudod S ha szemembe köny szivárog Soha el nem árulod ! Lévay Mihály. Nyugat felöl . .. Nyugat felől be van az ég borulva Sötét fátyolt terít az én falumra, Jaj Istenem nem láthatok hazáig Fáj a szivem, faj a megszakadásig ! Ott van az én édes anyám betegen, • Kiért annyi köny remeg a szememen ; Drága lelke sírva eped utánam Én vagyok csak vigasztaló bujában. találkozunk olyanokkal, a kik a büntetést igen enyhének, elszenvedhetőnek, sőt kellemesnek mondják. A fegyencz örül, ha a hosszas vizsgálati fogság- kohójából a fegyház rendszeres műhelyébe kerül, ahol a lélek ferdeségeit az igazgató tapintatos kormánya, tanítójának és lelkészének intő szava, az állati ösztön kitöréseit, görbeségeit pedig a házi rend és vasfegyelem üllőjén a miniszteri utasításban megállapított fegyelmi büntetések alkalmazásával simára kovácsolják. A fegyencz könnyű szerrel kiállja a magán elzárás törvényszerű stádiumát, a közös munkatermekben hasznos munkával iparszerű kiképeztetést sajátít el, büntetése kétharmad részének kitöltése után a közvetítő-intézetbe jut és ha a törvény kívánalmainak megfelel, szabadság vesztés büntetésének hátralévő 3/.t részét anyaföldjén szerettei között az arany szabadság má- moritó tudatában tölti el. A bűnhődést ily világos sziliekkel előadva, lehetetlen, hogy a festőnek igazat ne adjunk és az elégedetlenek táborába ne sorakozzunk, különösen, ha az érvelő példákkal igyekszik bebizonyítani, hogy sokan megunva a becsületes kenyér-keresés nyomorát, büntetésük kiállása után újra az igazságszolgáltatás karjaiba vetik magukat. Hanem azért még ne tapsoljunk! et audiatur altera pars. Az ujoncz háta megett csapódnak a magánzárka ajtói, nappalát és éjjelét az egyedüllét őrületes némaságában tölti. A közös munkateremben reggeltől estig tartozik a hajlamainak nem mindig megfelelő munkát pontosan elvégezni, a megszokott egyhangúság nyomása alatt megőszül, élete nem Ízlik, feljebbvalóinak szigorát súlyos következmények terhe alatt tűrni tartozik és ha lelke nem elég erős, hogy a szigorú szabályokat minden pontjában betartsa, fegyelmi büntetés alá kerül, mely a közvetítő-intézet és feltételes szabadság kedvezményeinek részben való elvonását, illetve elvesztését vonja maga után. Egy képet lehet világos és sötét színekkel szeÓh miért is nem lehetek szünetlen Veled édes, drága anyám, szerelmem! Elviselném én a sok kínt helyetted, Ki a lelked énvelem megfelezted ! Lévay Mihály. Az asszony-kurátor. — Beszélyke. — Irta: HKdlászáros Sáon.d.or. (Folytatás és vége.) Mert tudja mindenki, hogy a dolgos ember nem szeret várakozni. Midőn Gudmon uram kiért a házak közül, meg- kondult a dél harangja, ügy meglódult nagy sietve a hangra, majdnem kiesett kezeiből a fazék. — Mondom én, mormogá útján, hogy elkések. Nem hisz nekem az az asszony soha. De én nem értem, mért nem késik el más asszony is, mért csak az én feleségem? ügy elgondolkozott, mig nagy sebbel-lobbal sietett, hogy észre sem vette, hogy az út mellett jobbról több gátló fa van, mik azért voltak, hogy a kocsik a földre ne menjenek beljebb. Megy a gazda, űzi gondolatait, mint űzi, kergeti egyik lába a másikat. Jobb kezében van a nagyobb fazék, balba a kisebb. Egyszer csak — recscs! hangzik jobb felől. Arra néz, hát uram fia, a karóba ütközött a nagy fazék. A lé kifolyt, huszonöt gölődiny huszonöt felé gurult, a cserepek a kantárszár közül kipotyogtak s kezében csak madzagokból össze iszkábált kantár maradt. Leteszi kezéből a másik fazekat is, és szedi össze rakásra a gölődinyeket, hogy kendőjébe takargatva elvigye legalább a kutyáknak. Szedi, szedi, mig lopva nézi az út hosszát, nem-e jön valaki arra, nehogy meglepje ügyetlen munkájában. Felveszi a kendőt a gölődinyekkel, hajol a fazékért, de akkor látja, hogy sebtiben egy ágra tette és felfordult és . . . és . . . a lé egy cseppig elfolyott. A helyzetet megértve, visszafordult és még sebesebben ment haza felé. Beérve a konyhába leveté kendőjét, letette a fazekat is, csak úgy koppant. meink elé állítani; tessék az aurea mediveritás veres fonalát elfog,ulatlanul megjelölni. Ez bizony bajos lesz. Vonjuk le tehát a következtetést. Ne röpítsük az álhumanizmus nyilát egy olyan intézmény ellen, melyet kellő alapossággal nem ismerünk és ne törjünk pál- czát a mostani rendszer felett, de viszont ne takargassuk magunkat az elbizakodás léha hanyagságával, kezeinket a meglevő büntetési rendszer feletti örömünkben dörzsölve, hanem vessünk számot a körülményekkel, figyeljük meg a statistikai adatokat, tanulmányozzuk más nemzetek rendészeti, kultúr és igazságügyi viszonyait, mielőtt büntetési rendszerünk elégtelensége, vagy egyoldalúság felett Ítéletet mondanánk. Ismerve annak előnyeit, nem hallgathatjuk el ama szomorú megfigyelést, melyre a közvetlen tapasztalat az előző években tanított. Megrögzött és megátalkodott egyénekkel szemben sokszor meghiúsul a lélek nevelésének és a szenvedélyek fékentartásának kísérlete; a fegyintézetek túltö- möttsége miatt a magánzárkából ideje korán kikerült rothadt lélek társait a rosszra ösztönzi, csábítja s bennük az ellentállás, a daczra és az engedetlenséget fejleszti. A fegyelmi büntetés örökké nem tarthat s nincs más mód e gonoszokat a csapatból kiválasztani, mint büntetésük tartama alatt elkövetett büncsekményeikért újra elitélni, feltéve, ha a bíróság büntetésüket itéleti- leg folytonos magán elzárással súlyosbítja. Ha a fegyintézetekben békétlenségek, zavargások és lázadások történnek, ez rendesen néhány megrögzött gonosznak a műve, kik a fenálló rendnek ellenszegülnek és elszántságukban nem ritkán vérontásra vetemednek. Az 1888-ban lezajlott illavai lázadás fényesen illusztrálja, hogy mily esélyeknek van a tisztviselőség és a biztonsági személyzet kitéve, ha nehány fegyencz- nek tetszik egy kis skandalumot csinálni. Az ilyesmi vérontás nélkül pedig annál kevésbé szokott végződni, ha tervszerű bujtogatásnak az eredménye. Elénk emlékezetünkben vannak még a balassa-gyarmati és a pest— Azt a lánczhordta kutya fékta! kelt ki. Mondtam, sokszor mondtam, m ndig elkésel az ebéddel. Mit csinálsz, én nem tudom, de te mindig elkésel. A te hibád ez is. Jóvá akarom tenni a késésed s addig sietek, mig a karóba nem ütöm a fazék oldalát. Leteszem a másik fazekat, az meg felfordul. Azt a lánczhordta kutya f kta. Csúffá teszed az embert. Nem szólt az asszony egy kukkot sem, csak mosolygott az eseten magában s készített egy darab szalonnát a kukorieza-, egy másikat meg a szőlőkapásoknak s a szolgálótól lóhalálában küldte, hogy érjék be vele ebédre, majd vacsora főtt lesz. Egy gondolata támadt az asszonynak. Fontolgatta s mentül jobban fontolgatta, annál jobban mosolygott magában, hogy majdnem lánczhordtázol engem többet tudom. Szótlanul költötték el az ebédet. Délután a gazda ment a városházára, az asszony meg szitálni kezdett, a másnapi sütéshez. Másnap kora reggel öltözködik az asszony, a kamrából előhoz egy kapát. — Hová akarsz menni? kérdé a gazda a feleségét. — A szőlőbe kapálni. — Ki takarít, ki főz, ki látja el a baromfiakat, ki süt, ki tesz mindent? — Kend nem akarja belátni, hogy mennyi dolog van egy ilyen ház körül, még inkább fitymál, hogy ott a szolgáló, felét is elvégzi, meg többet is dolgomból. ÓJ1 van, próbálja meg kend is azokat a dolgokat, majd tudom, másként szól azután. A gazda elhült. Hát ő hogyan tegyen mindent. Ért ugyan főzni, sepreni, ágyazni, disznóknak adni, kenyeret dagasztani, a kemenezébe bevetni; de hol vannak azok az idők, mikor még mindezeket megtette? Pedig megtette nem egyszer, mikor még boldogult anyja élt, de ágyban feküdt, hogy kovászolt, dagasztott, szakajtott, a kemenezébe vetett. De hol van ez az idő már? El is öregedett, el is szokott az ilyféle dolgoktól. Ott van a liszt, mondja az asszony, megszitálva; kovászoljon, dagaszszon, süssön; seperje ki a házat, ágyazzon, főzzön ebédet, majd haza jövök érte; mosogasson el; adjon a tyúkoknak is, a disznóknak is; ott van a pinezében öt fazék tejfel, azt köpülje ki vajnak.
