Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-05-12 / 19. szám
XI. évfolyam. 19.(szám. Váoz, 1889. má HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. W Előfizetési :íra : évnegyedre ..........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : ÍO kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.) Hirdetéseké a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér: sora ..........................30 kr Bélyeg illetek minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Bérmálási körút előtt. i. Pénteken délután jóval két óra előtt a püspöki re- zidenczia előtt két oldalt helyezkedett el két lovas rendőr pléinc-parade-ban; kalpagosan mentében. Az arra járó-kelők kíváncsian nézték a két délezeg legényt a kik olyan komolyan, olyan keményen állnak ellen a nap szúró s meleg sugarának. A székesegyház tere lassan-lassan benépesült, mire a három elegáns fogat is megállott a püspöki székhely portaleja előtt; a rendőrök is elkészültek a mozsarak megtöltésével és dr. Miltényi kanonok, a papnövelde igazgatója teljes ornatusban a növendékpapsággal a re- zidenczia kapuja alá vonult. A kapu alatt találkozott a városi küldöttség élén Réty polgármesterrel. Tagjai a deputatiónak a város legelőkelőbb polgárai: Dr. Freysinger Lajos kir. közjegyző, Tragor Ignácz, Intczédy Soma, dr. Csányi János, Emerich Lajos kapitány, Nikit its Sándor ügyvéd. Mire a kanonokok is összegyűltek a püspök előszobájában, Rózsahegyi Gyula püspöki titkár és Ealás Lajos szentszéki jegyző a deputatiót az emeletre hívták meg, hol nemsokára volt alkalmunk megláthatni a nemes főpásztornak e tisztelgés által kellemesen meglepett arczát. A kanonokok nevében Jung János kanonok úr mondott egy nehány üdvözlő szót latinul. 0 Excellen- tiája latinul válaszolt, azután megköszönte Réty polgármesternek és a város képviselőinek e kedves meglepetést és mire a rezidenczia emeleti folyosóján végig haladt, fogadta a tisztikar búcsúját, a kikkel szívélyesen váltott egynéhány szót. Dr. Schuster Konstantin a deputatiók által kisérve a növendékpapok sorfala mellett haladva, érte el a kapu alatt várakozó négyes fogatját, mire az egybegyűltek lelkes éljenzése mellett helyezkedett el Baksa'y Károly cerémonarius pap által kisérve. A püspök elhagyva a rezidencziát, a város deputatiója is helyet foglalt a fogatokon, melynek bakjain városi huszárok ültek tarsolyosan. A nemet megindultát taraczklövések és harangzúgások jelezték, a melyek a hétkápolna előtt megújultak. A fényes deputátió elkísérte ő Excellenciáját egész a legelső községig Rátótig, hol a nemesielkü fárad- hatlan főpap tiszteletére diadalkaput emeltek az ájta- tos hívek. A diadalkapu előtt kiszállott a főpap és itt előlépett dr. Csányi János és lelkes szavakban bu- csuztatá el a szeretett és jótékonyságában páratlan főpapot. A püspök meghatottan válaszolt. Szinte látszott az arczán, hogy nagyon megindította őt e szeretetteljes tisztelgés és midőn ajkai válaszra nyíltak, szavait megelőzte a szívből kitörő könyű, a melyet olyan jól esett látnunk, a melyről tudjuk, hogy szívből jött és tudjuk, tapasztaltuk, hogy szivekét talállt. A nemeslclkü főpásztor azt kívánta búcsújában, hogy mire visszatér boldogan szeretné látni Vácz város derék polgárságát és megígérte, hogy a mi tőle telik azon lesz, ne is hiányozzék e boldogságból semmi. Mi sem természetesebb, hogy a nemeslekü főpap e jelentőségteljes szavait többször szakiták félbe zugó éljenzések és valamennyiünk szemében vissza fénylett az a könyű, a mely először a főpásztor szemeiben ragyogott és a mely könyű a kölcsönös szeretetnek a legbiztosabb záloga. Azután Kemény Gusztáv főszolgabiró úr fogadta és üdvözölte a meghatott püspököt igazán lelkes szavakban, a kinek ő Excellentiája szintén könnyektől megindultan válaszolt. Hiszszük és reméljük, hogy Vácz várös derék polgársága, melynek küldöttségét oly igazán szeretetteljesen fogadta a nemeslclkü főpap, bérmálási körútjáról visszatérve, fényes tanújelét fogja adni ama tiszteletének, a melyet az igaz lelki nagyság, — melylycl a mi püspökünk olyan nagyon tündököl — méltán megérdemel. Üdvözöljük őt majd mindnyájan és könyörögjünk neki, szorítson bennünket nagy és szerető szivére! B. A gyárak és városunk. Mosl, midőn „Az Első Magyar Kötő-Szövő Részvénytársaság“, mely ;i váczi kir. orsz. fegyintézetben a kötszövészeti iparnak már évek óla oly szép sikerrel működő vállalkozója, elhatározta, hogy helyben egy nagy szabású kötő-szövő-fonó gyárat állít fel s ennek építési s előleges befektetési költségeire a társaság részvényesei, — kik között nem kisebb pénzemberek mint a hatvani Deutschok, megyeri Krausz stb. szerepelnek s mely részvénytársaságnak elnöke Németh Imre m. kir. kereskedelmi miniszteri tanácsos s igazgatója Leichtner tekintélyes budapesti kereskedő, — egy negyed millió forintot szavaztak meg, azon megjegyzéssel, hogy ezen összeget a körülményekhez képest, a mint az üzlet prosperálni fog, kerek egy millió forintra emelendik fel, nem lesz tán érdektelen röviden egy városunkban felállítani ezélzott gyár létesülhetésének nehézségeivel foglalkoznunk. Elég tanulságos példa már maga a most tervezett gyár esete is. Ezen gyárban kezdetben 300 munkást (többnyire a nők közül) kívánnak foglalkoztatni s a gyárat 2 év alatt kiterjesztve és ahhoz még egy fonó gyárat is épitve olyanná fejleszteni, hogy abban 800—1000 munkás alkalmazást találjon. Gyári települ az osztr. m. államvasut váczi indó- házától lefelé a kőfaragó és Neumann gyár között fekvő területet szemelték ki s kérvénynyel járultak a városi tanácshoz, hogy ezen terület részükre díjtalanul átengedtessék. A városi tanács a pénz-jogügyi s gazdasági bizottsággal f. hó 7-én ezen kérvényt tárgyalandó értekezletre gyűlt egybe, a hová a társaság által kiszemelt területnek részben magán tulajdonosait is meghívta tájékozást szerzendő, hogy a magánosok tulajdonát képező területeknek a város által történő megvételével s ekként a kívánt egész területnek a társaság részére leendő ingyenes átengedésével a város a létesítendő gyárnak mennyi áldozatot hozna. A gyár részére díjtalanul kívánt terület u. i. 4734 Q ölet tesz ki, a melyből azonban csak 2037 [j] öl a város, a többi 2G97 [j] öl pedig magánosok tulajdona, melyet a városnak ezektől megvásárolni kellene. Ezen magánosok tulajdonát képező 2697 [j] öl területből : 1. Huber Mihály tulajdona: 1408 [j] öl akinek nevében fia Huber József városi képviselő a várostól [j] ölenkint nem kevesebb mint 2 frtot tehát összesen 2816 forintot kíván. 2. Morlin Zsigmond tulajdona 559 Q öl a ki hallomás szerint szintén a fenti feltételek mellett 1118 frtot óhajt.*) 3. A Payerl örökösök tulajdona, 464 Q] öl, kik ezt a városnak 430 írtért illő árban eladni hajlandók. 4. Özv. Gráczer Ferenczné tulajdona 266 Q öl, a ki ezért 200 forintot kér. A városnak tehát a megvásárlandó 2697 □ öl terület 4564 forintjába kerülne, s ezen kívül ingyenesen engedné át a tulajdonát képező 2037 [J öl területet, a mely azonban jelenleg bérbeadva lévén, — ha abból a bérlők, a mint arra az értekezleten hajlandóknak nyilatkoztak, kimennének is, — meg keilend a befektetési közel 100 frt költséget is a bérlőknek téríteni. Ezen áldozatot hozná tehát a város a részvénytársaság által kívánt területnek ingyenes átengedésével azért, hogy valahára az előrelátóbbak és okosabbaknak nem rég még csak álma „egy gyár“ városunkban létesülhessen s a fdlokszera által tönretett szegény népünk oly alkalmazást nyerjen, a hol lieten- kint 2—5 forintot szerezhet. Hiszen ha a foglalkoztatni szándékolt 800—1000 munkás helyett csak 500 munkást veszünk is átlag 3 frt heti keresménynyel számításba, úgy népünk lieten- kint 1500 forintot az egész év folyamán pedig közel 80 ezer forintot fogna kereshetni s ez oly összeg mely egy a miénkhez hasonló város keresetében és forgalmában nem csak figyelemreméltó, de sőt a város fejlődésére mondhatjuk d ö n t ő. Bármily nagynak látszassék is tehát az áldozat, a melyet a városnak a gyár részére kívánt területnek díjtalan átengedésével hoznia kellene, még sem szabad attól egyszerre visszariadnunk. Egy újabban felmerült körülmény azonban — Lencsó Sándor indítványa — a gyár fel áll i tintását sokkal biztosabb és kedvezőbb helyzetbe hozta. Szóba került u. i., nem lenne-e hajlandó megyés Püspök ő nagyméllé^ága a vasút melletti leégett paj*) A mini. halljuk Módin úr sokkal előnyösebb föltételek mellett is hajlandó ezt eladni. Szerk. tához tartozó területét a gyár részére leendő átenged- lietés végett a városnak eladni? A jó eszmét nyomban tett követte s a f. hó 7-ikén egybegyült bizottság egyik tagja ő nagyméltósága elé járult, a ki kijelenté, hogy a kívánt területet, a mennyiben az kedvelt székvárosának jövőjében oly fontos szerepet játszani hivatott gyár létesithetésére szükségeltetik, azon árban, a mint annak értékét a városi tanács lelkiismeretesen megbecsülendő a városnak a tőle ingyen kívánt gyár telepre átadni hajlandó. Ha ez sikerül, — a mennyiben ezen területet a kívánt helyett a társaság elfogadni már hajlandónak nyilatkozott, — akkor szerencsésnek mondhatja magát városunk, hogy nem a ritka alkalmat megragadó polgáraitól kívánt hallatlan árban kell a gyárnak területet vásárolnia, hanem az ő nagyméltósága által illő és méltányos árban tartott s nagy áldozat nélkül megvásárolható területet adhatja a gyárnak települ. Nem tartozunk azok közé, kik most már vérmes reményekkel néznek a rózsás jövő felé s élénk képzeletükben vasútunk mentén pár év múlva, már vagy tiz gyárat is előre látnak füstölögni; azt azonban nem tartjuk valószínűtlennek, hogy ezen gyár létesültével, a jég megtöretvén, nem sok idő múlva egy második gyár is fogja ezt követni s ezen gondolat ösztönöz, hogy a városi tanácsot s a város képviselőtestületét egy a gyárak létesithetésével szorosan egybefüggő fontos körülményre figyelmeztessük. Városunknak a vasút mentén nincsen egy gyártelep részére megkivántató elegendő területe sem! Az öregek nem elég ügyesen s előrelátólag tagositoltak! Nem lenne még késő ilyenekről eleve gondoskodnia, mert ki tudja, lesz-e mindig oly szerencsés helyzetben a város, hogy egy fenkölt szellemű nagy Püspök a város iránti áldozatkészséget maguknak tu- lajdonitgatni szerető s a város jövő boldogságát szivükön hordozó nagylekü polgároktól megmenteni fogja! Most az első gyár telepre □ ölenként egyes nagylelkű s áldozatkész városi .....................polgárok csak két forintot (egy hold földért csak 3200 forintot) kívántak, félő azonban, hogy másodszor □ ölért tiz frtot s tán később (újpesti mintára) húsz forintot is fognak kívánni. Ne várja be a város a kényszerhelyzetet, midőn bármely árban is, de gyári telepekkel bírnia kell! Vegyen össze pár hold földet alkalmas helyen előre, adja bérbe addig is mig az tőle díjtalanul kéretik. Befektetett tőkéje dúsan kamatozand s pár száz forinttal megvásárolt gyári telepre alkalmas területet bírva, a jövőre sok ezer forint kényszerkiadást menthet meg magának. — a. Városunk jövője. i. Bizonyára alig találkozik valaki, a ki már nem látott volna hektikus beteget. Beesett halvány arcz, ingadozó járás, görnyedt testtartás és kínos köhögés jellemzik külsőleg ezen elterjedt kórt, a melynek elviselését még nyomasztóbbá teszi a betegre nézve azon tudat, hogy nincsen részére szabadulás. E kórkép illik rá városunkra is, melynek szervezetét alkotó népessége immár évek óta sinylik a szegénységnek teljes anyagi tönkre- jutással fenyegető kórsága alatt. De mig maga a hektikus és környezete mindent elkövetnek a betegség leküzdése érdekében, addig városunk e sorsát intéző képviselőink tétlenül és teljes indolencziával várják a mind inkább közelgő katasztrófát. S ez oly megbocsáthatlan b ű n részükről, a mely joggal ad mindenkinek okot a kifakadás és felháborodásra. Kétségbeesve a jövő fölött, elcsigázva a sivár jelen terhei alatt, elfojtott „jogszóval“ a keblében tengődik földmivelő népünk napról-napra. Azon jelentékeny munkaerő, a mely egy félmilliónyi hektoliter bort produkált szőllőhegyek munkáját tisztességes jövedelem reményében évről-évre édes örömest végezte, tétlenül hever most, mert a földmi- lés, a mely különben sem képezte városunk főjövedelmi forrását, csak kevés boldogoknak nyújt kenyérkeresel i alkalmat.
