Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-10-27 / 43. szám

Azt kell hinnünk, hogy a megyei kiállítások eszméje mindig a gép- és mezőgazdasági czikkek gyárosaitól származik, s az ekeversenyeket is az ő kedvükért rendezik.

■ Nem mondjuk, hogy az ilyen kiállításoknak és versenypróbáknak gyakorlati haszna ne lenne, de kárhoztatnunk kell, hogy a gazdasági egyesületek az ilyen alkalmak kiaknázásával a saját területi produktumainak nyilvános versenyen történő emelése tekintetéből nem teszik meg a szükséges kötelességüket.

A gazdasági egyesületek, sok helyen, tévesztett keretben mozognak, s Így igazi nemes czéljukat, mely a köznép gazdasági helyzetének biztosítását képezi, nem érhetik el.

Pedig a gazdasági egyesületek legnemesebb törekvése: a közgazdaságnak okszerű gyakorlat által fejlesztése, hasznosítása, jövedelmezésének előmozdítása s a jövőben való biztosításának előmozdítása, és főleg ami aztán önként következik, a produktumnak piaczot teremteni.

De kizárólag a mezőgazdaság hazárd természetével folytatni folytonos harczot, hiábavaló és szánandó törekvés.

A vidéki gazdasági egyesületekre és ott a hol ilyenek még nincsenek, a városok és községek mint erkölcsi testületekre most nagy misszió vár. Ha nem hallgatnak a természet intő szavára, lassan elpusztulunk.

A gabna termelés ma már alig-alig hozza meg a kamatokat, a szőllőt elpusztította a fillokszera. Plogy azonban mit csináljunk, hogy munkaerőnket parlagon heverni ne hagyjuk, és az áldott anyaföld termőképességét kiaknázva hasznunkra fordíthassuk: nézzük meg a pestmegyei gyümölcstermelés eredményét.

Hogy a pestmegyei gyümölcstermelés milyen óriási dimenziókat nyert, és hogy a fajok nemesítése tekintetében mily bámulatos haladást tud felmutatni Kecskemét, Halas, Nagy-Kőrös, Tass, Dunavecse, Dömsöd, eléggé csudáltuk a pestmegyei gazdasági egyesület által a múlt héten rendezett kiállításon.

Halas városának az ő igyekvő polgármestere kezdeményezésére berendezett faiskolája ma már 40,000 Q öl kiterjedésben pompázik a város határában. A város szegényebb lakossága a faiskola ügyes kertészének szakszerű felvilágosítása mellett ingyen kapja a csemetéket.

Csak igy és ilyen gazdálkodás mellett lehet a gyümölcstermelést meghonosítani és annak piaczot teremteni.

De első sorban faiskolát kell fölállítani szakszerű kertész felügyelete mellett, aki a népet a gyümölcs- termesztés minden titkaira kitanitsa.

Az antverpeni rakodó partokon a magyar búza mellett ott találjuk már Magyarország Ízletes gyümölcseit is. E jövedelmező termelési ág fejlesztésére tehát elősegitőleg kell közrehatni, hogy ahol még nincsenek meghonosítva, ott mivel és alá vétessenek, ahol pedig már megteremtettek, de összeköttetések hiányában ismeretlenségben vannak, felderittessenek, hogy a termények kiviteli piaczok szerzése által megfelelőleg értékesíthetők legyenek.

Hazánk alkalmas területeinek jobb és megfelelőbb kihasználására közre kell hatni, hogy az említett kisebb termelési ágak mennél nagyobb mivelési területet foglaljanak el.

És itt rá kell mutatnunk a fillokszera pusztítás következtében ért nagy közgazdasági veszteségre, mely csak úgy és akkor lesz csak némileg ellensúlyozva, ha majd a fillokszera által kipusztitott, s egyébként más,

értékesebb termelésre nem használható területeket hova hamarabb gyümölcsösök árnyékolják.

Szigorú ragaszkodással kell azonban lennünk, főleg a földtalaj minőségére, és vegyük számba a gyümölcsfajok előállítását a talaj termőképességéhez képest ; tartózkodjunk a nagyon sokféle faj forszirozásától és válogassuk ki a legjobbat, hogy ebből vihessünk minél többet eladásra.

A gyümölcstermelést a gazdasági ág egyik legjövedelmezőbb forrásává tehetjük és azért e tárgyról jó volna komolyabban gondolkoznunk.

Városi és vidéki hírek.

= Az érdem jutalma. A »váczi első általános ipar társulat«, ' mely virágzását nagyrészben, ügybuzgó és lankadatlan elnökének : Reit tér István cs. és kir. udvari kocsi gyárosnak köszönheti, mélyen érzett hálájának feltűnő jelét adja azáltal, hogy szeretett elnöke és nejének mellnagyságú arczképeit Török Ede jóhirű festőnk által az egyleti tagok által viselt költségen elkészíttette és azokat jövő hó 17-én d. u. 4 órakor, a saját helyiségeiben nagy ünnepélyességgel készül leleplezni. A leplezési ünnepélyt este társas vacsora és táncz fogja követni. Az Isten éltesse!

_ = Püspöki konferenczia tartatott e hó 24-én a bibornok herczegprimás budai palotájában, melyen megyés püspökünk is részt vett, s 25-én délután tért viszsza székhelyére.

= A kötő-szövő-gyár ünnepélyes megnyitása november hó 1-én fog megtörténni.

= A róm. kath. iskolaszék f. hó 20-án tartott gyűlést, melyen Huber József volt iskolaszéki tag helyébe Máté János kanonok hivatott be. E gyűlésen tétetett jelentés a „Chevra Kadischa egylet“ és az iskolaszék között kötött ama szerződésről, mely szerint az iskolaszék lemond a középvárosi temető melletti szol- gálmányi útjáról és helyébe kapja a temető mellett elterülő 2 hold szántóföldet 50 frtért, mely földre építteti majd a „Chevra Kadischa egylet“ a róm. kath. sirásó- házat a megállapított nagyságban. Az iskolaszéki, temetői és a házi szegények számadásairól szóló számvizsgálói jelentés egész terjedelmében tudomásul vétetett. É szakszerű számvizsgálat a házi szegényekre vonatkozólag uj kezelést ajánlott, mely változás már legközelebb életbe is fog lépni. Az iskolaszék az eddigi pénzkiosztó tisztét megszünteti és az uj intézkedés szerint annak teendőit maga a gondnok fogja teljesíteni, sőt a szegényeket is köteles lesz időnkint meglátogatni, hogy életben létökről személyesen meggyőződjék. Minden házi szegény egy kemény lapra nyomtatott névreszóló igazolványt kap, melynek fölmutatására az elnök kiadja a házi szegénynek a fölveendő összegről a szintén névre szóló heti bárczát, melyet a gondnok bevált. Ezen bárcza fog az év végén a számadásnál kifizetési okmányul szolgálni. — Az iskolamulasztókra vonatkozólag a városi tanács kerestetett meg, hogy a meg intést eszközöltesse. A kisebb javadalmazású tanítók javára az 50 frtos ötödéves korpótlék január elsejétől folyó- sittatott. Azon kérelmektől pedig, hogy korpótlék a tanév elejétől számitassék — minthogy a költségvetésben erre födözet nem volt — elültettek. Özv. Bartoss Józsefné és árvái javára addig, mig az állam a nyugDe hogy történt a dolog?

A mulatság előtti nap oda vetődik Dancsó Gábor kún kapitány vagy negyed magával Laczházára s midőn a várost elakarják hagyni, akkor jön velők szembe egy régi barátja, egész családostul szánkón.

— Hová mentek? kérdi a kapitány őket.

— Hová? . . . Még azt sem tudod? . . . Laczházára, ott megpihenünk, onnan meg Ráczkevire, holnap ott lesz csak az élet. Tudod, (ezzel két leányára mutatott) egy kissé megszellőztetem ezt a két leányt.

És kapitány uram is vissza fordult s bár nem bíró uramhoz szálltak, evésben, ivásban még is az ő vendégei voltak.

— Hát te fiam, kérdé borozás közben Zsigától a kún kapitány, nem akarsz még párt keresni? A korban már benne vagy.

— Majd csak találok nagyságos uram hozzám valót, még nem múlta idejét.

— Hanem ni, fiam, át jösz velünk Kevibe, jobban tudod te úgy is az átjárást mint mi, aztán nézz szét, van ám ott nem csak német, meg rácz, aztán ha kinéztél valakit hozzád valót, szólj nekem, majd csinálunk valamit.

Nem szólt erre senki, sem apa, sem fia, csak mosolyogtak. A fiú azonban keserűen húzta mosolyra száját. Mert eszébe jutott, választottja: a rácz leány.

— Hát a kún nem vehet más nemzetbélit feleségül? Kérdé elszántan a fiú.

— Fiam, mondá a kapitány, hacsak lehet, ne vegyen, de ha kikerülhetlen, vegyen. Annyi szép leányt láttam én a városban, hogy no. Lehet itt eleget találni, de azért a szem olyan is szokott ám néha lenni, hogy a közelben levő gyöngyöt nem látja s a távoliért eped. Nem bűn, ha kún nem kúnt vesz el, de ha lehet, kerülje ki a vérkeveredést.

Másnap mentek a nagy úri vendégek s velők ment Zsiga is.

Ott volt a maiglan is fent álló rácztemplom előtt egy hatalmas épület, úgy hívták — László háza, — s ki tudja, nem-e valamikor Kún Lászlóé volt? Sokat lakott valamikor a szigeten azon környéken, tanúskodik riom egy onnan keltezett királyi levele. S tanúskodik Laczházának Kató csókja (most Csóka, Kátó) nevezetű pusztája, hogy Kém László gyakran ki-ki járt a. szigetről Laczháza mostani határára vadászni s Apor János nevezetű gazdag úr leányába szerelmes lett, de

hiába. Azonban némileg sikerült ez neki, mert megcsókolta s a csókért Apor Kata kapott egy oly pusztát, mely ma két részre osztva Laczháza igen is tetemes részét képezi. Ott van Laczházához közel Áporka, legelőször Apor háza, később Aporka falva, majd most legutóbb már Áporka. Ki tudja, Kató nem-e csókon szerzetté valamikor a birtokot is apjának? Ki lát a századokon keresztül? Senki. Laczháza Csóka-,Katójáról okmányok szólnak, Apor házáról, Aporkáról a népszáj hagyományán kívül semmi.

Folyt a mulatság, vidámak voltak az arczok, csak Zsiga volt olyan, mint ki inkább kutatónak, mint mulatónak jött. Kutatta, kereste kedvesét — hiába. Kérdezni azonban nem merte, mert féit, hogy elárulja magát.

Midőn azonban látta, hogy hiába keresi, egy nagyot sóhajtott, megtörölte izzadt homlokát, és hajrá, enyém az élet. Égész feltűnést keltett jó kedvével.

Szemre való fiatal volt. Nem egy leánynak, s még több leányos anyának megállt a szeme rajta.

A legény csinos, tanult is félig-meddig, hat évig volt oda Debreczenbe, meg módos is; kell ott birtoknak lenni, hol szántás idején 1G jármos ökör húzza az ekéket.

Kiszemelt Zsiga egy takaros kis leánykát, jó tán- czos volt s azzal tánczolt leginkább. Megbosszúlta magát, mert mulatott, tánczolt és udvarolt.

De . . . nem jó a tűzzel játszani, mert megégeti az ember ujját.

A kis leányka készpénznek vett Zsigától minden szót s a hevülő arcz, a hevesen dobogó szív, valamit elárultak. Elárulták a belső érzületet.

Dancsó kapitány uram meg egyre ugratta a két fiatalt s azok ha másért nem is, csak azért is jobban bele merültek a fánczba. Mit mondok! Az érzetek bo- nyolódásába, össze halmozásába.

Hanem könnyű a gombolyagot összekuszálni, de tessék a kuszáit gombolyagot vissza gombolyítani. Az már nagyobb dolog.

A mulatság napján délután Sztojnits átment Laczházára, apró dolgait elvégezni, az átmenés oka azonban tulajdonképen leánya ügye volt, hogy valamiképen beszélhessen Szabados biró urammal, hogy miként is lehelne fiát leányával összeboronálni?

Bement Sztojnits a városházába, hol a bírót félre hívta. Nem beszélt tisztán magyarul, csak törte a magyar nyelvet.

díj törvény módosítását nem eszközli, ideiglenes kegy- dijképen 100 frtot szavazott meg az iskolaszék. A költségvetés 1890. évre, daczára ezen fönnebbi tételeknek, egy krajezárral sem emelkedett a múlt évben megállapított 8195 frt 88 krnál. Ha meggondoljuk, hogy ezen összegből 14 tanító és tanítónő évi fizetése lesz födözve, 3 iskola épület gondozva, a tantermek fűtve és tisztogatva, a szükséges tanszerek beszerezve stb. ügy csodálkoznunk kell miképen lehet ezen csekély összegből ily nagyobb szabású intézményt vezetni; miről csak az iskolaszék lelkiismeretes és túlságos takarékos gondnoka tudna fölvi 1 ágositást adni.

— A váczi nyilvános muzeum javára újabban ajándékoztak: Vörös Ferencz 2 clrb. Vácz-vidéki lapot 1873-ból. Horváth Kálmán 8 drb. különféle nagyságú és időbeli rézpénzt. Való István egy kis ezüst pénzt lG93-ból. Kökény Ferencz egy római pénzt, egy három kilos tömör és egy ugyan olyan súlyú nagyobb ür-vasgolyót.

= A városi telkes gazdák közgyűlése e

hó 20-án tartatott meg a „Curia“ szálló kistermében. E gyűlésen az elnök számadásai átvizsgáltattak, s azok rendben találva elfogadtattak. A leköszönt Huber József helyébe elnökké egyhangúlag Uhlig Ede lett egy évre megválasztva. Több tárgy hiányában a gyűlés szétoszlott.

= Adomány. A gyermek-menhely részére legújabban ajándékoztak: Gajáry Géza több féle főzőedényt és képeket, Depoy György egy darab marhahúst, György Mihály 25 kgr. darát, Borosy Ferencz pedig a menhely részére vásárolt káposztát ingyen vágta be; Majthényi Péter egy árvának lábbeli vételre adott 1 irtot, ugyanily czélra Siposs István 1 frt 50 krt és egy inget és lábravalót. Újhelyi István kanonok-plébános predig két árvának a felvételét úgy eszközölte, hogy érettük a tartási dijat egy évre elvállalta. A kisdedek nevében hálás köszönetét mondunk a jólelkű adakozóknak.

= Kinevezés. Leichtner Benő, a kötő-szövőgyár vezérigazgatója, Vadass Mártont, Reiser Béla ügyvéd irodájának tagját, a vezetése alatt álló gyárhoz rendes hivatalnokká nevezte ki.

= Az elemi iskolás fiuk utczai viselkedéséről több oldalról hallottunk panaszt. A tanulók oly rakon- czátlanul viselik magukat az iskolából kijövet, hogy mindenki megbotránkozik felettök. Egy kissé szigorúbb felügyelet nem ártana nekik.

= Halottak estéjére nagyban folynak az előkészületek. Mint értesülünk a katholikus legényegylet ez évben is testületileg fog levonulni a temetőbe, s ott megható gyászdalok eléneklésével és szónoklat tartással fogja az elhunytak iránti kegyelet ezen ünnepét emelni.

= Tanulmányi kirándulás. A budapesti kir. egyetem jogi karának számos hallgatója (mintegy 50-en) tegnap délután felrándultak városunkba az orsz. kir. fegyintézett megtekintése végett. Az élénken érdeklődött jogászcsapatot dr. Fayer László egyetemi jogtanár és dr. Milkó Dezső vezette, kinek kérelmére Kovácli Ernő fegyintézeti igazgató szives előzékenységgel kalauzolta őket végig a minta berendezésű fegyintézetben. A kirándulók este bő tapasztalatokkal tértek vissza szaktanáruk társaságában a fővárosba.

= Rejtélyes holttest. Tegnap délelőtt egy már feloszlásnak induló férfi holttestet találtak a Rasovszky- féle duna-fürdő talpfái alatt, melyek a püspök-kert mellett a Duna partján vannak kikötve. Az illető kilétét még nem tudják.

= A kinai magyar hittérítő, Ürge Ignácz lazarista szerzetes, befejezte körútját Magyarországban

Előadta, hogy ő egy darab földet szeretne Laczháza határában venni, megkínálták vele.

— Hja, barátom uram, mondá a kún biró, az nem megy olyan könnyen. Kinek e határban eladó földje van, azt először nekem be kell jelenteni, ki kell dobol- tatni s a földért ha nem kún igér bizonyos összeget, azon összeg negyedrészeiért bár melyik kún barátom megtarthatja. Ez nálunk törvény, ez a mi előjogunk.

— Baj, baj. Pedig szeretnem megvenni. Tudja biró uram, egy leányom van s férjhez akarnám már adni, hát szerezgetek neki a mit lehet.

— Hiszen van már elég barátom uramnak.

— Van, van, de kún földet is szeretnék venni, hátha kún fiú találja el venni? Ne mondhassa legalább, hogy redemtus földem sincs.

— Hát bizony minden megtörténhetik. Még kún fiú is megkérheti. Ismerem, szép leány, takaros leány.

— Sok derék fiú van itt a városban, akadhat egykét kérő innen is. Itt van mindjárt a biró uram fia is. Hátha az is kérő lesz? Mondá Sztojnits hamiskásan nevetve.

A biró ránézett fürkésző szemekkel.

— Az már az ő dolga, nem az enyém, hogy kit akar elvenni, — mondá biró uram.

Sztojnits az előző beszédből észre vette, hogy biró uram nem a legnagyobb ellensége a vagyonosabb nem kunoknak. Rászánta magát egy kis komolyabb beszélgetésre.

Elmondotta először, hogy mennyire szereti leányát, meg mennyi vagyona van, mi mind a leányé lesz s végül alig hallhatólag, hogy a biró fia s leánya között már mi féle viszony létezik.

A biró elhalványult. Nem, mert a házasság nem ínye szerint lett volna, hanem mert az a fiú az ő beleegyezése nélkül merte egy vászoncselédre komolyan szemeit rá vetni, holott ős időktől fogva az apák s anyák dolga volt a választás.

Igen szerette volna a ráczot lenézni, aztán ajtót mutatni neki, de a vagyon, a pénz, lecsillapította, megnő az is, hogy ő is csak apa volt, ki szerette egyetlen fiát.

A két apa a legbarátságosabb érzülettel vált el egymástól.

Hogy Sztojnits átjött, csak úgy hasította arezát a hideg, a hó meg csak úgy csikorgóit talpa alatt s íme,