Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-26 / 21. szám

szép megnyitó beszédét, melyben rámutatott a mai, Is­tentől elfordult, vallástalan társadalomra, megnevezve egyszersmind az egyedüli eszközt, mely ezen állapotok I orvoslását lehetővé teszi. , Az elnöki beszédet Csapó János szavalata követte, a ki Mindszenty „Mózes a Ncbó hegyen“ czimü hatá­sos költeményét kellemesen csengő hangon és kifogás­talan ügyességgel adta elő úgy, hogy a hallgatókat egészen lebilincselte. Erre az énekkar rázendítette az „Élj őseink hazája“ kezdetű szép éneket, mely osztatlan tetszéssel találko­zott. Ezt követte Kolossváry Mihály pályanyertes fej­tegetésének felolvasása, mely után zajos éljenekben ré­szesült a szerző. Majd ismét Krchnák János és Szontág Sándor játszottak egy gyönyörködtető részletet Schubert F. («-nioil Sonatájából s a hálás vendégkoszoru ezúttal is sietett ^kifejezni tetszését a legmelegebb elismerés tap­saival. Azonban bőven kijutott a része a zajos tetszés­nyilatkozatokból Farkas Konstantinnak is, a ki elég hatásosan adta elő Magdics I. „Szomorúak vigasz­talója ez. költeményét. Ezután a pályázatok eredménye olvastatott föl, melynek értelmében pályadijat nyertek Kalvoda Fe- rencz, Hainiss Dezső és Kokovái János. Közvetlen a pályadijak kiosztása után Tóth Kál­mán egyleti jegyző jelentésében a „Pázmány-egylet“ működésének főbb mozzanatait ismertette, kifejtve egy­szersmind a czélokat, melyekért a „Pázmány-egylet“ küzd. Végül Csapó János rövid, de velős zárszavában megköszönte a díszes vendégkoszoru részéről tapasztalt érdeklődést és pártolást s az énekkar előadta Becker „Dalár-induló“-ját, melyet Krchnák János tenor solo- jával, mely nem tévesztette hatását a hallgatóknál úgy, hogy a darabot a zajosan nyilvánuló közóhajra meg kellett ismételni. A jelenvoltak nevében Nagyságos és Főtisztelendő Csávolszky József kanonok úr intézett remek beszé­det a növendékpapsághoz, melyben egyrészről megkö­szönte az élvezetet nyújtó ünnepélyt, másrészről pedig figyelmeztette az egyleti tagokat, hogy ne csupán a hangoztatott kettős czélért, tudniillik az egyházért és a hazáért lelkesüljenek, hanem önmagukért is az által, hogy a papi pályát, melynek rendeltetése a lelkek örök üdvösségének előmozdítása, maguk előtt mindig kellemesebbnek és magasztosabbnak lássák. Zajos éljenzés követte ő nagysága ékes szavait s a közönség vidám hangulattal oszolt szét a kedélyes ünnepélyről. Közgyűlés. Városunk képviselőtestülete múlt vasárnapon (má­jus 10-én) rendes közgyűlést tartott. A tárgysorozat 28 fontosabbnál fontosabb tárgyat tűzött ki elintézés végett a napirendre, ennek daczára képviselőtestüle­tünk mindezeket alig harmadfél óra alatt elintézte. A közgyűlés lefolyása higgadt és sima volt, mi arról tesz tanúságot, hogy képviselőtestületünk be kezdi látni, hogy az idő pénz, és hogy komoly ügyeket nem liosz- szú lére eresztett üres vitákkal, hanem átgondolt rö­vid és velős hozzászólásokkal kell elintézni. A „Váczi Közlöny“ tárczája. Ilmához. Keblemben más világ honol most Mióta elbűvölt szemed, Mióta szende lányka érted Érzem hevülni szívemet. Ébren, álomban egyaránt csak Te vagy előttem bájalak, Szerelmem tárgya már a percztől, Midőn először láttalak. Te vagy a nap, melynek hevétől Ügy lángra gyr’d t érző szivem . . . Te vagy a nap, mely fénysugárba Von minden árnyat körülem. Szerelmedhez, oh lány, ha tudnád Mily sok remény kötöttem én . . . És hogy kalauz-csillag csak is te Lehetsz éltem sötét egén. Érted égő szivem szerelme, Ha tudnád, milyen végtelen, S ha tudnád azt, hogy csak tevéled Lehetne boldog életem. Oh hogyha tudnád, szende lányka! . . .- Hiszem, szived nem oly kemény Vigasztalóul eper ajkad Kimondaná a szót: »remélj« . . . Csaba.’ Tavasz van . .. Tavasz van, tavasz van, fény remeg az égen ! Ébredő reménység szivem közepében. Szózatos pacsirta ling-lebeg felettem, Én meg el-elnézem édes önfeledten. Lágy fuvalom támad hegyen, völgyön, réten Virágsereg tánczol, hajladoz a szélben. Boldog aki bájos szemeidbe nézhet (Jyönyörü szép gyermek: viruló természet! Lúvay Mihály. Tudósitónk a közgyűlés lefolyásáról a következő részleteket jelenti. Elnök polgármester a közgyűlést megnyitván, a napirendre kitűzött tárgyak közül a polgármesternek a pénztáraknak Meiszner Ede volt városi közgyámnak elhalálozása után történt megvizsgálásáról tett jelentése tudomásul vétetett. Tudomásul vétettek a polgármester az iránti je­lentései is, hogy Flaidfeld Lajos helyettesitett pénz­táros és Trümmer Sándor helyettesített ellenőr a kellő óvadékokat letették s őket helyettesített minősé­gükben további intézkedésig megerősítvén; egyszers­mind Trümmer Sándor fizetését ellenőri fizetéssé egészítette ki. ' Lajer József városi képviselő elhunyta felett jegy­zőkönyvileg részvétét fejezte ki a közgyűlés. A Vára cly János aljegyző fegyelmi ügyét megszüntető s az aljegy­zőt hivatali állásába visszahelyező megyei végzés egy­hangúlag tudomásul vétetett. A város 1882—1887. közpénztári és 1887. évi kövezetvám számadásait jóváhagyó megyei végzések tudomásul vétettek. Dr. Kiss Józsefnek az érték kép­viselők sorából történt törlését rendelő megyei végzés hasonlólag tudomásul vétetett, s Dr. Kiss József helye Tornyos Pál mint póttag által határoztatott betöl­tetni. — A kormány által a városnak megküldött minta-mértékek árának részletekben való lefizethetése iránt a kormányhoz felterjesztés határoztatott intéz- tetni. Farnady Józsefnek köztérség átengedés iránti j kérelmi ügye folyamodására nézve kedvező elintézést, nyert. — Özv. Meiszner Edéné kérelmére a közgyű­lés halotti negyed czimen 200 forintot szavazott meg. Gallé József városi tiszti ügyésznek folyó évi junius hó 1-től kezdőleg ujabbi három havi szabadság enge­délyeztetett. — A gabnamázsálási városi szabályren­delet revideálás és a szükségeseknek mutatkozó módo­sítások iránti javaslat tétel végett a városi pénz- és jogügyi bizottságnak adatott ki. A költségvetés egyné­mely kimerített tételeinek átruházás utján való fede­zése a tanács részére engedélyeztetett. Ezek után még egy nehány lényegtelenebb ügy is elintéztetvén s ezzel a tárgysorozat kimerittetvén, elnök a közgyűlést berekesztette. Városi és vidéki hírek. = Püspökünk ő nagyméltósága két hét előtt megkezdett bérmaútjáról ma, vasárnap az esti órákban tér vissza székhelyére. Mint értesülünk, a helybeli pap­ság és a városi elöljáróság ünnepélyesen fogja fogadni ő excját, kinek megérkezését városunkba mozsárlövések fogják jelezni s a lakosságnak tudtára adni. = Egyházmegyei hírek. G a 1 c s e k György, mácsai segédlelkész Nézsára, innen Podh órányi Jó­zsef Nógrád-Berczelre helyeztetett át hasonló minő­ségben, Stoics Károly a hatvani plébánia ideiglenes vezetésével bízatott meg. = Hangverseny. A „Vörös kereszt-egylet vácz-vidéki választmánya folyó 1889. évi junius hó 1-én a váczi lőegylet helyiségében saját pénztára javára zártkörű tánczvigalommal egybekötött hangversenyt rendez a következő műsorral: 1. „ V á n d o r d a 1 “ Abt Ferencztől, énekli az ifjúsági énekkar. — 2. Magán Az utolsó Kis-Kun.*) Irta: Mlészáros Ssun.cLor. I. Ncmzetes Mátyás uram. így ismerte mindenki azt az embert. Csak a korosabb lakosok ismerték nemzetes ura­mat fekete hajjal, a többiek mint ősz embert látták és ismerték. Eredeti típus volt; egy elmaradt a régi kortól, egy alak a rég múltból. S milyen furcsa, ez ősz, e hó­fehér hajú embernek oly gyönyörű fiatal leánya volt. Hatvannyolczban nősült negyedszer és 28-ban elő­ször. Hatvanhárom éves korában, midőn ismét árván maradt egészen a világban, megnősült negyedszer, hogy legyen késő napjaira egy valaki, ki társa legyen ürö­mében, bújában. Es kit elvett, megajándékozó egy kis leánykával. A szülésben az anya elhalt, s nemzetes uram maga maradt hátra kis leányával. Komoly, magába zárkózott ember volt, kinek mo­solyát, kedvét még senki nem látta, de nagy haragját sem. Embergyülölőnek tartották, pedig ha valaki se­gélyét, pártfogását kérte, soha nem tagadta meg sen­kitől, ha kun volt. Neki minden újabb intézmény semmi volt. Birá- ján, elöljáróin, s papján kívül nem ismert feljebbva­lójának senkit. Megmaradt annak az embernek, minek a század eleje szülte, s kinek a század eleje nevelte. Előtte szolgabiróság, járásbíróság, vagy egyéb tör­vényszék — bliktri volt. Megszűnt a kun-kapitányság, s a nádori méltóság is azóta, ha lett volna is valami ügye valamely bíró­ság előtt, nem ment, hagyta inkább ügyét veszni. S hogy adót se fizessen, inkább eladta mindenét, s ha ment is valamerre, hol vámot kellett fizetni, oda adta kocsisának a pénzt, hogy az fizessen, ne ő. Hajdan kun-városokban nem volt szabad nem kunnak se házat, se földet venni, s mióta megszűnt a kun-szabadalom, azóta bizony sokan nem kunok is vettek a Kunságban házat, földet, meg egyebet. 0 az ilyeneket soha sem tartotta odavalóknak, még szóba sem állt velők, mert, mint mondd nem *) Mutatványul a szerzőnek »K ű n o r s z ág b ó 1« (Elbeszélé­sek) czimü most megjelent müvéből. A Hudnyánszky A. könyv­nyomdájából kikerült csinos kötet ára I írt. czimbalomrész, előadja Lányi ur, a népszínház tagja. — 3. a) „A vándor“, b) „Leány az ablakon“ Schuberttól, énekli Juhász Ferencz ur, a királyi ope­raház tagja. — 4. a) „A légy“, b) Szeretem a nő­ket“ monologok, szavalja Szirmay Imre ur, a nép­színház tagja. — 5. Keringő „A gárdisták“ czimü, operettéből Sullivantól, énekli F. Hegyi Aranka úrnő, a népszínház tagja. — 0. Magyar népdalok, zongo­rán előadja Dr. H u z e 11 a Mátyásné úrnő. — 7. a) „A türelmetlen Fescától b) Magyar népdalok, énekli Juh á s z Ferencz ur, a királyi operaház tagja. — 8. List F. „Grand galopp chromatique“, zon­gorán előadja I nt z é d y Irma k. a. — 9. „Népdalok“ Lányi ur czimbalom- és a zenekar kíséretével énekli F. Hegyi Aranka úrnő, a népszínház tagja. — A hangverseny kezdetete esti 8 órakor pontban. Hely­árak: Körszék 2 írt, zártszék 1 frt 50 kr., állóhely 80 kr. Fölülfizetések köszönettel fogadtatnak. Jegyek vált­hatók Meiszner Rudolf ur divatkereskedésében Vá- ezon, és a hangverseny estéjén a pénztárnál. = A kötő szövő gyár ügye egy lépéssel to­vább haladt, a társaság ugyanis a város képviselő tes­tületé által kikötött általános feltételeket elfogadta s már arra kérte hatóságunkat, hogy a részletes feltételek megállapítása végett határidőt tűzne ki. Mint értesü­lünk a pénz és jogügyi bizottság, mely e tárgyban való eljárással megbízva van, a folytatolagos tárgyalá­sokat a jövő hétén kezdik meg a társasággal. = Tavaszi mulatság. A váczi „Első Álta­lános Ipartársulat“ szokásos tavaszi mulatságát - mint halljuk — junius 10-én (pünkösd hétfőn) a kies Migazzi-ligetben fogja megtartani. Üdvözöljük ez eszmét, mely iránt már is, mint tapasztaljuk, igen nagy az érdeklődés, miután a társulat mindent megtesz a közönség kényelmére és arra, hogy a napot emlékeze­tessé és kifogástalanná tegye. = Majális. A kath. legényegyleti ifjúság a meg­állapított programm szerint f. h. 19-én reggel G óra­kor zászlók lobogtatása és zene mellett indult a Kál­váriához, hol Kubinyi karkáplán, egyleti alelnök, sz. misét mondott, melynek végeztével a társaság kivonult a cselőtei erdőbe, a majális színhelyére. A kevésbbé látogatott, de sikerült mulatság az esteli órákban ért véget. = Jégzápor. F. h. 21-én délután fél egykor, hosszas szárazság után, megnyíltak az ég csatornái, de sajnos záporral és jéggel, mely a penczi és rádi veté­sekben a csörögi szőllőkben és Rátót határában sok . kárt tett. Volt tehát eső, de nem volt benne köszönet. I A kár tetemes. = Megbokrosodott ló. Glazel Jakab lova f. h. 19-én valamitől megbokrosodott, majd a könnyű kis kocsival és kocsissal tova iramodott. A kocsis valószí­nűleg mámoros állapotban lévén a lovat megfékezni nem bírta, a sebes futásban a kocsi feldőlt s egyik kereke darabokra tört, a kocsis lebukott és fején je­lentékeny sérüléseket szenvedett. = Ajándékozás. A váczi muzeum részére leg­újabban Brenninger sz. Tetey Nemes Irma 1562. és 1800. évről 1 drb rézkrajezárost, valamint Bécs városi 5, 10, 25, 50, 100, 500 és 1000 frtos bankjegy-mintá­kat, továbbá N. N. egy 1846. évből való színi jelen­tést, Pázmán Mihály. — 1 drb Tánczvigalmi jelentést Ka- lintsek Mihály aláírásával, egy 1849. szept. 23. kelt egyszer hasonkoru földiéinek, előtte minden oly ember idegen, ki oda tolta magát közéjük. Nagy kőkéményes háza volt ott a város végén. Tizenkét oszlopon nyugodtak az ambitus bolthajtásai, s a ház előtt rengeteg nagy udvar terült el, melyen egymást érte a sok gazdasági épület, de mind úgy nézett már ki, mint a haldokló ember. Nem javíttatta, mert minek ? . . . Nem gazdálko­dott. Lement már azokról tapasztás, teteje mindannyi­nak széthullva. Az udvar is olyan volt, mint a nagy idők óta szántatlanul hagyott föld. Termett azon mindenféle gaz, gyom. Udvara kinyúlt oda messze, a szántóföldekig, hol a rengeteg udvart mély árok rekeszté be. Ott hátul égbe nyúló jegenyefa csoport állott, mely alatt öt-hat magas fényevesztett veresmárvány sírkő állott. Ott, azok alatt nyugodtak ;,i Mátyás família előd­jei, vagy 30—40-en. Jutott minden kő alá 7—8. Ott volt a szin alatt Mátyás nemzetes uram sír­köve is, megcsináltatta már régen, még koporsóját is, ne kelljen a hátramaradottnak lótni-futni mindezek után, ha meghal. De a sírkő úgy cl volt dugva, takarva, hogy nem lehetett azt jól szemügyre venni. Pedig mint néhányan állították, még aranyos Írása is van annak a kőnek. De nem volt arra a kőre, koporsóra szükség. Van harmincz éve, hogy készen áll minden, csak halottra vár. Lepheti a por azt a követ, körül-körül repked­hetik a tyúkok, galambok; eheti, rághatja, turkálhatja a padláson a szu azt a nehéz tölgyfa koporsót, s meg­lepheti a penész a halálra valót, ott a fiókos almári- omba a czimerszobában. Azt mondja rá Mátyás uram, csak hogy megvan, mire meghalok, marad még belőle annyi, hogy bele- takarhassanak. De ha szemébe tűnik az a kő, vagy koporsó Er­zsikének, Mátyás uram szépséges virágszálának, úgy sir, úgy kesereg, Á rokonok rég elhaltak — maga van fsak, meg az a jó édes ősz atya; bizony nem is csoda, ha az a lány ha szemébe tűnik a sírkő, padláson a koporsó, vagy az almáriomban a halálra való — nem csoda, ha a sírása, kesergése ilyenkor napokig eltart. És ha kérdi atyja, mi bajod? . . . Nem szól rá. csak a nyakába csimpaszkodik, simogatja, ősz fejét, ránezos orczájál, összecsókolja ajkát, arezát. kezét. Es

Next

/
Thumbnails
Contents