Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-05-19 / 20. szám
XI. évfolyam. 20. szám. Előfizetési : évnegyedre ..........................S frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.) Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..........................30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztősén és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap yek kül szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket fogadunk el. A kötö-szövőgyár ügye. A kötő-szövőgyár ügyében múlt hétfőn határozott városi képviselőtestületünk véglegesen. A határozat eredményéhez képest konstatálhatjuk, hogy a gyár létesülni fog, mert a képviselő- testület áldozatot nem kiméivé a részvény társulat által a gyártelep felállításához igényelt s ingyenesen átadandó 4484 □ ölnyi területet biztosította akként, hogy ezen területből 1787 □ ölel a város a saját ingatlanából enged át, 2697 Q ölet pedig a szomszédos birtokosoktól fog megszerezni mintegy 4146 fiáért: őszintén üdvözöljük azért városunk képviselőtestületét, s különösen Dr. Frey singer Lajos pénz- és jogügyi bizottsági elnököt, ki ez ügy élén állva ez irányban, sem időt, sem fáradságot nem kiméivé, az ügyet végmegoldáshoz segítette, helyesebben vezette. Hogy minő fontossággal fog bírni ezen gyár városunkra nézve, az még egyelőre egész határozottan meg nem állapítható, de hogy abban legalább is 4—500 munkás megszerezheti tisztesé- gesen mindennapi kenyerét, azt előre is megjósolhatjuk. A város, hogy a gyár létesülését minél inkább lehetővé tegye, a maga részére csak azt kötötte ki, hogy az átengedett terület kizárólag a gyár czéljaira használtassák fel. Az esetre, ha a gyár, mint ilyen megszűnnék, köteleztetik a gyári részvény-társaság az átengedett területnek minden □ ölét 2 fiájával megváltani. Hiszszük azonban, hogy erre szükség nem lesz, mert egy életképes intézmény — ha csak túlnyerészkedési igényei nincsenek — egy könnyen meg nem bukhat. Ez az ügy állása. Még vissza fogunk alkalmilag arra térni. Most röviden még csak azt szeretnők, hogy miután a keresztülvitel munkájáról ugyancsak a pénz- és jogügyi bizottság van megbízva, a bizottság a gyári részvény-társaságot arra az egyre kötelezné, hogy a gyárban első sorban városunkból alkalmazzon munkásokat s csak azután vehessen igénybe más helybelieket, ha itt vagy nem találna vagy pedig elegendő számú munkások nem jelentkeznének. Ez fontos és városunkra nézve lényeges körülmény. Ajánljuk ennélfogva ennek érvényesítését az intéző körök figyelmébe. Magyar Pantheon. A „Magyar Pantheon“ irodalmi és művészi egyesület felhívását nagy diadallal pártolja az ország sajtója. Igaza van a sajtónak, mert van valami örvendetes ebben a mozgalomban ; nagyon örvendetes az, hogy egy pár fényes nevű főúri nő czége alatt alapítanak irodalmi és művészet pártoló egyesületet. Az első pillanatban, és különösen Jókai fényes tollával megirt fölhívásának hatása alatt bennünket is elfogott az örömnek egy bizonyos jól eső érzete. Beláttok. hogy ez nagy fontosságú, magas horderejű dolog. Épp ezért gondolkozni kezdtünk fölötte. Mélyen belemerültünk a kérdés bolygatásába, áttekintettük irodalmi viszonyainkat, ezt a beteges vézna rendszert, mostoha gyermekét a társadalomnak, végig pillantottunk íróink között s láttuk ott az elernyedést, a csüggedést, láttunk egy munkára, tettre képes nagy erőt, mely hever kamatozatlanul, láttunk egy nagy bankó-pénzt, olyan nagyot, hogy azt Magyarország társadalma nem tudja apró pénzre fölváltani ! Miért van ez? Miért nem olvas Magyarország könyvet, miért nem ad ki magyar könyvkiadó magyar irodalmi müvet? Hogy eshetett meg, hogy Vajda Jánosnak, hazánk legkiválóbb költőjének kötetére csak hat előfizetés érkezett? Mindezek nyílt kérdések. Sokféleképen lehetne rá megfelelni. Mi itt csak két két főokát kívánjuk adni a dolognak. Az első, nevelési rendszerünkben rejlik. Az iskolába belopta magát a realizmus száraz réme. Nem eszmeképzés, nem gondolatnemesités, nem az általános emberi ideálok tanítása most az irányelv, hanem dresz- szura az anyagias életre. Az elemi iskolában kezdik. A mi időnkben az elemi iskolák ünnepei azok voltak, mikor közöttünk, a legjobb irodalmi müveket szétosztották jutalomképen szorgalmunkért. Hogy örültünk ! Milyen büszkék is voltunk arra a könyvre! Nemcsak hogy elolvastuk egyszer-kétszer, de összegyűjtöttük aztán filléreinket és vettünk könyveket; hárman négyen összeálltunk s alapítottunk könyvtárt. Be szép idők is voltak még azok ! De hiszen még ma is vannak az elemi iskolának ünnepei. Az év végén könyveket osztogatnak szét, szép csinos könyveket . . . postatakarékpénztári könyveket. Egész évben gyüjtetik a gyermekekkel a Pilléreket, egész évben tanítják az anyagiakra és mikor az év vége elérkezik, a tanító nagy dicséret mellett átadja nékik a postatakarékpénztári könyvet. Az a gyermek, a kit igy elront az elemi iskola, ha fölcseperedik, bankár lesz, vagy sikkasztó — de semmi esetre sem az az ember, a ki irodalmat pártol vagy pláne költői művet olvas. A második hiba az, hogy nem tudjuk az irodalmat hozzáférhetővé tenni. Könyvet egy forintnál olcsóbban ritkán lehet kapni s ezt a szükebb javadalmazással biró hivatalnok vagy iparos ember nem bírja megszerezni. Hiányzanak nálunk az olcsó kiadások, s Ä „Váczi Közlöny“ tárczája. Peták Márton felesége vagyis : Egy jószivíi férj verses levele. Mézes Katalin nem volt utolsó asszony a faluban. Viselete példás, szorgalma kitartó, és a mi fő, értett a főzéshez. Csinos, tiszta, rendes, takaros asszony volt, férjének büszkesége. Egyszer azonban, hogy történt hogy nem, felbomlott a ház békéje. Oda lett a rend, melyet rendetlenség, s a tisztaság, melyet kószált állapotok váltottak fel. Peták Márton tekintett-c másfelé, vagy az asszony volt az oka, kitudni nem lehetett. Elég az hozzá, hogy a viszálkodások napirenden voltak. Besteltc a dolgot Peták a büszke férj, intette feleségét, az meg neki tett szemrehányást, a helyzet nap- ról-napra rosszabbra fordult. Peták elvesztette türelmét. „Ugyan asszony!“ szólt Peták elkeseredve, midőn látta, hogy felesége minden dolgát elhanyagolja, — „mire nézed a napot?“ Mézes Katalin fegfölebb vállat vont, semmit sem felelt, a mi Petákot teljesen kihozta sodrából. Feltette magában, hogy szigorúbban fog vele bánni. S meg is tette. Csakhogy felesége nem szokott a szigorú bánásmódhoz, egyet gondolt, s egy szép márcziusi reggelen ott hagyta férjét, elhagyta három gyermekét, s a városba költözött. Sanyarú élet az ilyen szalma-özvegység! Sanyarú volt mindkét félre. Mézes Katalin szolgálatba állott, majd azt is elhagyta, s varrásból tengette életét, ahogy lehetett. Peták pedig egyelőre továbbra is megmaradt a nagyságos uraságnál, de nemsokára új 'alkalmazást nyeri, folyton érezve hiányát a gondos asszonynak, ki férjél és gyermekeit hűtlenül elhagyta. Hibásak voltak mindketten, s ezt be is látták mindketten, de a kibékülést egyik sem akarta elkezdeni. Végre mégis a férj engedett. Elővette minden tudományát, összeszedte minden gondolatát, írt feleségének egy verses levelet, melyet a kellő magyarázatokkal itt közlünk, eredeti szöveg szerint. A levél első sorai emlékeztetik Mézes Katalint a házassági esküre, melyhez hűtlen lett, szóról-szóra amint következik: Kedves édes fiam, édes feleségem, Te hozzád intézem igaz véleményem. Azt nagyon sajnálom, hogy te így megcsaltál, Az által magad is nagyobb kárt vallottal. Elmondja azután, hogy új alkalmazást kapott, szivére kötve feleségének a hitvesi engedelmességet, s gyermekei gondozását: Köszönöm Istennek, én jó helyre jullam Hol már két hét óta gyermekim tápláltam. Hiszen én te tőled mostan se kérek mást, Legyél szófogadó, Isten majd ad áldást. Kérlek az Istennek minden kegyelmire, Emlékezzél vissza három gyermekedre Arra is emlékezz’, a mire esküdtél: Jót és rosszat venni, míg az óránk elér. Majd inti feleségét, hogy a világ csalfa tanácsaira ne hallgasson, s meghatóan kéri, hogy inkább térjen vissza családjához, s végezze dolgait: Ne higyjél mostanság a csalfa világnak, Mert azért utóbb is rossz fizetést adnak. Azért mind a négyen alázattal kérünk, Siess ide hozzánk, és maradj itt vélünk. Mert ha egynek másnak megjön betegsége, Közelebb lesz hozzánk Isten segítsége. Mert a fiatal kor, mint a víz elszalad, Es öregségedre szomorúság marad. Megemlíti azt is, hogy szomorú sorsban van ő, de felesége is, ki családját elhagyva, lehetetlen hogy boldog legyen, s ismételve kéri, hogy térjen vissza: Hiszen azt magad is, aztat beösmérhet’d Hogy az ingerlőid veled jót nem tesznek. Hiszen aki itten látja árváidat, Mindegyik megszánja nyomorult sorsodat. Azért kérlek téged, édes feleségem ! Csak benned van most is minden reménységem. Ezerszer köszöntlek, annyiszor csókollak, Jobb sorsod lesz itten, mások is igy szólnak. Néhány tiszteletet is elmond, ősi szokás szerint, a rokonság részéről, és hogy a nagyságos asszony is emlegeti, kiről nagy hálával emlékezik meg: Köszöntnek testvérim, és a sógorasszony És most is emleget a nagyságos asszony, Hogy soká érkezői Ígért várásához, Itt szerencséd lészen többekhez majd máshoz. Mióta eljöttem, ő nálok dolgozok, Kosztunkról négyünknek nem is gondolkozók : Háromféle hússal, ételekkel ellát, Azért mind a négyen Istennek adunk hálát ! Biztatja feleségét azután, hogy csak térjen vissza, mert ime! gazdaságot is folytat, mondván : Kováidét fogadtam nem nagy fizetésbe Krumpli, kukoricza van benne ültetve, Még mást is lehetne még bele elvetni, Közel van a patak, lehetne öntözni ! S végzi a rendes kéréssel: Hát édes gyermekem, csak te benned bízom, Aranyos Gizella százszor is megcsókol. Ez a Gizella valószínűleg egyik leánykájok volt. Következik a befejezés: Hát evvel maradok igaz hites párod És a jó Istentől rád is áldást várok. Peták Márton. * * ' * * De még ezzel nincs vége. Mert a levél nem ment egyenesen Mézes Katalinhoz, hanem egy úri hölgyhöz, kinél mint varrónő volt alkalmazva. Felszólítja tehát még azt is, hogy feleségének szivéhez szóljon, ekképen: Tekintetes asszony! alázatossággal Borulok lábához, én három árvámmal, Vegye igaz pontra ezt a csúnya dolgot, Melylyel feleségem ily nagyon megrontott. Alázattal kérem Peták Márton. I
