Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-10-20 / 42. szám
leplezett uzsorát is, de nem a bútoripar terén. Mit tehetnek ők arról, ha valaki nem használatra vesz bútort s azt megbízottaik által elértékesitvén, a kapott 2—300 írt helyett 1000—1200 frtot fizet részletekben? A bútor oly czikk, melynek hasznavehetőségét nem lehet azonnal megítélni. Csak a tényleges használatban napok múlva tudjuk meg, mily gyalázatosai! szedettünk rá némelykor. A szaktanácskokmány óhajok kifejezésével ért véget, de hatása más téren is nyilatkozik : a sajtó élénkebb figyelmet fordít a magyar ipar fellendítésére s jelen soroknak is czélja a bútoripar és a közönség érdekében szót emelni. Hosszú évek óta áll fenn a nádor-utcza 7. sz. a. a „Dózsa Testvérek“ asztalosok saját készítményeinek díszes, dús választékú butorraktára. Csinos, képes vastag árjegyzék kalauzolja a közönséget szükségleteiben s a gombamódra szaporodó butorraktárosoktól, a végeladásoktól, még a végeladásoknál is olcsóbb, sőt hallatlanül olcsó árakkal dolgozó versenyektől megóvja ezen czég régi szolidsága. Bizonyára csak komikum, hogy e czég régi hírnevének kihasználására egy Fleischer nevű mészáros Dózsára magyarosította nevét s másfél év óta olcsóskodik hallatlanul az Erzsébet-téren. Ilyen komikus epizódjai is vannak azon nagy háborúnak, melyet az élelmes emberek a magyar bútoripar renom- méja ellen folytatnak ; de a „nevetségesség nem öl“, mert különben, hogy existáihatnának az ilyen nevetséges figurák. Az ember mindig bir bizonyos regényes hajlamokkal, de a ki ilyen hajlamokból köt üzletet, annak neve: balek. íme az „abban maradt házasság“, hol az újonnan bebutorozott lakás fölöslegessé vált! A résztvevő balek siet azt megvásárolni, nem is sejtve, hogy ezúttal épen a 100-ik házassága ment füstbe az adónak, a kinek különben a szomszéd lakásban van a felesége 5—-6 gyerekkel egyetemben s jóizüt nevetnek a magyaripar fellendülésének nagyszerű terveiről. Az eladónak, ki csak ügynöke egy butorraktárosnak, szerfölött jól áll a „visszament parthie“ s e mellett vigasztalja magát avval is, hogy hiszen jó áron adott túl a lim-lomokon. Reporter. Nyilatkozat. A „Váczi Hírlap“ múlt számú vezérczikkére még nem látom elérkezettnek az időt a válaszra. Nagyon valószínű, hogy e lap jövő számában reflektálok reája. Egyelőre nem akarom, hogy az az úr a ki lemászott a ldoakákba a patkányokért, válaszom által mintegy martyrrá tegye magát. Arra ő nem érdemes. Jelen soraimmal csak azt jelzem, hogy a mi késik, az nem múlik! Boross. C S A R N O K. „A sarkantyú.“ Közli: ~^7~. C3-a,ál H^Ia,rolIn.. „Falusi levegőre kell nagysámnak mennie.“ így hangzott az orvosi rendelet, Korosdy Ágos- tonné asszony számára. A derék úrnőnek egy kis roskatag háza volt Budapesten a Ferencz-városban. A haláltól rettenetesen félt, de nem csupán ettől, hanem azon képzeletben volt, hogy egykor elevenen fogják eltemetni. Mert volt néhány pénzsovár rokona. Bizonynyal a földbe dugják sietve, ha meg fog halni. Hisz vannak halálszerű ájulások! Az orvosokon is megesett már az, hogy elhibázták a dolgot: halottnak nézték a mélyen elájult embert. Olvasott ő már ilyesmiről. Sietett hát házmesterének a rendeletét kiadni. két serkentem életre, mert sokan hajlandók még a legszebb menyecske mellet is elaludni. Nem vagyunk mi azért hűtlenek! Ha száznak is mondunk egy-két szép szót, még nem vagyunk szerelmesek egyikbe sem. Az reánk nézve csak olyan kellemes szórakozás, mely fűszerezi a kedvet, élesíti a szellemet és talán könnyebben megbocsátható, mint a kártyázás! szenvedély. Feleségeink pedig mindenkor hajlandók tanúskodni hű és igazi szerelmünk mellett. Éppen úgy vagyunk a szép asszonyokkal is. Ha ezek valakit csak egy kacsintásra érdemesítenek, olyant kovácsolnak belőle a rossz nyelvek, mintha testestül- lelkestül odaadták volna magukat az ördögnek. De most már mit csinálnának a kisvárosi plely- kák űzői ? Honnan vennének egy-két mesét, ha mi nem volnánk. Leben und leben lassen, mondja a német: éljünk, hogy mások is megéljenek. Ne búsuljatok semmit kávés nénikék és tubákos bácsik: elmúlik nemsokára a holt idény, én is bekvár- télyozom magam téli odúmba Váczra, és majd gondoskodom arról, hogy legyen mit beszélnetek. Legyen miről tárczáí Írni, novellát és regényt. Mit is csináljon az ember, egy hosszú unalmas télen ál, - semmi dolga sincs! Addig is tisztelem a váczi szépségeket, habár ismeretlenül. Majd alkalmilag megmondom ki vagyok, ha ugyan még el nem vitték jó híremet számos tisztelőim: a papucshősök és mamlaszok falstaffi serege, melyet sohasem fognak lefegyverezni a békebarátai. Az se baj: nem kell értük adót fizetni! Rédei. Szedje be pontosan a három család lakótól a házbért, ne engedjen egy perczig se nekik. Csak tisztességes kinézésű lakókat fogadjon be. A régieket mindjárt ki kell mustrálni, ha pontosan nem fizetnek. Szedje el bútoraikat. Ne lakjék házban, aki nem tud fizetni. Azután felült a vaspályára és elutazott. Ismert hajdan egy vele egykorú barátnőt, a hol az lakik oda megy ő is. . Bizony rég nem látta pedig. Elváltak a körülmények miatt, még leánykorukban. Azóta nem leveleztek, tekintetes Korosdy Ágostonná asszony sajnálta levélre az öt krajezárosokat, a barátnője meg vagyonos jólétben élt s nem igen törődött barátnőjével. Csak egyszer irta meg neki, hogy férje elhalt, de bizony Korosdy Ágostonná asszony szive nem nyílt meg barátnője vigasztalására, sem a levélbélyeg öt krajezárjára. Teltek az évek. No most abba a kis városba utazik le, a hol barátnője lakik. Ida ugyan még ott lakik. Magával vitte Gzinczit, legkedvesebb macskáját, mely már a serdülő korba jutott. Az úrnővel szokott enni, aludni, sétálni és — - lehetőleg vele is miákolni! . . . Némely ember pompásan érti az állatok nyelvét. Nagykendőbe burkolva — ölében vitte a macskát. Senkisem gyanitá, nem is gyanithatá, mert kölön coupét kért — s egyesegyedül utazott háboritlanul. Csak két nő ült vele egy kevés ideig, de csakhamar magában maradt. Este kiszállt Miskolcznál, egy negyedórái sétára Czinczikével . . . Aztán utaztak másnap délig. Már a vaspályánál tudakozta egykori barátnőjét, de nem tudott senki róla semmit. Fogadóba hajtatott hát. Egy óra járásnyira feküdt egy jeles fürdő, ezt fogja használni hat hétig. Másnap maga ment a kisvárosban lakást keresni. Világért sem bútoros szobát. Ő neki konyha kell, szeret saját főztéből enni. Na, ott a fogadóban a zöldbabot tejfel és eczet nélkül kellett ennie. Hallottak ilyet? Abba tejfel és eczet dukál. Csakhamar takaros lakást talált, egy szoba, konyha éléstár. A két ablak alatt még tiz lépésnyi virágoskertet is kapott E kicsi helyet nem rég hagyta ott egy vén kisasszony, aki férjhez ment, mivel sokat nyert a sorsjegyével. 0 ültette be ezt a piczi kertet virágokkal. Ugyanazon kisasszony ott hagyta a háztulajdonosnál kevés bútorát a szobában, valószínűleg a lakbérben. Megesik ilyen dolog sok becsületes emberen. Korosdyné asszony tehát a kis lakással együtt a bútorokat is kibérelte három hóra, mig a második fürdőidény tart. Egy pamlag, egy ágy, asztalka és két szék, egy nagy szekrény, éppen elegendő volt neki, bár Budapesten négy szobája volt, kényelmes bútorzattal. Fösvénységből nem hozott cselédet, mert otthon fiatal házmesternéje szolgálta ki. Jelenlegi háziasszonya beleegyezett, hogy az ő szolgálója jöhet be a tensasszonyt kiszolgálni. Gzinczi igen elégedetlen volt a helyzettel. Neki Budapesten selyem vánkoskája volt, mit itt sehogy se birt felfedezni. Hanem egy puha kendővel helyettesítve lett az mégis, tehát ezzel is be kellett érnie. Most már kocsi kellett, mely minden nap kivigye a félórányira fekvő fürdőbe Korosdynét, A bérkocsi ezt is megtette. Rendben lett volna hát minden egyéb, de a kis macskát nem vihette magával a fürdőbe. Pedig hajh! Inkább a Gellérthegy mozduljon el helyéről, mint édes kis Gzinczikéjénck valami baja essék. E drága kis okos macska volt életének minden öröme. Háziasszonya ezt is magára vállalta azon órákra, melyekben a tensasszony fürdőbe kikocsikázott. Hanem Gzinczi naponta okosabb lett és némi gyenge fogalmat nyert arról, hogy falun laknak. Nem volt kedve bent ülni. A háziasszony földes szobája nem volt lábainak kellemes. Ki-kisompolygott a napfényre sütkérezni. Hadd menjen, neki is kell egy kis szellőztetés. Eleinte a kert ajtóban ült, pislogva dorombolt, de azután kedve kerekedett felmászni a kertkeriLésre. Könnyen ment, mert rostélyos volt. Besétálta a piczi kertet, semmi meglepőt nem talált itt; látta már ő úrnője karján ülve, a városligeti szép utakat is, meg a Széchenyi hegyen is ugrándozott már. Mit neki e cseppnyi falusi kert ? Úgy vette észre, hogy éppen a kertkeritésen túl szintén kert van és ott egy-két szebb virágtábla, mint itt. Világlátási vágy ébredt fel benne, kísérletet tett felkapaszkodni a szomszéd deszkakerítésre, aztán lekúszott túlnan igen ügyesen. Besétált itt is mindent. Tetszett neki egy sárgavirágos tábla nagyon, mert egészen elbújhatott benne s úgy pislogott ki a világba kéjelegve. De a mi leginkább meglepte, a ház ablakai nyitva voltak a szomszédéknál s a kertbe lehetett onnan látni, mint az ő úrnője kertjébe lakásukból. A nyitott ablakok egyikében gyönyörű feliéi' czicza ült, dorombolva pislogott kifele, nemsokára felfedezte őt és azonnal leugrott, — hozzásompolyogva a szemébe nézett. — Ki vagy te? kérdezni látszott. — Én budapesti kis macska, úrnőm kegyencze vagyok, nevem Gzinczi! Ezt látszott felelni. — Ejnye be örülök neked Gzinczi, úgysincs játszi')] >njIfisom, kezdjük rá. Ezt látszott mondani. | Czinczikének tetszett az ajánlat, kinyujtá kis pracz" liját arczul simitá a fehér cziczát, de igen kecsesen. Futni, ez volt a fehér czicza neve, hasonlón vissza- czirógatta ; tüzesebb lett aztán a játék, kergelőzni kezdtek össze-vissza, nem törődve a virágokkal, mik ugyan csak ropogtak, recsegtek ugrándozásaik közben. Hanem a merre ugrándoztak jaj volt a diszlő virágoknak. Különösen a sárga sarkantyú-virág gyenge szálai össze lettek zúzva, törve. Mit törődött ezzel a két jókedvre hangolódott macska ? Nem mindennapi dolog, hogy egy falusi macska- úrfi szemei elé ilyen gyönyörű tarka czicza kerüljön Budapestről, hát az alkalmat fel kell használni játékra. — Most már hazamegyek ; látszott mondani Gzinczi, mert úrnőm megjött a fürdőből, hallottam a bérkocsit. Ügyesen ugrott fel a kerítésre onnan át a szállásukba, hol már kereste úrnője. Naponta ismétlődött rendes órában a játék. Minden alkalommal még jobban összetörték a szép sötétsárga sarkantyú-virágokat. Nem volt már sűrű a zöld a táblácska, sőt kezdtek a levelek sárgulni s a virágok száradni.- Jézusom, mama, mi leli ezeket a sarkantyúvirágokat ? Megdöbbenve kérdé a szép szomszéd kisasszony, a mint mamájával a kertbe jött virágait szemlélni. — Hisz ezeket összetörte, zúzta valami ?! Ijedve nézte a mama is. Áz én legkedvesebb sarkantyúimat! Csaknem sírva mondta a leányka. — No mama, ennek vége, mennyi le van törve a száráról, még magot se vehetek már róla. Ezt vagy macska, vagy patkány törte össze. Talán a szomszédból jött át valami macska! Majd lest vetek rá, leütöm a hátát! E borzasztó elhatározást jól hallotta Korosdyné, aki a kis kertben sétált, Gzinczit keresve, ott fel is fedezte. — Ez a kis állat menne át a szomszéd kertbe ? Az lehetetlen. Nem tud még ez olyan deszkakerítést megmászni. — Jaj mamám ! Hallatszott újra tulnanról, nézze már, mennyi szép sarkantyú van a földön letörve! Ez istentelenség. — No ez valami! Alig, hogy nem jön kertjébe az ember, milyen kára van. — Korosdyné kisompolygott a kertből, meg ne lássák valahogy macskáját, még rá fognák az ártatlanra, hogy ő a bűnös. De alig, hogy a fürdőbemenés órája eljött, Gzinczi kilódult a szobából, ment a kiskertbe, onnan át a sarkantyús kertecskébe. A fehér macska már várta s megkezdődött a játék. — Itt a sárga virágok közt legkellemesb játszani! Ezt látszott mondani Gzinczike. Ezelőtt sűrűbb volt ez, de van még egy-két szép bokor a szegleten, olyan szépen inognak ezek a sárga virágok, szeretek beléjök kapaszkodni, úgy pattannak, mikor letörnek ! Másnap ismét némulva látta a szomszéd kisasszony, hogy már teljesen le van zúzva a sarkantyú-virág. — Jaj Istenem, mama nézze már, még gonoszab- bul le van itt törve minden! — No lányom, tőrt vetek én itt, akár macska, akár patkány, meg lesz fogva ! Mig Korosdyné asszony fürdőbe kocsizott, azalatt Gzinczi ismét szomszédolni ment. De most megjárta. A sarkantyú-virág közé volt kivetve a tőr, erős spárgából készítve, hol amint Gzinczi kedélyesen játszani kezdett, csak úgy szóló, mig társa őt észrevenné, hát megfogta két első lábát a veszedelmes tőr, hogy semmiképpen ki nem bonyolíthatta magát. Észlelve e kellemetlen esetet, rémülve kezdett miákolni, nyávogni. Á fehér macska meghallotta, kiugrott az ablakon s látta játszótársa baját. Mélyen megrendülve nézte, de nem segíthetett . . . Most a kertajtó nyílt és a fehérczicza elbújt távolabbi bokrok mögé . . . — Gzinczi keservesen nyávogott. — Ahá! Nézd mama, itt a gaz virágromboló macska. Ez járt tehát ide kártékonykodni. Mit tegyek vele mama ? Igen szép kis eziezus! — Fia még olyan szép is, meg kell náspigálni egy vesszővel jól! Aztán elvágjuk a tőrt, hadd vigyen egy darabot haza magával. Mindjárt kikapatom én ! — Mit csinálnak az én kedves macskámmal ? — hallatszott a másik kertből. Korosdyné meglátta a veszélyben lévő s éppen keresett Gzinczit. — Fiát kié ez a macska? — kérdé a fiatal leány a kerítéshez lépve, — mely nekem annyi kárt tesz mindennap a virágaim közt? Korosdyné méregbe jött e vádra. — Micsoda? Az én macskám? Azt ne mondja a kisasszony. Ott van a bokorban egy nagyobb macska, bizonynyal az tesz kárt és az én Czinczikémre fogják! Gzinczi jer hamar ide! — Menne ám ha tudna, szólt a visszatérő mama egy vesszőt hozva. — Micsoda rá ne üssön asszonyom az én kedves macskámra ! — Hát viseljen rá gondot kegyed, hogy ne tegyen kárt a leányom kedves virágai közt! — Letiporta a magnak valókat mind! —panaszlá a kisasszony. — Üsse a part ezt a kis dögöt, nesze az olló vágd el a madzagot, hadd menjen a kis hitvány jószág ! Gzinczi felszabadult s hogy ne lássa a játszópajtása, mintha megszunnyadozott volna ez esetén, megpillantva őt a bokornál, odafutott és játékot kezdett vele. — Gzinczi! Jöjj haza! — kiáltá Korosdyné, két- szer-háromszor is, de Gzinczi rá se hederitett. — Ne kergessék, majd átmegyek érte, — szólt ö és pillanat alatt a szomszédba futott az uLcza felől.
