Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-02-23 / 8. szám

Műkedvelői előadás.

A kath. legényegylet f. hó 16-án a „Curia“ nagytermében tánczmulatsággal egybekötött jótékonyczélú, műkedvelői előadást tartott, mely alkalommal 1 óth Ede fölülmúlhatatlan „Falu rossz á“-ja került színre.

Akik az eddigi sikerek által felbátorítva szép reményekkel néztek az előadás elé, ezúttal sem csalódtak, sőt ami a külső sikert, a nagy közönség pártolását illeti, bátran elmondhatjuk, hogy ez az előadás valamennyi elődjét túlszárnyalta. Oly nagy közönséget, mint múlt vasárnap, még aligha láttak a „Curia“ falai. A város intelligencziája ott fénylett, a derék iparosok ott lelkesedtek a boldog ifjak között ... és csalódva senki sem távozott onnan. Ha sokkal kevesebbet produkáltak volna is, mint amennyit tényleg adtak a lelkes ifjak, részünkről csak az elismerés lehet jogosult, hiszen a polgári hivatásuk engedte összes szabad idejűket feláldozva, mindent elkövettek, hogy nyugodtan tekinthessenek a szigorúbb kritika szemébe is!

Feladatuk nem volt könnyű. „A falu rossza“ egyike a nehezebb népszínműveknek. Kitűnősége éppen a jellemek tökéletességében, alakjai tősgyökeres magyarosságában és valódi népies nyelvében áll. Ha e lényeg elmosódik a szereplők játékában, vége van az egész darabnak. Annál nagyobb tehát elismerésünk a kath. legényegylet és vezetői iránt, mert feladatával derekasan megküzdött. A szerepek mind jó kezekben voltak s az itt-ott gyéren feltűnt influenza vagy lámpaláz némi csekély jeleit leszámítva, kitűnő megoldást is nyertek.

A legelső, kiről meg kell emlékeznünk, B e n i c z k y Mathild k. a. Finum Rózsi nehéz szerepét töltötte be. Ez a legnehezebb alakítás az egész színműben és Be- niczky Mathild k. a. kellemes iskolázott hangjával, szép öltözete s megnyerő megjelenésével ki is érdemelte azt a sok tapsot, mely osztályrésze lön. Dalait mind nagy tetszéssel fogadta a hallgatóság, sőt néhányat meg is kellett ismételnie. Bátki Tercsi szintén nem könnyű szerepét Sebők Anna k. a. adta. Minden mozdulatán észrevehető volt a gyakorlat. Ügyes, természetes volt mindvégig. Játékát a komoly kritika is méltányolná. Oly otthonos könnyedséggel forgolódott a színpadon, mintha csak arra született volna. A közönség nem is fukarkodott elismerésével. Megtapsolta majdnem minden jelenetét. — Feledi Boriska alakja is szépgn kidomborult Korpás B. Katicza k. a. játékában. Őszinte érzéssel, természetes könnyedséggel ragadta meg figyelmünket. Feledi Boriska élő személy volt. Ereztük szenvedését és örültünk boldogságának. A közönség tapsai ki voltak érdemelve. — Divitsek Anna k. a. ügyes Gsapóné volt; igazi tűzről pattant magyar menyecske. Hűen tudta megszólni a többi asszonynépet, gyorsan pergő nyelve, kaczkiás alakja több Ízben derültséget idézett elő a közönségben. — Mellette Bisztricsán Mari és Steidl Matild kisasszonyok jeleskedtek. Kisebb szerepeiket dicséretes igyekezettel adták. Borbás Etel k. a. mint Gonoszné hű alakítást nyújtott. Kár, hogy csak ilyen kis szerepet kapott. De azért ebből is eléggé meggyőződhettünk, hogy nagyon hasznavehető a színpadon. Hlaváts Mari, Hajdú Anna, Herdina Matild, Malicsek Mari, Matz Erzsébet, Lányi Berta és Sáry Etel kisasszonyok jó kart képeztek és nagyban hozzájárultak szép hangjukkal az előadás sikeréhez.

A férfi szereplők is mind egytől-egyig megállották helyöket. Balogh Ferencz kifogástalan Göndör Sán- | dór volt. Játéka természetes, alakja színpadra termett. Hangjának változataiban tudott minden érzelemre, j minden indulatra megfelelő kifejezést találni. Dalairól pedig szinte fölösleges bővebben megemlékezni, hiszen

ő már régi ismerőse, sőt kedvencze a'műkedvelői előadásokat látogató közönségnek. Meg is tapsolták minden számát, sőt néhányat meg is ujráztatott a közönség. — L őbl Ignáczot is ismertük már. Fáradhatatlan buzgalmát azonban említés nélkül nem hagyhatjuk. Mint rendező, ő tanította be a szereplőket. Jeles bak- ter volt. Játéka habár helyenkint némi túlzást vettünk rajta észre, jól sikerült. A közönség jóízűen nevetett minden szaván, minden mozdulatán. Már maszkirozása is komikus hatást idézett elő. Tapsolták is, ki is hívták, de meg is érdemelte. — Huszár Károly Feledi Lajos szerepében helyre legény volt. Mozdulataiban elég könnyed, természetes ; szavaiban pedig föl tudott emelkedni az indulatok skáláján egész a páthoszig. — Huszovszky Béla a nehezebb szerepek egyikét kapta és dicséretére legyen mondva, elég jól megfelelt neki. Alakja és viselkedése után jó öreg gazda volt. Csak a hangja árulta el a fiatal embert. — Hasonló szerepben ügyeskedett Franyó Ferencz, mint Csapó. Rajta is meglátszott a gyakorlat. K o- v á c s József ügyesen alakította a bizonygató, ingadozó kántort. S z a 1 a y Pál és G r é b e c z Sándor, mint czigányok, komikus mókáikkal derült perczeket szereztek a nézőknek. K u b á n y i Lajos V i t á 1 i s z Károly, F ranyo Lajos, Stibrik Kálmán, N o- v o t n i Dezső, S z o 1 d á n Mihály, P u c h e r Jakab, G a á 1 János szintén közreműködtek kisebb-nagyobb szerepeikben az előadás sikeréhez. Nem szabad megfeledkeznünk még a súgóról (M a r i c s e k Dezső), ki talán legnehezebbnek mondható feladatának példás türelemmel és szakértelemmel felelt meg, valamint Mandl Lipót úrról sem, ki az egylet iránti jóakaratból szives volt a zenekart vezetni, s a szólókat kisérni. Ismert szakavatottsága kezeskedett előre is a jó vezetésről.

Néni hagyhatjuk említés nélkül a csinos díszleteket sem, valamint az egész előadás és táncz alatt tapasztalt példás rendet. Mindenki örömmel győződött meg az egylet helyes vezetéséről, s azon dicséretes jó szellemről, mely ezen egylet tagjait áthatja, fellépésüket jellemzi. A jelesebb női szerepek személyesitői csokorral s koszorúkkal lettek kitüntetve.

Az előadást táncz követte kivilágos kivirradtig. A jelenvoltak közül megbízottunk a szereplőkön kívül a következők neveit jegyezte fel :

Asszonyok: lfj. Korpás Pálné, Fédor Sándorné. Klapka Józsefné, Stibrik Kálmánné, Csermák Ferenczné, Sebők Józsefné, Simon Imréné, Mátay Gyuláné, Békyné, özv. Divitsek Károlyné, Tótlmé, Mihalövicsné, Tóján Károlyné, Bajtay Ferenczné, Fischer Józsefné, Jelinek Ágostonná, Steidlné, Kőbl Jánosné, Missler Kornélné, Jeremiás Kálmánné, Forgó Antalné, Joó Dávidné, Schlikné, Flórenczné, Klembala Imréné, özv. Péter Istvánná, Simon Ferenczné, Feszi Györgyné, Maurer Andrásné, Tury Sándorné, Partlné stb.

Leányok: Boharcsek Anna, Barényi Erzsi, Simon Herrn in, Gsányi Ilona, Stibrik Ilka és Janka, Tóth Etel, Kozma nővérek, Szalay Marika, Túry Etel és Mariska. Korpás Rózsa, Merk Margit, Lipták Her- min, Sztanya Mariska és Erzsiké, Franyo Margit, Franko Erzsiké, Monszpart Milcsi, Merka Ida, Dicskó nővérek, Flórencz nővérek, Forgó Mariska, Pezl Maliid, Groma Mariska, Péter nővérek, Mátay Anna, Czéber nővérek, Schimko nővérek, Depoy Hermin, Erdélyi Berta (Bpest), Mihalovics Juliska, Tóth Erzsiké, Kovács Erzsiké, Kiss nővérek, Blalia N. Hatala Irén, Fuchs nővérek, Joó Juliska, Bónis Juliska, Krausz nővérek, Lopos Emma, Simon Erzsébet stb.

Irápla.

Az egyetemi ifjak estélye.

A „Vácz-vidéki egyetemi ifjak köre“ újabban bebizonyította életrevalóságát, a „Curia“ dísztermében f. hó 17-én megtartott, s tánczmulatsággal egybekötött felolvasó-, szavalati- s zeneestélylyel. Mindinkább be kell látnunk, hogy ez a kör van hivatva Vácz társadalmi életének lanyhaságban sinlődő betegségét ügyes és szakavatott orvosként meggyógyítani. S a mi feltűnő blazirt életünkben, a nagyobb részt szavalatok- s felolvasásokból álló programúi lefolyása alatt a közönség nem unatkozott. A felolvasások nem hosszúk és szellemesek, a szavalatok lélekemelők s a zenei részek valóban élvezetesek voltak.

Z e 1 °,v *c h Kornél felolvasásával — a magyarok ősvallásáról, kapcsolatban a milleniummal — az érdekes tárgy mélyére ható komoly tanulmányt igazolt be; folyékony, világos s tartalmas stylusa elismerést érdemel. Megtapsolták. Intzédy Irma Liszt F. 8-ik magyar rhapsodiáját a nála megszokott szabatossággal s kellemmel adta elő, s a legnehezebb helyeket is kellő érvényre emelte. A fellelkesült közönség szűnni nem akaró tapsaira kegyeskedett a mű utolsó részét megismételni. „Gedő vár asszonyáét Kiss Józseftől So- mogyi Lajos szavalta sok tűzzel s kitűnő orgánummal. Teljes jóakarattal ajánlunk neki több művészi beosztást s mérsékletet. S c h u h m a n n „ Aufschwung“- jót s az utolsóelőtti számnak tett „Magyar népdalok*-at Gaál Pál zongorázta el. Az előbbi számot hibátlan iskolával, az utóbbit azonban már a kedély melegségével is. A jóslás nem mesterségünk ugyan, de ez alkalommal annyit mégis merünk jövendölni, hogy ha Gaál Pál ur fokozatosan halad, nem sokára művész lesz belőle.^ Vei zer Kiss Anna Temérdektől szavalt két költeményt. A mennyi okosság és szellem van Temérdek verseiben, oly okosan és szellemesen tárta elénk a kedves kisasszony az aranyos sorokat. Kapott is temérdek tapsot érte. Ezután Alpári Lajos olvasta fel „A próba“ czimű humoreszkét. Nem is vártunk tőle, csak jót; e tekintetben már elkényeztetett bennünket. Most sem csalódtunk. A böjtben azt hiszszük, lesz hozzá újra szerencsénk. A „magyar népdalok“ előtt Gegus Dániel szavalta el „Szép Ilonkát“ Vörös- martytól, Erney J. melodrámai zenéje mellett, melyet Gaál Pál kellő discretióval adott elő zongorán. A szavalat kitűnő volt. Ajánljuk azonban Gegus urnák, hogy szavalat közben a zongorára ne tekintgessen. Ez nem helyes, rontja az illusiot. Végül műsoron kívül, talán az elmaradt 3-ik számért kárpótlásul, ugyancsak Gegus Dániel Arany J. „Tetemre hivás“-át szavalta el még^ sikerültebben, mint az előbbit. A nyújtott műélvezetért bőven jutalmazta őt megérdemlett tapsokkal a termet jól félig megtöltött előkelő közönség, mely a műsor végeztével csakhamar tánczra perdült s kedélyesen mulatott késő reggelig.

Jelenvoltak lányok: Barics Karolin (Sződ-Rákos), Beké Irén, Boda Beatrix, Csekó Apollónia, Gonda Bella, Gonda Jolán, Intzédy Irma, Intzédy Nelli, Velzer Kiss Anna, Gyürky Kiss Etel, Körtvélyessy Emma, Kacsko- vics Sára, Mayer Lujza, Marosi Etelke, Meiszner Hermin, Pauer Bella, Pencz Laura, Varga Adrienne, Lexa Emma.

Asszonyok: Br. Belosztofszkyné, Bezdek Jánosné, Boda Mártonné, özv. Gseley Jánosné, Dr. Freysinger Lajosné, özv. Giefing Józsefné, Gonda Mihályné, Forster Emilné, Intzédy Sománé, Dr. Kiss Józsefné, özv. Kacskovics Ferenczné, Marosi Ferenczné, Meiszner Jánosné, Körtvélyesi Lászlóné, Palkovics Józsefné, Dr. Pauer Béláné, özv. Paukerné, özv. Pencz Ferenczné, Schindler Kálmánné, Velzer Lajosné, özv. Varga Jánosné.

Városi és vidéki hírek.

= Személyi hir. Megyés püspökünk ő excja múlt pénteken a fővárosban volt, s onnan tegnap délelőtt érkezett vissza. — M i 11 m a n n Sándor segédlelkész Kécskéről Lőrinczibe helyeztetett át.

= Nagylelkű adomány. A kath. Legényegylet javára Püspökünk ő nagyméltósága 20 frtot adományozott, mit hálás köszönettel fogadott az Egylet Elnöksége.

— Hamvazó szerdán a székesegyházban megyés püspökünk végezte a hamu-szentelési szertartást, s a papságot ő hintette meg hamuval.

= Kinevezés. Az igazságügyininiszterium a váczi orsz. fegyintézethez a gör. kel. lelkészt állásra K u r- j a k o v Dositeus fehértemplomi segédlelkészt nevezte ki. Legyen üdvözölve körünkben.

Felülíizetés. Múlt vasárnapon a kath. legény- egylet javára tartott szinelőadás alkalmából felülfizettek: Mélt. Neszveda István 3 frt, ngs. Újhelyi István 4 frt,

t. Gajáry Géza 3 frt, ngs. Jung János 2 frt, ngs. Dr. Virter Lajos 1 frt, t. Korpás Pál 1 frt, t. Vilcsek István 1 frt, t. Ernyei János 50 kr, t. Kovács Ernő 50 kr. t. Klapati János 50 kr, hála és köszönet összes jótevőinknek az egyleti elnökség.

— Felülíizetés. A „vácz vidéki egyetemi ifjak köre“ által rendezett estélyen fölülfizetni szíveskedtek : Schindler Kálmán 7 frt £>0 kr., Dr. Freysinger Lajos 3 frt, Intzédy Sománé 2 frt 50 kr., Bezdek János 50 kr. — Fogadják a nemeskeblű adományozók ez úton is a kör hálás köszönetét.

= Figyelembe. Gyermekek mellé egy svájezi franczia bonne ajánltatik. Bővebb felvilágosítással szolgál Dr. Rákosy Béla, vagy pedig a szerkesztőség.

= Sorozás. A váczi felsőjárási főszolgabiróság területén az idei fősorozás márczius 4-től 9-ig eszközöltetik.

= Veres kakas. F. hó 15-én Gajáry Géza városunk polgármesterévé lett megválasztása után adott lakoma végeztével tűzi lárma keletkezett, a felső plébánia templomban félreverték a harangokat, pedig a vörös kakas nem nálunk, hanem a velünk tőszomszédságban levő Kösd helységében pusztított sott özv. Doknár Andrásné házát a melléképületekkel

IJgyes-bajoskodik főkurátor uram feleivel és észre sem veszi, hogy az óra már tizenegy felé jár. Ha tudja, bizony készülődött volna haza felé, hogy nógassa feleségét, hogy siessen már az étellel.

Ütött az óra 11-et.

Ott hagyott mindent szét, bevételi, kiadási, iskola mulasztási lajstromot. Vette kalapját, görbe árokparton törött akáczfa botját s baktatott haza felé, s hogy meglátá, hogy javában viszik már az utczákon a mezőkre az ételeket, még jobban sietett. Csak már ászt’ készen lenne, mondogatá magában.

Otthon nagyba sürgölődik-forgolódik az asszony.

Ki-ki markol egy nagy vajlingból kukoricza s búza lisztből készült kása pépből egy-egy darabot, gömbölyűre formázza széles tenyerei között s bele teszi egy nagy három lábú cserép lábasba, melyben csak úgy suhog a viz a forrástól. Nem is csoda, mikor alatta libeg-lopog, pitteg-pattog a rövidre tördelt száraz venyige. Jó tüzed ád az, különösen az elkésett és a késést. sebbel-lobbal helyrehozni akaró asszonyoknak.

A nagy lábas mellett pirított veres hagymára egy kanál paprikát tesz a zsírba, megkavargatja, félre huzza, meg ne égjen.

Gölődiny (gombócz,) lesz az étel, ez a paprikás hagymás zsír adja meg az izt, meg a szint. Nem is rossz étel az.

Számítja az asszony az ökölnyi nagyságú gölő- dinyt.

— Öt kapás, ötször öt gölődiny, az huszonöt. Három kapás a szőlőbe az háromszor öt gölődiny, ez meg tizenöt; most, huszonöt, meg tizenöt az . . .

Nem tudta hirtelenében kiszámítani, hanem a fejbeli számadást félre vetve elő vett egy marék babot s ott a padka sarkán kivetette, hogy tíz meg tiz az húsz, meg tiz az harmincz, meg öt az harminezöt, meg öt az negyven.

— így ni, összesen negyven gölődiny. Már csak három hiányzik. Sokat megesznek ezek az embernek. Nem is érdemes igy felfogadni őket. Negyven krajezár, meg étel, bizony van hatvan krajezár. Amúgy meg a maguk kenyerén eljönne akár száz is ötven krajezá- rért. De hát nem lehet annak az embernek beszélni.

— Készen van az étel anyjuk? Szólt a belépő gazda.

Megrezzen az asszony.

— Hol van még az idő ?

— Hol van! Mindjárt dél van. A terem búját.

Mikor azt mondja, már tudja az asszony, haragszik.

— Na. csak nem kell vastagán kezdeni, mondá duzzogva a jól megtermett asszony. Nem tudom, ha én vinném a kend dolgát, kend meg az enyémet, hogy ki lenne akkor a duzzogó, a mérges, a lármás, a nyögő.

— Ugyan mi a te dolgod, mondd meg. Egy-két marék szemet szórni a tyúkoknak, egy szakajtó kuko- riczát adni a vásárra hízóknak, (eladni szánt disznók), kisepreni azt a házat, (szobát), felvetni az ágyat, egy kicsit főzni. Hiszen a felét elvégzi a szolgáló. Mi marad rád? A szó, melylyel mindig mondod, annyi a dolgom, annyi a dolgom.

— Okos ember kend? mondá az asszony, inig kezeit csípőire tette. Hogy ilyeneket mond.

— Ne beszélj, mondá a gazda határozott hangon, hanem készitsd az ételt. Sietek.

A határozott hang csillapitá a nőt s dolga után látott, kis idő múlva ott volt a két fazék felkantározva, csak vinni kellett.

— Ez a kukoricza a kapásoké, ez meg a szőlőbe lévőké. Mond az asszony a fazékakra mutatva.

— Mintha nem tudná az ember, morgott a gazda, hogy azoké a nagyobb fazék, kik többen vannak, a hol kevesebben vannak, azoké meg a kisebb.

Nagyot néz az asszony s azt mondja:

— Kend ezt sem tudja. Mert ha pőrezös kását

főzök, a több embernek való kevesebb helyen el fér, mint ha kevesebb embernek rántott levest főzök laskával. Most már mehet kend. ____

Megcsóválja fejét a gazda s kifordul a házból.

Alig látott az utczákon már akkor egy-egy ebéd vivőt. Azok is, tudva a dél közelségét, gyorsan mentek, hogy még jókor érkezhessenek.

(Folytatása következik.)