Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-01-26 / 4. szám
LY1 ES VIDÉKI ERDEKÜ, TÁRSADALMI ES Vácz, 1890. január 26. Á Y 4 < V IXII. évfolyam. 4. szám. II Elö(i/.eté8i lira: évnegyedre ..........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér: sora ...................... . 30 kr. Bélyeg illet éle minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gáspárik-uteza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. A polgármester lemondása. Városunk agg polgármestere ma délután 3 órára rendkívüli közgyűlésre hívta egybe a képviselőtestület tagjait. A közgyűlés tárgysorozata 8 pontból áll. melyek Vát a pénzügyi bizottság különféle jelentései töltik ki s ezek tömkelegében könnyen kikerüli azoknak figyelmét a tárgysorozat 2-ik pontja, a kik az abban jelzett, 1888-ik évről datálódó 82. számú közgyűlési végzésre vissza nem emlékeznek. Most, hogye végzés a polgármester saját ini- cziativajából jól elkésve, napirendre kerül, helyén levőnek tartjuk, hogy annak intézkedését emlékezetbe hozzuk. A végzés nem szól egyébről, mint arról, hogy felhívja a polgármestert, miszerint a nyugdíjaztatására vonatkozó határozatnak jogerőre emelkedésekor nyilatkozzék az iránt, hogy miként szándékozik ezzel szemben eljárni? Más szóval: betartja-e írásban adott szavát és lemond hivataláról, avagy a határozat mellőzésével továbbra is ragaszkodik-e hivatalához ? A polgármestert persze oly dilemmába sodorta ezen közgyűlési ukáz, a melyből egyhamar nem tudott megnyugtató eredménynyel kibontakozni, mert a 800 frtnyi nyugdijat sem akarta elveszteni, de féltékenyen őrzött állását sem akarta áldozatul hozni. Szerencsére azonban akadlak a megzavarodott polgármesternek tanácsadói, épp azok személyében, akik kevéssel ezelőtt a lemondásra bírták őt s ezek jól kiszámított tanácsára, válaszképen a végzésbeli lel hívásra azzal lépett a közgyűlés elé, hogy újabb szabadságot kért. A loyális képviselőtestület ezt meg is adta neki, sőt ennek lejártával szabadságidejét még meg is hosszabbította. S a vége mégis csak az lett, hogy a polgármester a jó tanácsok után indulva, ismét megjelent hivatalában s újabb szabadságolások igénybevételével mai napig boldogította a várost. Ezalatt azonban majdnem két esztendőnek hágtunk nyakára. És ez az idő elég volt arra, hogy a feszült kíváncsiságnak kitett közvélemény tisztába jöjjön a polgármester tanácsadóinak jól takargatott terveivel s elég volt arra is, hogy a polgármester szemeiről lehulljon a végzetessé válható hályog, mely szabad akaratának útját állottá. A polgármester érzi a vállaira nehezedő 70 év súlyát s tudja, hogy megfogyott testi- és szellemi erejével nem képes többé felelősséggel járó kötelmeinek megfelelni; mint önérzetes embernek nem marad tehát egyéb hátra, minthogy helyét oly egyénnek engedje át, aki elég testi és szellemi erővel meggyőzi a polgármesteri tisztség munkakörét. A polgármester tehát megy és a mai közgyűlésen beadja határozott lemondását a képviselő- testületnek, s mi örömmel veszszük tudomásul ezen elhatározását, mert ezzel véget vetett azon tarlhalatlan állapotoknak, amelyek e tisztség nim- busát a vajúdás ideje alatt szembeszökőleg redukálták. Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete ez évi első közgyűlését múlt vasárnapon, jan. 19-én, tartotta meg Réty Ignácz polgármester elnöklete alatt. A tárgysorozat 20 tárgyat ölelt magában, s ez a 20 tárgy alig óra idő alatt elintéztetett; mi annak tulajdonítható, hogy a közgyűlés az évet jól kezdte s a szokásos személyes kérdések elintézését ezúttal mellőzvén, szorosan alkalmazkodott a napirendhez. Tudósítónk egyébiránt a közgyűlés lefolyását a következőleg jelenti nekünk: Elnök polgármester a közgyűlést megnyitván, tárgyalás alá vétetett a városi bérkocsi szabályrendelet 11. §-ának módosítása tárgyában tett — egyesitett pénzügyi bizottsági jelentés. Az említett §. tudvalevőleg a b.-gyarmati bérkocsisokat eltiltotta volt a váczi vasúti és gőzhajó állomásoknál való kiállástól. Erre felzúdult Nógráclmegye fővárosa — talán még az egész megye is s az „igy akarom igy parancsolom“ elvéről ismeretes Baross Gábor kereskedelemügyi miniszterhez szabályrendeletünk említett §-ának oly értelemben való megváltoztatása végett, hogy a fentjelzett állásokon a. b.-gyarmati bérkocsisok is helyet nyerjenek, befolyamodott. A kemény szavú miniszter úr aztán ukázt bocsátott a városra — még mielőtt ezt meg is hallgatta volna. — hogy a szabályrendeletet Nógráclmegye érdekeltjeinek kívánságához képest haladéktalanul módosítsa ; s mert a város, várta, várta, de hiába várta, hogy Nógráclmegye hasonló elbánásba fogja részesíteni a váczi fiakereseket: a miniszter legutóbb olyan menydör- gős ukázt küldött le ismét a városnak, hogy ha rendeletének 14 nap alatt elég tétetni nem fog, hát felelősségre vonja a város közönségét sőt talán még mást is tesz vele. — Ily körülmények között nem maradt egyéb hátra mint engedni az erősnek, pardon! magas rendeletnek s a szabályrendelet módositatott oly értelemben, hogy a váczi bérkocsisok után a b.-gyarmatiak is állási foglalhatnak állomásainkon. — A képviselőtestület ezen módosítást azon kérelemmel terjesztette a szakminiszterhez, hogy az csak akkor láttassák el jóváhagyási záradékkal, ha Nógráclmegye részéről is hasonló szabályrendelet oda felterjesztetett. A miniszter ily csekélységekre azonban az előzmények után alig ha fog gondolni, s a módosított szabályrendeletet jóvá fogja hagyni. Ezek után jóváhagyta a közgyűlés a nagy sörházi bolt és a kis sorházi helyiségek bérletét; a városi t. ügyészt utasította, hogy özv. Bartoss István né és társai ellen 20 vásári sátor hely ingyenes bitorlása miatt rendes pert indítson; a statusquo izraelita hitközség által iskola építéshez kérelmezett 135 méternyi köztérségnek díjmentesen való átengedését elvben kimondta a közgyűlés. A Vadkerty Lajos pénztáros fegyelmi ügyében hozolt felmentő megyei végzés Dr. Csernyi János indítványára, amennyiben az alispánt határozat alapját képező megyei tiszti főügyészi véleményt s az aMspáni határozatot is felületesnek mondotta s ezt a közgyűlés többsége is elfogadta: felebbeztetni határozhatott; a városi magánkórház szabályzata jóváhagyatott s a kórház részére fizetés nélküli igazgatóvá Krakker Kálmán városi közgyám választatott meg. Rendezte a közgyűlés az országos vásárok alkalmával szükséges marhalevél átíró helyiségek ügyét s utasította a tanácsot, hogy addig is mig a vásártér teljesen rendezve lesz: a város költségén egy az igényeknek megfelelő szétszedhető fasátort készítessen; a pénz- és jogügyi bizottságot pedig felhívta, hogy a marha vásártérnek miként leendő rendezése és egy állandó marhalevél átíró helyiség feláll itása iránt javaslatot tegyen. Korpás Lajos város napidijas iktató részére GO frt jutalom szavaztatott meg. A szabad kikötő helyekre vonatkozó módosított szabályrendelet, miután az ellen észrevételek be nem adattak, jóváhagyás végett felsőbb helyre felterjesztetni rendeltetett. Ezek befejeztével és néhány apróbb tárgy elintézése után, tárgyaltatott Gajáry Géza városi főjegyzőnek a posztó gyár ügyében tett s lapunk múlt számában egész terjedelmében közlött indítványa s a tárgyalás eredményéhez képest kimondta a közgyűlés, hogy az indítványt egész terjedelmében elfogadja s megbízza Gajáry Géza főjegyzőt, hogy saját költségén Brünbe utazhassék, ott magát Löw Adolf posztógyár főnökkel érintkezésbe tétesse s Vácz város közönsége nevében kijelenthesse, hogy mennyiben Magyarországon s esetleg Váczon posztógyárat felállítani hajlandó lenne, részére Vácz városa által anyagi előnyök a legszívesebben biztosíttatnak. Több tárgy nem lévén, elnök a közgyűlési bere- kesztettnek jelentette ki s azt feloszlatta. Viszhang a »dunai szélire. Érdemes laptársunk a „Váczi Hírlap1, f. é. 3-ik számában D unai Szél aláírással a Duna kőfal czinüí vezérczikkébcn leczkéztetni akar bennünket s ebből kifolyólag nekünk tanácsot akar adni. Nem akarunk tisztelt laptársunkkal még egyszer polémiába bocsátkozni, mert ez nem czélunk s nem is óhajtjuk ezt miután már egy alkalommal kinyilatkoztattuk, hogy többé nem válaszolunk, akkortájban olva- tén modorban irt reflexióira melyekre nem szokás válaszolni, de múlt számában burkolodzó kihívását elfogadni morális kötelességünk. Ismételjük tehát azokat, miket már egyszer meg irtunk volt. Mi a pénzügyi bizottság tagjai érdemeiből, kik önfeláldozóan működtek a Duna védfal felépítésénél egy hajszálnyit sem akartunk levonni, — de mert az építkezés felsőbb jóváhagyás nélkül vette kezdetét, az elemek által pedig hátráltatva lön, kétségbe estünk —- s ép ezért hívtuk fel a pénzügyi bizottság figyelmét, nehogy ujabbi G0000 frt kölcsön felvétele váljék szükségessé. A „Dunai Szél“ vezérczikkiró úr legjobban tudta, hogy honnan fú a szél?! Cicero pro domo sua Ítél. A márvány-táblát mi a város adózó polgárainak - a kiknek véres verejtékéből (pár ezer forint kivételével) jött létre a kérdés alatti dunai védfal — ítéljük oda. Hogy az előirányzóit öss’zeget át nem lépte, sőt vagy 3000 irtot megtakarított a pénzügyi bizottság, nagyon korai kérkedés. Egy 30000 frtos építkezésnél házi kezelés mellett sokkal többet, ele talán kétszer annyit is meg lehetett volna takarítani; már mint például a viz csatornák építkezési költségeit is. De hátra van még a föld alá szállás kiegyenlítése, kőpárkányzat lerakása, kavicsolás, és a följáró kövezése, hat még a korlát hol van ? Nemo ante patrem natus. Páris almáját különben a közreműködőknek Ítéljük oda. Veridicus. Utczáink mizériái. Sokszor és sokszor hangoztattuk már lapunk hasábjain, melyek azon bajok, mik városunkat haladásában gátolják, fejlődését akadályozzák. Rámutattunk a különféle bajok szülő okaira, feltártuk az eszközt és módot, melylyel ezek könnyen orvosolhatók vajának. Szavunk azonban — ha nem is mindig, de leg- többnyire — süket fülekre talált, s ha ugyan néha- néha ‘történtek is intézkedések a bajok orvoslására, csakhamar beállt a lethar'gia, s az ósdiság, maradiság ismét felütő hydra fejét. ily állapotban vannak utczáink, melyeket ugyan köveztetünk mindenfelé, de tisztántartásukról, járhatóvá tételükről — különösen télen •— a hatóság semmit sem gondoskodik. Elmondhatjuk bizony, hogy valóságos ázsiai állapot uralkodik utczáinkon. A Széchényi-utczában feneketlen sár, a káptalan- utczában pedig a jégkátyúk veszélyeztetik a közlekedést, pedig két hónapon át csak is ezekre fordittatott némi gondozás, — a többi utczát még csak figyelemre sem méltatták. Ez az oka tehát, hogy városunk igen sok pontján az olvadásos időjáráskor annyira összegyülemlik a víz, hogy még megérjük azt az időt, miszerint kövezel! utczáinkon csolnakok segélyével kell föntartani a közlekedést. De hát mire valók, kérdjük télen át az utcza söprők? Talán arra, hogy csak az „Arany Hordó“ szögletétől a városház szögletéig vonuló járdát söpörjék c Nem oda Buda ! az utcza söprők íolytonossan kell, hogy munkálkodjanak. Napokon át nem lehetett egyet sem látni munkában. Ha tehát az illető bérlő kötelezettségének eleget nem Lesz, az a szerződés értelmében köteleztessék erre. A szabályrendelet világosan kimondja, hogy minden háztulajdonos sikamlós idő beállóval tartozik ház előtti járdáját hamuval behinteni: hát a varos sikamlós közlekedéseiről ki fog gondoskodni ? Nemde ezeken az iskolás gyermek nyakát szegheti? ha pedig iskolába nem megy szüléi lesznek megbüntetve. Mi csak azt szeretnék tudni, hogy melyik városi tisztviselő van megbízva az utcza seprők felügyeletével? s az illető miért nem vesz magának egy kis időt,
