Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-24 / 8. szám

Az elnök Olaj F. a gyűlést megnyitván, örömének adott kifejezést, hogy oly szép számmal megjelentek; majd a lefolyt évre tekintve vissza, élénken vázolta a testület ügyeinek állapotát s az akadályokat, melyek a kitűzött czélok megvalósulását gátolták. Az elnöki megnyitó után következett az elöljáróság jelentése az 1888. évi működésről. Ez az eljárás főbb pontjait felemlítvén áttér a jegyzői hivatal ügyforgalmának kimutatására, magában foglalva a pénztárnoki jelentést, a vagyoni állást s a temetkezési osztály működését. Az adatok a következők: A tagok létszáma 455. A segédek létszáma 380. A tanonczok létszáma 316. A jegyzői hivatal ösz- szes ügyforgalma 2455.

A testület 1888. évi bevételei 1982. frt 99 kr. A kiadás 1159 frt 78 kr.; a múlt évi tiszta maradvány tehát 823 frt 21 kr. a melyhez hozzá adva az 1887. évi maradványt 118 frt 91 krt; a jelenlegi pénzvagyon 942 frt 12 kr. Leltár 296 frt 86 kr. követelések 974 frt 50 kr. A testület összes vagyona tehát ma 2213 frt 46 krt tesz ki.

Az előljárósági jelentés kapcsán olvastatott a számvevő bizottság jelentése, mely szerint az ügyvitel és vagyonkezelés törvény- és szabályszerűnek mondatott ki. Áttért ezek után a közgyűlés a napi tárgyak rendjére, mely tárgyalások igen zajosan folyt le úgy, hogy az elnök kénytelenitve volt a gyűlést több Ízben felfüggeszteni.

Végül egy indítvány került tárgyalás alá, a testület kebelében alakítandó segély-pénztár ügyében, mely azonban hosszú tárgyalás után sem nyert elintézést. Az indítvány több heves felszólásra adott alkalmat mindkét részről, mig végre az elnök a közgyűlést feloszlatta.

Mint értesülünk, a közgyűlés márczius 10-én folytatva lesz.

C S A R N O K.

A fekete dominó.

Egy rejtélyes alak fekete dominó kosztümben bolyong minduntalan közöttünk; jelenléte elsimítja az ajkakról a mosolyt s kiöli a szivekből a vig és kedélyes érzelmeket. Mindenütt követelőleg lép fel, de főleg mégis báli termeinkben, hol túlságos követeléseinek érvényt szerezni iparkodik a nélkül, hogy erre engedélyt, vagy felhatalmazást nyert volna. Régibb időben kívánatra sem mutatkozott, most pedig megjelen ott is, hol legkevésbbé sem látják szívesen és egyre sűrűbben szedi áldozatait. Letelepszik a szerényebb és egyszerűbb családi tűzhelynél is, habár hívatlanul : betoppan a nyilvános mulatságokba s úgy befészkeli magát, mint a piócza és nem távozik, mig áldozatának vérét ki nem szipolyozza. Nem szükséges eltávolítani az álarczát s fölösleges valódi, visszataszító színében feltüntetni, mert bármily gondosan burkolja be magát a sötét dominóba, mégis mindenki ráismer és elmondhatja: Oh ismerlek te csúf maszk!

Eme rejtélyes s mégis nagyon jól ismert maszk nem más, mint az igény, vagy nagyzás, melylyel karöltve jár a fényűzés és a mai divathóbort. Mint megannyi zsarnokok feltétlen uralmat képesek gyakorolni a meghóditottakon, kiknek viselni kell az igát mindaddig, mig tönkre téve össze nem roskadnak alatta. Hány ember lesz túlcsapongó igényeinek áldozatává korunkban, midőn oly sokan vannak a látszat, a fényűzés és divat hivei: midőn az emberek inkább, mint valaha vásárolhatók, midőn a dicséret és gyalá- zás megszűntek útmutatók lenni s lett belőlük oly érték, melyen ember-leiket lehet venni s eladni. Hány

is szerelmi viszony kötés vagy eljegyzés, de legalább takarékossági szempontból. Plútó.

Fucs!

Irta: ETalásiz; I£v£ór.

Serényfi Elemér úr egy fővárosi vállalat kisebb- szerű hivatalnoka. Fizetése ugyan nem nagy, de annál több a dolga, mi tekintve, hogy az ember munka közben megfeledkezik az élet gondjairól, igen czélszerü berendezés.

Fölebbvalói és társai kedvelték a törekvő és csinos fiatal embert, ki egész napi elfoglaltsága daczára saját külsejére és megjelenésére is nagy gondot fordított, mire nézve csak azt említem meg, hogy ő például soha sem jelent meg társaságban keztyü nélkül, ha az egyik fél fekete és a másik sötétbarna volt is.

S csodálatos! ő mindezek daczára mégis szegény volt, mert mi más mai világban oly fiatal ember, kinek csak két szenvedélye van, azaz helyesebben csak egy, mert ezen egy szenvedélye hat ki kettőre. 0 tudniillik szeret! De nem ám valami csinos ki leánykát, hanem két .sokkal prózaibb valamit és pedig először nagy, aranyból készült, kutyafejet ábrázoló, nagyapjától örökölt melltűjét és másodszor a „B. Újság“ újdonságok rovatának reggelenként való elolvasását. Utóbbit naponként hivatalba menetele előtt szokta megvenni a reggelije árából elvont 3 krajezáron.

Egy este borzasztó lumpolásról hazatérve — fél tízig ácsorgóit, a „Blaue Katz“ előtt gyönyörködve az ajtónyitogatásnál ki-ki hallatszó ének- és zenehangok töredékein — véletlenül a tükörbe tekint és hüledezve veszi észre, hogy nem tudom, mily színű nyakkendőjéről a féltve őrzött fej hiányzik. Remegő kezekkel veszi le a nyakkendőt, de sajnos, meg kellett győződnie szomorú fej fedezése valóságáról, mert abban csak a tűt találta fej nélkül.

A mint igy kétségbeesve ott áll, eszébe jut hirtelen az ő nélkülözhetlen „B. Újsága.“ Hiszen csak a minap olvasta benne, hogy: „F. hó 9-én este 9—10 között egy arany zsebóraláncz veszeti el

............stb.

ügyes, de vigyázatlan ember koczkáztatja életét, épségét, becsületét csekély kegyelemért, hiú dicséretért s dicstelen ragyogásért, vagy aljas bérért, hasonlóan a jól betanított lóhoz, mely igen sokszor engedi magát gyötörtetni hitvány, pajkos gyermekektől s veszélybe sodortatni csupán megszokás után az ostor, bot vagy fenyitő szó miatt való félelemből.

Kevés a komolyan gondolkozók száma. S különben is nem fogják-e az ez irányban híven és becsületesen működőket túlszárnyalni az éretlenek, meggondolatlanok bujtogatásai és mozgalmai?

A kéjelgőnek, a divatbábnak, a fényűzőnek és nagyravágyónak, kik tehetetlen igényeik kielégítésére törekedve a romlás árjával sodortatnak, nem maradnak-e meg rósz szenvedélyeik, vágyaik, nem lesz-e annyi erejük a képmutatás és látszat hiú csábjai által, hogy a dolgozni inkább, mint gondolkozni szeretőt minden Viszonyokban elnyomhassák?

Sajnos, de igen ! . . . Egyre hangoztatják a jobb érzületüek. hogy óvakodni kell a túlterjeszkedéstől, a fényűzéstől, de az igény, eme kegyetlen zsarnok a hatalmába ejtettek mellett hatalmas, vétóval tiltakozik az ellen. És mégis azt vihatják, hogy világosodunk^és haladunk!

Nagyon sokan emlegetik már jó ideje, hogy változni kell a világ folyásának, mert ily körülmények között existálni nem lehet, a mennyiben a nép a nagy teher alatt, mely reá róva van, összeroskad. Vagy kitör az eddig oly rendkívüli erőfeszítéssel korlátozott vihar s eltörli a föld színéről a népek ezreit, vagy megkönnyebbittetik a teher, felszállnak a fojtó gőzök a nyomasztó légkörből, a fenyegető felhők szétoszolnak s kiderül a láthatár, mig végre az ember teljesen megkönnyebbülve lélekzik fel a derült égbolt alatt s hitében megerősödve fordul a mindenható Istenhez s térdre omolva rebeg hálát az enyhülésért.

Azonban a jövő gondosan el van rejtve szemeink elől. Nincs az a világbölcs, a ki a jövőt eltakaró sötét fátyol on áttekinthetne s megfejthetné előttünk a bekövetkezendő eseményeket. Lehetséges hogy a keserűség és megpróbáltatás pohara, melyet már is telve látunk, csak ezután fog megtelni gyilkoló méreggel s hogy vállaink, melyek már most is roskadoznak a túlterheltség miatt, ezután még nagyobb teher alatt fognak nyögni ?! A könnyelműség és a bűn provokáljak az igazságos Isten büntetését.

Ámde akárhányszor látunk a legválságosabb körülmények között is vétkes könnyelműséget erélyesség helyett, féktelen fényűzést és pazarlást takarékosság helyett. Pedig már meggyőződhetett volna kiki, hogy az élet fentartása nem gyermekjáték, hanem nehéz küzdelem, melyhez Istenbe vetett bizalom, kitartás és bátorság szükséges.

Sokan nem tudnak uralkodni vágyaikon, szenvedélyeiken, átadják magukat a látszat és hiúság csáb- jainak s igényeik nagyratörésének szabad folyást engednek. Hány ember bocsátkozik a hajóhoz hasonlóan kiterjesztett vitorlákkal az élet tengerére s még akkor is, midőn javainak felét megmenthetné, tovább vitorlázik az örvénybe, mely mindenétől megfosztja, mert a szenvedély és hiúság kormányozzák hajóját és nem az önuralom? Gyakran megesik azután, hogy a tőid hajó romjai között az élet és becsület is megsemmisül.

Igen nagy azon szerencsétlenek száma, kik nem tudnak megmaradni azon korlátok között, melyeken belül boldogulhatnának. Igényeiket ezen szűk téren kielégitni nem képesek, miután letértek azon útról, mely a biztos czél felé vezet. Innen van az, hogy sokan úgy kiterjeszkednek, hogy vagyoni állapotuk azt elviselni nem képes. Mindenik igyekszik tultenni a másikon ; tehetségén túl költekezik, hogy igy többnek látstb.“ miért ne tehetné ezt ő is ? Az eszme úgy látszott, tetszett neki, mert a körülményekhez mérten nyugodtan feküdt le és másnap már kora reggel talpon volt, hogy a kiadóhivatalba siessen.

Egy hölgygyei együtt ért annak ajtajához, kit ő udvarias fiatal emberhez illő galanteriával előre bocsátott.

Benn a’szolgán kívül senki sincs még.

A nő odalép a hirdetés felvételi ablakhoz, mialatt Serényfi úr ott látva feküdni az asztalon nélkülözhetlen újságát három krajezár megtakarithatása reményében belepillant. Az első, a mit benne meg lát, a következő újdonság:

„Örökösök kerestetnek. Boston városában négy hét előtt egy magyar születésű, Tóth Féréhez nevű gazdag bankár halt meg. Végrendeletében fél millió dollárt meghaladó vagyonát egyetlen Bpesten lakó rokonának, Özv. Tóth Jánosnénak hagyományozta.“

Miután ezt átfutotta, odapillant a véle együtt érkezett nőre. Eltekintve az orr tetemes, nagyságától a szemek úgylátszik meg tették hatásukat.

„Szolgálhatok?“ kérdi az ablaknál épen megjelenő hivatalnok a nőtől.

„Uram,“ felel a kérdezett „tegnap este a király utczában ezt az aranyból készült, kutyafejet találtam. Kérem lapjuk holnapi számában közzétenni, hogy az kiadóhivatalukban a jogos tulajdonos által átvehető. Serényfi e szavak hallatára magán kívül van örömében.

„Asszonyom“ kiáltja egy vállalkozási hivatalnoktól kitelhető hangon, mialatt egy ugrással a hölgy mellett terem „ez az én fejem, ezt én vesztettem el; bizonyságul itt a tű, melyről leveszett.

Kevés idő múlva Serényfi úr ismét boldog tulajdonosa nagyapai örökségének.

Öröme csillapultával azonban a hála érzete is kezd megmozdulni keblében.

„Assszonyom“ kezdi áradozó arczczal követve a helyiséget elhagyni készülő nőt“ mivel hálálható meg eme jele a becsületességnek.

„Szót sem érdemel“ válaszol amaz az utc.zára lépve. Serényfi nyomában.

szassék, mint a mi valósággal. Ez az egymást tulliczi- tálni akarás az, a mi eloszlatja a jókedvet és kedélyességet. Nagy hiba az manapság a társadalomban, mert nemcsak a magasabb néposztály, hanem a köznép és a polgári osztály sem tudja kellőleg korlátolni igényeit.

Nem tekintem itt az igényt jó oldaláról, a midőn t. i. mint az akarat, munkakedv és képesség előmozdítója, művelődési tényező gyanánt szerepel, hanem veszem azt mai felvilágosodott színében. Midőn az az utolsó napszámos is elégedetlen sorsával és zúgolódik Isten ellen, hogy őt oly fáradságos munkáért nem jutalmazza úgy, mint a magasabb és tökéletesebb munkával foglalkozót, midőn a divat kedvéért egész családi tűzhelyek bomlanak fel s jutnak sanyarú helyzetbe, midőn a szegényes viszonyok között élő család is úgy rendezi be életmódját, mint a vagyonos; midőn ruházatban, ételben, italban tehetségükön felül költekeznek csak azért, hogy nagyobb legyen a pompa. Ebből magyarázható azután ki azon panasz, miszerint a mulatságokban nincs oly jókedv és kedélyesség, mint volt a régi időben. Hisz talán nincs is olyan foglalkozás, a melyben az elégedetlenek sorára ne akadnánk. A hivatalnoknak kevés a fizetés, mert a „Nagysága“ feleség divat- és pipereczikkei nagyon sokat felemésztenek, a kereskedő a forgalom lanyhasága miatt panaszkodik, mert a „Ténsúr“ és „Ténsasszony“ túlterjeszkedései és fényűzése kielégithetlenek; az iparos zúgolódik, hogy kevés a munkája, nem bir eleget keresni és annyija sincs, hogy a háztartás költségeit fedezhesse; szóval senkinek sincs elég pénze. Persze mert felmerülnek a társadalmi szokás által nyakunkra tolt, vagy önmagunk által támasztott igények, melyekre az "a rendes refrain, hogy ennek meg kell lenni, mert a mai bon-ton megköveteli. S mikor azután egy családapa az ily terhes körülmények között rávétetik, hogy a bálban megjelenjen, akkor még azt kívánják, hogy jó kedve legyen. Mert már ha bálba mennek, akkor czifra és legújabb divatú ruha kell, mely a többit mind túlszárnyalja, a mire persze az apa feje őszül.

Innen van azután az, hogy minél fényesebb egy bál, annál feszesebb és kedélytelenebb. Olyanforma benyomást tesz az emberre, mint a gépszinház, melynek bábui önkénytelenül mozognak. Mire való ez a verseny és pazarlás ? Az ily fényes bálok ugyan sohasem fognak házasság-közvetítő lenni, mert minden komolyan gondolkozó ember visszaborzad ezen túlhajtott igényektől s elfordulva ama régi dalt dúdolja, a mely úgy kezdődik, hogy nem házasodom meg soha stb.

És sajátságos, hogy a bőség napjait rendesen a nélkülözés hosszú böjtjei szoktak felváltani. — Különben hisz manapság már ez sem nagy baj, mert a koplalást is virtuozitásig viszik a felvilágosodás férfiak Különös, hogy a mily mértékletlen és korlátot szabni nem tudó az ember túlcsapongó igényeinek fokozásában, oly sokat tud nélkülözni, ha rákényszerítik. — így szükségből gyakorolja a takarékosságot, de legkevésbé sem gondol arra, mint erényre. A legnagyobb rész nem gondolja meg, hogy holnap is nap lesz és nem törődik a jövővel; nem tudja még, hogy mi az a helyes beosztás, mely szerény körülmények között is megelégedést szül,

Ha majd megváltoznak eme ferde állapotok; ha mulatságot nem a fényűzésben és a kiállítás pompájában keresnek; ha letérnek a nagyzás lejtőjéről az egyszerűség és szerénység biztos ösvényére; ha az igénytelen ruha alatt önzetlenebb és melegebb szivet és gondtalanabb kedélyt visznek magukkal mulatságba és a társaságokba: akkor újra meglesz a régi jókedv, a régi vigság és kedélyesség.

Mindezek után eléggé világos, hogy van okunk az ily könnyelműség és közönyösség láttára az ilyféle ve„Szabadjon legalább nevét tudnom melltűm meg- találójánnk“ folytatja künn.

„Nevem özv. Tóth Jánosné“ válaszol a hölgy.

Serényfinek e név hallatára eszébe jut az imént olvasott „Örökösök kerestetnek“ czimű újdonság. Egy gondolat villan át agyán.

„Hol lehetnék oly boldogNagysádot viszontláthatni“ kérdi sóváran vizsgálva a hölgyet.

„Lakásom VII. kér. D . . . utcza . . . szám alatt van, hol szívesen látom Önt.“ Ezeket mondva a nő elsietett Serényfi elől.------— — — — — —-------E napon először késett el Serényfi hivatalából. Az napi munkája különben sem ért semmit. Esze mindig a fél millió dolláron járt, 9 órakkori hivatalba- menésről, rendes reggeli, ebéd és vacsoráról álmoNégy héttel e nap után a „B . . . Újság“ „Hymen“ rovatában a következő jelentés volt olvasható: „Serényfi Elemér úr tegnap vezette oltárhoz özv. Tóth Jánosné asszonyt Budapesten.“

„Angyalom!“ szól ravaszon Serényfi úr, pár nappal esküvője után a hivatalból hazaérve, szeretett hitvestársához „ma véletlenül kezembe jutott a „B . . . Újság“ m. hó 15-iki száma s miután ez épen megös- merkedésünk napja, belepillantottam s képzeld, mit olvastam benne ? Oh, mily szerencse reánk nézve! nem is tudom elmondani, olvasd magad!“ Ezzel elébe tolja az újságot, melyben reszkető kezekkel mutat egy helyre.

A nő átfutja a jelzett „Örökösök kerestetnek“ czimű újdonságot, aztán nevetve szól férjének :

„Kedvesem, ezt már annak idején olvastam és utána is jártam a dolognak, azonban kitűnt, hogy egy másik, vélem hasonnevű nőt illet e közlemény.“

„Fucs“ tör ki Serényfiből e szavak hallatára, miközben arcza elhalványodik és ő egy székre dől.

* *

M o r á 1: „Az ember nősülés tekinteteben, ha nem is kap anyóst, ne járjon el elhamarkodottan.“