Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-19 / 20. szám

ha ilyenek vannak, azok banális kritikák, tudományos olvasmányok bizonyos czég részére, vagy külföldi regények. Ilyen körülmények között aztán igazolt a panasz a közönség részéről épp úgy, mint az igazi Írók részéről.

És ime megjelenik a láthatáron a „Magyar Pantheon“ az irodalom megmentője! Az hittük, hogy fölismerték a hibákat s egy erélyes korrektúra előtt állunk.

Pantheont akarnak emelni az irodalomnak ! Tagsági dij lesz 25 frt és kiadnak irodalmi disz mű veket a magas arisztokráczia számára. Nem félünk, hogy nem lesz az eszmének 500 támogatója, de félünk, hogy ferde eredményeket szül.

Diszniűveket adni a közönségnek akkor, mikor az mást sem olvas, furcsa gondolat. Furcsa gondolat azoktól, a kik japáni papirost, angol diszkötést, finom el- zevir nyomást akarnak az asztalukra tenni gyönyörű illusztrácziókkal és nem irodalmi diszműveket.

Nem Pantheon kell a magyar irodalomnak, hanem czélszerü lakóház. Adjatok helyet a szerény házakban neki 20.000 példányban és ne 500 diszkötésben.

Adja ki az uj egyesület jeles irók műveit olcsó 10—20 kros füzetekben, osztassa szét a középiskolák jó tanulói közt nehány ezer példányban ingyen s ekkor el lesz érve az igazi czél. Ez kell a magyar irodadalomnak.

Irtsák ki az anyagias gondolkozásmódot, kedvel- tessék meg az irodalmat. Ha ez megtörténik, az irók főúri hölgyek segélye nélkül is maguk emelnek örök Pantheont — nem maguknak ■— hanem a nemzetnek.

Á. É.

Városi és vidéki hírek.

= Zászló-szentelés. Lélekemelő ünnepélynek voltunk szemtanúi f. h. 12-én, midőn Újhelyi István kanonok-plébános a Jézus szentséges szive társulatának temetkezési zászlaját ünnepélyesen megszentelé. A zászlóanya Meiszner Jánosné ő nagysága volt, két kis Cherub által környezve. A szertartás végeztével Kubi- nyi Endre karkáplán a jelenlevő hívekhez magasztos beszédet intézett.

= Bérmálás Aszódon. Megyés püspökünk ő excját Aszódon, mint ottani levelezőnk Írja, igen ünnepélyesen fogadta az egész lakosság, valláskülönbség nélkül. Tiszteletére a város végén diadalkaput állítottak fel, melyet „Isten hozott“ felirattal, galylyal és virágokkal gazdagon felékesitettek. A díszes kapu mellett nagyszámú közönség élén a kath. egyház részéről Hajnik Endre, a város részéről pedig Bencsik József üdvözölték ő excját, ki lelkes beszédeikre megható szavakban felelt, mire a közönség dörgő éljenzése hangzott fel. A bérmálás hétfőn ment végbe. Számosán tisztelegtek ő excjánál a közel vidékről is, mélyen emlékűkbe vésve az apostoli férfiú feledbe ti en szavait.

= Adakozás. U j helyi István kanonok a váczi kath. Legényegyletnek újabban ismét 10 frtot adományozott, melyért hálás köszönetét mond az elnökség.

= Pauer János, Székesfehérvár szelíd lelkű püspöke, kit városunk lakói is ismertek boldog emlékezetű püspökünk Peitler A. J. temetéséről, ő végezvén annak beszentelését és requiemjét, e hó 15-én elhunyt. .Áldás emlékére!

= Krenedits Ferencz tiszteletbeli örökös tűzoltó-főparancsnok arczképének leleplezése hallomás szerint f. hó 12-én délután nagy ünnepélyességgel ment végbe. Az őrtanya közelében zászlók voltak feltűzve, s az ünnepély nevezetesebb mozzanatait taraczk-lövések hirdették. Éste társas vacsora volt a polgári lőházban,

„Tehát oktassa meg, kérem, a hű varrónéját, mert már senkihez sincs reménységem.“

Kezeit csókolom,

Istennek ajánlom.

*

* *

Utóirat.

»Ezen levelem ajánlom Mézes Katalinnak «

Feleletet is vár:

»Édes feleségem viszonozza nékem.«

Majd feleségéhez fordulva igy szól:

»Hogyha nem szándékozol ide kijönni, a gyermekeket hozzád

[küldöm.«

Befejezésül ekképen ír feleségéhez:

Isten áldjon meg, minden órám hosszú,

Istennek tartozik minden emberre bosszú.

*

* *

Mind ezekből kitűnik, hogy Peták Márton jószivű ember volt, ki feleségét és gyermekeit nagyon szerette. Rossz lelkű ember ily meghatóan nem írhat. Irta pedig az itt idézett verseket saját kezűleg. Azt sem leijét, tagadni, hogy mint közönséges ember, nem közönséges tehetséggel birt. Soraiban bizonyos, hogy helyes a gondolatmenet, s az eszmék igen természetesen következnek egymás után.

S felesége meg is szívlelte a dolgot: pár nap múlva visszament családjához. S helyesen cselekedett.

Levél a vidékről.

Lássa szerkesztő úr, az embernek úgy'néha megjő a kedve Pegazusra ülni, mikor olyan népdalt olvas, mint a „Galgavölgyi I lirlap“-ban :

Felfogadtam én egy kis fecskét;

Lesse ki a’ legszebb menyecskét.

hol számos toaszt mondatott. 1 rogy az ünnepély fényesen sikerült, azon nem kételkedünk, sőt magunk is óhajtottunk volna ott jelen lenni. S épen azért nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a rendező bizottságtól az ünnepélyre vonatkozó programul szives megküldését mi is elvártuk volna. Vagy ha már a rendezőbizottság ezt tenni elmulasztotta, elvártuk volna a tűzoltó-parancsnokságtól. Mert szerény véleményünk szerint, az egész ünnepély sem monopólium, sem oly látványosság nem volt, melyről rendes úton előlegesen is tudomást nem vehettünk volna.

= Meghívó. A váczcgyházmegyci növendékpapság „Pázmány-Egylet“-ériék 1889-ik évi május hó 19-én a püspöki papnövelde nagytermében tartandó zár- ü n n epéi y é r e a következő műsorral :• 1. „Tantered“ opera-nyitány Rossini-tól. Hegedűn játsza: Krclmáh János IV. éves hittanhallgató,'zongorán kiséri: Szontág. Sándor VII. oszt. növendékpap — 2. Megnyitó beszéd, tartja: Kalvoda Ferencz IV. éves hittanhallgató, elnök. — 3. „Mózes *a Nebo hegyen11 költemény Mindszenty- től. Szavalja: Csapó János IV. éves hittanhallgató. 4. „Élj őseink hazája“ ének Schumann-tól. Előadja a növendékpapság énekkara. — 5. Részlet a következő czirnű pályanyertes fejtegetésből: „A becsületességről, mint állítólag legjobb vallásról.“ írta: Kolossváry Mihály IV. éves hittanhallgató; olvassa: Hirling József I. éves hittanhallgató. — 0. „Allegro moderato,u Schubert Ferencz G-moll Sonatájából. (op. 137.) Hegedűn játsza: KrchnáJc János IV. hittanhallgató, zongorán kíséri: Szontág Sándor VII. oszt. növendékpap. — 7. „Szomorúak vigasztalójaj Költemény Magdics Ignácz-tól. Szavalja: Farhas Konstantin I. éves hittanhallgató. — 8. Jegyzői jelentés, olvassa: Tóth Kálmán III. éves hittanhallgató, jegyző. — 9. Zárszó, tartja: Csapó János IV. éves hittanhallgató, titkár. — 10. „Dalár-induló“ Becker W. J.-től. Előadja az énekkar. Kezdette délután 5 órakor.

— Nép. Szt. János elő-estéjén, régi szép szokás szerint, több malom ki volt világítva. Egyesek úszó gyertyákat is vízre bocsátottak. Legfényesebben Ra- sovszky Márton uszodája volt kivilágítva. A gőzhajó állomási hídról több mozsár lövés történt.

— Letört virágok. Csak néhány nap előtt kísértük nyugalma helyére K i n c z el Gizellát, ki 16 éves korában hunyt el, s ime! ismét megkondult a gyászharang, Rőder Irén halálát jelentve. A csapás Rőder Antal, köztiszteletben álló fegyházi gondnok családját érte, mely a lesújtó esetről a következő gyászjelentést adta ki: Décsi Rőder Antal kir. orsz. fegyintézet-! gondnok és neje született Kapdebo Erzsébet, mint szülők, Árpád, Géza, Margit, Anna, Juliska és Viola mint testvérek, az összes rokonok és jóbarátok nevében mélyen szomorodott szívvel jelentik felcdhetlen kedves leányuknak, illetve szeretett testvérüknek. Décsi Rőder Irénnek f. é. májushó 11-én délutáni 2 órakor, 17 éves korában, hosszas szenvedés s a haldoklók szentségeinek áj latos felvétele után, történt csendes elhunytét. A boldogul Inak hült tetemei e hó 14-ik napján délutáni 5 órakor fognak a felsővárosi sirkertben a róni. kath. egyház szertartása szerint, a feltámadás boldog reményében örök nyugalomra helyeztetni. A beszentelést dr. Gzettler Antal prépost plébános segédlettel végezte, nagyszámú díszes közönség részvéte mellett. Ny. b.----- Jótékonyság. Hajdú József köztiszteletben álló polgártársunk és neje, f. hó 19-én házasságra lépésük 51-ik évfordulója alkalmából, 24 szegényt vendégelnek meg. A szegények névsorát Lenesé Sándor ajánlatára a sz. Vinczc Egylet, f. hó 16-án tartott gyűlése állapította meg.

= A kath. Legényegylet a mai napon a cselőtei erdőben tartandó majálisa alkalmából a rendezőség tudomásul hozza a t. ez. közönségnek, hogy a kosdi vámnál igen olcsó viteldij mellett délután 1 órától fogva fogatok állanak a kirándulók rendelkezésére.

Kérem az „a“ után a hiányjelet (’) ki ne hagyja, legalább azt hiszem még 1789-et Írunk. En imádom a régiségeket. De a vers szép, én is próbáltam hasonlót írni.

Felfogadtam én egy vén banyát Tarisznyával terheltem nyakát;

Kurta pipa van a’ szájába’

Levelet visz a tarisznyába . . .

Postára! . . .

Ez a levél, szerkesztő úr, magának szól, hanem ne sírjon ám azért „mindé’tig“ mint a versben a menyecske.

Apropos, ezekben a népdalokban az is van, hogy: »De jó volna Monostoron lakni«

Kérem igaz volna ez? Talán olcsó a házbér? Tudja meg mert akkor oda megyek telelni és nem Budapestre.

Látom összeránczolja a homlokát: „Nem vagyok én tudakozó intézet“ mondja mérgesen.

Hja, édes szerkesztő úr, én nem vagyok K . . . on, az én falum egy kis tót falu és nem „hires“, mint K . . d, hol a becsipett emberekről van mindig mit kongatni. Az ambitusomon többnyire magam ülök, színész trupp nem jő hozzánk. Nolens volens Rómába sem utazom. Zsuzsi van elég ugyan, hanem nem húgaim. Nagypénteki Szereplőnek ugyan beválik mind, de kit intresszál ez? Kocsisom nem őrző Cherub, hanem egy mafla firma, örökké alszik. Pénznélküli fináncz- miniszter nálunk minden ember, velük magam is.

Említésre méltó, részegen költő, vagy részegségig költő kovácsmesterem sincs. Ludtojás könyeket itt nem sírnak. Végül május 1-én se voltam lészeg, hogy azzal tisztelt olvasóit mulattathatnám.

Levelem elején 1789-ről beszélek. Hát kérem, mi körül-beíiil még ott vagyunk, a mit a következő eset bizonyít.

Midőn falumba érkeztem, kertjéből kocsim elé szalad a tanítónk, papucsban ásóval a vállán.

Isten hozta Nagyságos úr, csakhogy megjött.

= A „Váczi Takarékpénztár“ f. évi május 26-án d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgyai a következők: I. Lemondás folytán 3 felügyelőséjg'i tag választása (alapszabály 45. §.) 2. Elhalálozás folytán 1 igazgatósági tag megválasztása (alapszabály 40. §.) 3. Jegyzőkönyv hitelesítésére 2 tag megválasztása.

= A kötő-szövőgyár ügyében tartott közgyűlésen f. hó 13-án a legnagyobb érdeklődés mutatkozott az első magyar kötő és szövő gyár részvény- társaság által helyben felálliItatni szándékolt gyárhoz megkívántaié területnek a város részéről leendő ingyenes átengedése iránt benyújtott kérvény tárgyában hozandó (a városra nézve olyannyira fontos) határozat iránt, a városi képviselők közül daczára, hogy hétköznapon tartatott a közgyűlés, 40-en felül jelentek meg, s elvben egyhangúlag elhatározták, hogy a gyár részére ingyenesen kívánt területet át fogják engedni, s előre tel is hatalmazták a pénz- és jogügyi bizottságot, hogy a nem városi tulajdont képező még szükséges területnek megvásárlása végett a tulajdonosokkal ' alkuba bocsátkozhassák, valamint arra is, hogy a püspöki leégett major s területének hasonló czélra a város által előre leendő megvásárlása tekintetében ő nagy méltóságával tárgyalásokba bocsátkozzék. Ezek feletti határozathozatalra a törvény értelmében a 30 nap múlva junius 15-re közgyűlést tűztek ki, amidőn is végérvényes határozatot fognak hozni.

= Közgyűlés. Vácz város képviselőtestülete a városháza tanácstermében f. évi május hó 19-én, esetleg következő napjain is, d. u. 3 órakor közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. Polgármesteri jelentés Meiszner Ede elhalálozása következtében megtartott pénztárvizsgálatról. — 2. Polgármesteri előterjesztés a közgyűlésen szavazattal bíró városi tisztviselők ülőhelyeinek a közgyűlési teremben leendő megállapítása iránt. — 3. Polgármesteri jelentés Leyer József választott városi képviselő elhalálozásáról. — 4. Polgármesteri jelentés Haidfeld Lajos h. pénztárnok óvadékának kiegészítése tárgyában. — 5. Ugyanannak jelentése Trümmer Sándor h. ellenőr óvadék letétele tárgyában. — 6. Megyei alispáni határozat Várady János aljegyző fegyelmi ügyében. — 7. Megyei közgyűlési végzés a Vácz városi 1882. 1883. és 1884-ik évi közpénztári számadások felülvizsgálata tárgyában.-- 8. Ugyanaz az 1885. évi, 9. ugyanaz az 1886. évi, 10. ugyanaz 1887. évi Vácz városi közpénztári számadások felülvizsgálata tárgyában. — 11. Megyei közgyűlési végzés az 1887. évi Vácz városi kövezetvám számadások felülvizsgálásáról. — 12. Megyei közgyűlési végzés a clunavédfal és révlejáró bemutatott terveinek czélbavett módosítása tárgyában. — 13. Megyei közgyűlési végzés a városházi csatornának, a váczi irgal- masrend csatornájába leendő bevezetése feltételeinek jóváhagyása tárgyában. — 14. Megyei alispáni határozat a Vácz városi 1889 évi legtöbb adót fizető városi képviselők névjegyzékének kiigazítása tárgyában.

— 15. Ugyanaz, özv. Pauer Mihályné értékképviselői jogának a f. évben meghatalmazott által nem gyako- rolhatása tárgyában. — 16. Városi tanácsi végzés Far- nacli József térfoglalási s építkezési ügyében. — 17. Ugyanaz a vasúton belüli városi földek bérbeadása tárgyában megtartott árverési eredmény jóváhagyása ügyében. — 18. Ugyanaz a kaposvári siketnéma-inté- zetnek adományozott segélyösszegért Somogymegye részéről küldött köszönőirat bemutatásával. — 19. Ugyanaz „a gyermekvédő-egyesület“, 20. ugyanaz „a pesti szegény gyermekkórház“ segélyezése tárgyában.

— 21. Ugyanaz, a Vácz városa részére kiszolgáltatott minta mértékek fejében hátralékban levő 1055 frt 25 kr. '/5-nek a f. évben leendő megfizetése tárgyában.

— 22. Ugyanaz, a város tulajdonában levő sorsjegyek sorozati és nyerő számainak bejelentése tárgyában. — 23. Ugyanaz, a gabnamázsálásra vonatkozó városi szaCsak hogy Ön is .megvan, édes tanár úr, viszon- zám szívélyes kérdését.

Az ámuló tanár kezéből kiesett az ásó.

Engem még soha sem csúfolt szegénységemért Nagyságod, — szólt az elkeseredett ember.

Hát maga nem aludt a télen egy századot? Lássa, a városban annyival előre vannak, — ott minden tanító tanár, borbély doktor, csősz gazdatiszt, hivatal- szolga tekintetes úr.

Kérem nem jut nekem arra időm, hogy újságot olvassak; örülök, ha kukoricza kenyérfel jól lakhatom. A kegyelmes grófhoz hiába folyamodtam, az is inkább képvi sei ő -v ál asztásra költ.

No mig én itt leszek, addig kap újságot tőlem, még galgavölgyieket is. Abban éppen magának való dolog van, hogyan okoskodik némely újságíró az ostoba emberről és az okosakról.

Ott van a „Galgavölgyi Hírlap“ két hét előtti számának „Apróságai“ között: Az okos ember ostobának gondolja magát, az ostoba ember meg okosnak gondolja magát.

No ilyet sem hallottam még életemben, szörnyül- ködött az én falusi professzorom.

Azt hiszem ennek az embernek igaza volt.

Van azonban még egy ilyen csemegéje a nevezett lapnak.

Francillon a népszínház cassa-darabja, az ő színházi referense szerint.

Okos ember akartam lenni, tehát ostobáinak gondoltam magamat, a. ki hamarosan azt sem tudja, hogy miféle darabokat játszanak a nemzeti és milyeneket a népszínházban.

Hogy elég ostoba vagyok-c már, hogy lángész váljék belőlem, arról meg akartam győződni. Előhív tani tehát a szobalányt, meg az inast, kik szintén szeretnek színházba járni, és kérclém őket:

Mondjátok csak, melyik színházban játszották Budapesten a Francillont.

A nemzetiben, felelték nevelve.