Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-10-20 / 42. szám
XI. évfolyam. 42. szám. Vácz, 1889. o HELYI ES VIDÉKI ERDEKU HETILAP. kr. Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..........................30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparilc-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. A Török csatorna“ ügye. Piufsich Lajos városunk nagy birtokosa tudvalevőleg folyamodott a megyéhez az úgynevezett »Török csatorna« vizének használatára vonatkozó engedély megadása iránt. Ezen kérelem folytán helyszíni tárgyalás tartatott, mely alkalommal az emlitett csatornához való tulajdoni és használati igényeiket úgy Vácz városa valamint a váczi püspöki uradalom is bejelentvén a helyszini tárgyalás eredményéről felvett jegyzőkönyv és az összes vonatkozó iratok kapcsában véleményadás végeit áltétettek a megye alispánja által a budapesti m. kir. kultúrmérnöki hivatalhoz. Most emlitett hivatal az ügyet beható tanulmány tárgyára tévén, ennek eredményéhez képest kijelentette, hogy miután a kérdéses csatorna, nem közönséges csatornának, hanem valóságos mű-ép it mény ne k tekintendő, minthogy továbbá ahhoz, hogy a város valamint a püspöki uradalom által tulajdoni igények jelentettek be, melyek elintézést még nem nyerlek: mindaddig, mig ezen tulajdoni igények törvényes megoldást nem fognak nyerni a török csatorna vizének használatára vonatkozó újabb engedély nem adható, s ekként Piufsich kérelmi ügyének érdemleges elintézése a tulajdoni kérdések megoldásáig függőben hagyandó. A megye alispánja a kulturmérnökség ezen álláspontját elfogadta, s ennek folytán a tárgyalásokat a tulajdoni igények megoldási terén folytatja. Még van reménység tehát, hogy a Török csatorna vize városunk közönsége részére teljesen megmenthető lesz — a mi nagyon is kivá- natos volna, mert oly egészséges italú viz az, melynek minden csepjét Budapest fővárosa is aranynyal váltaná meg. Mezőgazdaság és ipar. Az ez idei silány termés máris érezteti hatását. A gabona ára emelkedik örömére és vigaszára a gazdának, a kenyér drágul, a megélhetés nehezebb lesz, aggodalmára a népesség zömeinek, a munkás, a szegény néposztálynak. A börzespcculátiók némileg kárpótolják a gazdát a rossz termésért, de ki és mi kárpótolja az iparost akinek amúgy is pangó üzletét tökéletesen tönkre teszi az általános pénztelenség és a kereset hiánya. A nagy anomalia. mely a mezőgazdaság túltengé- sében található nálunk, most érezteti végtelenül lesújtó hatását az ország lakóságára nézve. Az aránytalanság az ipar és mezőgazdaság között kiélesedik, és mint egy kidőlt, pyrainis dől végig az országon ránehezülve a közélet minden nemére, megbénítva a társadalmat, elszomorító közönybe ejtve az iparos osztályt. Mi lesz ebből ? Évtizedek óta nem tud kibontakozni a fejlődő ipar a kezdetlegességből, mert elöli a túltengett mezőgazdaság. Ha jó a termés, a gabona ára a művelés költségeit sem fedezi és igy a föl dm Ívelés nem adhat munkát az iparnak. Ha rósz a termés, bármennyire emelkedik is a gabona ára, a gazda nem mer költekezni, mert földjébe kell befektetnie annak csekély jövedelmét. Ismét az ipar szenved. Ne adja Isten, hogy egy igazán súlyos év nehezüljön a sokat szenvedett hazára, mert az az egy Ínséges esztendő megadhatja a végső csapást nemcsak a mezőgazdaságnak, hanem az iparnak is, és hosszú évtized is kevés lesz a csapás ki he verésére. S az uj kereskedelmi miniszter helyesen fordította, tekintetét ipari állapotunkra. Csak akkor remélhető a jobb helyzet, ha az ipar és mezőgazdaság művelésének aránya helyre áll, vagyis inkább be áll az egyensúly. A földmivelő gazdát ipari foglalkozásához kell szoktatni, mert hiszen egy egész hosszú tél alatt iparűzéssel foglalkozva nagy gondoktól szabadúlhatna meg. Csakhogy azt tapasztaljuk legalább a nép nagy részénél, hogy a nyarat munkaidőnek, a telet pedig pihenőnek tekinti s e végtelenül hosszú pihenő napon ki nem fogy a pipából a tűz, a boros kannából pedig a karezos. így persze a nyár veszteségeit a rossz termés által a láda fiában okozott ürességet be nem lehet tölteni. De ha ellenben a télen becsületes ipari munka mellett telnék el az idő, bizony más volna sorsa a gazdának ebben a szegény országban. Baross miniszter erre a körülményre tekintettel lehetne s van reményünk, hogy az ő erélyes körül tekintő munkája nem fogja figyelmen kívül hagyni Svájcz példáját. A kis Svájcznak 22 millió évi bevétele van házi ipari munkából, pedig a nyár olt is mezei munkával, állattenyésztéssel folyik el s csak a hosszú téli időben fúr, farag a nép s dolgozik; fából csontból csecsebecséket, házi eszközöket gyárt és e háziipari termékekkel elárasztja egész Franczia- Németországot, sőt hazánkat is. Nálunk sokkal kedvezőbbek a viszonyok a háziipar ilyetén művelésére s nálunk még sem történik semmi e tekintetben. A gazda megfeledkezik a maga jóvoltáról s a télen át henyél és költ, de nem keres. Ezen változtatni kell! akár erélyes kormány intézkedés, akár pedig messze terjedő társadalmi akczió legyen a kezdete a dolognak, de meg kell kezdeni. A gazdák érdekében az iparos jóvoltáért helyén volna a sürgős intézkedés. A magyar bútoripar. — Fővárosi levél. — E napokban egy enquet tartotta tanácskozásait azon módok felett, mikép lehetne a magyar ipar föllendülését elősegíteni. Az egyik állami kedvezményeket, a másik szorosabb összeköttetést kívánt a magántermelés és állami fogyasztás közt, a harmadik az ipari szakoktatás fejlesztésében találta a panaceát. Mindezeknek külön-kúlön és együttvéve a közelibb-távolibb jövőben jótékony hatásuk lehet; de sajnos, oly intézkedésekről, melyeknek már a jelenben is hasznát ven- nők, nem is hallottunk. Értjük az oly intézkedéseket, a melyek megakadályoznák a magyar ipar becsületének sárbatiprását s a fogyasztó közönség kifosztásából élő elemek elszaporodását. Különösen a bútoripar terén szaporodtak el a parasyták. Az egyik port hint a közönség szemébe nagyhangú czégérével, a másik leplezett uzsorát folytat s készpénz helyett bútort ad a kölcsönre szorult embereknek. Egész légiója él a fővárosban a titkos ügynököknek, kik a nagy ezégérü butorraktárosak szolgálatában, ezektől kihordott bútorral szerelik föl lakásukat. E bútort azután „elutazás miatt“, „kényszerűségből“ stb. eladják, ha baleket csíphetnek. Ismerünk olyanokat, a kiket már 10 év óta sújt a sors s e mellett oly jól érzik magukat, hogy házat is vásárolnak a fennmaradt útiköltségből. Az uzsoratörvény bünteti a A „Yáczi Közlöny“ tárczája. A rózsa és a liliom. — Románcz. — Liliomszál, rózsabimbó, A leánykát kérték esdve, Hogy jelölné ki, melyikben Telik neki inkább kedve. ,Én vagyok1 szólt a liliom Ártatlanságnak jelvénye A szép fehér-szin, mely ékít Lelkeddel úgy összeférne.1 »Én pedig«, úgymond a rózsa, »Bár még csupán bimbó vagyok, Ám azért tenéked lányka, Mégis sok gyönyört adhatok.« »Engem válaszsz«, szólt az egyik, És a másik : »engem, engem, Nincs a kertben virág, amely Bájaimon túltehessen.« És a leányka gyöngéd kézzel Érintette mind a kettőt, Ez a bohókás versengés Oly gyönyörben ringatta őt. * »Te lész«, mondá »rózsabimbó, A menyasszonyi koszorú, Nem sokára homlokomon, Azért ne légy oly szomorú.« »Te pedig, kis liliomszál, Túlvilági élet képe, »Ha meghalok, akkor leszesz Homlokomnak disze-éke.« És a rózsa e szavakra Büszkén emelte föl fejét És a szegény liljom fölött Kétkedőleg tekinte szét. És a liljom fejet hajtott Mintha sírna keseregne, Mintha az a mellőztetés Neki fájó sebe lenne. * De alig múlt el három nap Az anya jött le a kertbe, Fájó arczezal, könyes szemmel, Egész lényében leverve. Letöré a liljom-szálat Es könyeivel áztatta, Szólni akart, de bujában Elállolt a szava-hangja. Majd befonta koszorúba, Tette a lány homlokára, Ki a ravatalon fekszik, Az lesz a — menyasszony ágya. És a rózsa hervad-hervad, Mit ér most már neki a nap, Hogyha a kis lilomszál Nála százszorta boldogabb. Oíüoi'iiy Árpiid. Rossz férjek. Szegény asszonyokra beszélnek mindig és sokat. Ezeket vádolják színművekben, regényekben, novellákban, tárczákban, Figaróban, szóbeszédben, szóval mindenütt. Hogy a férj urak mit csinálnak, arról hallgat a krónika. Vagy ha tudnak már valamit, megint csak az a gyenge lény a hibás, a ki ágiét ad az „erős“ férfiúnak. Pedig tegyük szivünkre jobbunkat és mondjuk el, hogy az asszony „ingatagságát“ egyedül a mi uralkodó nemünk igyekszik előidézni. Oh, ti szegény asszonyok, egy nagy bűnös Írja mindezt, kinek volna oka legalább fél életén át veszekedni. Igazán nagysáint, ne higyjenek sem nekem, sem másnak, vagy legalább csak akkor higyjenek valamit a férfiaknak, mikor már ég, föld előtt örök hűséget esküszik, a mit soh’sem tart meg. Azt sem tagadom, hogy vannak kivételek, a papucshősök és mamlaszok gárdája, kiket sok dicséret illet az asszonyok részéről. Jól van, ezeket levonom. Statisztikai adataim alapján ezeket 15 perczentre becsülöm, hanem fájdalom az agiójuk rettenetesen leszáll minden alarmhir nélkül,mert úgy vettem észre, hogy ezekre a világtőzsdén, még az asszonyok részéről is gyenge a kereslet. A hangulat rendesen nyomott. íme egy kis példa rá: Boldogult budapesti diákkoromban beleszerettem egy gyönyörű barna lányba. Bogár volt a szeme, göndör, fekete a haja, kerekded a patyolat karja. Piros ajka, gyöngysor foga, jaj, ha onnét szó hangzott és ezt a csengő hangot szeme ragyogása kisérte, úgy el voltam bűvölve, hogy a Muzeumkertet, hol találkoztunk, nem is angol parknak, hanem az istenek paradicsomának képzelem. Meghalt akkor rám nézve az egész világ, legelső sorban pedig a technika, minden számvetésével együtt. Akkor még az egyszeregygyei sem voltam már tisztában. Megesküdtem volna rá, hogy kettő egyenlő egy gyei, mert mi ketten Ludmilla és én „egy“ valánk. De nemsokára meg lett czáfolya az én matemathikai alaptételem egy hórihorgas, már kopaszodó, monoton Beamter által, kinek Ludmilla hűséget esküdni kénytelen vala. Láttátok volna Ludmillát akkor sírni velem. Hallottátok volna, mi mindent montottak rám. Ilyen, olyan szedte-vedte lumpja, svihák ... Nem akarok többet mondani magamra, elég, ha mondtak akkor mások. De mit mondott erre Ludmilla. „Mindegy nekem, ha ő a világ rossza is, de én őt szeretem, nem pedig ezt a se hideg, se meleg embert. Vegyen el magának mámit, de ne világra való leányt, íme a nyomott hangulat!“ Hanem persze a papa és mama szigorú föllépése, a jóbarátok rossz tanácsai mégis házasságra bírták Ludmillát. így szaporodott a boldogtalan házasságok száma „egygyei.“ És kérdem, vájjon képesek-e bármi tekintetben is boldogítani ilyen tam-tam vitézek egy asszonyt ? Azt hiszem, nem! Hanem, hogy a vig ficzkók jobban értenek annak titkához, az tagadhatatlan. Igaz, hogy ezek kurizálnak boldog-boldogtalannak. Keresik a szépnem kedvét és fel is fedezik az élet puszta Szaharáján ezt a kis rózsás várt, de ezt csak azért teszik, hogy bambákká ne váljanak és nejeik számára is megőrizzék kedélyük fesztelen vigságát, mclylyel egy szép leányt meghóditani elég szerencsések valónak. Csakhogy ez még sem helyes, és nem illethet meg a jelző, hogy „jó“ férjek vagyunk; azért kapta ez a „bűnlajstrom“ a „rossz férjek“ czimet. Elvállalom, de azért továbbra is megmaradok rossz férjnek, mert van abban egy kis jó : a csendes férjeIlloli/.eK'si íira: évnegyedre ..........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.)
