Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-02-24 / 8. szám
HELYI ES VIDÉKI ERDEKŰ HETILAP. Előfizetési ára : évnegyedre ..........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: ÍO kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér: sora ..........................30 kr Bélyeg illeték minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőséi] és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vctcz, Gáspárik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. XI. évfolyam. 3. szám. Gyümölcstermelésünk érdekében. A hazai sajtó általánosan ajánlja, hogy azon szőllőhegyek, melyeket a fillokszéra elpusztított, gyümölcsfákkal ül tettessenek be. Közép-Európa sok vidékének a gyümölcsfák képezik egyik legfőbb keresett-forrását. Hazánkban is pl. Kecskemét vagy Nagy-Kőrös városának évenkint ezreket és ezreket jövedelmez a gyümölcs-termelés, hogy ne is említsük városunkat, mely pl. cseresznye-éréskor valóságos szüretet tart. Bizonyára ajánlandó tehát szőllőhegyeinket, melyeket a fillokszéra tönkre tett, gyümölcsfák ültetése által ismét művelés alá venni. Mi e részben még a múlt tavaszon figyelmeztettük lakosságunkat. Szavunk nem hangzott el eredmény nélkül, mert több szőllőben csakugyan ültettek gyümölcsfákat. Lassan megy az ilyen dolog eleinte, de ha egyesek jó példája utat mutat, követni fogja a még most közönyös többség is s alapos a remény, hogy kopár szőllőhegyeink, mint Európa sok más kopár vidéke, gyümölcstermelő hegyekké fognak idővel varázsoltatok Az eredmény elérésére egyik hathatós közvetítő lehetne a városi faiskola, hol nemesitett gyümölcscserjék jutányosán lennének elárusitandók. A gyümölcsfák és cserjék átültetését az ősz és kora tavasz szakában különösen ajánljuk, azon megjegyzéssel, hogy bár a gödrök még augusztus hóban kiásattak volna, hogy a mélyebben fekvő talajt a nap meleg sugarai megtermékenyíthették volna. Ámde ezen mulasztást jóvá lehet tenni az által, hogy a beültetett fa gyökere ne a kiásott friss földdel födessék, hanem a nyár folytán kívül volt s a nap heve által termékenyített földdel, mely előbb iszapossá teendő, vagyis minden megtaposás nélkül megöntözendő. Ha ezen iszap-földben a fa gyökere ide- s tova mozgattatik, úgy hogy teljesen beletapadhasson, akkor tavaszszal bizonyosan megered, s ha nyáron néhányszor megöntözik, meg is marad. A gyümölcsfák azonban folytonos gondozást igényelnek. Nem könnyű dolog szép gyümölcsfákat nevelni s épen ezért szükséges, hogy a fa-nemesités és ápolás már az elemi iskolában gyakorlatilag taníttassák s hogy a tanulók a gyümölcstermelésnek legalább elemeivel korán megismerkedjenek. E tekintetben Bornemissza Zoltán „A jövedelmező gyümölcsfatenyésztés szabályai“ ez. legújabban megjelent művét vagyunk bátrak tanítóink figyelmébe ajánlani. A faiskolának az a czélja, hogy gyakorlati oktatás által tisztába jöhessen a tanuló a gyümölcsfák mindennemű gondozási módjával. Legyen alkalma a kellő ügyességet elsajátítani, kedvelje meg ideje korán ezen nemes foglalkozást s legyenek a kezdetleges eredmények, melyeket elért, reá nézve a tökéletesedés lépcsői. A német tartományok mintaképeink lehetnének a gyümölcsfák ápolásában. Ott még az országutak is gyümölcsfákkal vannak kiültetve, melyek alatt fáradalmait piheni s éhségét oltja a vándor. Nálunk az utak mellett akácz vagy nyárfa díszeleg s ezt is megtizedeli télen a hideg által zaklatott szegény, bevagdalja nyáron a neveletlen suhancz. Ha gyümölcsfa volna, nem bántaná. Ébredjünk tehát valahára! Szőllőtermésünk alig néhány év óta kiviteli czikk, ma-holnap pedig már alig lesz annyi, hogy mutatóul, izlelőül szolgálhasson. Ébredjünk s ébredjenek intéző köreink, hogy lakosságunk helyzetén minél előbb segítve legyen. Ültessünk gyümölcsfákat, legyenek szőlleink gyümölcsös kertek, nekünk s utódainknak hálás keresetforrásai! Plútó. A „Váczi Közlöny“ tárczája. Egyiptomi sötétség. A múlt év nyarán rendezett jótékonyczélu buki- szigeti népünnepély alkalmával programba vett egyiptomi sötétség, úgy látszik, városunkban nem csak szemmel, de kézzel és lábbal is észrevehető, habár azóta nagy költségen szerzett világhírű kandeláberek is díszítik tereinket. De kezdjük a dolgot a mint illik, az elején. Folyó hó 18-án, a fél hét órai vonattal Budapestről Váczra érkezvén, a városba vezető korzón gyorsítani akartam lépteimet, de csak akartam, mert alig haladtam vagy húsz lépést a komor sötétségben valakinek (azt gondolom, hogy nő lehetett) ruhájára hágtam. Szokatlan talajt érezve, lábam rögtön visszarántottam, de abban a perezben egy takaros csattanás érinté arezomat. Bocsánat! kiáltok, az egyiptomi sötétség oka mindennek! s a kapott legyintéssel tovább iramodtam. Ámde csakhamar ismét megjártam, mert midőn sietségemben egy árnyékot akartam kikerülni, szerencsétlenségemre, valakinek tyúkszemes lábához ütődtem, ki is bőséges szitkozódásaival látott el. Még ez sem volt elég, mert egyszerre a hid átjárásánál lévő czölöpbe ütődve, hasra buktam. íme tehát néhány perez alatt nem csak ruhám lett tönkre téve, de a bal kezem kis ujja ki is ficzamodott. — Végre valahára a „Korona“ vendéglőn égő lámpás világánál bírtam magamat úgy a hogy rendbe hozni, gondolva, hogy már most a városban vagyok s itt világosság lesz. Azonban, fájdalom, itt is egyiptomi sötétség volt, egész Pertzián G. üzletéig, illetőleg a „Curia“ vendéglőig; ezen túl pedig ismét és ismét egyiptomi sötétség. Utam tovább terjedvén, az ut.cza közepén — pedig nem voltam pityókos, hisz kérőbe jártam — folytattam. Egyszerre, a mint eszméimet rendezgetem, egy kandeláberbe ütköztem oly erővel, hogy ha az nem szilárdabb, mint önnön magam, úgy bizonyára a földön hever; — ezzel csak is azt akarám kifejezni, hogy honi készítmény, s én húztam a rövidebbet. Szerencse, hogy nem orral, hanem csak fél vállal történt a karambol; én tehát egyensúlyt vesztve, szépen hanyatt estem; és ez volt szerencsém, mert orrom sértetlen maradt. Ekkor kezdettem igazán gondolkodni, nem volna-e jobb ennyi kalamitás után szándékommal felhagyni. De az a gonosz égő szív mást súgott és az ész követte tanácsait. Folytattam tehát utamat. A nagy-templomtéri akáczfákat kikerülendő, egyszerre csak egyet botlottam és zsupsz! egy pincze ajtóra zuhantam. Szerencse hogy az ajtó uj volt, mert ha esetleg korhadt, menthetlenül a pincze fenekén, talán halva, ébredek fel. Nomen et omen! Nem kell az ördögöt falra festeni! Nyár idején minek is volt felvenni a programúiba az egyiptomi sötétséget, hisz az nálunk folyton megvan ! Tessék csak esténként 7 órakor haza sétálni, mindenki meggyőződhetik róla belépti dij nélkül is ! Ennyi fátumon, mint Tollagi Jónás, keresztül menve, végre valahára dobogó kebellel választottam lakásához közeledtem. A ház ki volt világítva. Bizton hittem, hogy engem várnak. Lelkem repesett örömében. Az ablakok nem voltak befüggönyözve, azokon a házban történteket szépen szemügyre vehettem. Leskelődni ugyan nem szép, de nem bírtam magamon uralkodni. Benéztem s láttam választottamat, de abban a perezben elkaptam fejemet az ablaktól s ki az utcza közepére futottam eszeveszetten az egyptomi sötétségben, vissza a pálya-udvarba, soha többé Váczra vissza nem térendő. A kedves olvasó kérdeni fogja, mi okért? Pedig azt könnyen megfejtheti. Más karjában láttam a hűtlent. Nem mondom, hogy verje meg az Isten, hisz engem vert volna meg vele. Én a 9 órai vonattal szépen Budapestre pályáztam. Haza érve éhen-szomjan leheveredtem díványomra, fejem forró volt, égett. Gondolataimban elmerengve elaludtam, álmaim hosszak és iszonyúak lehettek, mert midőn felébredtem, délután 3 óra felé járt az idő. Közgyűlések. A „Váczi Ipar- és Kereskedelmi Hitelintézet“ f. hó 17-én délelőtt 10 órakor saját helyiségében tartá meg rendes évi közgyűlését. Fölsinger József vezérigazgató üdvözölve a jelenlevőket közgyűlési elnök választására hívta fel. Egyhangúlag Bartos Imre választatott meg, ki is elnöki székét elfoglalva, a tárgysorozat első pontja értelmében a jegyzőkönyv hitelesítésére Braun Mátyás és Löwinger József urak lettek megválasztva. A tárgysorozat 2. 3. és 4. pontját illetőleg az igazgatóság jelentése minden észrevétel nélkül elfogadtatott s a felügyelő bizottság jelentése alapján a szelvényenként! osztalék 5 fiában lett megállapítva, melynek kifizetése február 18-kától folyóvá tétetett. Mind az igazgatóság, mind a felügyelő-bizottság részére a felmentvény megadatott. Felügyelő-bizottság választására kerülvén a sor, a régiek vagyis: Reiser László, Dobó István és Huber József, póttagokul pedig Velzer Lajos és Braun Mátyás lettek közfelkiáltással 3 évre megválasztva. Ezzel a közgyűlés véget ért. A „Vácz-vidéki Népbank“ közgyűlését szintén f. hó 17-én tartá saját helyiségében. Az igazgatóság és felügyelő-bizottság jelentése alapján a részvényenkénti osztalék 10 forintban lett megállapítva. Jótékonyczélra pedig 80 forint szavaztatott meg. S ezzel a közgyűlés befejeztetett. A „Vöröskereszt-Egylet“ közgyűlése múlt vasárnap tartatott meg. Elnöknőnek egyhangúlag nemeskéri Kiss Pálné szül. Szapáry Vera grófnő, alelnöknő- nek pedig szintén egyhangúlag Krenedits Ferenczné lett megválasztva. Az egylet 202 rendes és 30 alapitó taggal bir s tagsági illetékekből 315 frt folyt be. A fiók-egylet tőkéje 915 frt 77 kr., a vidéki válaszmányé pedig 1202 frt 91 kr. vagyis összesen 2118 frt 68 kr. A választmány következő tagokkal lett kiegészítve: Dr. Freysinger Lajosné és Gseley Jánosné, továbbá Újhelyi István kanonok és Dobó István. Ezzel az ülés véget ért. A „Váczi Ipartestület“ f. hó 17-én tartott közgyűlést. No most vesd el magad, legelsőkben is a gyomor kielégítéséről kellett gondolkoznom. Az abonnement- helyre érve, még a tűzhely is hideg volt már. Lármáztam, kiabáltam, hogy hozzák ebédemet! mind hasztalan, egy kis sonka szelettel be kellett érnem, melyet egy kis lélek elevenitővel öntöttem le. Sétálva mendegéltem akaratom ellenére az indó- ház felé ép másodikét csengették. Egy váczi ismerősömmel találkoztam, ki igy szólított meg: Hát pajtikám nem tartasz velem ? Nekem sem kellett több, rögtön jegyet váltottam és elhallgatva a tegnapi egyptomi sötétséget, beszélgettünk. Vig csevegés közt csak azt vettem észre, hogy Váczon vagyunk. Barátommal kiszállva, nagy ámulásba estem. Tegnap ilyen tájban egyiptomi sötétség, most meg a gázlámpákat felül múló világosság! minden 50 lépésre lámpa, a kandeláberek fénye vakító, mi ez ? Elkezdtem gondolkodni. Talán tévedtem? vagy álmodtam? De nem; hihetőleg a rendőrség fülébe jött az én szerencsétlenségem és ennek folytán oszlott el f. hó 19-én az egyptomi sötétség. Barátommal a „Curia“ szállóba tértünk, vacsorát rendeltünk és vígan mulattunk. Egyszerre egy siheder legény közeledik hozzánk s igy szól; Kérem alásan, N. N. urnák volna átadandó levelem. Llát — mondám — édes öcsém! az én vagyok. Azzal benyúl a zsebébe és egy illatos kis levélkét nyújt át. Felbontom a levelet és kitől? az én más karjaiban képzelt választottamtól! Ebben értésemre adja, hogy csak siessek minél előbb, mert bátyja szabadság ideje a reggeli órákban le fog telni s neki be kell rukkolni. Ucczu neki vesd el magad, futottam a sihederrel és Uram bocsa! csakugyan választottam fivérével találkoztam. A képzelődés szúnyog helyei! elefántot látott, de azért már most a váczi egyiptomi sötétség daczára is az én kedves Irmámat eljegyeztem magamnak. A rendőrkapitányságnak pedig figyelmébe ajánljuk továbbra is az egyptomi sötétség produkálását, ha nem
