Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-05-26 / 21. szám
HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Elöíizctéfti strii: évnegyedre ..........................1 frt .lO kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.) Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..........................30 kr s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illetek ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal cziinzetc: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vác\z, Gaspurik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérrnentetlen leveleket nem fogadunk el. Néhány szó közegészségügyünk érdekében. Városunknak a közegészségügy képezi ősidőktől fogva a legmostohább gyermekét. Tudja és érzi ezt városunk lakossága és kétségkívül tudja ezt a városi hatóság is, anélkül, hogy ezen létkérdéssé vált tényező előmozdítása érdekében czélravezető intézkedés történnék. A nyári évszak küszöbén lapunk évente felemeli intő szózatát és amit drasztikus fellépés után rendszerint elérünk, annyiból áll, hogy a hatóság egy-két népesebb utczának lábnyi vastagban lerakodott piszokrétegét egyszeri locsolással és söpretéssel lefölözteti. De ami után miasmákkal saturált tüdőink évek óta áhítoznak, hogy t. i. a köztisztaság necsak néhanapján és elszigetelt helyekre szorítva, hanem városszerte és állandóan gyakoroltassák nálunk is, attól — sajnos - még mindig távol állunk. Pedig mai napság már az iskolás gyermek is tudja azt, hogy a köztisztaság főkelléke a közegészségnek, amennyiben az utóbbi természetes következménye az előbbinek. Közegészségügyi mizériáink szomorú képét nyújtja az 1888. évi statisztikai kimutatás, amelyet városunk t. főorvosa az imént beterjesztett. Eltekintve a születések és halálozások között ijesztő mértékben nyilvánult arány számoktól, ezúttal csak a főorvosi jelentés azon részével foglalkozunk, amely az egyes halálokat részletezi. A jelentés szerint a múlt évben összesen 492 egyén halt meg városunkban, melyből a légzőszervi és fertőző betegségek a halálokoknak teljes 2/3-át teszik. Ez a rideg statisztikai valóság, melyet könnyen megérthetünk, ha tekintetbe veszszük, hogy a légzőszervi és fertőző betegségek okai a köztisztasági és a talajviszonyokban rejlenek. Ez alapon teljesen indokoltnak tartjuk azon különben mindenki által appróbált kijelentésünket, ha köztisztasági viszonyainkat gyalázatos állapotokra vallóknak mondjuk. A főváros százezreket áldoz; a vidéki városok jelentékeny része szintén ezreket vesz fel évenkint költ- I ségvetésébe a közegészségügy előmozdítására; csak városunk hatósága nem akarja a haladó kor jelszavát megérteni. Nem használ a jó szó, sem a rimánkoclás és dorgálás; még a statisztika elszomorító számai sem hatnak a magisztrátus észjárására. Ily körülmények között, alig lehet reményünk, hogy köztisztasági és közegészségi viszonyaink czéliránya hatósági intézkedések utján a közel jövőben előnyünkre megváltozzanak. Nem egyszer hangsúlyoztuk már lapunkban, hogy a saját egészségi érdekeink megóvása érdekében is nél- külözhetlen köztisztaság volna első sorban azon tényező, mely által a jó levegő után áhítozó fővárosiakat városunkba csábíthatnék, hiszen egyebet úgysem nyújthatnánk a szórakozásokhoz hozzászokott nyaralóknak; és igazán irigykedő szemekkel tekinthetünk a szomszédos Verőcze és Nagy-Maros községekre, melyek a természeti előnyök raczionális felhasználásával oly ügyesen elkaparták városunk kapuja elől a kövér konezot. Desperát közegészségi állapotainkon egyes egyedül a képviselőtestület erélyes beavatkozása segíthet még. A közegészségi bizottság hathatós rendszabályai és a hatóságra rótt szorgos felügyelet könnyen eltávolíthatják a miasmák ronda gordiusi csomóját. Nem megyünk tovább, hanem bízva a képviselő testület józan gondolkodásában, remélljük a legjobbat. Báláin bér. A kiket illet. Nem lehetünk szótlan szemlélői azon botrányos magaviseletnek, melyet egyes elemek különösen a főtemplom kijárata előtt tanúsítanak, s néma hallgatói azon botrányos beszédeknek, melyek ott vasárnap és ünnepeken napirenden vannak. Az állapot immár tűrhetetlen. Nekünk semmi beleszólásunk a hit dolgaiba, az egyház ügyeibe. .S hogy mégis szólunk arról, hogy az Isten háza közelében tanúsítandó magaviseletnek a korcsmái magaviselettől különböznie kell, azt a magunk szempontjából elmulászthatatlan kötelességünknek ismerjük annál is inkább, mert az egész ügyet nem kizárólagos egyházi ügynek tekintjük, s mert a : ürgős. szigorú intézkedést városunk érdeke is követeli, i Valljuk meg őszintén, hogy a jelenlegi Vácznak egynémely állapotával épen nem dicsekedhetünk. Nem sokat nagyítunk, ha városunk nevét a kerepesi-úti egyveleg-árus annonszával hasonlítjuk össze, a ki két garasért csillagokat is igér, de csak egy rossz zsemlyét ad. Vácz neve, hire, szép és nagy. Hanem ha valaki a hire kedvéért megnézi, bizony hamar eltelik vele. „Jó kis papos város.“ Ez a véleménye azoknak is, kik a lehető legnagyobb mértékben optimisták. Hát legalább ennyit tartsunk is meg Vácznak. Ne engedjük, hogy az, ami a papok jó voltából előnyünkre szolgált a múltban, és szolgál jelenben, egyesek példátlan fegyelmezetlensége következtében végtelen kárunkra, magunknak is, másoknak is, botrányul szolgáljon. A Nagyszál meg a Duna nem a mi érdemünk; ami egyéb városunkban az úgyszólván mind egyházi eredetű. Igazuk van az idegeneknek, a kik ide vetődve csak azt találják városunkban figyelemreméltónak, ami egyházi. Hanem ez is sokat vészit az értékéből csak azért, mert lakosságunk egy része megbecsülni nem tutija, vagy nem akarja. A múltkor egy fővárosi úri ember jött ide, csupán megnézni Váczott. A főtemplom tere nyerte meg a tetszését, (ügy látszik nagyon hozzászokott a szeme egyebütt már a piszokhoz és rendetlenséghez, mert itt erre nem lelt megjegyzést.) Nem is utolsó kép — leszámítva a leszámitanulókat — az a kél szigorú épület szemben egymással: a szeminárium és kegyesrendiház; komoly mindkettő, mint maga a tudás, mely bennük lakik. A két ellenkező oldalról a doni és püspöki palota vis-á-visja egészíti ki a megnyerő képet. — De mondja csak kérem kérdi a Váczulazó — micsoda jókedvű tömeg az ott a templom előtor- náczában ? Hogy engedhetik meg azt, hogy ez az illetlen népség ott pipázzék, csaknem bent a templomban? Ni, hogy duhajkodnak, nézze csak, hisz ez valóságos korcsmái jelenet! Álért nem kergetik el ezeket onnét? Notabene épen vasárnap volt.- Hja kedves barátom sok oka van annak mondok. — Először is nincs, a ki szétkergesse. Nem vagyunk itt a fővárosban, a hol még a kirakat előtt sem szabad megállni egyszerre öt embernek. Itt mint láthatja — remekül érvényesül a polgárok gyülekezési szabadságára vonatkozó joga nemcsak írásban, hanem képben, élőképben is. A papok nem rendőrök; azok csak ott bent, a falon belül parancsolnak. Itt kívül pedig senki ............... Váczon senki sem parancsol? Sajnos! Vagy tán volna, aki parancsolna, de nincs, a ki megfogadja? Hát érvényt kell szerezni a parancsnak! Legyen belőle tilalom, s az ellenszegülőket megpuhitani van elég eszköz ! S ha volna, aki a parancsot megfogadván, a tilalomnak ellene nem szegülne, akkor mért nem jelenik meg az a parancs, mért nem tudatják — a kiknek kötelességükben áll — a suhanczokkal, hogy mi nem szabad ? Ez már nem a papok dolga, ez a magistrátusé. Sajnos állapot biz ez ! Csak a mi szemünkben olyan megszokott már ez az undok visszásság, mely a korcsmát ily módon keveri össze a templommal; az idegen cl nem tompult érzéke azonban első pillanatra átlátja annak teljes rútságát. Vessék a legszigorúbb büntetés alá még azt is, aki ott ácsorog. A ki ácsorogni akar, menjen másfelé, ne a templom tornáczába! Csak is igy tisztulhat meg az hiedelem ez első helye a profán tömeg duhaj kodásától, mély mostanáig éktelenité azt. Reméljük, hogy szavunk, melyet bárkivel szemben kötelességünk fölemelni városunk érdekében, nem a pusztában kiáltó szava leend. Reméljük, hogy megszívlelik azok, a kiknek szól, s a szerint fognak cselekedni ezután, — ha meggondolják az ily látszólag csekélység fontosságát — amint mi óhajtjuk, mert ezt nemcsak kötelességük, de elfogulatlan eszük is parancsolja. Tóni. Mire jó az „uborka-idény“? Nem csak városunk utczáin észlelhető pokoli sötétség éjjelcnkint, hiányozván a nyári szezon alatt a világítás, hanem a „Váczi Hírlap“ napvilágot látott hasábjain is, mely legutóbbi számában vezérczikk helyett közgyűlési referádát Írván, legelőször általános frázis gyanánt üdvözli az uborka-idény megérkeztét s egész collegiális jóindulattal nyíltan elmondja, hogy annak beköszöntését állítólag lapunk legutóbbi tározóin is észreveszi. Örvendünk, hogy érdemes laptársunk rajtunk csak most vehette észre, amit mi és.mások az ő lapján már jó ideje észleltünk: az uborka-idény beálltát, de azért nem regisztráltuk azt lapunkban, nem tartván lapunk ezéljá- val és irányával megegyeztethetőnek, hogy laptársunk hibáit és hiányait a közönség előtt feltárjuk, arra legilletékesebb közegnek tartván a közvéleményt. Sőt még akkor is'hallgatással mellőztük a dolgot, midőn érdemes laptársunk collegiális jóindulatból reánk nézve sértő közleményeket tett közzé, nem akarván egymás közötti polémiákkal megtölteni lapunkat, miután mindenkor arra törekedtünk, hogy nem magán, hanem közérdekű dolgokkal foglalkozzunk, annál kevéshbé óhajtottuk a laptársunk által elhinteni szándékolt viszály magvát terjeszteni. Legutóbbi beavatkozáséit azonban lapunk ügyeibe nem hagyhatjuk említés nélkül; nem ugyan azért, mintha attól tartanánk, hogy a tisztelt közönség az ő, lápunkra vonatkozó zseniális megjegyzését magáévá: téve, hasonló Ítélettel lesz közlönyünk iránt; hanem azért, hogy azon czikk írójának ferde fogalmait a tárczarovalók alatt közlőitekre vonatkozólag kissé eloszlassa k. Úgy látszik, nincsen tisztában azzal a czikkiró, hogy a Iárczaczikkek czélja : a szórakozt atás, fel - viclámitás. Azért azt Írja., miszerint a múlt számunk tárcsájában közölt „Peták Márton verses levele“ olyan, hogy „általános derültséget kelthetne.“ Ezen erőltetett gúnyolódással — azt hiszszük még nem von le lapunk érdeméből semmit, különösen azért nem, mert a nevezett lap vonal fölötti közleményei is néha elszomorító jelenséget tüntetnek elő. Ha laptölteléknek nevezi czikkezője ezen morális alappal birú eredeti tározónkat, engedje meg a tisztelt szerkesztőség véleményünket nyilvánítanunk a fölött, hogy a „Váczi Hirlap“-ban igen gyakran csakis laptölteléket ta- i lálunk, olyannyira, hogy úgyszólván minden a kőnyomatos lapokból van átvéve, akár bírjon az városunk közönségére érdekkel, akár nem. Kár tehát a mások háza előtt söpörni annak, ki otthon is találna söpörni valót. Miután pedig nem kenyerünk a hírlapi versengés, és nem akarunk más alkalommal is ily fajta dolgokkal a nagyérdemű közönségnek terhére lenni, hanem csakis városunk jólétére és felvirágoztatására irányult működésünkkel a közérdekeket szolgálni, hogy igy mélyen tisztelt közönségünk megelégedését vívjuk ki továbbra is, melyet, hogy eddig sikerült elérnünk, eléggé bizonyít ama pártolás, melyben lapunkat olvasóink már több mint tiz év óta részesítették, legyen szabad kérnünk a „Váczi Hírlap“ általunk igen tisztelt felelős szerkesztőjét, dr. Csányi János urat, kinek neve alatt jelenik meg a lap, hogy — mint ezt közlönyünk legutóbbi számának tárczarovatában „Levél a vidékről“ ez. czikkben egyik munkatársunk okadatolva kifejtette — a lap renoméja érdekében ne engedjen helyet ily dolgoknak lapjában sem barátságból, sem tiszteletből, s akkor a béke szent lesz közöttünk, mit szívből óhajtunk is. Zárünnepély. A vácz-egyházmegyei növendékpapság „Pázmány- egylet“-e folyó hó 19-én tartotta meg zárünnepélyét a püspöki papnövelde nagy termében. Az ünnepély I igen díszes egyházi és világi vendégek jelenlétében folyt I le. Már délután 5 órakor zsúfolásig megtelt az e czélra j ügyesen feldiszitett nagy terem vendégekkel. Az előirt programm minden egyes pontja valódi műélvezetet nyújtott a jeleimül hallgatóknak. Rossini j „Tankred“ opera-nyitánya képezte az első pontot, me- i lyet Krchnák János IV. éves hittanhallgató hegedűn, | Szontág Sándor VII. oszt. papnövendék pedig zongorán kisérve igazi bravourral játszottak. Majd Kalvoda Peren ez ÍV. éves hitla.nhallgn'ó. mint elnök lépett az emelvényre és sikerültén elő-al a
