Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-03-31 / 13. szám
XI. évfolyam. JL3. szám. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRD EKÉI TI Vácz, 1889. m ÉTI LAP. FJőíi/ctési sir a : évnegyedre ..........................1 frt 30 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : lO kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.) Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..........................30 kr s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztősén és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellem és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Előfizetési felhívás! Jelen számunkkal az évnegyed befejezve lévén, bátorkodunk lapunkat továbbra is a nagyérdemű közönség becses figyelmébe s pártolásába ajánlani s egyúttal lapunk eddigi m. t. előfizetőit az előfizetés megújítására teljes tisztelettel felkérni. ÉV „VÁC^I KÖZLÖNY“ előfizetési ára április-juniusi évnegyedre l frt *>0 kr. Az előfizetési pénzek a »VÁCZI KÖZLÖNY« kiadóhivatalába (Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. a.) küldendők. A vidéki előfizetők posta-utalványon, a helybeliek a lapkihordónál, a nyugta átvétele mellett eszközölhetik legczélszerübben az előfizetéseket. A „Váczi Közlöny4’ szerkesztősége és kiadóhivatala. A köznép filokszérája. E lapok hasábjain számtalan, szakértő tollal irt czikk jelent már meg, melyek a köznép elszegényedésének tényezőit tették megbeszélés tárgyává. A czikkirók figyelemre méltó tanácsokkal állottak elő s mindennek daczára sajnosán kell tapasztalnunk, hogy a szegénység-csirái nemhogy elfojtat- tak volna, hanem inkább dús burjánokat hajtottak a köznép ingoványos testén. Mire mutat mindez? Egvesegyedül arra, hogy a jóirányult szándéktól inspirált czikkek Írói nem találták meg azon veszedelmes góczokat, melyekÄ „Yáczi Közlöny“ tárczája. Remélni. A pille száll .... Kicsiny fid Lihegve fut utána, S midőn kezével érte nyűi, Azt elragadja szárnya. A pille száll .... A kis fiú Zokog s búsan sóhajtja : »Mért hogy én oly lassan megyek S a pillét gyors szárny hajtja !« Nagy vágyaink, szép czélunk így Tűnnek a semmiségbe, Szárnyuk viszi . . . egy pillanat . . . És már örökre vége . . . S hogy el nem érhetjük a czélt Mit akarunk elérni, Ez fáj nekünk, ez fáj nagyon, De megtanít remélni ! Sah. Az imádság hatalma. Németből fordította: "Va-rgra. IivdIIÜa.ál3r. Hideg zivataros deczemberi éj volt. A szél vadul üvöltött, tépte, tördelte a fenyők ágait. Reggel óta szünet nélkül hullott a hó. Az út úgyszólván járhatatlanná lett az itt-ott szél által magasra összehordott hó miatt. A pogány idő daczára egy tisztes aggastyán halad Skótország néptelen fönsikján. A heves szél ar- czába csapkodja a havat; a dermesztő szél csontig járja át tagjait, melyeket durva posztó ruha fed. A magányos utas azon megyének kath. püspöke. Ez a történet az úgynevezett reformáczió lezajlása utáni időre esik, a mikor a katholikusok ellen hozott szigorú törvények kérlelhetetlenül hajtattak végre. Csak a jó Isten a megmondhatója, hogy akkor a katholiku- soknak mi mindent kellett elszenvedniük. A ki sz. misét hallgatott vagy szentségeket vett föl, pénzbírsággal vagy fogsággal büntették; a papra, a ki misézni mert, kötél általi halál volt. kiszabva. Ennyi veszély daczára a buzgó püspök bejárta egyházmegyéjét, hogy megfogyolt híveit kitartásra bűzből ama fertőző hatású csirák táplálkozást nyernek. Pedig ha áll azon orvoslanilag felállított sarkigazság, hogy »sublata causa — tollitur effe- ctus« : — úgy semmiesetre sem várható üdvösebb eredmény mindaddig, mig a köznép testén rágódó és a szőllőtőkén véghezvitt pusztításokhoz hasonló végeredményre vezető filokszérától az intelligens társadalom nem óvja meg a tudatlan népet. A váczi felsőjárás községeinek jelentékeny része, melyek még egy évtizeddel ezelőtt benépesítették piaczunkat, ma a pusztulás szomorú képét nyújtják. Kis-Némedi, Duka, Szilágy, Rátót, Kösd, Bog- dány, Szokolya stb. községeknek hajdani virágzására ma csak az utszéli jegenyék emlékeztetnek. A lakosságnak, emberirtó pálinka túlságos élvezése és silány táplálkozás okozta kiaszott arczára kiültek a nyomornak szánalmas jelei; a dús kalászoktól sárguló szántóföldek kellő művelés és vetőmag hiányában kopáran hevernek a virágzás pompájában álló természet szégyenére; az évekkel ezelőtt tisztára meszelt és jólétre valló, csinos házak düledező viskókká változtak át, melyeknek papírral pótolt ablaktábláin süvöltve sétál be a a fagyos szél. S mindezeknek nagy részben az a veszélyes fllokszéra az okozója, mely a váltó-űrlap alakjában fészkelte be magát a köznép romlatlan testébe. A váltó ép oly veszedelmes fegyver a népnek kezében, mint a puska a gyermekében. Mindkettőnek használata kellő érettséget és jártasságot igényel. ditsa, bátorítsa s hitüknek hamvadó üszkeit uj lángra lobbantsa, kevés számú papjait, kik az igaz valláshoz hű maradt egyes családoknál rejtőzködtek, megvigasztalja. Reggel azon reményben indult el egy ilyen papjától, hogy estére egy másikhoz érhet, mi azonban a rossz idő és a járhatatlan utak miatt nem sikerült. Már rég beállt az ég és ő még mindig egy lakatlan fönsikon látta magát. Még csak egy szikla sem volt a közelben, a mely mellé megvonhatta volna magát, hogy a szél támadásai ellen némileg védve legyen. A hó folyton esett; a szél egyre vadabb lett. Úgy hitte, hogy az Isten áldozatul kívánja életét. S midőn már minden reménynyel fölhagyott, gyenge világosságot pillantott meg, mely egy szegényes házikó ablakán hatott ki. Köszönetét rebegett az Istennek s meggyorsított lépésekkel haladt a kunyhó felé, hogy ott bekopogjon. A mint belépett a kunyhóba, egy tisztán öltözött öreg asszony jött eléje a szobából. A jövevényt szívélyesen fogadta, ruhájáról azonnal lesöpörte a havat. — Bocsásson meg jó uram, hogy éjjeli szállásul nem adhatok más helyet, mint e konyhát; a szobában csak egyetlen ágyam van, a melyen szegény beteg férjem fekszik s már vívódik a halállal; nem hiszem, hogy a reggelt megérje. — Osztozom fájdalmában, jó asszonyom ; velem no törődjék, itt a tűznél jó helyem lesz. De talán segítségére is lehetnék férjének, mert kissé értek az orvosi tudományhoz. — Ah uram, hasztalan minden; az öregség olyan betegség, a melynek Isten az orvosa. Járt itt a múlt héten orvos is és az is csak azt mondta. Már ő régi beteg, de oly világos perczei nem voltak egy év óta, mint most; mindenre tisztán emlékszik. De képzelje csak, uram, mennyire aggódom, már csak néhány órát élhet és ő még sem akarja elhinni, hogy meghal. — Ha teljesen eszénél van, nem lesz nehéz őt előkészíteni a halálra. — Tudom, hogy azt keilen» tenni, de mit tegyek mikor nem akarja elhinni, hogy már itt az ő órája, szólt az asszony könybe lábadt szemekkel. Sokszor mondtam én már neki, hogy meghal, de egyre csak azl hajija, hogy az ő ideje még nincs ill. A váltót használhatja pl. a kereskedő, ki a a pénzt haszonnal forgatván azt kellőleg kamatoztatja ; használhatja a biztos fizetéssel biró hivatalnok, ki mindig rendelkezik annyi pénz fölött, mely- lyel lejárt váltóját kamatfizetéssel, vagy tőke résztörlesztéssel rendezheti: ellenben a földműves baján, kinek jövedelme ingadozó, a helyett hogy segítene, észrevétlenül abba az örvénybe sodorja, melyből nincsen részére menekülés. A köznépet rendesen vérmes reményei bátorítják a váltó elfogadására. »Majd kifizetem aratáskor« — gondolja a földmives. De egy váratlan fagy pl. tönkreteszi a vetéseket; a hosszantartó szárazság alatt elpusztul a bab-, krumpli- és kukoriczatermés; a hernyók megsilányitják a gyümölcsfákat; a szőllőket pedig már régen tönkretette a filokszéra — és a földmives fülvakarva veszi észre, hogy reményei füstbe mentek. Ekközben azonban lejár a tavaszszal elfogadott váltó, mely pénznek már régen a nyakára hágott; megkapja a pénzintézettől jóakarattal küldőit intést, kevéssel ezután a megrémült váltóke zesek futnak a kétségbesett adóshoz a közjegyzői óvással és fenyegetve zavarják a váltó rendezésére. Igen ám, de a silány termésből bevett pénzt a temérdek adó nyelte el. Nem használ a rimánkodás. A váltó ügyvéd kezébe jut, a mi legtöbb esetben annyit jelent, hogy az adós és a kezesek keresztet vethetnek jószágukra. A jószág idegen, spekulativ kezekre kerül; a — Megengedi, hogy beszéljek vele? talán egy idegennek szavai hatással lesznek reá. Az asszony örömest engedett a püspök kérésének A püspök mindjárt első tekintetre meggyőződött róla, hogy az asszonynak igaza van, az öreg alig élhet egykét órát. S a tiszta felfogás csak utolsó fellobbanása az elalvó életnek. Először közönyös dolgokról beszélt vele, de csakhamar szóba hozta látogatásának czélját és kérdezte, vájjon el; van-e készülve a halálra ? — Én tudom, szólt a beteg, hogy már nagyon öreg vagyok, azt is érzem, hogy az erő lassankint elhagyja tagjaimat s ha más feküdnék itt ilyen állapotban, magam is azt mondanám neki, barátom, készülj el, mert meghalsz, — tette hozzá a legerősebb meggyőződés hagján — de é n m ég nem halok meg!- Barátom, ez képzelődés ; miért gondolja, hogy ön miatt kivételt tesz a természet törvénye? — Majd megmondom, honnan ez a meggyőződésem. Öreg ember vagyok, nincs miért félnem az emberektől, bevallom, hogy katholikus vagyok. Istenemhez, egyházamhoz minden nehézség és veszély daczára hű maradtam, ámbár 30 év alatt csak kétszer láttam papot. De naponta a tőlem kitelhető legnagyobb buzgalommal kértem az Istent. hogy/ ne engedjen sz. vallásunk vigasza nélkül kimúlni. És én rendületlenül hiszem, hogy az Isten teljeseni fogja kérésemet, mert 0 ój! Ha kath. papot fogok látni ágyamnál, aki ellát a haldoklók szentségeivel, akkor elhiszem, hogy ütött az én órám, de előbb nem. A püspök egy perczig hallgatott, aztán igy szólt remegő hangon : — Fiam készülj halálodra: én kath. pap vagyok. A püspök ellátta őt a végső szentségekkel, mire az imájának erejében oly tűrhetetlenül bízó jó öreg még virradat előtt csendesen elszunnyadt. Az Isten megjutalmazta sok évi kitartó imádságát. A püspök miután eltemette a megboldogultnak hült tetemeit, eltávozott egyéb juhai után, magasztalva az Istent és csodálva a Gondviselés kiszámíthatatlan intézkedéseit.
