Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-06-09 / 23. szám
XI. évfolyam. S3, szánó.. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Előfizetési ára : évnegyedre ..........................S frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: IO kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.) Hirdetések: Nyilt-tér: A Sí. erkesztöseg c> a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..........................30 kr és anyagi s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték Kéziratokat nem t ményben részesülnek. minden beiktatásnál . -30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Pünkösd. A hil. ujjáébrcdésének, a csüggcdést eloszlató világosságnak, a szomorú telkeknek vigasztalást osztó isteni szikráinak, a terméketlenséget feloldozó mennyei jóságnak — az Istenség legfölségesebb nyilatkozásának ünnepe a pünkösd. A természet illatozó virágos kertté alakul át a földön. Az Istenség jelentkezését látjuk minden fűszálban, a levegőben, az emberi érzéseken. Boldog áhítattal szemléljük a föld csodás fölele- venülését, a buzakalászok imbolygásait, a lombos fák I érlelő gyümölcseit, a rózsatők gazdag terméseit, a vi- | rágok százféle színeit., s érezzük, hogy végtelenül jósá- j gos, gondoskodó atya őrködik fölöttünk, akinek határ- I tálán szeretetéből fakad minden amit csak élvezhetünk. J A hitben való megerősödés sugalatta ráereszkedik j örömtől repeső szivünkre és dagadozó kebellel szívjuk < be tüdőnkbe az erdők és virágok illatos levegőjét. Az apostolok oszlását és a tüzes nyelvek megje- j lenését ma is látjuk lelki szemeink előtt s ha haragjá- I ban megdördül az ég, s tüzes villám czikázik végig a ! felhők tömegén, térdre borulunk hatalmad előtt te Dicső, és áldunk, hogy imádkozni tanítottál meg bennünket. Mert csak igy értük el a megigazulás dicsőségének biztos útját, amelyen haladva, jóságod folyton tartó bőségével elárasztva boldog megelégedéssel tekintünk föl hozzád a megmérhetlen magasba, dicső trónusod felé. Ha hitünkben való bizodalmunk nem adna erőt a kenyérküzdelem verejtékes munkájához, mivé lenne az- emberi erkölcs! A munka nemesi tő ereje oszlopa a vallásnak! Ha az emberi erkölcsökön nem uralkodnék isteni szikra, mivé lennének a munkaképtelenek s honnan merítenék hitüket ? Az emberi erkölcsökben van letéve a hit alapja. Az apostolok fennen hirdetett szavainak lelkűnkben megfogamzott gyümölcsén hadd táplálkozzanak embertársaink. A „Yáczi Közlöny“ íárczája. Pünkösd. — 1889 — Ez a virágok ünnepe, Dalok dicső tavasza. A szív gyönyörrel van tele, Ajk nem nyílik panaszra. A légben illat és sugár, Repülnek kéjben úszva, Miként boldog szerelmesek, Csókoktól ittasulva. Miként boldog szerelmesek Reszketnek a virágok, Ha esti szellő pajkosan Susogva száll reájok. Nagy boldogságról súg nekik Titokzatos regéket, Hogy boldogság a szerelem S a szerelem az élet. Hogy boldogság a szerelem, Ezt én is, én is érzem, Lánykám szemében meglelem Mennybéli üdvösségem. Pünkösd, virágok ünnepe, S a szerelem tavasza, Szivemben a gyönyör dalát Az üdvösség fakasztja ! G. M. „A vörös kereszt.“ Motto: In hoc signo vinces. Egy régi nagy bőrönd hever előttem teli sárguló papírlapokkal. Keresgélek bennük tárczát, melyet ifjú kedélylyel lelkesedve irtain valamikor. Olyat találok eleget, de mégsem azt a melyet keresek és a melynek elejét a mai tárczám keretébe szoríthatnám. Hiszen voltain valamikor rendes báli referens és volt eset rá sokszor, hogy czukorkákkal kinálgatva kértek a női rendezők, írnék rózsásan az est sikeréről. Megtettem ! Most nem kínált senki semmivel és mi az oka unnak, hogy évek hosszú során át először* s a magam linzi a meggyőződését követve, keresve akarom megírni Sajnos azonban, hogy az igét, mely az emberiség j közös boldogságának kutforrását oly ékes szavakban jelölte meg, sokán nem akarják megérteni. Akik az életküzdelem teréről szerencsésen bő zsákmánynyal megrakodva vonulhattak félre kőházuk kényelmes falai közé, közönyös egykedvűséggel nézik nélkülözésre kárhoztatott embertársaik meddő küzködését. A jótékonyság Géniusza hiába kopogtat ajtójukon. Érzéketlen marad a szivük, tudván tudva, a szegénynek mily drága a kenyér s milyen olcsó a verej- tékje. így pünkösd napján mindig eszünkbe jut a fel- fuvalkodók és hataímaskodók pünkösdi királysága az ő aranyos papírból összeragasztott sallangos, czifra koronájukkal és tragédiájukkal. Sajnálkozva térünk ki ütjük elől, nehogy lélekze- tünkkel fejükről a koronát lefújjuk. A felfuvalkodott megtagadója önmaga emberiségének, megtagadója az Isten képéhez való megteremtésének. A hitnek és vallásnak e szent ünnepén elkerül- hetlen az emlélkedés. De nemcsak a hitnek és vallásnak ünnepe ez a mai nap, ünnepe ez az emberiségnek, a nemzetnek, társadalomnak és egyénnek is. Az emberiségben a világosság terjedését hirdetik az apostolok s ha van is szomorú, gyászos idő az emberiség történetében, érezzük, hogy kell egy jobb jövőnek jönnie. Hiszünk, hogy el ne bukjunk a félúton. S a nemzetek nem meritik-e ki minden dicsőségüknek forrását, hogy büszkén mutathassanak, rá a múltra, mely bár véres volt, de amely biztató lehet a jövő boldogságára nézve. A nemzetek bíznak, mert ismerik önmagukat és saját szivök a bizalom legvérmesebb forrása. S a társadalom, amely forr, küzd, dolgozik nap- ról-napra, és az egyének akik verejtéket hullatnak, hogy legyen mit enniük másnapon, mind, mind, tágult kebellel, kitárt szívvel térdel az oltár előtt. Remélnek, mert boldogulni akarnak! a vörös-kereszt egyletnek sikerült hangversenyét P Mert nem kis érdem, mi a társelnököknek jutott osztályrészül, nevezetesen Krenedits Ferencznének fáradhatlan munkássága és Gsávolszky József kanonoknak tanácsai vezették az estélyt arra a sikerre, melyre a rendezőség méltán lehet büszke. Gsávolszky József kanonok, kinek nevével mindig találkozunk ott, hol a város előhaladásáról van szó, a ki mindig előharezosa volt a szép, nagy és nemes eszméknek, ő pendítette meg a hangverseny rendezésének ezméjét és annak kivitelét a női választmány lelkesedéssel fogadta és mi, megvalljuk aggódva néztünk az est sikere elé. Nem tagadjuk az akkor érzett aggodalmat azért, mert kétszeres volt az öröm, mely azt az estély fényes sikerével követé. Mert tény a mi tény, Almásyné ő nagyságának nagyon szerencsés helye volt a rendezésben és előkelő összeköttetései már eleve biztosíték a vöröskereszt estélyei sikerét. De a fő, hogy a társelnök Gsávolszky kanonok úr megmaradt és a mit Almásyné távoztával vesztettünk kétszeresen szerezte meg nékünk Kreneditsné az ő áldozatkész kisegítőivel a Piufsich és Tarcsay családokkal. Ha dr. Argenti Dömét büszkén neveztük városunk fiának, nem kevesebb büszkeség kell hogy betöltse szivünket akkor, ha e két derék családról van szó, a mely városunknak haladását annyira szivén viseli, annak szellemi él étének előmozdításában oly nagy keze van. Mi nem akarjuk Kreneditsné érdemeit csorbítani, de tagadhatlan, hogy a rendezés főrdeme a Piufsich és Tarcsay családoké. Piufsich Lajos úr volt szives a művészi erők megszerzését eszközölni és a hangverseny műsorát Piufsich és Tárcsayék állapították meg. De nemcsak a szellemiekben volt a nevezetteknek ily nagy részük. Kijelentették ugyanis, hogy az estélyre a rendezőség ne költsön semmit; azt ők mind magukra vállalják. A terem kivilágítása az ő költségükre történt és a szebbnél- szebb, igazi párisi Ízléssel kötött csokrokat maguk kötötték Piufsichné és Tarcsayné. Lelkem tiszta meggyőződésével mondhatom, hogy azok ízlés tekintetében i vetekedhettek a boulevard des Gapucines első rangú | virágkereskedők csokraival. De az, mi még mindezeknél | is több Piufsichék és Tarcsayék még a jövőre nézve is megígérték közreműködésüket, sőt félfüllel azt is És igy tovább! A mindenség millió paránya, a természet minden alkotása érzi, hogy melegebb a nap, illatosabb a lég, nagyobb a természet e napon, mint egyébkor. Érzi, hogy piros pünkösd napja van! Pünkösdi rózsák illatoznak, virulnak, s a ki ott jár‘a természet ölén és keresi a természetet, az- csodás harmóniába olvadva találja meg a természet remekeit. Tanuld megismerni a természetet és föltalálod az Istent! Ma napság nincsenek apostolok a kik eljárnának hitet csepegtetni az emberek szivébe, nincsenek akik megtanítanák a csűggedőket, hogy reméljenek s a csodás hang mégis megszólal, mit tudjuk hol, ki által, a légben-e vagy önmagunkban, de érezzük, halljuk a hangot, mely hasonlít Madách nagy mondásához: ,.Ember küzdj és bízva bízzál!“ És mi küzdünk, bízunk, remélünk! A kétségbeesett, eltévelyedett lélekbe is visszatér a hit, leejti a gyilkos fegyvert, melyet önmaga ellen fordított és. megy küzdeni tovább. Piros pünkösd ez a te végzésed! Te eloszlatod az ellentéteket az emberekben, te megtanítod őket. hogy keljenek föl a porból és emelkedjenek föl a magasba Istenükhöz. Ez a te hatalmas erőd, fölvilágosodás napja! Nem kell apostol már, nem kell fenyegetés; a hit ma önkéntelenül támad és folytonos erős tudattá válik j az ember lelkében. Virágok ünnepe, regények ünnepe, szivek föl támadásának magasztos ünnepe légy üdvözölve! Beszámoló. Majtbényi István képviselőnk folyó hó 2-án délelőtt 11 órakor a „Curia“ szálloda dísztermében beszámoló beszédet tartott. Az ünnepélyt dr. Kiss József, a függetlenségi párt elnöke a következő beszéddel nyitotta meg: hallom, hogy szándékuk őszre Blahánét is Váczra hozni, hogy valamely jótékonyczélu előadáson fellépjen. Ha való e terv akkor azt volnánk bátrak a nemeslelkü emberbarátoknak ajánlani, hogy ne feledkezzenek meg majd a Páli szt. Vincze egyletről, melynek élén az ő páratlan jó leikéről ismeretes Kanda István kanonok áll és a melynek fővédnöke ő Excellentiája, maga a püspök. A ki városunk fejlődését figyelemmel kiséri, annak el kell ismerni, hogy a már többször nevezett két családnak nagy része és még nagyobb érdeme van benne. Talán nem lövök a határon túl, ha lelkére kötöm a város képviselő testületének, hogy iparkodjék viszont oly előzékenységgel lenni e derék két család iránt, mint a milyen szívességgel ők vannak irányunkban. Piuf- sichékt.ól sok függ és ők nagyon sokat tehetnek e szegény város érdekében, a mely fekvésénél fogva hivatva van arra, hogy a közeli főváros előkelőbb hivatalnokainak nyaralója legyen. Ha ők többször rendeznek ily sikerült hangversenyt, mint a milyet Krene- ditsnével egyetemben a mull. szombaton rendeztek, a budapestieknek is tudomására fog jutni és ha ők a város értelmi intelligentiájával kezet fognak, nagyot lendíthetnek a város előrehaladásán. Az ilyen családok érdemeit nagyon meg kell becsülni és mi azt ajánlanék, válaszszák meg őket a város disz polgárainak! Igaz! El is felejtem, hogy előttem még mindig ott hever a régi bőrönd, teli sárguló papírlapokkal. Már végig forgattam újra azt a halom ujságlapokat, a melyek be sok szép lánynak szereztek múló örömet. Az öröm elmúlt, a szép lányokból még szebb menyecskék lettek és én itt teli Írok négy-öt. lapot és még mindig nem találtam el a hangulatot, a melyre már öt nap óta lesek. Mert szombat estén megfogadtam, hogy szép tárczát irok erről a sok szép hölgyről, erről az élvezetes estről. Nö de Írjon szépet valaki, mikor a légy bántja az ember orrát és nincs itt Szír may, ki azt onnan elzavarja. És aztán ez a kánikulái hőség, hogy majd elolvadok ! A csibukom bodor füstje, mely máskor olyan szép karikákban szállott fölfelé, oldotta gondolataim fonalát, mint mikor kis gyermekkoromban a pamutot forgatták le két kezemről, most egyre bonyolódik és én nehezen tudok előre haladni. Pedig kar,
