Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-04-07 / 14. szám
XI. évfolyam. 14. szám. Vácz, 188 Két év előtt például a járdák kövezésére hozatott tanácsi határozat, melynek értelmében a Gasparik és Paradicsom utczának, valamint a koronái külsősor Pécs házáig terjedő vonalának járdával leendő ellátása még múlt évi május 31-ig kötelezővé tétetett; de mai napig is csak Írott mulaszt. Kérdjük, miért volt ez kötelező a Gasparik-utczai háztulajdonosokra nézve, kik nagy áldozattal voltak kénytelenek meghajolni a végzés előtt., mig ugyanazon végzés ellenére pl. a Szalacsy-féle ház előtt ma is „jár- dát lanság* tündöklik P Ha egy szegény ház tulajdonos, kinek több élő gyermeke van s a fillokszera által kipusztult széliéiből mi jövedelmet sem remélhet, mestersége után pedig, melyet a gyárak már régen tönkretettek, alig hogy megélhet, reá kényszeri ttettik a majdnem két ölnyi széles járda lerakására, egy Szalacsy-ház előtt most is ott diszeleghet-e a nyaktörő kövezet ? A végzés értelmében kötelessége lett volna a városi hatóságnak az illető költségére a járdát rég elkészíttetni, — de azt tenni elmulasztotta. Ha a szegény emberre a városi végzés kötelező volt, miért nem lehetne az kötelező a módosokra nézve is? Quod uni justum, alteri aequum! Itt személyi tekinteteknek helye nincs. A nevezett végzésben mint fentebb is említettük, a Paradicsom-utcza és a koronái külsősor egész Pécs házáig bennfogíaltatik. De tessék megtekinteni, hány ház előtt van készen a járda P A város fejének háza előtt ismét csak nyaktörő kövezeten kénytelen járni a szegény halandó. Szép és dicséretes a város szépítése, de éppen azért azt. egyesek kénye-kedvétől függővé tenni nem ‘lehet. Ha végzésileg elhatározták a kérdéses vonalak járdávali ellátását, annak érvényt is kellett volna szerezni. Nyakra-főre szabályrendeleteket hozni még nem hőstett, de azokat kíméletesen bár, de következetesen végre is hajtani, érdemel elismerést. Csakhogy szabály-rendeleteink csakis Írott mulaszt, melyek pár hét alatt a lomtárba kerülnek s ott örökre belepi a por. Pedig, magyarán szólva, édes intéző köreink! ha felkötötték a kolompot, zörgetni kell azt! Hol vannak azon vezérférfiak, kik az utczák fásításával lettek megbízva? Életjelt sem adnak magukról, pedig maholnap a tavasz végére jutunk. Vagy pl a Gasparik- utczában csak május havában szándékoznak fásitani ? Vannak nálunk nagy kapaczitások, azt nem akarjuk tagadni, — sokan értenek a járda lerakás, fásítás és fdlokszera-irtás kérdéséhez, — csak az az egy kár, hogy ezen közérdekű ügyek előbbre vitelében, különösen a legújabb időben, édes-kevés történik. Pedig a téli álom immár véget érhetne, ébred a természet, csak városunk szépitési ügye szunnyad még, szunnyad mélyen ! De reméljük, hogy már nem soká szunnyad, s uj lendületet nyer. Reméljük, hogy szépitési bizottságunk ismét oly buzgalommal fog a megfeneklett ügy előbbre viteléhez, mely bátran szembeszáll az akadályokkal s egyes, a város jóllétét quasi szivükön hordozó városi atyák kénye-kedvével. A tanácsi végzést tehát a járdák ügyében, valamint a megkezdett fásítás ügyét az illető bizottság halaszthatatlan figyelmébe ajánljuk. lUöii/.elíísi ára : évnegyedre . . . a frt 50 kr. Hirdetések: házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. a legolcsóbban eszközöltetnek Egyes szám ára : ÍO kr. s többszöri hirdetésnél kedvezKapható : DEUTSCH MÓRNÁL ( városház épület.) ményben részesülnek. Nyílt-tér: sora ...................N . 30 kr Bélyeg illeték minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztősed és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellem és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Előfizetési felhívás í Jelen számunkkal az uj évnegyed kezdődvén, bátorkodunk lapunkat továbbra is a nagyérdemű közönség becses figyelmébe s pártolásába ajánlani s egyúttal lapunk eddigi m. 1. előfizetőit az előfizetés megújítására teljes tisztelettel felkérni. A „VÁCZI K(")ZL(")NYlí előfizetési ára ápriüs-juniusi évnegyedre a frt *>0 kr. Az előfizetési pénzek a »VÁCZI KÖZLÖNY« kiadóhivatalába (Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. a.) küldendők. A vidéki előfizetők posta-utalványon, a helybeliek a lapkihordónál, a nyugta átvétele mellett eszközölhetik legczélszerübben az előfizetéseket. A „Váczi Közlöny4* szerkesztősége és kiadóhivatala. A téli álom. Régóta hangoztatja lapunk annak szükségességét, hogy városunk szépittessék, utczáink befásittassanak, fokozatosan, következetesen. Elismeréssel legyen említve, hogy a szépitési szakbizottság kezébe ragadván a hálás ügyet, buzgó tevékenységének elismerésre méltó jeleit mutatta; ámde egy idő óta, nem tudni mi okból, csak sejteni lehet, az e’ddigeié kifejtett ügybuzgalom megbénult, szünetel. Állításunk igazolására néhány adatra kell hivatkoznunk. • Ä „Yáczi Közlöny“ tárczája. Flegmatikus szerelem. Irta: Komor. — Szidi nagysám egy szívbe szeretne bepillantani ? i — Amint mondtam. Úgy óhajtanék belenézni, hogy a legelrejtettcbb titkot is kiolvashassam belőle. — Oh az olyan szemekkel mint............- Csitt már megint bókol P — Maradjunk a szivnél. — Talán a bonezterem . . . — Brr, micsoda beszéd! A fiatal ember összerezzent. Modora egyszerre elvesztette biztosságát. Téveteg tekintettel pillantott a szép leányra, aki legyezőjével játszva ült a kevereten és félig behunyt szemmel tekintett reá. Csak egy szivet ismerek — dadogá — azt feltárhatom nagysád előtt. Eássuk — szólt Szidónia, erőltetett mosolylyal! Andor visszanyerte önuralmát.- Tekintsen az enyémbe! — Ali mit látok benne?- Szerelmet, igaz, forró, lángoló szerelmet! A leány elpirult, de visszanyerve önuralmát tréfás hangon kérdé: — Folytassa a gyónást. Kibe szerelmes? — Egy angyalba! Milyenek azok az angyalok?- Milyenek, különfélék, de ón csak a legszebbet imádom. Annak a szeme tündöklő, mint mikor borús égen egyszerre áttör a Vénusz fénye ....-Mily költői!- Orra a világ legpikánsabb orra, ajka olyan, hogy a leggyönyörűbb eper is szégyelhetné magát mellette, füle olyan apró, de olyan apró . . . — Hogy beszélni se érdemes róla . . . Oh hogyne! Hiszen velük hallja meg azt amit suttogok, amit meg kell neki vallanom. Mást szeretne? gondolja a leány ijedten. Beszéljek darázs termetéről, formás kacsójáról, hódító illatú hajéiról, melynél szebbet sohasem láttam, beszéljek mosolyéiról mély ............ Köszönöm, már el vagyok ragadtatva — szólt Szidi és hangja észrevehetően remegett. — Szabad tudnom ki az az angyal? Andor hirtelen fologyeuoscdetl.- Ön az Szidi nagysám, ön — senki más! Hát még kételkedett benne? A leány összevonta szemöldökét. Nem szabad oly könnyen győznie gondolta magában. Nincs egyetlen szava hozzám ? — esdekelt az ifjú. Kedves barátom én megbocsátok önnek. — Hogyan ?!- Ön úgy látszik elfelejtette, hogy mennyire gyűlölöm a bókolást. Ugyan kérem emlékszik rá mikor a minap jókor reggel találkoztunk a sétányon és ön azzal merészelt üdvözölni, hogy „ime a csillagok lenyugod- lak és megjelent a nap.“ Nem szégyenli ?- De nagysám ..... Semmi védekezés. Ön most megint tiz perczen fit szórta a bókokat, még pedig ismert reczipe szerint. Angyal . . . eper . . . mosoly . . .- Bocsémat . . . Tekintsen ön is egyszer a szivembe. Tudja meg, hogy nem szenvedem azt a modern hódolást és rcárn csak olyan fiatal ember tudna hatni, aki velem szemben flegmatikus.- Flegmatikus?! — Micsoda arezot vág? Hiszen könnyen megértheti azt amit mondok. Százan meg százan mondták nekem, hogy szép vagyok és nem tagadom, hogy elhiszem. Miért is ne? Tudom, hogy az anyatermészet nem feledkezett meg rólam. — Valóban . . . — Nagyon elkényeztettek engem. Most már igen természetesnek találom, hogy tánczmulatságokon a fiatal emberek sorfalat képeznek és úgy várják be, mikor kerül rájuk a sor, hogy egyet fordulhassanak velem. Csak úgy özönlik belőlük az elismerés és a szépség istenasszonya kontármüveknek mondaná azt a sok ódát és hymnuszt, melyet dicséretére írtak, ha meghallaná, hogy miket mondtak nekem és felőlem. — Nagysám! . . . — Hallgasson meg végig! Ön épen azok közt volt, akik legtöbbet bókoltak, pedig azt hiszem, hogy szerelmes fiatal embernek eláll a szava mikor annak közelébe jut, kiért szive lángol és azoknak teszi igazán a szépet akik előtte közönyösek. Ä fiatal ember arcza fehér lett mint a hó. Any- nyira felindult, hogy megfeledkezve magáról járkálni kezdett a szobában. Szidónia örömmel nézte izgatottságát. — Szeret, szeret — ujjongott, magában, de azért kérlelhet lenül folytai In : — Flegmatikusnak kellett volna lennie, hidegnek, kimért modorúnak, akkor elhittem, volna, hogy Vulkánt hord a szív látszólagos jégkérge alatt. Tanulja meg, hogy a nőnek semmisem imponál annyira, semmi se hat rájuk oly mérvben, mint a férfiak flegmája. Andor megállt a leány előtt és szikrázó szemekkel végig mérte. Szidónia önkéntelenül elhallgatott. — Kisasszony! — szólt a fiatal ember — ön azelőtt belátott a szivembe, mikor kedély állapotom nyugodt volt. Pillantson belé most, mikor vihar dúl benne. Hullámai kicsapnak a számon .... Ej, ön a flegmatikus embereket kedveli? Akkor hát miért oly csábítóan szép, hogy kihozná sodrából magát John Bulit? Ön a hidegvérű embereket szereti? Hiszen pezsgésbe hozza az elhunytak vérét. Uram! — Hiába ránczol ja össze homlokát. Vége a poe- zisnek és prózában beszélek. Igen, betekintek én az Ön szivébe és azt olvasom ki belőle, hogy ön a ka- czérságol tartja hivatásának. Gyűlöli a bókokat? Azt minden nő mondja és nem a vonzódás az, mit közönyös férfi iránt érez, hanem o sértett büszkeség ösztöne, mely hódításra ingerel .... —- Csacsogó úr! . . . — Sértve érzi magát? Ah hisz a szivekbe akart nézni? Mit tehetek róla, hogy az enyémből villámok czikáznak, a melyek találnak . . . — Andor úr! — Oh Szidi, Szidi! hát nem vette észre, hogy mindenki iránt flegmatikus lehettem, csak ön iránt nem ? Nem vette észre, hogy szivem felenged, mikor az ön közelébe jutok? De igen, észrevette, kicsalta belőlem most a vallomást, hogy kaczaghasson felettem . . . Isten Önnel kisasszony ... Az ég bocsássa meg, amit . . . . . — Andor, Andor — kiált fel a leány és szavának varázshangjától megdöbben az ifjú szive. — Mit kíván?'— rebegi.- Bocsásson meg, bocsásson meg ... — Belátom, hogy a flegmatikus szerelmesnél mégis csak többet ér az Őszinte, egyeneslelkü férfiú . . . Miért késtél az őszinteséggel?! Imádott Szidikóm az enyém vagy! Csitt a mama ! . . . .
