Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-03-02 / 9. szám

vidéki törvényszéki fogházakban csak nemrég lejátszódott események, melyekhez csak kis mértékben csatlakozhat a helybeli fegyintézetben történt minapi zavargás. Négy fegyencz a szigorú rendet tartó őrparancsnok élete ellen szövetkezett és folyó évi február 23-án az ezen czélra szétszedett vaságy keresztrudait ruhája alá dugván, szokott déli sétájára ment azon szándékkal, hogy az őrparancsnokot első találkozásuk alkalmával kitéri t i.

Az őrök azonban észrevették, hogy ezek ruhájuk alatt valamit rejtegetnek s rögtön felszóllitották, hogy kövessék őket lakosztályukba, de amint a folyosó ajtaja hátuk megett lezáródott, vezetőikre támadtak, egy fő- fegyőrt súlyosan és két fegyőrt könnyebben megsebeztek, mielőtt azok a vészjelt megadhatták volna.

Erre mind a négyen egy szobába futottak és az ajtót erősen 'eltorlaszolták, az igazgató azonnal megjelent és felszólította őket a megadásra és helyes intézkedéseket tett, hogy még az udvaron sétáló 170 fegyencz szobánként lakosztályába kisértessék. Miután a négy czihkos az igazgató, az ellenőr és az 1. tiszti Írnok további felszólítására sem adta meg magát szép módjával. az igazgató elrendelte őket kézre keríteni, minek a. vége az lett. hogy a fegyőrök a kéznél levő ételhordó dorongokkal elhárították és szétrombolták a torlaszokat a mikor azután az ostromoltak a tisztviselők ujabbi felhívására megadták magukat és csak az igazgatóság tapintatának köszönhető, hogy ez alkalommal vérontás nem történt.

Komolyabbá vált volna a dolog, ha a sétálók mintegy 170-en a zavargók pártját fogták volna. Ezek azonban nyugodtan tovább sétáltak s társaik felszólítását figyelembe sem vették, csak néhány szobában dörömbölt egy két nyugtalankodó fegyencz, kik azonban letartóztatva azonnal a magán zárkákba helyeztettek.

Sajnosán kell konstatálnunk, hogy ezen zavargások indító oka nagyobb részt azon körülményben rejlik, hogy honi fegy házainkban az „Ir“ rendszer csak részben van keresztülvive s meghonosítva.

Először, nincsenek kellő számú magánzárkáink s a fegyencz a büntető törvény által megszabott időnek, még egyharmadát sem töltheti magánzárkában, pedig az képes leginkább hatni a fegyencz lel keletére és kedély állapotára, midőn hónapokig magára van hagyva, saját gondolataival, „én“-jével s lelkiianerotével kénytelen tépelődni és számot vetni. Ilyenkor sokkal fogékonyabb a jóra, lelkészének és tanítójának látogatását örömmel látja, tanácsaikat és intéseiket megszívleli és emlékezetébe veszi.

A fokozatnak második neme nappali munka a közös műhelyekben a fegyenczek éjjeli elkülönítése mellett s ez éppen csak félig nyer nálunk alkalmazást.

Nappal ugyanis közös munkatermekben dolgoznak, de éjjelre nem lesznek magánzárkákba elkülönítve, mégpedig azon egyszerű okból, mert kellő száméi zárkáink nincsenek és egy ilyen intézet felállítása igen sok költségbe kerül.

A soproni fegyintézet az egyedüli, mely e kívánalomnak megfelel, mig itt Vaczon összesen csak 36 zárka van. (Havának ISO és Sopronnak 700 zárkája ellenében.

Az ingatag gyenge jellemű ember fogékony a rosszra s mint a gyenge nádszál úgy meghajlik a különböző áramlatok szele alatt. Hát még a fegyencz, aki csupán csak társaira van utalva! Egy rossz megmételyez tizet, vagy többet s erre a legkedvezőbb alkalom este a muukaszünet után vagy pedig éjjel nyílik. Szobáik éjjel ugyan meg vannak világítva s a folyosón fel

és alá sétáló őr minden perczben betekinthet, de ki bírná azt ellenőrizni, hogy 700 fegyencz közül néhá- nyan éjjel ne susogjanak s titokban ne beszélgessenek.

Egy büntető intézet ezeken kívül csak úgy felelhet meg feladatának, ha jó kezekben van. Az igazgatónak szép és nemes a hivatása, mert ő tapintatos, művelt, fenkölt és erélyes bánásmóddal hivatva van a rosszakat a jó útra visszatéríteni, a javulókat, serkenteni és a jó ösvényen megtartani. Pedig ez nem könnyű feladat, mert a bűntettesek nagy része a társadalom salakjából kerül ki, nélkülözve a legelemibb ismereteket. Első sorban kell javítani s csak azután büntetni, mert a büntetéssel javítani csak nagyon ritkán lehet. Parum est coercere uoena, nisi efficias disciplina.

Hl*.

A közönség köréből.*)

A döntő körök figyelmébe.

A p o sz t ó gy á r. hír szerint, városunk felső végére terveztetik, azon okból, mert ezen tájat a gyáros alkalmasabbnak találja, mint a főváros felé vizsgálat alá vett területet.

Már pedig, ha a terv ily alakban nyerne megvalósítást, úgy az városunkra nézve határozott sze- r e n c s é 11 e n s é g lenne, melyet az intéző és döntő köröknek városunkra hozni nem szabad.

Tudjuk, hogy ily es gyárakban nagymennyiségű festő anyag használtaik. Már most, ha a felhasznált s fölöslegessé vált festék és, mocskos, veszedelmes viz ismét a Dunába vezettetik vissza: elronditja, megrontja, városunk mentén használhatlanná teszi a Duna vizét, mely pedig városunk lakosainak szükséges, megbecsül- lietlen kincse. Vagy talán azután majd a kies Büki szigethez fogunk tiszta vízért járni?

Azt sem lehet helyesen felhozni, hogy a gyár szenyje a sok vizben eloszlik. Mert lehel, hogy egy része eloszlik, de bizonyos, hogy nagy része a város mentén húzódik le. és a Duna medréhez nem is ér el, mert a Duna folyása a kanyarodás következtében határozottan városunknak tart, s igy a nehéz, szennyes viz csak városunk mentén torlódnék le. Mint ez nyári záporok alkalmával is észlelhető, midőn a Duna túlsó részén a viz kristály-tiszta, városunk felől pedig teljesen zavaros.

Lehet, hogy a gyár szennyjének egy része már a kisváczi parton lerakodnék, s a nagyváczi partok vize már valamivel tisztább lenne. De hát kisváczi polgártársainknak nincs-e a tiszta vízhez csak olyan joguk, mint. nekünk ?

Ezen nagyfontosságú körülmény bizonyára figyelmet. érdemel.

Ne engedjék tehát a döntő körök a kilátásba vett előnyökért városunk vizét elrontani, hanem erős elhatározással azon legyenek, hogy ha lesz posztógyár, az csakis v árosunk alsó végén legyen.

Ezt. kívánja városunk jól felfogott érdeke.

—e—

Városi és vidéki hírek.

= Requiem. Andrássy Gyula gróf lelke üdvéért február 27-én a székesegyházban ünnepélyes recjillemet tartott Nesz ve da István félsz, püspök, fényes segédlettel. Jelen volt a helyben állomásozó honvéd

*) E rovat alatt minden közérdekű felszólalásnak készséggel adunk helyet, azonban a felelősség mindig a beküldőt terheli.

Szer k.

tisztikar, városunk elöljárósága, a főgymn. ifjúság, az elemi iskolások és szépszámú közönség.

= Egyházmegyei hírek. Petróczy József Lőrincziből Kecskére, (telraj Celestin Jobbágyiból Újpestre, Csapó János Kóthrol Palotásra helyeztettek át kápláni minőségben.

= Ujonczozás. Váez város hadjutalékára nézve az ujonczozás tegnap vette kezdetét.. Eddig 25 hadköteles vált be.

= Rendőrségünk figyelmébe. Egy ízben már felemlítettük, hogy nagyon óhajtandó lenne a köf.ő- szövő gyár terét disztelenitő kukoricza-torzsa halmazt onnan eltávolítani. Vagy talán az illető lefizette a tér- foglalási dijat?

— Kóborló kutyák. Múlt pénteken sajnos jelenetnek voltunk szemtanúi a káptalani sörház közelében. Egy ifjú leány csendesen ment az iskolába, midőn a Csillag-vendéglőből egyszerre két termetes szelindek rohant ki, egymást űzve, harapdosva. Marakodás közben aztán a sörház falai felé rohantak, hogy az egyik a növendéket úgy leütötte lábáról, hogy alig bírt a kövezetről felkelni. Hasonló veszedelem fenyegeti a járó-kelőket a Guria-vendéglő közelében is, különösen este. Szeretnek tudni, mikor érnek már városunkban véget az ilyes megrovandó állapotok? Vagy nálunk talán már minden szabad?

= A pondusz, Tagadhatlan, hogy nagytemplomunk órájának pondusza nevezetes egy szerszám. Újabban úgy halljuk, hogy a hűvösebb időjárás következtében leszakadt, s hogy nincs ember, aki meg bírná igazítani, s hogy az sem gondol vele, a kinek ez kötelessége volna, üli azt ajánlanék, hogy ezt az új korában megrozzant jószágot ajándékozzák el valamelyik afrikai falunak.

= Nekrolog. Vettük a következő gyászjelentéseket: Dr. Csányi János és neje született Alberty Ilona, maguk és az összes rokonok és sógorok nevében szomorodott szívvel jelentik, hogy szeretett sógornőjük özv. Csányi Lajosné született Horváth Kornélia f. év február 26-án délután fél 4 órakor, életének 22-dik, özvegységének 5-dik évében, hosszas betegeskedés s a halotti szentségek ajtatos felvétele után jobblétre szen- derült. Az elhunyt tetemei február 28-dikán délután helyeztettek az alsóvárosi sirkertben örök nyugalomra, a gyász-istentisztelet pedig tegnap mutattatott be az Urnák a Szent-Ferenczrendiek templomában. Az elhunyt kiváló műveltségű és irodalmi képzettséggel biró nő volt, s lapunk tárczája is közölt tőle H. K. aláírással érdekes közleményeket. Elhunytál őszinte részvéttel vettük tudomásul. Koporsóját diszesebbnél-disze- sebb koszorúk ékesiték. - Dr. Huzella Mátyás közked- veltségü aljárásbirót azon megrendítő csapás érte, hogy kedves sógorát ifj. Farkas Pált élte virágjában ragadta el őt szerető rokonai s barátai köréből a halál. A gyászjelentés igy szól: Farkas Pál és neje szül. Jakobey Amália úgy saját mint gyermekei Farkas Emil és neje, dr. Farkas László, Farkas Mariska, Farkas István és neje, Farkas Ilona férj. Huzella Mátyásné, Farkas Katalin férj. Hellebront Kálmánná nevében is fájdalomtelt szív vei jelentik a felejthetlen fiú, szerető testvér, sógor és rokon ifj. Farkas Pál Duna-gőzhajó- zási kapitánynak, élte 32-dik évében február hó 24-dik napján Váczon influenzában bekövetkezett elhunytét. A boldogultunk hült tetemei február hó 26-án délután a reform, egyház szertartása szerint helyeztettek örök nyugalomra. Koporsójára következő feliratokkal helyeztek koszorúkat: Isten veled, Bánatos szüleid; A szülők, felejthetlen fiuknak; Laezi és Mariska, felejthetlen öcscsüknek; isten veled, Ilona és férje: A gőzvágta a sarokba, a szakajtók közé és ment nagy hangon kutyaattázva a kúthoz mosakodni.

A lány meg, hogy megnézhesse a hang okát, ki akart menni a konyhából, előbb azonban jó nyaláb szalmát vetett a kemenezébe; ennek meg az lett a következése, hogy a láng kicsapott és Panni haját, szemöldökét ugyancsak megpörzsölte, de még a bőrét is. Most már az is kiszaladt, hogy n kűtnál égő kendőjét leöntse vízzel.

A gazda nem is törődve a lánynyal, ment a konyhába s azt látá ott, hogy a krumpli már kásává főtt. Lehúzta a fűzről s ment ismét dagasztani.

Nagyot nyögött, mikor nem sok idő múlva bent voltak a kenyerek a kemenezében.

A krumpliból kása lelt, sütött rá veres hagymát és meg volt a vacsora.

Jő az asszony az emberekkel s nem törődve semmivel, leült, hogy vacsoráljon.

Megcsóválja az ember fejét és szépen minden szó nélkül oda teszi az ételt az asztalra, még azt is mondta — tessék.

Elmennek az emberek.

— - Szedd ki a kenyeret anyjuk. Mond a gazda.

— En? Kend az asszony márna; majd megnézem, mit hogyan csinált. Csak végezze napi dolgát. S ha látom, többet, jobban csinált, mint én, akkor megkövetelő kendet, és belátom, hogy az ebéd-elkésés lustaságomon múlt. De ha nem tette meg a dolgát, nojsz, akkor beszéljen csak kend valamit nekem ezután, majd én is elkentem ám a lánczhordtát erre meg arra. Az ebéd pontosan volt készítve, jól is. minden dolgával meg vagyok elégedve. Hol a vaj ?

— Itt van !

— Hiszen ez fele sem, annyi tejfölből.

— Kiömlött a tejfel.

— Halja kend, ez 70—80 krajezár kár.

Hol ömlött, ki?

És az ember vezette feleségét, a kamrába. Ott nézi az asszony, s a sarokba a köpülőt, melynek egv bordája ketté törött.

— Ez 30 krajezár kár.

Nézi az asszony, tovább a helyet, hát uram fia, látja ám, hogy az ő eladásra szánt száz tojásból alig 15 — 20 ép, a többi mind mind eltörve, szétfolyva.

Hanem minden időre legyen ám, mert ha nem, majd lesz lánczhordta. Az ebédért időbe haza jövök. Ott van a szolgáló, majd meglássa kend, mennyit végez az el a dologból. No. Isten áldja meg kendet.

És az asszony elment kapálni.

Az ember nem is tudott szólni. Nem mert megijedt, hanem főkurátori nevét féltette a hírtől, hogy hátha az a szolgáló kiböffenti itt — amott, hogy ő asszonyi dolgokkal bíbelődött, mert a felesége akarta úgy.

— No Panni, szólt a gazda a szolgálónak, rám maradt mára a gazdasszonvkodás. Hanem ha erről bárhol egy kukkot szólsz, kitekerem a nyakad.

— Hallja k’ gazd’ uram, mondja Panna, ha azért tekerné ki nyakam valaki, hogy szóljak, még akkor se tenném.

— Derék lány vagy. hanem most lássunk a dologhoz.

Panna ágyazott, a gazda söproli; a lány törölhetett, a gazda rakodott.

Szépen ment minden dolog, de mikor megkon- dult a harang, felkelt a gazdában a kúrát őri vér és templomba ment.

Azért még is megmutatom, hogy minden el lesz végezve, és időben.

Haza jött a templomból, látja, hogy Panna édes sem mii -tevésben' vn n.- No. hadd hallom, mi dolgot végeztél el ?- Nem adott semmi dolgot gazd’ uram.

Pödörinlett, egyet-kettőt, a gazda bajszán, aztán

mérgesen rá rivalt, hogy dolgozzon most már, de sokat.

Adtak a tyúkoknak, disznóknak; főit az étel, bableves oldalassal, mert éppen húsos nap volt..

Tcknyőbcn volt a liszt, ázott a lében a kovász, ki volt. a. köpű lő mosva.

Hol van fiát az a sok dolog? kérdi a gazda magéban.

Tizenegy órakor már ott voll a két fazék étel készen, melyért kis idő múlva jött az asszony.

Fejel csóvál az asszony, s azl gondolta, hogy bálba kifog az ember rajta, s megtesz minden dolgol ?

Keresik délután mindjárt a kurátort, hogy menjen a parochiára, a tisztelendő uram hivatja. Először megkovászolt, aztán ment.

Jó darab idő múlva visszakerült, de jól elmaradt addig a dolog.

Panni mosogatott, ő törölte az edényeket.

— No most lányom füts, de jól ám.

Elkezdett Panni fűteni, a gazda meg felhozta a pinczéből a tejfölös fazekakat. Beleönté a köpülőbe a tejfölt. Ki is köpülte a bele öntött tejfelt, de az még csak a fele volt.

Ment az idő, dagasztani is kellett volna, meg krumplit is hámozni az embereknek levesnek.

Gondolkozott, hogy lehetne egyszerre két dolgot is végezni? Nem találta ki. Egy időben csak egy dolgot végezhet.

Nagy hamarjában megtisztította a krumplit s egy két tüskét a tűzre téve, oda tette a nagy fazekat, föl- dögéljen. Mire megdagaszt, akkorra megfő] és majd berántja; azután meg majd kiköpül.

Elment dagasztani.

A dagasztáskor tapasztalta, hogy nem egyéb az, mint holmi taszigálás, rángatolódzás, ugrálásnál.

E tapasztalatra egy gondolat villant át agyán.

Beleöntötte a köpülőbe a tejfelt és a köpülőt a hátára kötözte gondolván, hogy a dagasztást egy kissé nagyobb mozgással végzi, és igy a tejfel is ki lesz kö- pülve, meg a tészta is meg lesz dagasztva.

E gondolat, gondold magában, megér egy ital borocskát s nagy óvatosán lehajolt a kis kanoséért a földre, s jót húzott.

Letéve a kancsót. a földre, neki látott a dagasz- tásnak.

Dagaszt, dagaszt, s hogy a tejfelnek is ártson, néha ugrált is közben, gondolva, megpróbálom, a csendes csárdást tudom-e? A gondolat jó volt és közbe- közbe meg is aprózta, egy kis gyorsabbnak okáért.

Mért nem ily leleményesek a nők? Gondola, akkor kis idő alatt is mennyit végezhetnétek, ki-ki- szólt az ajtón, nógatta [Pannit, hogy jól fiitsön, el ne hagyja aludni.

Kimelegedett a gazda s borért hajolt le, de elfeledkezett, mi is van a hátán, hirtelen tette.

Ennek az lett a következménye, hogy a félig már vajjá átváltozott tejfel, savóstul együtt a nyakába ömlött, j

Ijedségéből magához térve, leoldá a köpülőt s oda