Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-02-09 / 6. szám
XII. évfolyam. 6. szám. Váoz, 1890. február 9, yT Yácsi Kosion < ú HELYI ÉS VIDÉKI ÉR DEKÖ, TÁRSAI ALMI ÉS SZEPI R0DALI1 HETILAP Előfizetési ílrii: évnegyedre • • ...................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér: sora ..........................30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czinizete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Választás előtt. Megtörtént tehát, a mire különben elég sokáig folyt a készülődés: Réty Ignácz polgár- mester, a tisztes aggastyán leköszönt állásáról, csak azért, hogy az egy edzettebb egyén által töltessék be. Megyénk alispánja a polgármester-választást e hó 15-ik napjára tűzte ki, s igy csak rövid nehány nap választ el bennünket attól, hogy nyil- tan hirdethessük, a mit a közvélemény nyilvá- nulása eddig erősen remélni enged. Ml már lapunk múlt számában élénk képét tüntettük elő azon mozgalomnak, melyet városunk polgársága a küszöbön levő polgármester-választással szemben tanúsít, s minthogy a közvélemény nyomdokán haladtunk, szent meggyőződésünk, hogy a választás csakis a sokak által óhajtott győzelem sikjára vezethet. A választás, mely nemcsak városi képviselőink, de a közönség nagy részénél is immár jó idő óta élénk beszéd tárgyát képezi, legközelebb megejtetik. Igaz ugyan, hogy e választásnak csakis egy évre lesz közvetlen foganatja, de hogy közvetve döntő kihatással lehet a majdan egy év múlva megejtendő cziklikus választásra is, érdemleges tagadásba venni alig lehet. S igy egészen természetes, hogy városunk összes polgársága bizonyos izgalommal mérlegeli mindkét rész számvetését, az »összeadás« műveletét szorgalmasan gyakorolgatja, az összeget azonban sok jóakarattal hajlandó megállapítani. Nem akarunk a városi képviselőtestületre senkit sem oktrojálni, azt azonban szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a kiben lélek szerint konficlál, azt tisztelje meg bizalmával. A kedélyek felindult hullámai ma-holnap ismét rendes medrökbe térendenek vissza, az izgalmas küzdelem nemsokára befejezést nyer, s elérkezik az idő: hogy kik őszinte buzgalommal léptek a síkra, a béke csajágával lépjenek a ténykedés terére, s nemes hévvel hirdessék a békét, az egyetértést. Két jelöltünk van, mindkettő polgármester nem lehet, egyiknek a választásnál buknia kell. De bármiképen végződjék a mérkőzés, mi csak a békét és egy e tér t és t hirdethetjük, mely nélkül közéletünk sivár. Ezen magasztos eszmének kell magasan fennen ragyognia. S a jelöltek, ha majd a szavazás eredménye tudva lesz, az által mutathatják meg világosan versenyök nemes rugóit, ha aztán is lankadatlan buzgalommal küzdenek a czélért, mely nem lehet más, mint: városunk jóléte, emelkedése. Béke és egyetértés! mindkettő magasztos erény, s komoly munkának hatalmas támasza, melyek segélyével érdemes eredmények hozhatók létre. Viszály és egyetlenség, minden jónak megölő betűje. Béke és egyetértés honoljon közöttünk, csak ezek vezethetik városunkat a boldogulás s jólét felé. A polgármesterség fontos tisztjét pedig nyerje el az, kiben a város bizalma egyesül. A posztógyár. Városunk képviselőtestületi közgyűlése 3 héttel ezelőtt — tudvalevőleg — felhatalmazta volt Gajáry Géza városi főjegyzőt, hogy közel 80 képviselőnek sajátkezű aláírásával támogatott indítványához képest Brünnbe utazzék, a posztógyár főnökével közvetlen érintkezésbe lépjen s a gyár részére a város nevében bizonyos konczessziókat felajánlhasson. A közbejött polgármester-választási mozgalom persze azóta elterelte ez ügytől a közfigyelmet, de nem terelte el Gajárynak a figyelmét, aki az ügyet már csirájában magáévá tette s a képviselőtestületi közgyűlés megbízását és az igy magára vállalt morális kötelezettségeket respektálva odaadó tevékenységgel működött azóta közre, hogy a posztógyárnak városunk felé irányzott szálait teljesen városunk talajához rögzítse. Fáradozása érett gyümölcsöt termesztett városunknak s örömmel regisztrálhatjuk azon hirt, miszerint alapos kilátásunk van arra, hogy a „Lőw és fia“- féle nagy posztógyár Váczon létesül. Gajáry Géza pénteken délelőtt kapott e tárgyban, az elég érdemetlenül „alkuszinak czimzett Ehrlich G. Gusztáv budapesti gyárostól következő tartalmú táviratot: „Gajáry Géza főjegyző urnák Vácz. Lőw úr három meghatalmazottjával délben egy órakor vonattal Váczra érkezünk. Adjon Isten jó sikert! Ehrlich.“ E sürgöny folytán Gajáry Géza rögtön intézkedett az iránt, hogy a városunkba érkező vendégek impozáns fogadtatásban részesüljenek. A jó ügy iránt érdeklődött képviselők közül G a- j áry kérelmére a délután egy órakor érkezett vonatnál Gajáry főjegyzővel: Reiser Béla, Tragor Ignácz, Leitner Sándor, Bartos Imre, Reiser Henrik, Ko- vách Ernő, Reitter István, dr. Kovách Ödön, Gse- reklye István, Lencsó Sándor és Krezsák József urakból álló társaság jelent meg. A vonattal Ehrlich úrral tényleg a Lőw-féle posztógyár 3 megbízottja érkezett meg és pedig: Wilt, helenenthali igazgató, Hoffmann a czég bécsi képviselője és Hörbiger főmérnök. Úgy a küldöttség, mint a vendégek kocsin ültek — melyeket Tragor Ignácz, Goldberg Gutman és Pf ahn Károly urak e czélra szívességből engedtek át, a melyeken kívül még több felfogadott kocsiról főjegyzőnk gondoskodott — és a „Curia“ vendéglőbe hajtattak, a hol Gajáry Géza által lettek megvendégelve. Az ügyes rendező gondoskodott arról, hogy a franczia pezsgő a vendégeknél jó hangulatot és a városi képviselőknél virágos jókedvet idézzen elő. Ennek hatása alatt rándult ki impozáns kocsisorban a díszes társaság, megnézendő azon, a város tulajdonát képező helyeket, a melyek közül egyik esetleg a posztógyár czéljainak megfelel. Mindjárt az első helyen, hová az ügyes rendező a vendégeket vezette: a kis és a nagy lágyason megakadt vendégeink szeme; megtekintették azonban a homok- és kenderföldeket, valamint az akasztófa-dülőt és a derecskét is. Vendégeinkre azonban a lágyasi földek tették a legjobb benyomást, A négy órát már elütötte a torony óra, mikor a díszes társaság a városba visszatért. Vendégeink a leg- szivélyesebben vettek búcsút a küldöttség minden egyes tagjától és kijelentették, hogy másnap (szombaton) a reggel 8}/2 orakor érkező gyorsvonattal ismét Váczra jönnek. Gajáry Géza ismét gondoskodott arról, hogy az előző napon jó hangulatban távozott vendégek ezúttal is az előbbihez hasonló fogadtatásban részesüljenek. Tegnap reggel Csávolszky József, Vőrös Károly, Olaj Ferencz, Korpás Márton, Friedrich Alajos, Vadkerty Mihály, Schmidt Ferencz és Gajáry Géza urakból álló küldöttség várta a posztógyár megbízottjait a vasútnál, a hol Csávolszky József kanonok, a lelkes és derék városi képviselő üdvözölte őket. Úgy mint az előző napon ezúttal is Gajáry főjegyző bemutatta a küldöttség minden egyes tagját, mely után a díszes társaság — a részben fogadott, részben Tragor Ignácz, Goldberg Guttman, Reiser Henrik és Vadkerty Mihály által szívesen rendelkezésre bocsájtott fogatokon — a városházára ment, a hol Gajáry az egész küldöttséget az ősz Réty polgármesterhez vezette, aki a küldöttséget látható örömmel fogadta. Innen a küldöttség a „lágyasra“ hajtatott magával vivén a váz- és tervrajzokat is, a hol fúrásokat és méréseket eszközöltek. A bizottság egész napon alaposan dolgozott; nem csak a helyszínén eszközölte a szükséges munkálatokat, hanem beszerezte a viszonyainkra vonatkozó adatokat, a város és vidékének lakossága, a munkaárak, a fa-, kő-, tégla-, és mész stb. anyagok ára tekintetében, hogy városunk és vidékének alapos statisztikai kimutatásával rendelkeznek. Ezek alapján, noha Trencséii és Zsolna városok munkabérei alacsonyabbak, a czég megbízottjai városunkat előnyben részesíteni hajlandók. A czég megbízottjai, mint fentebb is említettük, a lágyasi földeket találták legalkalmasabbnak a gyár czél- jaira, mert a térség — a mellett, hogy szabad lefolyása van rajta a víznek, — elég közel esik a Dunához és a vasúthoz; — inig az akasztófa-dülő és a derecske a Dunához való közelsége mellett sem találtatott alkalmasnak azért, mert ezeket a pesti állami út szeli át. Mindenesetre örvendetes jelenség, hogy a posztógyár igazgatósága városunk felé fordult és a gyárat helyben felépittetni óhajtja; és akárhogy is akarnák is ezt elbírálni, a főérdem: Gajáry Gézát illeti, aki összeköttetései, utánjárása és tevékenysége folytán a gyárat városunk részére megszerezni igyekszik. Ennek kapcsán a gyár itt levő képviselői által fel vagyunk’ hatalmazva annak kijelentésére : hogy B a ch- ni a nn újpesti építőmester a gyár által semminemű megbízásban nem részesült; Eher zog úr Budapesten is csupán arra lett megbízva, hogy az osztrák-magyar - állam vaspálya milyen engedményeket hajlandó a gyárnak biztosítani, továbbá, hogy a vLöw és fia11 czég maga egyedül fogja a gyárat felépittetni és Herzog Péter 4? ennek se nem tagja, se nem részvényese. Végül megjegyezzük, hogy a gyár 60 munkáslakot- is szándékozik építtetni. A posztógyárnak mindhárom megbízottja tegnap délután 5 órakor a legjobb benyomással utazott el városunkból s ma ide ismét visszatértek ; tegnap körünkből azzal az Ígérettel távoztak, hogy legközelebb maga Lőw úr rándul ide és szerez magának személyes meggyőződést, mely után remélhető, hogy a posztógyár ügye végleges megoldást nyer. A dunai védfal sétánya.*) Veterán polgármesterünk múlt hó 26-án tartott közgyűlésen beadta lemondását, városunk kimagasló alakjai ezen lemondást oly ténynyel akarták megöröki- teni, mely városszerte méltó megbotránkozás tárgyát képezi. Ugyanis a húsz év előtt a dunai rakparton ültetett fákat, melyek eddigelé a fürdő és szórakozó közönségnek árnyas sétányul szolgáltak kegyetlen módon ki- pusztitják. Igaz ugyan, hogy az illető bizottság múlt hó 26-án tartott városi közgyűlésen a képviselő testületnek beterjesztő, — de azoknak eszök ágában sem volt, hogy a Duna-védfal sétányának megsemmisülése rögtön eszközlésbe is fog vétetni, miután a felsőbbi határozatok a fásítást rendelik, de kiirtásról szó sem tétetik. Ha már a dunai védfal 1000 ölre folytatólag minden megszakítás nélkül egybe lelt kapcsolva, a bizottság az uj rakparton foganatosíthatta volna a fásítást s csak is az újonnan ültetett fák lombozásával kellett volna a felső rakpart fásítását eszközölni, addig is a régiek maradhattak volna, hogy ekkép legalább ezek árnyában pihenhetett volna a sétáló közönség. Most két, vagy talán több évbe is fog kerülni hogy a sétáló, vagy fürdő közönség a nap forró égetésének ki leend téve. Kérdjük mire való volt ezen minden czél nélküli elhamarkodás ? vagy talán ezzel azt akarja bebizonyítani e bizottság, hogy gazdálkodni is tud? Kiirtatja e fákat, hogy azok árából talán pár forintot megtakarítson. Azután, ha már e fák kiirtatnak, nagyobb gond lenne fordítandó az ültetendő csemeték talajának elkészítésére. Nézzük csak, miként eszközük ezen nagyszerű kiirtást ? A törzseket megfosztják töveiktől azután kidöntik, a gyökerek a földben rekednek s ezek a tavasz beálltával sarjadzani fognak, a sétány valóságos akácz iskolává növi ki magát, de árnyékos hely még sem lesz sehol. Végül azt jegyezzük meg, hogy eme felszólamlásunk nem akar lenni gáncsoskodás, mert mi mindig a város érdekei mellett harczoltunk s utolsó lehelletünkig meg nem szünendünk harczolni. Veridicus. *) Múlt számunkból térszüke miatt maradt ki.
