Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-01-26 / 4. szám
hogy a városban körültekintsen s a rendetlenség, ha- nyagrsáff megszüntetését eszközölje. „ A vizfolyosók jégmentessé tételet a Petofi-utcza- ban kellene kezdeni, és Guriánál bevégezni, ev or az összegyülemlett viz folyást nyerve, par óra alatt eltau,- 1 itatnék. (Mind ezen mizériákon segített az 1 do. Szedő.) De másrészről szerintünk ez az egészségügyi bizottság keretébe is tartoznék, megfoghatlan hogy 1 y járványos időben ezen bizottság magarol mit sem hallatott hafcóság pedig; ha gépezetében hiány van, igyekezzék azt mással pótolni. C S A R NŐK. Influenza. Szerettem egész életemben az elsők közt szelepeim; azért most is büszkén mondhatom, hogy a modern betegség is engem keresett fel legelőször e vidéken, tanúm egy váczi orvos, kinek amily kémény anyagot jelentő a neve, épp olyan lágy, szeretetteljes a szive: pedig ez az orvosoknál nagy szó. 110-et vert üterem, végrendeletem adósságaimról koszén volt - a prüszkölés és köhögés által hagyott időt Petőfi ismert sóhajával töltöttem ki: „Jaj a hatam jaj a hátam oda van.“ - Az orvos bácsi ahg pillantott, meg- egy rejtélyes kérdést adott fel: „Volt-e a napok ban Budapesten?“ „Nem“ szólt a válasz egy piüsz- szentés kíséretében. — Soká tűnődtem, hogy hat mi köze is Budapestnek átkos nyavalyámhoz. Néhány perez múlva kapom az újságot s benne e hír: „Az influenza itt-ott már Budapesten is fellepett." Elolvasva a betegség tüneteit, konstatáltam magamon az influenzát. Megvigasztalt, hogy ritka benne a haláleset, miéi t is. hogy felmentsem örököseimet a félelemtől, végrendeletem megsemmisitém. — Ma már névjegyemen e szép czim olvasható: „Influnzán átesett népfelkelő.“ Ez utóbbi szót mégis többre becsülöm, mert ha a muszka náthája lefektet is, felkelünk, de ha mi mint népfelkelők fektetjük le a nátha hires vitézeit, aligha kelnek fel. Influenza! Influenza! * Hivatalos ügyem Váczravitt, éppen a gymnasium előtt vezetett el utam, melynek ajtaján csak úgy ömlött ki a reményteljes fiatalság. Azt hittem a német színházból pattant oda egy szikra, de közelebb érve vidám kaczajt hallék: „Fiuk korcsolyázni! éljen az influenza.“ — E szavak csakhamar megértették velem a dolog nyitját. Egy csomó fiú után sompolyogtam, kiknek érdekes beszélgetésükből csak azt jegyeztem meg, hogy szivükben ég a hála szent erénye: mert mihelyest a tanár urak felkelnek az influenzából, ők fekszenek le és lesz hosszabb vakáczrö. Influenza! Influenza! % ' r Csípős szél verte a zúzt a fákról, piczi szobámban üldögéltem, midőn egy agyon fázott alak ingújban, kabát nélkül reszketve állít be irgalomért esedezve, mert már egy fél éve beteg. „Mi a baja?" kérdém s ő dideregve, mégis némi önérzettel feleié: „Influenza.“ Melegítőt adtam neki. egv pohár bor és egy meleg- kabát alakjában. Egy kissé összeszedve magát megígérte, hogy a pesti Rókus kórházig meg se áll. Fél óra múlva utam községünk nagy korcsmája előtt vitt el, melyből az én betegem kigyult arczczal, de ismét kabát nélkül lépett ki. Influenza! Influenza! * * „Nincs többé influenza* Ez vanJkiírva ami „Csali“ zsidónk bolt ajtajára ékes nagy vörös be ul ke f oha se voltam nála, nem is leszek, de egysze‘ btv'U s kíváncsiság látni és esetleg megizlclnt a hata más sz| | Épen egv gubás atyafi rendelt az uj szeibo . „Adjon tejes uram 4 vasért abból az influenzából! Idegesen szaladt elém az én izraelitám és sietve daclogoit a gyog) - szert illető kérdéseimre. Elég bátor volt 1 a fogn c lami dr. Csokando orosz orvosra a híres szel készítéséi és biztatott a megízlelésre. De az influenza áltálatoké létesített, szagoló szervem elárulta, hogy e kitűnő s/.c nem más, mint a regálé általfcmég roszabba tett bundapálinka. Influenza! Influenza ! Szegény Pulszky bácsit öreg napjaira nagy szegyen érte! Orra, mely eddig szép honunkban az orrok királya volt, ma már alig lehetne valami harmadrendű dijnok. Pulszky papa eme szomorúságát pótolja azonban ama örvendetes hir, hogy nincs többé „amt*sematizmus“ , mert Istóczy a nagy orrok politikus ellenséget, az influenza szintén megajándékozta jókora jjj'szaglo szervvel. Influenza! Influenza! * Az a statisztika mindenütt ott van! Ott van az influenzában szenvedők ágyánál is. Hány gyermek, felnőtt és agg; hány úr és szegény kapta^meg az orosz náthát; a statisztika már mind tudja. Tudja az orrok meghosszabbodási nagyságát; tudja egész pontosan, hogy a budapesti orrok meghosszabodásából nyert hosszúság kitesz 32 kilométert, vagyis egy oly hosszú ^ vonalat, mely a Budapest és Vácz közötti távolságnak felel meg. Váczra vonatkozólag csak az jegyzi meg a statisztika, hogy ott legjobban elfogta az influenza az utczák lámpáit, de azoknál már gyógyithatlan betegség. Influenza! Influenza! Di*. Kiírnia. Városi és vidéki hírek. = Pléfcánosi beiktatás. Dr. Kazaly Imre jeles egyházi iró, volt váczi theol. tanár, jelenleg do- rosmai plébános ünnepélyes beiktatása f. hó 19-én ment végbe. Az installans Jung János apátkanonok volt, ki valóban lélekemelő beszédet mondott., kiemelve a lelkészt hivatal egyes mozzanatai mellett az új plébános egyéni érdemeit is. A megható ünnepélyen a hívek nagy sokasága vett részt. Az egyházi ünnepély végeztével a már most beiktatott plébános a városház közgyűlési termében fényes ebédet adott, melyen resztvettek a város elöljárói, több képviselő, összesen mintegy negyvenen. Az ötödik fogásnál az új plébános lelkes szavakban köszöntötte fel az egyház fejét, a királyt, a megyés püspököt, az installánst s a patronátust. Szavaira Jung kanonok válaszolt. Majd dr. Kelemen Béla mondott megyés püspökünkre szép felköszöntőt, melynek kapcsán Tajthy Antal indítványára ő exciá- jához üdvözlő távirat küldetett. Fogadja az új plébános, ki hívei szerétét és becsülését már eddig is megnyerte, részünkről is a legjobb kivánatokat! = Eljegyzés. Özv. Schätz Istvánná, szül. lőcsei Mészáros Anna bájos leányát Margitot f. hó 21. eljegyezte Farkas Géza fővárosi orvos és szab. áll. honvéd főorvos. Fogadják őszinte szerencse kivonatainkat ! = A rom, kath. iskolaszék a múlt vasárnap tartotta megalakuló gyűlését, melyen Csávolszky JóA „Váczi Közlöny“ tározója. Másodvirágzás. — Elbeszélés. — Irta: "Varg-a Mulatságos egy história volt ez! Nem látta, de nem is fogja látni ennek mását Ballószeg városa. Akkorában ezen mulatott az egész város. De hogy is ne, mikor az az öreg Galiba hatvanöt éve daczára az után a tizenhat éves leány után vetette szemeit! Igen, özvegy Bócsainé nevelt leányát, Rózsikát szerette meg. Oh hová is tette az eszét az a vén Galiba?! Tetszik ismerni Galibát, Galiba Mátyás ügyvéd urat? Nem? Azonnal bemutatom. Hatalmas, megtermett, kissé hajlott alak, méltóságos lassú lépésekkel. Mindig egyformán lassan jár, — talán nagy tekintély végett, talán azért, — mert nincs hová sietnie; hisz sehová sem várják, sehol sem mulaszt. Haja, bajusza bozontos és — mint korához illik — jóformán szürke. Azért ki lehetne békülni alakjával, ha ruháit rászabnák, inge meg nem állna oly ellenséges viszonyban a vízzel és^ szappannal. Már vagy tizenöt esztendeje örvend neje csendes kimultának és éli özvegysége boldog napjait. Mint ügyvéd — határozott kapaczitás, — legalább ó váltig állítja és úgy látszik, hiszi is. Annyi való, hogy egész raktára az ügyvédi „fogásoknak.“ Csak az a kár, hogy nem érvényesítheti tudományát, mert nem igen vannak kliensei. 0 ugyan egyre dicsekszik a sok klienssel, a kik közé számit minden balloszegi bukott kereskedőt, minden özvegy asszonyt, sőt még az odavaló harmadrendű — köznyelven: malacz-banda — házi ügyvédének is valja magát. És mindezeknek ő viszi az ügyeit. Természetesen ez úgy értendő, hogy „vinné “ t-. i- ha volna mit. Mert ezek egy részének egyáltalán nincs kedve pöiölni, más részének meg- — nincs mit porolni. Régi ismerősei mondják, hogy soha sem vették valami nagyon igénybe tudományát; mindig olyan „ügyetlen“ ügyvéd volt ő. A rossz nyelvek, még azt is rebesgetik - hisz tudjuk a természetüket, - hogy Galiba uram egy pört sem nyert meg egész világéletében, — ide számítva még a megboldogult neje ellen megkísértett pörlekedéseit is. Ott is ő volt az elmarasztalt fél. Külömben Galiba mások véleményével mit sem törődik. Mikor egy kávéházi kompánia spanyol fallal választatta el magát tőle, ő csak azért is ott maradt reggelig egy pohár — víz mellett. Őt soha semmi sem szokta bántani. Ne soha „semmi baja,“ mind e körülmények között „felségesen“ „fejedelmileg* érzi magát. Ha nincs pénze, ami — igaz csak nagy ritkán esik meg vele, de annál hosszabb ideig tart, — akkor sorra bekopogtat^ „klienseihez“, a régi boldog világból maradt ismerőseihez, megtudakozza drága egészségüket, kedveskedik nekik „legújabb“ városi pletykákkal, a melyeket rendesen ő tud meg legutoljára; de ha nem tud is igazi pletykát, azért még nem jön zavarba, hevenyében maga csinál egyet-kettőt, még- pedig oly ügyesen, hogy senki egy pillanatig sem gondolja, hogy az igaz, de azért meghivatja magát ebédre, vacsorára. \ agott dohány is akad minden háznál; pipája meg mmdig jól szelei. Es ennél neki több nem kell, ez teljesen boldoggá teszi őt. Ott volna meg ugyan a házbér, de Galibának ez bem okoz galibát. Eljárása amily egyszerű, ép oly biz- tos í gy védi zsenialitása itt jövedelmez legi nkább. Az nj akast rendesen az előbbitől a lehető legtávolabbi \aros Kézben nézi ki. Hogy pedig a házbér valahogy a inatlan éjszakukat ne okozzon a házigazdának, a min- j tn 0llYlai, kellékekké^ kiállított szerződésbe kiteszi: u lakásból távozni mindaddig nem fog, mig csak tartozásának az utolsó krajezárig eleget nem tesz. Kit m nyugtatna^ meg az ilyen szigorú lekötöttség? U' ja fal, mit kaszál! A házi úr az első negyedben rendületlenül hisz, semmit sem fél; a másodikban ‘ tosen reménykedik; a harmadikban erősen kételkedik (^ nagyon fel, mert Galiba, mint a féle pontos ember, pontosan nem fizet. A biztatásban kifogyhatatlan. Ha 11 (iioiiúiinak neki, a szerződésre hivatkozik, amelynek ?<Jule U'L,’7a ° eB'y tapodtat sem mehet, mig mindent ' 11(111 izétől I, mert hiába, a szerződés olyan mint a bZ( " uas. Vegre is könyörgésre fogja a házi úr, kéri, « h.G11 szives a szerződést nem létezőnek tekinteni s ni minél e óbb oda szíveskedik hagyni a lakást, még embereket is küld a csomagoláshoz zsef egyházi elnök melegen üdvözölve a majdnem tel jes számban egybegyült iskolaszéket, kiemeli a múltban kifejtett tevékenységet, melynek elérésében a régi tagok maguknak elévülhetlen érdemeket szereztek; az uj tagokat pedig serkenti, miszerint tanügyünk előmozdítására erejükhöz képest iparkodjanak! Fontos teendője lesz úgymond az iskolaszéknek, hogy a regale megváltások után úgy tanügyi kiadások, mint az iskolai épületek hitközségünk javára biztositassanak, mi az „Altban“-féle szerződés alapján remélhetőleg elérhető is lesz. Ez után bemutattatott ő Nagyméltóságának az iskolaszeki választást helybenhagyó levele, melynek tudomásul vételével az uj tisztikar titkos szavazás utján következőleg alakult: világi elnök: Dr. Csányi János, jegyző: Fodor Imre, gondnok: Filimek Endre, algondnok: Vörös Ferencz, közép- és felvárosi temető felügyelő: Siposs István, alvárosi temetőfelügyelő: Vörös Mátyás. Főtárgyát képezte az iskolaszéknek Pest vármegye közigazgatási bizottságának végzése a tankönyvek mikénti beszerzéséről, melyre vonatkozó adatoknak összegyűjtésével az isk. jegyző bízatott meg. E tárgyban az iskolaszék a mai napon ismét gyűlést tart. A gondnoki jelentésből kiemeljük, hogy a menhelv iránt az érdeklődés fel van keltve, mert újabban ismét két árva gyermek felvétele kérelmeztetett és ez intézmény adakozásokkal is támogattatik. így a ftdő káptalan a menhely javára 87 frt 19 krt. Benevits János alapitványkép 100 irtot és a váczi takarékpénztár 141 frt 24 krt tett le; mely adományozásért az iskolaszék köszönetét jegyzőkönyvbe jgtatta. = Köszönet-nyilvánítás. A sz. Vincze Egylet szegényeinek javára újabban ft. Gyikos Péter pécsi főgymn. tanár 25 frtot ajándékozott. Továbbá ifj. Korpás Pálné úrnő gyűjtő-ivén befolyt 15 frt 20 kr., több ruhanemű és termesztmény. Mely kegyes adományokért hálás köszönetét mond az Egylet Elnöksége. = Rendkívüli közgyűlést tartatik f. h. 26-án. melynek tárgysorozata a következő: 1. Polgármesteri évi jelentés 1889-ik évre. — 2. Polgármesteri jelentés a 82/1888. számú közgyűlési- végzés folytán. — 3. Polgármesteri jelentés Kresák Ferencz volt városi képviselő elhuny tárói. — 4. Pénzügyi bizottsági jelentés a Dunavédfal kiépítéséről s azon a folyó évben még végrehajtandó munkálatokról. — 5. U. a. a város ut- czáinak czimtáblákkal történt ellátásáról s. a még névtelenül maradt 3 utcza elnevezése, valamint az uj telekkönyvi betétek szerkesztése alkalmából a házaknak a telekkönyvvel egyező utcza szerinti uj számozása iránt. — 6. U. a. a fogyasztási adó 1887 —89. évi kezelésének eredményéről. — 7. U. a. a város pénzügyi állásáról s a legközelebb foganatosítandó kövezési és csatornázási munkálatok tervezetéről. — 8. U. a. a gőzhajó-kikötő áthelyezése iránt tartott tárgyalás eredményéről. = Halálozás. Kresák Ferencz haláláról a következő gyászjelentést vettük: Özv. Kresák Ferenczné szül. Korpás Julia s gyermekei Gizella és Pál, Mészáros Imre mint fivér, özv. Korpás Pálné, mint anyós az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelentik a szerető férj, gondos atya, jó fivér, vő és sógor, a kedves rokon és barátnak Kresák Ferencz Pestmegye bizottsági tagjának, Vácz városi képviselőnek^ a római kath. iskolaszék s több helybeli egylet tagjának folyó évi január hó 20-án éjjeli 11 órakor, életének 51-ik, boldog házasságának 21-ik évében a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytét. A boldogult földi maradványai folyó évi január hó 22-én délután 4 órakor fognak az alsóvárosi sirkertben levő családi sírboltban örök nyugaEz tekintetes Galiba Mátyás úr. Most pedig elmondom azt a különös történetet, a mely annyi derült órát szerzett a ballószegieknek. Ott kezdem, hogy egy télen látatlanná lett Galiba kaszinóban, kávéházban egyaránt, de annál többször rótta a Köncsögi-utczát. Igen, mert ebben az utczában lakik Bócsainé. Bócsai mamánál vizitelni, olyan ártatlan valami, hogy még a legrágalmazóbb nyelv sem talál azon megróni valót. Az özvegy már el ugrotta a hatvan tavaszt. Fogadott leányára, arra a nyíló rózsaszálra még dehogy is gondolt volna valaki. És igy Galiba látogatásairól kezdetben nagyon jártatlanul nyilatkoztak, mert valahogy mindig kell nyilatkozni. Á tekintetes úr fölkeresi a szegény elhagyott özvegyet, hogy elbeszélgessen vele, és ez jól esik neki; az özvegy meg jó haleszi borral kedveskedik, a mi természetesen a fiskális úrnak esik jól. Egyszer azonban kikenekedve, vasalt, tiszta ingben és koromfekete hajjal és bajúszszal látták a Köncsögi- utczába menni. Több sem kellett a rossz nyelveknek! Megeredt a sok mende-monda, mint nyári zápor után az áradat. Még ez sem minden. Kél napra rá, hogy feketére változott a fiskális úr ősz haja, Hirhordó Pizsi városszerte beszélte, hogy a Bócsainé tensasszonyt. is érte valami, annyira megváltozott, hogy rá sem lehet ismerni. Pizsi úgy ismeri őt, mint tulajdon édes anyját, és mégis, hogy ott járt tejért, majdnem tőle kérdezte meg, hogy itthon van-e a tensasszony. A változás, melyről Pizsi beszél, olyan, amelynek előidézéséhez szükséges: keményítő, vasaló, rizspor, a maga helyén alkalmazott egy-egy pótlék, és — uram bocsá — még pirosító is. Az emberek már nem is suttogtak, hanem hangosan beszéltek, élezelődtek. Galiba meg Bócsainé, mint a féle boldog lelkek — mert azok voltak — tudomást sem vettek a világról . . . Kétszer nyílik az akáczfa virága! Galiba mindennap pontosan megjelen Bócsainénál. A köncsögi-utczaiak óra sem kell, ha jönni látják Galibát, tudják hányat ütött az óra. Bócsainé kifogás nélküli tiszta öltözetben, mosolygó arczczal fogadja őt a vizit-szobában. Egymás mellett, bizalmas közelségben foglalnak
