Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-01-26 / 4. szám

lomba letetni. Az engesztelő szent-mise áldozatok pedig folyó hó 23-án délelőtt 10 órakor fognak a székesegy­házban a Mindenhatónak bemutatattni. Vácz, 1890. ja­nuár 21-én. Áldás és béke lengjen porai felett! A gyászSzertást Újhelyi István alsóvárosi plébános fényes segédlettel végezte. A ravatalra a következő koszorúk voltak elhelyezve: „Szeretett jó férjemnek“ Julcsától. —■ „Kedves jó atyánknak“ Gizella és Pál. — „A jó rokonnak“ Özv. Filo Pálné. — „A váczi ipar és ke­reskedelmi hitelintézet“ Igazgatósági tagjának. — „Vácz város képviselő testületé“ Szeretett munkás társának. — „A római kath. iskolaszék“ Buzgó tagjának. „Korpás József és családja“' Szeretett sógorának. - „Csekó Pál és neje Korpás Róza“ Felejthetetlen sógo­ruknak. — „Haidfeld Alajos és családja“ Kedves Feri sógornak. Ifj. Korpás József és neje“ Kedves Feri bácsinak. — Szalag nélkül özv. Németh Istvánná gyöngy­virág, Gsasznek Károly és neje Budapest babér koszorúja. = A „vácz-vidéki egyetemi ifjak köre“ I'. hó 22-én tartott választmányi ülésén elhatározta, miszerint 1890. évi február hó 15-én (szombaton) tánczczal egybekötött felolvasó-, szavalati-, s zenei estélyt fog tartani Váczon. A Vigalmi bizottság ez estélyre a következőképen alakult meg: Morlin Zsig- mond elnök; Alpári Lajos pénztáros; Schmidt József ellenőr; Zelovich Kornél; Tragor Ignácz; Szenessy Aladár, Strausz Zsigmond, Gaál Pál és Száz Sándor bizottsági tagok. Az estélyre a meghivók legközelebb szétküldetnek. Pályázat siketnémák számára. A siketné­mák váczi kir. intézetének igazgatósága pályázatot hir­det a L é v a y Henrik-féle tízezer forintos alapítvány kamataira. Ez alapítvány öt százalékos kamataiban a siketnémák váczi orsz. intézetének — valamely kézi- mesterségben kellő sikerrel kiképzett — oly növendé­kei részesülhetnek valláskülönbség nélkül, kik a magyar szent korona országaiban születtek, az intézetből jó bizonyitványnyal távoztak, fedhetlen életűek, szegény sorsnak és" önálló üzletet nyitni óhajtanak. Az 500 frtnyi segélyösszeget az önálló üzlet megindithatása czéljából a folyamodók közül a legérdemesebb nyeri el. A folyamodások az igazoló okmányokkal együtt, a kultuszminiszterhez czimezve, február 15-ig nyújtandók be az intézet igazgatóságához. A segélyösszeget már- czius 13-án osztják ki ünnepélyesen Váczon a tanári kar és a növendékek jelenlétében. = Kémény-tűz. F. hó 24-én reggeli fél kilencz óra után nagy riadalmat idézett elő a Lő winger Fáni Széchényi-utczai házában kigyulladt kémény; a gyors segélynek köszönhető, hogy az akkoron dühöngő or­kánban városunk nagyobb szerencsétlenségtől megmen­tetett. — Ezt megelőzőleg a reggeli órákban Rad a Elek házában szintén kémény-tűz volt. Felhívjuk ennél­fogva rendőrségünket, miszerint a jelenleg divó benfűtő kályha-csövek szigorú tisztogatására a kéményseprőket utasítani szíveskedjék. — Városi új szülésznő. Korpás Máriát vá­rosunk szülöttét s okleveles szülésznőt a városi tanács által üresedésben levő szülésznői állomásra kinevezte, 10 frt évi tisztelet díjjal. = A temetésre kirendelt iskolás gyer­mekek. A mai influenzás időben valóban szomoritó dolog volt nézni folyó hó 22-én egy iskolaszéki tag- temetésére kirendelt iskolás gyermekeket, miképen áll­dogáltak vékony czipőikben az egész temetési szertar­tás alatt jégen és vízben. A gyenge csemetéket, a szü­lők féltett reményeit, a meghűlés veszélyének ily mó­don kitenni a zord időben talán nem lehet egészen helyes eljárás. Ilyesmit nem kellene megengedni a vá­helyet. Olyan látványt nyújtanak, mint a két kirepa- rált, kifényesített, régi korból maradt ócska bútor. Az özvegy folyton illesztheti magát, iparkodik könnyed, megnyerő lenni, a miben nagy segítségére van az át­ellenes tükör. Cseveg, mint valami serdülő kis leány, majd hallgatag lesz, hátra dől a díván párnájára és áb . . . (milyen nehezen fog ez a toll, bizony még föl- mondja a szolgálatot!) ... és ábrándozik. (Alig bír­tam kiirni.) A bogárszemű Rózsika ott kötögetett az ablaknál, de a mama nem szerette, ha a szobában volt; hol a konyhába, hol az éléskamrába küldözgette egyetmást elintézni. Hanem a fiskális úr szívesebben vette, ha Rózsika benn volt a szobában. S ha a mamával be­szélt, szemeit Rózsika karcsú derekán, vagy tejarczán legeltette. Mondta is, hogy még meghüti magát az a leány, ha annyiszor ki-bejár a melegről a hidegre. Rózsika iránt mindig gyengéd és figyelmes volt a tekintetes úr. A múlt vásárkor is akkora mézeskalács szivet vett neki, hogy az egy kézzel el sem bírta. A tükör olyan nagy volt rajta, hogy akár toillette-tükör- nek is használhatta. Hát még a vers! Mikor pedig egye­dül kapta a leányt, oly édes, esdő, bánatos hangon szólt hozzá, hogy ennek hallatára akárki is tisztában lett volna a tekintetes úr szándéka felől, csak Rózsika és Bócsainé nem. Bócsainé azért nem, mert öreg asz- szony, s mint ilyennek a szivétől létra van az eszéhez, meg rövidlátó is és igy nem láthatott át a szitán. Kü­lönben is távol legyen tőle, hogy valami legcsekélyebb gyanút is tápláljon a jó tekintetes úr iránt. Rózsika pedig azért nem értette meg őt, mert tapasztalatlan gyermek volt. Nem értett, nem látott ő semmit ... az az, hogy mégis látott; látta a képezdészt, aki ötször-hatszor ment el egy délután az ablak alatt. Meg is lehet azt látni, csinos gyerek az a képez- dész! Tartott is tőle Rózsika, hogy a tekintetes úr el­árulja a mamának, mert bizonyosan észrevette a dol­got. Azért, valahányszor a tekintete a fiskális úréval találkozott, mindannyiszor piros rózsává pirult. A fiskális úr figyelmét a pirulás ki nem kerülte és a maga előnyére magyarázta. Végtelenül boldog volt! Mint a féle okos és ta­pasztalt ember, tudta, hogy teljesen érett a kalász, ha rosi hatóságnak, ez lévén mindenekelőtt hivatva a jár­ványos bajok megszüntetésére minden lehetőt meg­tenni, nem pedig azt eképen még elősegíteni. Nézetünk szerint az ilyetén kirukkoltalásokat télen át egyáltalán be kellene szüntetni, és annál kevésbbé volna szabad azt megengedni a mostani járványos időben, midőn országszerte még az iskolák is e miatt zárva vannak. (Beküldetett). Világ-színház. Most csütörtökön tartotta első előadását Kiss Adolf világ-szinháza a „Curia- szálloda dísztermében — csekély közönség előtt, mit a gonosz időjárásnak lehet leginkább tulajdonítani; re­méljük azonban, hogy a többi előadások látogatottab- bak lesznek, mert ha hire megy, hogy ez a nagy vilá­got kicsiben bemutató baba-szinház mily ügyes és pompás előadásokat tart, a közönség tömegesen fog tódulni előadásaira, bármily rossz legyen is az idő. Különösen ajánlható a gyermekeknek, kik Eldorádoju- kat fogják ott. feltalálni. Azért édes kedves szülők, ne mulaszszák el kicsiny és nagy gyermekeiket odavinni, nagy örömüket fogják önök lelni ama boldogságban, mit drága kicsikéiknek ezáltal szereznek. Pénteki na­pon kívül minden este van előadás változatos műsor­ral, mérsékelt helyárakkal. = Hűtlen cselédek. Bezdek János cselédjei, névszerint: Czillik Mária és Kovács Mária több rend­beli holmi eltűnése miatt a rendőrség által letartóztattak, s megmotoztatásuk alkalmával kávé, thea, csészék, és ivó poharak találtattak náluk! Megérdemlettt büntetés végett a kir. járásbíróságnak adattak át. — A főt.hi gyógyszerész szolgálója Mihalik Rozália, cselédtársa bőröndjét feltörvén, az abban talált holmikkal Váczra iramodott, s itt azonban a rendőrség rögtön letartóz­tatta, s 33 frt kézpénzt és több rendbeli bevásárolt új holmi találtatott nála. Ideiglenes szállásán marasz- taltatott. = Az influenza. A belügyminiszter, mint fél­hivatalosan jelentik, az influenza terjedésének meggát- lása végett körrendeletét fog intézni az összes t jrvény- hatóságokhoz. A körrendelet az országos közegészség- ügyi tanács megállapodásai szerint készül s magában foglalja mindamaz intézkedéseket, a melyekkel a tör­vényhatóságok útját vághatják a járványnak. — Interpelláczió városunk polgármeste­réhez. Van-e tudomása a tekintetes polgármester úr­nak arról, hogy a városi fogyasztási bizottság elnöke, ki egyúttal lapszerkesztő és városi tiszti ügyész, a vá­ros érdekeit illető hirdetményeket csakis saját lapjában tétette közzé, azt gondolván, hogy csakis egyedül az ő lapját olvasó közönség van hivatva az általa saját lapjában kiirt hirdetményekről tudomást szerezni. Azt hisszük, hogy az ilyen, az egész közönséget ér­deklő hirdetések közzététele nemcsak az ő lapja ol­vasóközönségére kötelező, hanem a „Váczi Közlöny.,-éré is. Ha tehát mindezekről nem volna tudomása a tekin­tetes polgármester úrnak, kérdjük, miért nem szerzett magának mind ez ideig ezekről tudomást? Egyúttal felkérjük városunk veterán polgármesterét, hogy jö­vőre a fogyasztási és regále ügyre vonatkozó, szóval az egész várost érdeklő hirdetmények ne csak a t. ügyész úr lapjában, hanem a „Váczi Közlönyében is, mely már tizenkét éve szolgál a közérdeknek, tétessenek közzé. Quod uni justum, altért aequum. = Süketek figyelmébe. Egy egyén, ki 23 évi süketségétől és fülzúgásától egy egyszerű szer haszná­lata következtében megszabadult, annak leírását német nyelven bárkinek, ha hozzá fordul, ingyen megküld. Levélczim: J. H. Nicholson Wien, IX. Kolingasse 4. 47—52. Szerkesztői üzenetek. it. I. Ilpest. A társaság, valamint annak stílusa is, ezer­féle lehet. Hogy pedig a megszokott stilus a tolira is hatással van, oly igazság, melyet senki sem tagadhat. így értendők sza­vaink. melyeket általánosságban a dologra, tehát személyeske­dés nélkül irtunk. A többi pontra nézve »sub iudice lis.« Tisz­telet. l* *ij>6 K. Sz. Miklós. Kialudt a pipája ? Vagy nincs vágott dohánya? Üdvözlet. — V. Z. Mimls/.eiit. Elnézés­ért esdünk. Térszűke miatt jövőre. Tiszteljük. íf m ‘Hsft ,f(o; é w N y i I t-t é r. (ZB e tLí. 1 cl e t e 11.) •Uf* -T- -'T- ''i*- ! -Tv var. .m. /Vv viv >2K Selyem grenadinet, fekete és sziues gT (világos színekben is, 18 minős.) 95 krtól 9 frt 25 krig meterenkint küld egyes ruhákra vám- és bérmentesen llenneberg G. (cs. és mfc kir. udv. száll.) gyári raktára, Zürich. Minták gú postafordultával. Levéldij 10 kr. (8) |j^ pf VK vr* vp.- Vpe ifi vf'.* vf? vf? vfv ; '%? vfv Víztartó szervek betegségei. Ezen betegségek igen gyakoriak, igen fájdalmas szenvedéseket okoznak, s erős testi és szellemi zava­rokat idéznek elő. Ezen bajok igen makacs jeleggel bírnak s az általános gyógykezelés egy bajnál sem bi­zonyul oly tehetetlennek mint ennél. De a víztartó szervek leghevesebb baját is megszünteti Warner Safe Curejének használata, mely a vesék természetes műkö­dését. ismét helyreállítja, az elválasztott vizet természe­tes állapotban megtartja a gyuladást okozó savak túl- ságosságát megakadályozza, melyek a víztartó és leve­zető szervek felületét megrongálják. Hanzély Eerencz úr Pozsonyból írja: Több mini egy év óta. folytonosan erős, szúró fájdalmat éreztem hátam alja táján, valamint igen alkalmatlan hólyag­hurutom is volt. Ezen beteges állapotnak enyhítésére illetőleg gyógyítására többféle kísérletet tettem, de ered­mény nélkül. A szerencsés véletlen úgy hozta magával, hogy tíz hó előtt Warner Safe Curejére figyelmeztettek, s alig hogy a harmadik üveghez fogtam, bajaim eltűntek, s már 8 hónapja hogy bajomtól megszabadultam. Hason­lókéban jelesnek bizonyulnak a Warner Safe labdacsai is a székletétel rendezésére. Ezen gyógyszert minden­kinek. ki hasonló betegségekben szenved, legjobb lelki­ismerettel legmelegebben ajánlhatom. Warner Safe C'ure-je iivegenkint 2 írtjával kapható az ismert gyógy tárakban. Főraktárak : Salvator gyógyszertár Pozsonyban és Török József gyógyszerész Budapesten. lESZöszösn-et :n.;yll'ván.itás. Alulírott fájdalommal telt szívvel mondok köszö­netét Vácz város képviselő-testületének, az Ipar- és kereskedelmi hitelintézet igazgatóságnak, a római kath. iskolaszéknek, egyesületeknek és társulatoknak s mind azoknak, kik feledhetlen kedves férjem Kresák Eerencz temetése alkalmával megjelenésük és részvétük által megszomorodott szivemnek némi enyhülést és vigaszt szerezni kegyeskedtek. Vácz, 1890. január hó 23-án. Özv. Kresák Ferenczné szül. Korpás Julia. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Varázséji Gusztáv. szemét hullatni kezdi. Hasztalanul csevegett neki Bó- csai mama, nem hallotta. így lett boldog szerelmessé Galiba és mint szerel­mes, — rövidlátóvá. Elfelejtette szép számú éveit, melyekre már ősz haja sem figyelmeztette többé . . . Kétszer nyílik az akáczfa virága. * Holdvilágos éj volt. Szerelmesek éjszakája. Galibá­nak hatvanöt esztendős szive csordultig telt meg a leg­ábrándosabb érzelmekkel. Oh ha mindent úgy elmond­hatna Rózsikájának, amint érzi . . , De hol az az éke­sen szóló nyelv, amely az ő érzelmeit oly szépen el­tudná mondani, mint amily szépen érezve vannak? . . . Hol az a kliens banda? Elő vele! Hadd mondják el azok a zene hangján, a mit oly hőén érez! Az árát, majd ha pörük lesz, lekvittclik. Fölhangzott a zene Bócsainé háza előtt: Kétszer nyílik az akáczfa világa. Az idő csendes volt, a zene messze hangzott. A Köncsögi-utcza lakói épen az első álmukból riadtak fel. A szokatlan hangok a kutyákat is fölneszelte, és azok utcza hosszant vonyitottak. Két ablaknál egyszerre lebbent szét a függöny és a támadt nyílásnál egy-egy pongyolába öltözött alak jelent meg. — Köszönöm Géza, suttogta Rózsika oly halkan, mint a szellő suttogása. — Oh az a jó fiskális úr, sóhajtott fel könyekig meghatottan Bócsainé, kezét dohogó szivére szorítva. * * Galiba véget akarván vetni a kínzó bizonytalan­ságnak, föltette magában, hogy nyilatkozni fog. Egyedül találta, nem ugyan Rózsikát, hanem a nevelő mamáját. No de talán igy jobb. A kis leány szive úgy is biztos, csak a mama ne ellenkezzék. Oh mily boldog lesz ő, ha neki olyan takaros kis felesége lesz . . . hogy meg fogják egymást becsülni. Nem volt nehéz a dologra térni, maga Bócsainé terelte rá a beszédet az által, hogy szóba hozta a teg­napi megtiszteltetést. — Köszönjük, édes jó fiskális úr, köszönjük a figyelmet. Oh mily nemes szive lehet, hogy még az ilyen árvákról is megemlékezik. Áldja meg az Isten. Többet nem tudott szólni, úgy meg volt hatva. Csak rövid idő múlva volt képes megint szólni: — Mivel is háláljuk meg? Ez egészen Galiba kedve szerint ment. Bócsainé- hoz hajolt és hévvel csókolta meg a kezét. — Ha oly kegyes nagysád (igyám!) hogy tettemet megjutalmazandónak találja, úgy esedezem (itt térdre ereszkedett, összekulcsolta kezeit, az özvegyre, majd meg az égre emelte szemeit) . . . tegyen boldoggá, adja nekem . . . Hogy mit, ki nem mondhatta, valaki az ajtón ko­pogott. A varrónő volt. Uj divatéi ruhákat hozott az öz­vegynek. Csak egy perczet késett volna még, hogy azt az egy szót kimondhatta, és reá a feleletet megkap­hatta volna. No de semmi. Úgy sem ez a rendje. Majd ki mondja azt az elmaradt szót az öreg kántor, aki sze­rencsés kérő hírében áll. Bócsainé is jobb szerette volna, ha nem jön az a varrónő. De azért azt a ki nem mondott egy szót maga is oda tudja képzelni. Mit is kért volna mást, mint a — kezét. Csak már kimondta volna . . . Másnap kiöltözött a kántor, és úgy lámpagyujtás után beállított Bócsainé özvegyi házához. Szemem sze­dett szavakkal kérte őt, ne tagadja meg küldőjének esdeklő szavait, ne álljon útjába a két szerető szívnek, majd meglássa, hogy mily boldogan töltheti nálok öreg napjait ... Végére sem érhetett mondókájának, mikor fölpat­tant Bócsainé a kanapéról. — Micsoda? — kapkodott sápadtan a levegő után, — hát . . . bát . . . Rózsit, nem engem? ... Oh a gya­lázatos Galiba, ily gyalázatos játékot űzött szivem leg­szentebb érzelmeivel! ... A kántort sem kellett haza küldeni. Jó éjt sem mondott, csak nézte, hol az ajtó. Galiba az utcza sarkon várta. — Oh, enyém lesz-e? — Tied, ha kell a — Bócsai mama. Azóta Galiba világgyülölővé lett.

Next

/
Thumbnails
Contents