Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-12 / 19. szám

TIa a test egyik szerve beteg, rendszerint beteg az egész test; ha a földmi velő nép szegény, szegény az egész város. Pang az ipar, pang a kereskedelem, heti- és or­szágos vásáraink silányak, nincsen vevő, nincsen el­adó, mert a népnek még kenyérre sem futja. Ily szomorú jelenségek mellett a várojs atyáinak első sorban a köznép anyagi helyze­tének megjavítása és újabb jövedelmi forgá­sok megteremtése fölött állana kötelességében tan ácskozni. Lapunk még ideje korán megtette kötelességét; figyelemre méltó czikkek egész sorozatában rámutatott a teljes elszegényedés veszélyeire és annak orvoslási módjaira. És hogy czikkeink a pusztában elhangzó jaj­szóként mosódtak el az utóbb annyira megélénkült közélet morajában — ezért a felelősség vádja csak a városi hatóság és közvetve a képviselőtestület lelkét terhelheti. De bármennyire is fészkelte be légyen magát a nyomor városunkba, még most sem volna késő a lét­kérdés komoly jelenségeit lelkiismeretes tanácskozás tár­gyává tenni. Miután pedig az Ínséges állapotokat egyelőre csakis a kiapadt jövedelmi források pótlása által lehetne leg­alább palliative megszüntetni, ismételve a követ­kező két gazdasági ágat ajánljuk a hatóság és a kép­viselőtestület figyelmébe. 1. A legkevesebb fáradsággal és a legkisebb rizi­kóval a magyar kormány által is felkarolt selyem te­nyésztés volna városunkban meghonosítható. Ehhez csak a kormány által ingyen szolgáltatott pete és kellő számú cserfa szükségeltetik. A mai viszonyok kö­zött népünk készséggel ragad meg minden mentőszálat és igy hiszszük, hogy a kenyérkereset ezen módjától, melyet körülbelül 0200 község űz az országban, sem idegenkednék. 2. A gyümölcstermelés ma egész vidékeknek képezi existencziáját. Hogy a közelben maradjunk csak Bogdány, Szent-Endre és Kis-Oroszi községeket említ­jük fel, melyek nagy részben a gyümölcstermeléssel pótolják a szőllőhegyek veszteségét. Kiválik e tekintet­ben különösen Kecskemét városa, mely évenként száz­ezrekre menő kosár gyümölcsöt produkál a külföld számára. Nyaranta a vasút társaság egész külön vo­natokat bocsájt rendelkezésükre, melyek egyesegyedül Kecskemét város gyümölcs-produktumát szállítják. Városunk az ország szivében fekszik, közlekedési eszközei a legkedvezőbbek, talaja a gyümölcsfák te­nyésztések teljesen alkalmas, népe szorgalmas és igyek­vő ; nem járna tehát nehézséggel a nálunk most sem ismeretlen gyümölcstermelést szélesebb, jövedelmező alapra fektetni. Nem vagyunk annyira Tartuffeok, hogy egyedül a most jelzett tényezőktől tegyük függővé városunk jö­vőjét, de az adott viszonyok között, czélravezetőbb in­tézkedést alig ajánlhatunk. Bal amber. Színház. Denique hiába volt minden buzdítás, minden ké­relem, mit múlt számunkban a színészek pártolása érdekében kockáztattunk. A tisztelt közönség hideg maradt. Váczon a sajtó nem hatalom. Vagy az embe­reknek nincsen szivük. „Thurán Anna“, „Az uzsai gyöngy“, A rezervisták,“ szokott csekély közönség előtt játszódtak le. Az utolsó előadás, „A képzelt beteg,“ némileg kivétel vala. Félignél jobban megtelt a szín­terem Bokody 30 éves jubileumára; minden előadáson legalább is ily nagy közönségnek kellett volna meg­jelenni. .úgy megelégedetten távoznának Thalia papjai a Géza királyról nevezetes városból. De az egész jubi­láns előadáson egy hangosabb éljen nem hallatszott, egy árva csokor, vagy koszom nem hullott az ünne­pelendő elé. Szándékkal mondom, hogy „ünnepe­lendő“, mert „ü nnep elt* bizonyára máshol lesz ő, itt nem volt az. S miért mindeme hidegség, rész­vétlenség P Egy részről hallottam emlegetni, hogy nincs pénz, hogy bizony rossz időben jöttek szegények ; de miért telik pénz az idők minden szakában kártyára, eszem-iszomra, dőzsölésre ? Másrészről bizonyítgatták, hogy Váczon nem kell dráma vagy népszínmű, itt operette kell, a mivel Bokody nem birt, innen a hi­degség. Es mi az az operette? — Halmaz bolondság, üres komédia, drasztikus vicczek, frivol zene, még frivolabb jelenetek, sikamlós couplettek, tricotba bujtatott lábik­rák ! —- És ez tetszik?! ez után vágyódtok óh ti jó vá- cziak ? ! — Ez az idők jele. Horniunk, csenevészedünk. Nem tisztességesebb mulatság, nem épületesebb vala­mely szellcmdús vígjátékot, vagy kitűnő drámát meg­hallgatni ? Továbbá a Bokody „Fösvénye“, „Képzelt betege,“ Bokodyné „Thurán Annája,“ „Toinetteje“ mind oly kitűnő alakítások, milyenek vidéki színpadon nem igen láthatók s melyeket megnézni valóban érde­mes. A nélkül, hogy bővebben részletekbe bocsátkoz­nánk kimondhatjuk, hogy színészeink itt működésük egész ideje alatt teljesen kielégítették azokat, kik szor­galmuk, igyekezetük s tehetségüknek tanúi valának; de egyszersmind kimondjuk azt is, hogy Váczon nem kell komolyabb irányú színművészet, csak panoráma meg Paprika Jancsi. Városi és vidéki hírek. = Főpásztori látogatás. Megyés püspökünk ő excja múlt pénteken d. u. 2'/2 órakor bérmaútra indult. Bérmálni fog a következő helyeken: Veresegy­háza, Gödöllő, Aszód, N.-Kartal, Túra, Zsámbok, Ivóka, T.-Süll, Úri, Monor, ( Üllő, Vecsés, Ecser, R.-Gsaba, Csömör, Mogyoród. 0 Excja elindulásakor tiszteletére megjelent a ft. káptalan több tagja, a város elöljáró­sága, a tűzoltó-főparancsnok, a növendékpapság és tekintélyes számú közönség. Elmenetelét 5 mozsárlövés és harangzúgás jelzé, a 7 kápolnánál szintén 5 üdvlö­vés történt. Isten áldása kisérje apostoli útjában! = Tisztelgés a püspöknél. Re it tér István cs. és kir. udvari kocsigyáros a „Váczi Első Általános Ipartársulat“ és betegsegélyző egylet érdemes elnöke a minapában tisztelgett a jegyző és pénztárnok kíséreté­ben dr. S c h u s z t e r Konstantin megyés püspöknél, mint a nevezett egylet disztagjánál, bejelentve neki az egylet negyven évi fenállásának ünnepélyét. Re itt er István jelentette továbbá, hogy az elaggott és munka- képtelenné vált iparosok részére már sikerült egy men- háznak szánt épületet vásárolniok a fő-utezában, a város egyik legszebb helyén. — A püspöknek jól esett a kedves megemlékezés és gratulált a derék elnök igaz sikereihez, és midőn megköszönte volna a tisztelgést újabb száz forintot adományozott az egyletnek. = Személyi hir. Forster Emil őrnagy, sza­badság-ideje lejárván, körünkbe visszaérkezett. = Kinevezés. Gon da Mihály kir. jbirósági stkvezetőt az igazságügyi miniszter tkvezetővé nevezte ki. Gratulálunk! = Plebános-jelöltek. A f. hó 8. és 9-én meg­tartott egyházmegyei plebánosi vizsgán megjelentek: Tanács József fóthi és Lévay Mihály ujszászi lelké­szek, továbbá Cbobot Ferericz nevelő, Zabb János soroksári, Félezer Béla berczeli és Oclray Celesztin újpesti segédlelkészek. = A városi közgyám ez. alatt múlt számunk­ban azt is említettük, hogy: a közgyámságra folyamod­ványaikat hallomás szerint benyújtották: Ivrakkjer Kálmán, Bencze György, Iványos I., Milkovics Gyula és b. Metzger. Midőn valamely lap hallomás szerint közöl valamit, annak lehet alapja, de ezen alap olykor csekély is lehet. Ezen eset volt említett hírűnknél. A jelzett nevek felemlitése nem hivatalos értesítésen, hanem hallomáson alapult, mit készség­gel ki is jelentünk. Annál is inkább, mert Iványos Kálmán úr előttünk utólag határozottan kijelentette, hogy ő a nevezett állásra -- habár szóban volt, — nem reflectált, s annál kevésbbé pályázott. Hasonlóké- pen nyilatkozott Bentze György úr is, Írásban. S mint a választási gyűlés lefolyása tanúskodik, K r a k k e r Kálmán egyedüli folyamodó választatott, tehát az állás­ért b. Metzger és Milkovics Gyula urak sem folya­modtak. Mit is említett közleményünk kiigazítására m. - t. olvasóinknak teljes készséggel hozunk tudomásukra. = Esküvő. Múlt vasárnap délután vezette oltár­hoz a székesegyházban Schreiner Ede jónevű fő­városi kereskedő Kr akke r Rózsikát, özv. Krakker Károlyné bájos és szellemes leányát. A boldog párt Villásy István székesegyházi kanonok esketé össze. Boldogság kisérje frigyüket! = Zárünnepély. A váczi növendékpapság „Pázmány-egylete“ f. hó 19-én d. u. 5 órakor tartja meg zárünnepélyét. A részletes műsort jövő számunk­ban közöljük. = Az „interpelláció“ ügyében. F. évi má­jus hó 5-iki számunkban közzétett „Interpelláczió a polgármesterhez“ czirnű soraink egy bizonyos úri egyénnek nem voltak ínyére; a mennyiben az ott meg­nevezett háztulajdonost mint hír-szerzőt publice meg- intérvievolta. Az eszmék tisztázása végett szükségesnek tartjuk a következőket megjegyezni. Ne gondolja a tisz­telt úr, hogy a város javát egyedül csakis ő képes és hajlandó szivén hordani. Vannak városunkban hála Istennek többen is, kik bátorságot vesznek maguknak, a közjóért szintén buzgólkodni, s kik ezen jó szándé­kot távolról sem akarják monopóliumnak tekinteni; tagadhatlanul nemesen gondolkozó egyének, kiknek figyelme egyre-másra szintén kiterjed, de minden na­gyobb zaj nélkül. A márcziusi szerény ibolya a bokrok alatt rejtőzve terjeszti illatát, nem keresve dicsőséget, s illatáról mégis még a falun nevelkedett egyszerű em­ber is megleli. Csodálatos és furcsa a helyzet változása. Csodálatos, hogy az, ki egy évvel ezelőtt az öreg pol­gármestert száműzette volna, most egyszerre mellette kardoskodik s ne bántsd-virágnak tekinti a száműze­tésre ítéltet. Fentebb említett hírünkkel mi a polgár- mester tekintélyéből levonni mit sem akartunk. De viszont nem lehet tagadni, hogy a sajtó van hivatva figyelmeztetni az illető köröket egyes visszaélésekre. Miért is kár volt ártatlanokat gyanúsítani, meginter- vievolni. Ha valakinek kifogása van a közlemények bár­melyike ellen, tessék felvilágosításért ahoz fordulni, s az meg fogja tenni, a mit a regula kíván. Tényeket azonban elpalástolni, eltagadni nem lehet. Egyébiránt legyünk következetesek. — Közgyűlés. Folyó hó 15-én tartja a „Vácz- vidéki egyetemi ifjak köre“ évi záró közgyűlését, melynek tárgysorozata a következő: titkári jelentés, pénztári kimutatás, folyó ügyek elintézése és a szün­idei bizottság megválasztása. A tagok ez utón is minél számosabb megjelenésre kéretnek. = A nagytemplom órája. Sok bajunk van vele, de még több másnak, a szegény órásnak. Jelen­leg csak azt kifogásoljuk, hogy nagyon szaporán ver; úgy látszik, nehéz a pondusz. Meg aztán mintha a verője nagyon alant volna, mert ha ver, olyan formán hangzik, mintha kongatnának. Különben reméljük, hogy e tárgyra még gyakrabban vissza kell térnünk. = A gyermek-menhely építési befejezéséhez közeleg és ezzel ismét egy humánus intézetünkkel több lesz, mely által Csávolszky József kanonok egy újabb eszméje fog testet ölteni. A gyermek-menhely jövő hó .91-1£ 8 , Í9J IflJ-SC , tói-ni lén riß-n£ ,dij S9f dd< ddj örí A „Váczi Közlöny“ tárczája. A modern anya. — Rajz az életből. — (Vége.) III. Húsz év múlt el ez elmondott események után, s Pista — igy nevezték el a nevelő szülők a talált gyer­meket — egész ifjúvá fejlődött. Tudta ő, hogy úri származású — mert az ő egykori dajkája, Hollós-né megismerte őt a karján levő jegyről, — de azért ne­velő szülői iránt való ragaszkodásból — a kik föl dini­vel ők voltak, — ő is az egyszerű, de magyar viseletét pártolta. S ez jobban is illett az ő gyönyörű termetéhez, mintha a más, gyakran nevetséges divatváltozatoknak hódolt volna. Oh, a ki látta őt, midőn ünnepnap kicsiple magát, annak önkénytelenül is eme szavak jöttek ajkára: „igazán csinos legény.“ S ő valóban az is volt. Arcza szép férfias volt, arezvonásai nemesek, sze­mei élénkek, melyekből a jóság és szeretet sugárzott ki, mozdulata könnyed és udvarias volt, úgy bogy kissé észre lehetett venni, hogy nem e körből való, a mely­ben él. Szép volt tehát külsőleg, úgy hogy a falu legszebb legényének tartották, de még szebb volt benső leg. Szivében a nemes érzés és szeretet honolt. Tisztelte és becsülte a jót, de a rossznak kérlolhet- leri ellensége volt. idejét leginkább nevelő szülei körében töltötte, kiknek mindenben segédkezett. Néha-néha ellátogatott a jegyzőékhez, a hol ma­gái már egész otthonosan érezte. Mert hiszen tagadni nem lehet, bogy a szív oda vonzódik, ott érzi jól magát, a hol szeretetet és szives fogadtatást lát. S ez itt nem hiányzott. Az öreg Sarkadi Géza, a falu érdemes jegyzője, mint tapasztalt, tanult ember, felismerte Pista szép jellemét, s oly szeretettel és kedvvel beszélgetett vele, mintha fia, vagy testvére lett volna. Pista pedig az öreg jóindulatát meghálálandó egy napot sem mulasz­tott el, hogy az öregnél látogatást ne tett volna. Az öreg gyakran meg is dicsérte őt ezért, a mi az ifjúnak nagy örömet szerzett. Nem a dicséretnek örült ugyan, mert hiszen ő erre sohasem vágyott, hanem annak, mert mint ő vélte, senki sem gyanítja az ő sziv-érzelmeit. Pedig tévedett. Az öreg Sarkadi nem azért vénült meg, nem azért volt fiatal, hogy éles szemei észre ne vegyék ama tit­kos pillantásokat, melyeket Pista a szép Sarkadi Erzsikére vetett. Tudta, vagy legalább igen helyesen gyanította az öreg, hogy itt két szerető szív áll egymással szemben, de egyik sem meri nyíltan kimondani a másiknak: én szeretlek.“ Most ugyan mi mást jelent az, hogy leánya midőn Pista olt van, gyakran be-bemegy a „társalgóba,“ mintha keresne valamit, de csak azért, hogy legalább egy pillantást vethessen a szép ifjúra. Az öreg tehát látván, hogy mindketten szeretik egymást, épcnséggel nem ellenezte volna, ha egymásé lesznek. Csak a kedvező pillanatra várt, a mely nem sokára el is érkezett. * * , * Szép tavaszi est van. Epen június eleje lehetett; a természet ünnepi mezbe öltözött. A virágok ezerféle neme ékesifi a mezőt s a patak cscrgedezésc és a kis madarak vidám dalai töltik be a szabad léget. Minden kebel a szabadba kívánkozott, hogy elfe­ledje szive fájdalmait. Pistáék is nagyban készülődnek, hogy e szép ta­vaszi napot emlékezetessé tegyék. Talán a szabadba, majálisra készülnek? Épen nem. A szabad csak feledteti a szív fájdalmait, de annak vágyait ki nem elégité. A szív, mely szeret, viszont szeretet után eped, ezt pedig nem a szabadban leli föl. Hát ugyan hol ? . . . Erre felelni csak a szerető szív képes. Pista nevelő atyjával a jegyzőék lakása felé sietett. Úgy hiszem, fölösleges említeni, hogy szives fo­gadtatásban részesültek. Az öreg jegyző már sejtette rég ez örömnap felderültét s igy nem lehet csodálkoznunk, hogy most kész örömmel egyezett hele az ifjak eljegyzésébe. Pista és Erzsiké tehát e szép tavaszi napon je­gyesek lettek. IV. Pista nevelő atyjának — ki a falu érdemes bírója volt, — legfőbb óhaja végre teljesült. Nevelt fia ugyanis, kit az egész falu tisztelt és becsült, az öreg helyébe a falu „örökös“ bírójává választott. Miután a menyegzőt még a nyár elején megtar­tották, igy 4tehát az ifjú biró már mint boldog férj foglalta el e megtisztelő állást. Darvasi Pista ép oly fedhetetlen jellemű maradt ezentúl is, mint volt előbb. Szerette őt nagyon a falu népe, mert igazságos voll, mint egykori nagy királyunk, Mátyás. Büszke is volt reá a falu, mert még ily nemes családból — mint minő Darvasi volt, — senki sem ült a bírói székben. És csakis a nép szcrctete és becsülése, valamint boldog családi élete volt az, mely feledtetni, illetve enyhíteni volt képes azon fájdalmat, melyet nevelt szüleinek halála okozott. Mert, a mily nehéz egyhamar elfeledni azokat kiket gyűlölünk, ép oly nehéz, de sőt majdnem lehe­tetlen az azoknak halála által származott fájdalmat le­győzni, kiket a szeretet köteléke fűzött hozzánk. Épen igy volt az ifjú Darvasi is. .ÍII£ 4n, tb9-o'l C|ßl ~9t au 9ds-'iß [19 YÍO ms

Next

/
Thumbnails
Contents