Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-20 / 3. szám

Elöíizetési ára.: évnegyedre............................1 frt 50 ki

házhoz hordással vagy postai szétküldéssel.

Egyes szám ára: 10 kr.

Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.)

kr.

Hirdetések:

Nyilt-tér:

a legolcsóbban eszközöltetnek

sora............................30 kr

s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték

ményben részesülnek.

minden beiktatásnál . 30 kr.

A szerkesztősét] és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők)

Vácz, Gasparik-utcza 151. sz.

Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el.

' Harczok és küzdelmek.

ii.

Mig egy részről minden kitelhető buzgalommal azon fáradoztunk, hogy a városi adópénztárba egy rendes, szabatos, a pénztári állapotokat mindenkor világosan előtüntető könyvvitelt és számoskodási kimutatásokat bevezessünk és létesítsünk: addig más oldalról azok, kik teljesen szabad és korlátlan kezekkel óhajtottak a városi pénztárba kotorászni, ‘azon törték a fejőket, hogy miképen robbantsák széjjel az állandó számvizsgáló bizottságot, mely a seprőt kezébe fogta, hogy Augiász istállójában a meggyülemlett izékhalmazt megbolygassa.

A figurák mozogni kezdtek a sakktáblán.

A független polgárok tanácsterme automat szin- házzá változott. Gonosz, fondor kezek mozgatták a szin alakjait.

Az állandó számvizsgáló bizottság elnöke mozdült meg először. Hazafiui kegyelettel forgatta szemeit az ég felé. Rejtett sugalmazás után kezdte, a községi törvénynek a számvizsgálatra vonatkozó szakaszait magyarázni és kisütötte, hogy ha mi a számadási kimutatásokat megvizsgáljuk, felelőssek leszünk, mindazon i esetleges visszaélések és károsodásokért, melyek időközben a pénztárban felmerülhetnének. 0 pedig, bár végtelen lelkesedéssel csügg városunk fejlődésén, de családját semminemű rázkódtatásoknak ki nem teheti, azon bizonytalan állapotok miatt, melyek közpénztárunkban uralkodnak.

Midőn én felhozott aggodalmait, úgy a törvény betűjével, mint szelleméből eloszlatni iparkodtam, kijelenté, hogy megnyugtatva csak akkor fogja magát érezni, ha képviselőtestület határozatilag kimondja, hogy az állandó számvizsgáló bizottság a közpénztári állapotokért semminemű felelősségei nem tartozik.

Ezen kívánatnak, az állandó számvizsgáló bizottságnak, a közgyűlés elé terjesztett jegyzőkönyvében kifejezés is adatott.

Midőn ezen, jegyzőkönyvben kifejezett kivánat, a közgyűlés előtt felolvastatott és a képviselet már-már hajlandónak mutatkozott ezen egészen ártatlannak tetsző kérelem teljesítésére, akkor a számvizsgáló bizottság egy második tagja, különben az elnök urnák bérlő társa, emelkedett fel és az 1871. XVIII. t.-czikk 128. §-nak sajátszerü elferdítésével sürgette, hogy nem áll a képviselőtestületnek hatalmában felmentést adni az állandó számvizsgáló bizottság tagjainak, mertjazok teljes vagyoni felelősséggel szavatosak az általok megvizsgált pénztárak és számadások minden esélyeiért és mivel szerinte megmásithatlanul igy állván a dolog, azért ezennel ünnepélyesen le is köszön a számvizsgáló bizottsági tagságról, mely lemondáshoz nyomban csatlakozott a bizottság elnöke is, mire a képviselőtestület többsége határozatilag kimondotta, hogy a számvizsgáló bizottság tagjai vagyoni felelősséggel tartoznak azon pénztárakért, melyeknek szánandó állapotukról ha nem is alapos tudomással, de elég nyugtalanító sejtelmekkel bírtak. — Nem maradt egyéb hátra, minthogy az állandó bizottság többi tagjai is ünnepélyesen megköszönjék a beléjük helyezett bizalmat, melyért már nem csak dolgozniok, de esetleg vagyonukat is koczkáztat- niok kellett volna.

Az állandó számvizsgáló bizottság szétrobbantása után a második sakkhuzás arra irányult, hogy engem a képviselőtestületből kiszorítsanak.

A virilisták uj összeírása épen kapóra szolgáló alkalom volt.

És ez akkor tájt oly fontos közügyi actio volt, hogy úgy az ellenzéki, mint a közigazgatás párti vezér- férfiak a polgármester úrral teljesen karöltve jártak el. Tervök azonban legnagyobb sajnálatomra nem sikerülhetett. A képviselőtestületben két szavazattal többséget nyertem; a megyénél pedig az ellenfelek teljesen ku- darezot vallottak. Minek folytán a polgármester ur, ki erőszakkal, jogtalanul visszatartotta a meghívókat elég szigorú alakban utasitatott törvény ellenes magatartásának megszüntetésére és a közgyűlési meghívók kiküldésére.

ügy látszik, a polgárság igaz és elemi érdekeinek, már ekkor megint égető szüksége volt reám.

A városi kórház ügye forgott szőnyegen.

Ügyes, élelmes polgárokban soha nem volt szegény városunk. Mint a színház kérdésben az imént, úgy akkor a kórház ügyben szintén merültek fel áldo- zafos, nagylelkű hazafiak, nemesleikü polgárok, kik hajlandóknak mutatkoztak a kórház czéljaira, jó üzlet fejében, bizonyos telkeket, és pajtákat átengedni és any- i nyira előzékekenyekül és tapintatosakul mutatkoztak a I város iránt, miszerint a legalaposabb orvosi, szakértői véleményeket már eleve beszerezték és közgyűlés elé terjesztették, melyekben száliglan ki volt mutatva, hogy bizonyos épületek, noha elébb lóistállók voltak, ámbár tócsa között és az örökösen dübörgő vasút szomszédságában feküsznek ; még is mindennek daczára, a legfel- tünőebben alkalmasak arra nézve, hogy azokból városi koróda idomitassék és alakittassék. A polgári önzetlenségnek plane oly, minden mértéket meghaladó nyil- vánulását lehettünk szerencsések hallani, hogy ezen fa- mosus istállóért, vételár nem is igényeltetett, hanem j csak a telek és épületek becsárának (?) megfelelő kamatoknak fizetése, az is csupán élethossziglan kiván- tatott.

Ez a szemkápráztató hazafias ajánlat, számos polgártársakat hozott rajongásba. A kőmives, ács, asztalos, lakatos és más vállalkozási munkálatok beláthat- lan sora tűnt fel ez ajánlattal kapcsolatban kilátásba.

Az én hátam pedig az ajándéktálakat körülhordozó görögöktől borsózni kezdett. A 8000 forintos ka- I vies ügy, már ekkor előre vetette első árnyékait. Hála a polgárok, hála a képviselők józanságának! Annyi, de annyi magán érdekkel szemben a nélkül, hogy a polgármester úrtól legkisebb támogatást is nyertem volna sikerült izekre tépni a merő áltatásokon alapuló hivatalos orvosi, szakértői véleményt és az istállói ajánlat visszavetettett.

Ha akkor elég éber és szemfüles nem vagyok és sikerült volna azon jó uraknak emez istállókat, a város nyakába vasalni: azóta ezreket fizethetnénk még ma is, ezen jó borsós áron felbecsülendett pajták után kamatok fejében; beleölhettünk volna megszámlálhatlan kincseket a ronda istállóba, melyből tisztességes kórház soha, de soha nem válhatandott; kilábolhatlan adósságokba sodortatott volna bele a közpénztár; szegény betegeink pedig ott a posványok közepette, a minden időváltozásra feltörő istállói szagok gőzében, a szünetlenül dübörgő vasúti vonatok mellett áldhatták volna a gondos atyákat, kik számukra ily therapeiai áll apótokat teremtet tek.

Ily utón hal ki azután végkép, a polgári érzet a keblekből. Minden egyes polgár, kinek valami elsüt- hetetlen, továbbadhatlan portéka van kezében, ingert érez magában, azt a városnak nyakába lőcsölni. Mert a- mi szabad az egyiknek, miért volna tilos a másiknak ?

Egy lelkiismeretes polgármesternek egyetlen szem- hunyoritásába kerül, hogy a kapzsink ilyszerü ajánlataikkal, még lábatlankodni se merjenek a hatóság színe előtt; mig nálunk hivatalos, szakértői vélemények fel- diszitett tálezáján hordatott körül, az egybegyült képviselők közt a ezukrozott keserű mandula: s egyetlen polgárnak kellett nyakába öltenie mindazon ódiumokat és gyülölségeket, melyek az ily fajta ajánlatok visz- szautasitásával járnak.

Ha Dánielnek nem volt valami irigylendő helyzete az oroszlán barlangban, az enyém egy csöppet sem vala kényelmesebb a képviselőtestületben. Egy Kurdy Bálint, Csereklye István s talán még többen a régi gárda emberei közül, még fognak visszaemlékezni, hogy mint rohantak reám a bérlők, vállalkozók, szállítók, kegyetlen fenevadak módjára, hogy megtépjenek, midőn a polgárság igazainak és jogainak védelmében, üzelmeikről a leplet lerántani kénytelenitettem? Én pedig lelkemben az igazsággal, keblemben egy bátor szív ütéseivel, hidegen mosolyogtam azokat, kiknek nem adatott semmi hatalom a lélek és az cltemethetlen igazság fölött.

De én ellenzéki képviselő állásom daczára, nem csak negative, conservativ alapon védtem a közpénztár helyzetét, hanem fáradtam, tőlem telhetőleg, uj jövedelmi források megnyitásán is. Réty Ignácz ur volt az ki a kövezetvám behozatalát indítványozta, Németh István pedig ki a szállítási illeték szedésének eszméjét megpendítette. Mind a két indítvány, habár nehezen keresztülment a közgyűlésen. Réty emberei azonban lázongni kezdtek úgy annyira, hogy jónak látta Degré képviselővel a. visszavonulót megfuvatni és az elfogadott két indítványt visszavonatni. Ekkor én vettem a kezembe az ügyet s habár mindig rettegtem a polgárságot erélytelen, pazar, könnyelmű és az igazság követelj nényeinek nem hódoló kezeknek kiszolgáltatni és a bérlők zsákmányául odadobni mégis kivittem azt, hogy a közgyűlés a kövezetvámot a vidéki kereskedőkre

nézve, a szállítási illetéket pedig feltétlenül 1875. évben 183. számú határozatával egyhangúlag újból elfogadta.

Ugyan csak 1875. évben felhívtam a képviselőtestület figyelmét azon körülményre hogy a város tetemes összeggel járulván a gymnasium V-ik és VI-ik osztályának költségeihez és fentartásához illő, méltányos és igazságos dolog volna ha a nagyméltóságu kultusza liniztcr ur megkerestetnék az iránt, hogy a gymnasiumban szedett tanpénzek a város rendelkezésére bocsátassa- nak. Ezen indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Egyedül a polgármester számolhat be arról, hogy mily lépéseket és intézkedéseket tett ezen és a többi elfogadott indítványok foganatosítására és életbeléptetésére nézve ? !

A polgármester ur által előterjesztett költségvetés pedig annyira nem felelt meg az én kívánalmaimnak, hogy már 1875. visszautasítottam, újabb és behatóbb tanulmányozás végett közgyülésileg visszaadattam, a feltüntetett pótadó hátralékokból több mint 3000 forintot leírattam, annak daczára hogy egyetemes és általános volt a zúgolódás azon erélytelenség és gyámoltalanság fölött, mely a pótadók behajtása körül mutatkozott. Azt pedig egyhangúlag elhatározta a közgyűlés, hogy a pótadó hátralékosok nevei kinyomas- sanak, hogy igy a város közönsége ez ügyről teljesen tájékozva legyen. De a ki ez ügyben semmit se lett az a polgármester ur volt.

Az én felfogásom mindig egyoldalúnak, félszegnek és lelkiismeretlennek tartotta az olyan közigazgatást, mely mindig csak a közpénztár érdekeivel és a polgárság megterheltetésével foglalkozik, de a polgárság gyarapodására, fejlesztésére, boldogitására, jogai és igazainak megvédésére pedig semmit sem tesz. Hiúz szemekkel lestem tehát minden alkalomra, melylyel a polgárság emelésén, valamit lendíteni lehetett.

Azért 1875-ben, midőn az országgyűlés a törvényszékek számának apasztásával foglalkozott, azonnal indítványt tettem a közgyűlésen, hogy lépésünket tegyünk arra nézve, hogy a váczi járásbíróság, telekkönyvi ha- tóssággal egészitessék* ki. ügy fogtam fel, hogy ez által Vácz 14 ezer polgárának sok garas marad zsebében. Nem kedvén folyton Pestre szaladgálni a telekkönyvnek megtekintése végett, szükséges hitelét is sokkal könnyebben és gyorsabban eszközölheti; de meg más oldalt azon számos gazdag község, mely a járás- bíróság kötelekébe tartozik, telekkönyvi állapotainak rendezése és megtekintése végett városunkba lesz kénytelen utazni és itt költségeskedni, minek következtében iparosaink, kereskedőink, vendéglőseink és ügyvédeink számára a pénzszerzés számos uj alkalma fog kínálkozni. Ezen indítványom 1875-ben a közgyűlés 1(38. sz. határozatával, közlelkesedéssel elfogadtalott, a szükséges adatok beszerzésével, a szerkesztendő felirat fogalmazásával én lettem egy bizottság élén megbízva. A feladott munkálat csak hamar teljesítve lön. És ifj. Gróf Ráday Gedeon országos képviselőnknek adattak által, ki is sietett városunk ezen közóhajának gyors foganatot szerezni. Áldásban nyugodjék emlékezete a halásabb utódok kebelében! !!

Az iparosok érdekében, folytattam ezen évben t. i. 1875-ben, a kemény tariffa harezot. De jogaik megvédéséről le kellett mondanom, miután a tariffák még a vámbérlet szerződés megkötésekor kicseréltettek. A jogi hatálynak örvendő szerződések megsemmisítése pedig már a lehetetlenséggel volt határos.

A kereskedelem érdekében pedig ugyanez időben a kereskedelmi testület egyik derék tagja Intzédy Soma ur adott be indítványt, fontos indokokkal sürgetvén, hogy a vasárnapi piarcz eredeti rendeltetése helyére tétessék vissza. Intzédy indítványa elbukott,^ mert egy hatalmas érdekpárt oly erős támadást intézett ezen indítvány ellen, hogy alig maradtak nehányan, kik mellette szavaztak. Belátva azonban a kérvényezők indokainak jogosultságát és helyeségét, érezve azon nagy horderejű fontosságot, melyet a piarcz rendezőnek kérdése a helyi kereskedelemre gyakorol, az elejtett és elbuktatott ügyet én újból felkarottam és egyikét mondtam el a közigazgatás hivatásáról a helyi kereskedelemmel szemben, azon nagyhatású beszédeknek, mely ellenfelet és barátot egyaránt lefegyvérzett. A nélkül tehát, hogy valaki csak ellenérzetet mert volna is koczkáztatni, az indítvány egyhangúlag elfogadtatott és annak foganatosításával a polgármester úr a közgyűlés 211 ./1875. sz. a. határozatával utasil- tatott. A ki ez ügyben semmit sem tett, az ismét polgármester úr volt.