Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-11-24 / 47. szám
XI. évfolyam. HELYI ES VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. 47. szám. KI»li/,e(t‘NÍ iira : évnegyedre ..........................1 frt »50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..........................30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellem és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gusparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Főispáni vizsgálat a városházán. Gróf Szapáry István megyei főispán folyó évi novemberhó 19-én d. u. 3 órakor városunkba érkezett s a vasúti állomástól ahol Réty Ignácz, Emeri eh Lajos, Gajáry Géza és Dr. Csányi János a város részéről, Kemény főszolgabíró és Rudnyánszky szol- gabiró pedig a főszolgabiróság részéről fogadták, az új dunavédfalat. megtekintve a városházára sietett, ahol is a szokásos évi vizsgálatot tartotta meg. Legelőször a Gajáry Géza városi főjegyző vezetése alatt álló városi irodát vette vizsgálat alá, s teljes megelégedését fejezte ki a rendesen vezetett iktatók, mutatók, közgyűlési s tanácsülési jegyzőkönyvek, iparlajstromok s a gonddal kezelt irattár s ügyesen folytatott ügykezelés felett. Azután a Gajáry Géza városi főjegyző katonaügyi előadó által intézett katonaügyeket, s nevezett által vezetett és kezelt főállitási lajstromokat, katona és honvéd nyilvántartásokat s mozgositási ügyiratokat tekinté meg, s úgy azok pontos elintézése, mint azok szigorú és gondos vezetése feletti örömének adott kifejezést. Ezután K r a k k e r Kálmán közgyámi hivatalába ment s a nevezett által vezetett naplókat és nyilvántartásokat beható vizsgálat alá vevén, legpontosabbaknak találta. Innét a városi közpénztárba ment s úgy a letéti, árva valamint a köz- és fogyasztási pénztárt is — eltekintve mint „a kegyelmes úr“ mondá némely régibb keletű előlegnek és utalvány nélkül felvett visz- szatéritendő (?) perköltségeknek szabálytalanúl városi vagyonként kezelésétől — egyebekben minden számadást, naplót, könyvet és pénztárt példás rendben talált s sietett is úgy Haidfeld Lajos h. pénztárnoknak, mint Krakker Kálmán közgyámnak, miként Fóti Gyula számvevőjegyzőnek és Trümmer Sándor ellenőrnek elismeréssel adózni. Innét a városi rendőrkapitányi hivatalba ment a főispán s kellemesen győződött meg arról, hogy Emc- rieh Lajos rendőrkapitány nem kevesebb mint 30 drb i nyilvántartási könyve a legnagyobb gonddal vezettetik s a hozzá utalt ügyek pontosan és lelkiismeretesen intézteinek a „kegyelmes úr“ szavai szerint el. Dr. Franyó István tanácsnoknál a községi bíráskodási ügyeket vizsgálta meg s csodálkozását fejezte ki, hogy nevezett által ezenfelül még az árva és iparügyek is pontosan vezettetnek. Korpás Márton tanácsnoknak csak előadói könyvét nézte át a főispán s azt mondá, hogy igen pontos könyvet vezet, de különben is praktikus régi ismert hivatalnoka, akiről tudja, hogy szorgalmasan dolgozik, a vizsgálat esti fél 7-ig tartott s utánna a főispán a püspöknél és Kemény főszolgabirónál téve látogatást az esti vonattal Rudapestre utazott. A váczi első általános ipartársulat ünnepélye. Múlt vasárnap d. u. 4 órakor szép ünnepély folyt le a társulat újonnan felépített házában. A város í n tel 1 i gént i áj a s az iparosok nagy száma teljesen megtöltvén a társulati ház nagytermét, a társulat alelnöke Pototzky Soma az ünnepélyt megnyitott- nak jelenté ki, mire Dr. Csányi János lépett az emelvényre s egy úgy Reitter István társulati elnök mint neje a zászlóanya érdemeit méltató „ovácziót“ olvasott fel, amelynek azon szavainál „hulljon hát le a lepel“ lehullott a virágok által díszített emelvény felett elhelyezett 2 jól sikerült kép leple. A Reitter Istvánt ábrázoló híven adja vissza az utókornak városunk nagy nevűvé magát felküzdő, er- nyedetlen munkásságú s vasszorgalmú ezen fiának nemes vonásait, mig a másik Reitter Istvánná szül. Schmidt Annát előtüntető kép szépen örökíti meg a társulat buzgó zászlóanyjának emlékét. A Dr. Csányi János olvasta beszéd után küldöttség ment az ünnepeitekért, akik is nagy éljenzéssel fogadtatván Matkovits János társulati jegyző által meleg szép szavakkal üdvözöltettek. Ezután Dr. Frey- singer Lajos lépett az emelvényre s egy úgy az ipar kellő méltatását mint az ünnepeltek érdemeinek fel- emlit.ését tartalmazó, úgy alaki mint tartalmi tekintetben igen sikerült beszédet tartott, amely után az ünnepelt Reitter István az egybegyűlteknek őszinte szavakkal mondván köszönetét, az arczkép-leleplezési ünnepély véget ért. Követte ezt a társulat nagytermében este tartott társasvacsora, amelyen mintegy 120-an vettek részt s ahol természetesen a felköszöntőkben sem volt hiány. Pototzky Soma éltette Reittert; Reitter a jelenlevőket, Dr. Freys ingert s a pénzügyi bizottságot. Dr. Freys inger Reittert, Dr. Csányi az iparosokat, Matkovits Dr. Gsányit, Mohaupt Ferencz a zászlóanyát, Zemanovits József az összetartó iparosokat, Rack Domonkos az iparosokat szellemi téren is vezető elnököt, Matkovits Gajáry főjegyzőt, Udvardi Mihály a rendezőket, Margetsch a hölgyeket talpraesett beszédekben éltették. A vacsorát táncz követte, amely késő éjfélutánig tartott. Az ipartársulat 45 éve áll fenn, annak Reitter István 5 éve elnöke s ez idő alatt a társulatnak új otthont, saját házat szerzett, a temetkezési s betegsegélyző- egylet pénztárát tetemesen gyarapitá, s az iparosokat szép egyetértés mellett s dicséretet érdemlő tapintattal vezeti. Ezt kívánta méltányolni a társulat, midőn érdemdús elnökének és nejének a társulat zászlóanyjának arczképeit lefestette a társulat részére megörökítendő, s nagy lelkesedés között lélekemelő ünnepélyességgel leplezte le. Mi is gratulálunk az ünnepeiteknek, gratulálunk az iparosoknak s városunknak, hogy ilyen egyént bírhatnak s kívánjuk, hogy bírhassuk még igen — sokáig. Magyar kézműipar. Magyar ipart teremteni! Ez a jelszó hangzik föl az ország egyik végétől a másikig és nincs igaz hazafi akinek keblében e szavak élénk víszhangot nem keltenek. A kormány és a nemzet egyaránt át vannak hatva attól az igazságtól, hogy ipar nélkül a nép gazdasági élete szánalomra méltó tengődés csupán, mely mellett az állam hátra marad és a nép menthetlenül elsatnyul. szerint hasonló okokból épen nem volt ellenére, hogy oly szigorú Ítéletben részesült. Az idő múlik; s a gyermekek a szenvedések egész forrását képezik a nőtlen házibarátra nézve. Nem sokára annyira van velük, hogy csak akkor szereti őket, ha sírnak és sivalkodnak, mert akkor eltávolítják őket. Mielőtt azonban e boldog pillanat elérkezik, fölugrálnak a házibarátnak ölébe, kalapját összetapossák, botját eltörik, óralánczát elszakítják, keztyűit, összegyűrik, haját — azt a gondosan fésült haját — összeborzolják, nadrágját bemocskolják és kicsi, rózsás, de tisztátalan kacsóikkal összeczirógatják arczát. A kedves kicsinyek! Es ha — a mi azonban majdnem lehetetlen — mindezen pajkosságokból semmit sem követnek el, ha illedelmesek, szeretetreméltók, szerények, és a nőtlen gyönyörködik ártatlan mosolyukban, hízelgő gagyogásukban, akkor a fiatal anya, ki egyszerre féltékenynyé lesz, kiküldi őket azon ürügy alatt, hogy a bácsinak terhére vannak. Az asszony a nőtlen embert nem szívelheti; lehet, hogy valamikor szerette , őt, — s most arra fordítja minden igyekezetét, hogy száműzhesse őt a maga köréből. A nő ezen eljárását férje előtt azzal indokolja, hogy a nőtelen veszélyes ember; alapjában véve pedig csupán egy kém ellen akarja magát biztosítani, kitől a közel, vagy kevésbbé közel jövőben rettegnie kellene. Mert az asszony számitó, hamis teremtmény. Ki ismerte ki őt valaha? Ki fogja ki ismerni? Ahoz is ért a nő, mint kell tőrt vetni férje barátjának, és nem egy követ gördít annak útjába. Vannak nők, a kik — bármit mondasz is — a bámulat kifejezésével tekintenek reád és ezáltal kétértelműséggel gyanúsítják beszédedet. A férj ezáltal kénytelen észrevenni, hogy te nagyon is fesztelenül viseled magadat és hogy férfiak közt egészen ártatlan megjegyzéseid, sértik a női termek méltóságát. Mások még ravaszabb módot alkalmaznak eltávolításodra. Ugyanis túlságosan dicsérnek és minden perezben a te fényes tulajdonaidat magasztalják. Ez által arra kényszerítik férjeiket, kikben föltámad az ellenkezés szelleme, hogy hibáidat hangos szóval és növekvő buzgalommal hirdessék. Ezen és még sok más asszonyi ármány és cselszöÄ „Yáczi Közlöny“ tárnája. A nagy pusztán . . . A nagy pusztán domborodik egy halom, Abban nyugszik az én letűnt csillagom. Árva fűzfa szomorkodik felette — Az a fűzfa meghalt rózsám szerelme. A fűz alá járogatok magamba’, Bele öntöm keservemet egy dalba. Dalolgatok, árván, búsan egyedül: Mig az Isten rajtam is nem könyörül. Sírok, sírok, de hiában, hasztalan, Nem találok vigaszt én a sírásban. Elhagynám már, elhagynám, de nem hagyom: Hátha egyszer lelkem is majd ki sirom. Mészáros Sándor. Egy nőtlen ember panaszai. Haraggal szólt hozzám a sors: Nőtlenül élj a földön. Légy magányos vándor a pusztán, elhagyatott ökörszemvirág a völgyben, fagyos hótömeg a hegytetőn, a mely fölött ellebben az enyhe szellő, de nem képes fölolvasztani, mert a nap fénye nem érheti. Oh, vajha vizinedencze volna a fejem! Bárcsak szemeim szökőkutak volnának, hogy éjjel-nappal sirathatnám sorsom kegyetlen szigorúságát. Bárcsak adna nekem az Isten egy kis kunyhót a sivatagban! Akkor elhagynám társaimat és oda visszavonulnék, mert barátaim és ismerőseim már mind megnősültek, s igy reám nezve rettenetesen unalmasak. Egyik barátom például szerencsétlen házaséletet él; s a nő és férj egyaránt kínoznak panaszaikkal. Nyelvük kifeszitett ijjhoz hasonlít, a melyről ide s tova szállnak a nyilak: a férjtől a nőhöz, a nőtől a férjhez. Most hirtelen hozzám, a nőtlenhez fordulnak mindketten, s igy ostromolnak: „Mi a te véleményed?“ „ítéld meg te!“ szól a férj, „nem pazar s köny- nyelmü-e ő? . . . Nem rosszul neveli e gyermekeinket.? . . . Nincs-e mindig körülötte vagy másfél tuczat udvarló? . . . Az ékszerek és fényes öltözékek iránt való szenvedélyét képes-e egy tisztességes polgár és államhivatalnok kielégíteni? Nem nekem kelle-e ő miatta ezer meg ezer nélkülözést szenvednem? . , . Láttad ugye kedves barátom, mily barátságtalanul fogadott ma este, de ez semmi azon magaviselethez képest, a melyet akkor tanúsít irántam, ha bizalmas magányban vagyunk. — És milyen hideg modora van. Az északi sarkon az örökös hó nem lehet hidegebb. Nos tehát mondd, nem vagyok-e én szánalomra méltó?“ „Jó tehát! Tegyen ő igazságot köztem és közted!“ feleli a bájos feleség. „Tudom, hogy ő barátod, de reményiem, hogy az igazságnak is barátja! S ha igen, akkor be kell vallania, hogy te a leggy ül öletre méltóbb halandó vagy, zsarnok, követelő, perlekedő, gúnyolódó ... Pazar mások iránt, fösvény saját hites feleségével szemben; nincs benne semmi gyengédség, nem veszi tekintetbe gyenge egészségemet, önző, rossz atya és . . . rút, mint az éjszaka. Ez utóbbi ténynek tudata féltékenynyé teszi őt, azonban ez korántsem tartja vissza attól, hogy hűtlen legyen.“ „Nos, elég volt-e már?“ szakitja félbe a nőt a haragvó férj. „Most legalább tudja!“ feleli a duzzogó nő. „Rajta tehát, tegyen köztünk igazságot.“ A hüledező nőtelen mindkettőjüknek igazat ád . .. és e percztől kezdve mindketten gyűlölik őt, mint a bűnt. Azonban fájdalom! a boldog házasok között is sokat kell szenvedni a nőtlen házibarátnak. Ha az idegen ajk kétszeresen keserűnek találja a házasság epéjét, melyből esetleg neki is jutott, úgy igen könnyen émelygőssé válik, a nőtlen emberre nézve a mézes hetek édessége, ha túlságos gyakran jól tartják annak szemléletével. Ha bizonyos fiatal nő megengedi, hogy átlépjük ama paradicsom küszöbét, melyben „kedves férjecské- jével“ időz, váljon mit akar ezzel, az Isten szerelméért? Mit jelent a rejtett oldalpillantás, melyet időnkint a nőtlen házibarátra vet? Súlyos, keserű, engesztelhetetlen neheztelést jelent. Gonosz szívvel és rossz lelküleg emlékezteti a nő- telent arra, hogy nem találta őt elég csinosnak, szeretetreméltónak, sem elég előkelőnek és gazdagnak arra, hogy hozzá menjen nőül, és a szerencsétlen embernek megtiltja az hiedelem, hogy értésére adja a nőnek, mi&0?'7
