Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-02-23 / 8. szám

XII. évfolyam.

8. szám.

Váoz, 1890. február 23.

Filöli/.ctéMi ára : évnegyedre

..........................1 frt 50 kr.

házhoz hordással vagy postai szétküldéssel.

Egyes szám ára: SO kr.

Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossulh-tér (Gyürky ház.)

Hirdetések:

Nyilt-tér:

a legolcsóbban eszközöltetnek

sora

..........................30 kr

s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték

ményben részesülnek.

minden beiktatásnál . 30 kr.

A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét iHetit közlemények küldendők)

Vácz, Gasparik-utcza 151. sz.

Kéziratokat nem adunk vissza. — Hérrnentetlen leveleket nem fogadunk el.

JL

í

Andrássy Gyula gróf.

1823—1890.

A magyar nemzet politikai egéről egy fényes csillag hüllőit alá, mely egy emberöltőn keresztül tündöklőit az ország nagy dicsőségére.

Élete, mely összeesett Magyarország ébredésének és megizmosodásának hatalmas korszakával, a hazára nézve megbecsülhetlen volt és épp azért pótolhatlan is halála.

Andrássy Gyula grófban a nagy hazafi és európai hirü férfiú szállott a sírba.

A nemzet siratja benne hű fiát és az európai népek a szabadelvű politikust aki a hazafiság érzetén kívül élénk érzékkel birt az emberiség ideá- lisabb c.zéljai iránt.

Az ür, melyet elköltözésével maga után hagyott politikai életünkben észrevehető lesz.

Andrássy Gyula gróf már 1848-ban is nagy szerepet játszott hazánk történetében. Mint Zem- plénmegye főispánja a nemzetőrséget ő szerelte a szabadság védelmére. Schwechatnál részt vett a Jellasich ellen vívott diadalmas csatában és midőn 1849-ben a nemzeti kormány Debreczen- ben intézte Magyarország ügyeit, Andrássy Gyula gróf mint nagykövet indult Konstantinápolyba a török szultán barátságát kieszközlendő hazája érdekében.

És a nemes gróf a diplomáczia sikamlós parkettjén ép oly sikereket mutatott föl, mint a harcz- téren a villogó szuronyok és süvítő ágyuk közeÄ „Yáczi Közlöny“ tárczája.

Az élet.

Mái- annyian 'megénekelték,

(Arany is, mint egy ócska mentét)

Hadd foglalkozzam én is hát vele Kegyeimül adták kérdezetlen S ha elmerülsz benn’ önfeledten,

Tán boldogságnak lep meg érzete . . .

Ne hidd! Ne hidd! Megcsal, mihelyt csak A mámor, ábránd múlik, elhagy ;

Sorsodnak átka mindenütt kisér S bár szived, lelked törjön össze Az eszme- s érzés küzdelembe’,

A kényszer úr s a könyíí mit sem ér !

Sorsod vezet bár, nem a fátum,

De mégis végzet, mely alányom,

Merészen hogyha emeled fejed S ezer békó szorítja lelked,

Hogy vidd a többivel a terhet,

Bár roskadozz alatta úgy lehet.

Napszám az élet a kenyérért,

Hiába vársz ott eszmefélét,

Amint könyvekben Írva van.

Ne ítélj hát könnyelmű észszel,

Nem vagy tisztában az egészszel,

Ha úri készből élhetsz gondtalan.

Ifjú reménynyel mint törekszünk,

Az egekig emel a keblünk,

Alig bírván eszméi s vágyival;

De im’ pereg gyorsan az élet,

Sablonszerűn pályára késztet;

Igába lépsz, úgy hívják: hivatal.

S hogy könnyebben vonszold igádat,

Magadnak lelsz hozzája társat,

Nem azt többször, kit ábrándod szövött,

Hanem akit jelölt a végzet,

Ki osztja mégis szenvedésed S mi oly kevés jut, néha — örömöd.

A boldogságnak egy sugára Vetődik igy élted nyarára,

De hirtelen emlékké vál’ csupán. ‘

Nézz érmed másik oldalára,

Mint tör’ meg édened varázsa A megszokás és munka zátonyán.

lében. A bátorság volt lelkének főjellemvonása. Ez czikázta át minden tettét és ez adta meg lényének azt az ellenállhatlan varázst, mely őt oly előnyösen megkülönböztette kortársaitól.

Hogy mi volt ő a magyar nemzetnek akkor, mikor államiságunk még csak gyermekéveit élte, még jól emlékszünk mindnyájan. Deák megcsinálta az alkotmányt és létrehozta a kiegyezést, de A n d r ás s y Gyula gróf ápolta és fejlesztette, hogy megerősödve, az ellenséges áramlatoknak ellenállhasson.

Andrássy Gyula gróf volt a kiegyezés után első miniszterelnökünk; ő volt alapvetője ama parlamenti szokásoknak, melyek ma is még legszebb vívmányainkhoz tartoznak.

De mint a monarchia külügyminisztere is hervad hatlan babérokat szerzett magának, nemzete és a monarchia többi népeinek nyugalma körül. 0 volt úgyszólván lelke amaz emlékezetes szerződésnek, mely Berlinben megköttetett és a melynek következménye a muszka politika diadalszekerének megállítása. A berlini szerződéshez, mely Európát a pánszlávizmus túltengése ellen hathatósan megóvni volt hivatva, egy másik szerződés fűződik méltó társul és ez a hármasszövetséget szentesilő okmány, melyet két évvel ezelőtt nyilvánosságra hoztak, hogy annak közzétételével a muszka hóditó politikáját visszarettentsék.

Mindeme világraszóló és minden európai népet egyaránt mélyen érdeklő politikai alakulásokban Andrássy Gyula gróf vezérszerepet játszott és döntő szavának nemcsak a monarchiában, hanem az európai hatalmak konczertjében is érvényt tudott szerezni.

Már-no ár közel járulsz a .sirhoz.

Mely majd szivedre örök írt hoz S nem retteg tőle hófehér fejed,

Mert életed folytatva látod,

Hisz’ im’ körötted van családod,

Mely majd tovább hisz és remél, szeret!

De hát örülhetsz-é te annak.

Hogy élted-folylatók akadnak Azokban, akiket nagyon szerelsz?

Elég talán tenszenvedésed,

Ki vetted úgy is a te részed,

Minek folytassa a te gyermeked?!

Ha ránk erőszakolt teherként Viselve éltünk, nem nyerünk bért,

Miért ne tömők szét bilincseit?

S ha már kezünkben tölt a fegyver,

Egy pillanat s -- örökre szender!

De vissza rántja egy erő — a h i t.

(Mindszent, 1890. jan. 8.)

Viz Zoltán.

Az asszony-kurátor.

— Beszélyke. —

Irta : ^Cészáros Sándor.

Gyönyörű tiszta májusi nap volt, egyike azon tavaszi szép napoknak, midőn mindenkit megszáll valami mondhatlan vágy, ösztön, öröm; midőn nem tudja az ember minek örül, csakhogy örül, vigad; könnyűnek érzi magát, mintha terheket rakott volna magáról le, egészségesnek érzi magát, mintha betegségből kelt volna fel.

S mindennek okát az ember nem tudja, csak sejti, a nagy természet egyik titka ez.

Kondul a templom harangja, még az is szebben, csengőbben, bongóbban hallszik, mint máskor; reggeli imára hívja a falu népét.

A mezőn, szőlőkben, földeken van már olyankor rég a dologbiró nép, csak az öregek s a házvezető népség marad otthon; s a nap teendőit úgy kezdik meg, hogy elmennek először a templomba, onnan haza menve kezdik a dolgot.

A harangszót meghallja Gudmon József fő gondnok uram, mindjárt is készül a templomba.

Andrássy Gyula grófot nemcsak hazájában, hanem mindenütt szerették és tisztelték, ahová egyenes jellemének, lovagias természetének és ge- niális eszének hire elhatott. A magyar fővárosban mindenki ismerte a nyúlánk és ruganyos lépésű deli férfit, kinek szellemes homlokára őszbeve- gyüll dús hajfürtök omlottak és mikor az ő nevére kereszteli Andrássy-út fényes palotasorai közt dél- czeg paripán végig lovagolt, a járó-kelők szivén a büszkeség és rokonérzés melegsége rezdült át, mert minden magyar ember büszke volt a grófra és szerette, mint igaz és hű hazafit.

De Bécsben is a népszerűség tenyerén hordozták. A lovagias magyar gróf körül csakhamar egész legenda-kör képződött és e regékben Andrássy Gyula gróf egyénisége mint egy tündér! lény ragyogott, tele jósággal és megnyerő ke- délylyel.

Ezentúl mindez, csak az emlékezeté. A nemes gróf sírba szállott, a koporsó, melyet a Quar- neró partjáról hozzánk szállítanak, már csak porhüvelyét rejti magában annak a férfiúnak, kinek oly sokat köszönhet Magyarország.

Halála amilyen elszomorító, olyan kínos volt, mert a betegség, mely azt megelőzte hosszú hónapokon keresztül rágódott élete törzsén. A nagy nemzeti gyász borújába a vigasz nem szűri be sugarát. A templomok harangjai és az épületek sötét gyászlobogói csak a mély, az envhitellen fájdalom hirdetői.

A magyar nemzet géniusza leborul Andrássy Gyula gróf koporsójára és könnyezve kiséri a halottat utolsó útjára.

— Hát te anyjuk el jösz-e a templomba? kérdi

feleségét.

— Elmegyek-e ? Mondá az nagyot nézve. Nojsz, megesnék, ha még a fő kurátorné sem menne. Mi lenne akkor e világból? Elég nagy szégyen, nagybi- rölié asszonyom is elhagyja magát a nagy mód által ragadtatni. Pedig jobban tenné ám az is, hogy a helyett, mig oda áll a kis ajtóba s fogait piszkálva nézi a templomba menők ruháját, fejkötőjét, megvizsgálja a lépteiket, bizony jobb volna, ha addig maga is menne.

— Hm! mond a gazda. Hanem tudod-e asszony, hogy az a biróné az alatt ki is takarít, főzéshez is lát, s mire biró uram haza verődik úgy tizenegy óra felé n városházától, készen van a két fazék étel és tizenkét órára már biró uram oü van az étellel munkásainál. Ez is jó szokás ám.

— Apjuk, apjuk, méltatlankodók az asszony, nem jól szól kend. Nem első az Isten háza? . . Meg miért mondta azt előbb, hogy az is jó szokás ám? . . Nem volt az én ételem minden nap időben készen? Persze, ha kezd az úton csak bandákat, meg minden jövővel- menővel megáll beszélgetni, hogy hol volt, mit csinált, mennyi őszi, .tavaszi vetése van, meg szépek-e a kuko- riczái, nem ették-e ki az ürgék? Persze, hogy akkor elkésik az étel? És ki a hibás ? Mindig a szegény asszony.

Elhagyták a harangszót s Gudmon uram ment a templomba, elfoglalni fő biró uram mellett a helyet. (Már csak azért is érdemes főkurátornak lenni, hogy övé a templomban a második hely.)

Utánna meg ment az asszony, s talán-talán az is azért ment mindennap, mert szerette ha nézik, hogy milyen jó lehet annak, onnan az asszonynak talán az első pádból azt az aranyosszájú tisztelendőt hallgatni.

Templom után rendesen kurátor uram ment a parochiára, egyesek ügyes-bajos dolgaiban végezni, felesége meg a többi ráérő asszonynyal megnézni a pia- ezot, ha egyébért nem is, csakhogy megnézze, ki ad, vesz, mit árulnak, hogy kel ez, hogy kel az, meg kiket lát ott, hogy öltözött ez, az.

ősrégi asszonyi szokás ez, mig a világ tart, nem is megy ki divatból.