Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-03 / 5. szám

XL évfolyam.

5. szám.

Vácz, 1889.-lü

V* MAC *

n?iony

Ű^FRHELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. fcf

Elöíi/.el^i ára: évnegyedre ......................1 frt 30 kr.

házhoz hoy(lássál vagy-postai szétküldéssel.

.Egyes, szám ára: 10 kr.

Kapható: DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.)

Hirdetések:

Nyilt-tér:

a legolcsóbban eszközöltetnek

sora

..........................30 kr

s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték

ményben részesülnek.

minden beiktatásnál . 30 kr.

A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők)

Vácz, Gasparik-utcza 151. sz.

Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el.

Rudolf trónörökös tSzül. 1858. aug. 21. -■ meghalt 1889. jan. 80.

Gyászba borul t Magyarország, gyászba borult az egész monarchia.

A lesújtó hír, mely Rudolf főherczeg. trónörökösnek haláláról értesít, gyászba boriiá az egész országot.

Nagy csapás érte Magyarország Felséges uralkodó- házát, érte hazánkat, érte a "magyar nemzetet.

Kimondhatatlan a bánat, mely szeretett trónörökösünk ravatalát övezi körül a nemzet, a; népek legszebb reményének ravatala ez.

A bánat legőszintébb kön vei vei siratjuk őt, s meghatva leszszük le fájdalmunk és részvétünk zálogát a Írón zsámolyához .

Rudolf!r<)íiörökös í 1 eve örökös gyász- szál lesz beírva Magyarország történetébe, melynek első királyi sarja is ily korán szállott sírjába-.'

Középületeinken fekete lobogók hirdetik a nemzet millióinak őszinte gyászát, mely mindnyájunk szivében fájón honol.

Az örömet és reményt, melyet drága életéhez fűztünk, kínos fájdalom érzete váltja fel, mely kialudni nem fog soha, mig e nemzet él!

Emlékét a nemzet kegyelete féltékenyen őrzi !Sötét gondok.

I.

Az 187G-ik év márczius hónapjának záró napjai komor, sötét hangulatban találták a városháza ódon hézagait. Idegen, szokatlan alakok, hosszúra nyúlt arcz- czal, fontoskodó tekintettel, kimért rideg léptekkel haladtak át az emeleti’ folyosók horomyos kövezetein, kik gondosan csukott ajtók rnegett zárkóztak el, hogy nagy és megrendítő dolgok felett tanácskozzanak. A titkot azonban oly kitűnően tudták megőrzeni, hogy a valót senki sem sejtette. - Az egyetlen Veszelovszky János volt, kinek szőkébb körű rokoni összeköttetések fonalán sikerült-any- nyit megtudni, hogy a városházán eltűnt pénzek után kutatnak. De ez a legnagyobb általánosságban odadobott hir senkit meg nem lepett, senkit ki nem elégített. Meg nem lepett, mert minden egyes polgár, a leg- együgyübb képviselő el volt telve bizalmatlansággal azon mód iránt, melyl.yel a pénzek kezeltettek; ki sem elégíthetett -senkiRmert sem azt, hogy miféle pénzek hiányzanak, sem azt, ki által tűnhettek:nem' jelezte. Lázzal volt teljes az egész levegő.

A fokozodó kíváncsiság izzó parázsára csak a közgyűlési meghiv-ók szétküldésével hullottak alá az első csöppek. Ezek is valódi petroleümcsöppek voltak. Az a hir, hogy az elkövetett sikkasztást' Tanács Márton tanácsnok követte volna cl az általa kezelt dézsmapén- zekkel : úgy hatott mint midőn a csöndes örömeket élvező család körébe a szakadó boltozat gerendázatai hullnak alá. Hihetetlennek' tartá mindenki.

Egyszerű, mértékletes, józan, takarékos, fedhetlen erkölcsű bölcs embernek ismerte őt mindenki, az egyetlennek, kinek pártatlan higgadt vezetése mellett megoldást nyerhettek volna mindazon problémák, melyek a közgyűléseken ez idő szerint felmerültek.

Az egyetlen fentartó képességgel biró oszlop meg- dültével éreztük, hogy helyrepótolhatlan csapás sújtotta városunkat. Nevelte a fájdalom első rohamait, hogy a pénzek eltűnéséről a legkülönbözőbb hírek kezdtek szárnyra kelni.

Gazságról sugdosott mindenki.

(Ismerték háztartásának egyszerűségét mondhatni elhanyagoltságát, tudták igényeinek legszűkebb határokig visszatolt korlátozottságát, értesülve voltak, hogy az 1000 forintos fizetésen kívül, még a gróf Károlyi családtól nyugdíj czimen is tisztességes fizetést húzott, igy tehát semminemű elfogadható szükségesség fen nem forgott, melynek látszata a sikkasztás tényét némileg is érthető sziliekben világította volna meg. Sötét hírek kezdték nagy vibrátiót. keltő szárnyaikat a levegőben megmozdítani. Szava hihető emberek kezdték beszélni, hogy a hatóság bizonyos tagja kölcsönök után kezdett tapogatózni, a pénzeket kezelő hivatalnokoknál. Miután egyiknél rideg visszautasításra talált, akkor hálózta volna be Tanácsot, hogy az általa kezelt dézs- mapénzekből a keresett kölcsönt folyóvá tette.

Ez lett volna első csuszamlás a lejtőn. Az első repedés melynél a lehulló vakolat morzsalékokat, a téglák hullása, a fal omlása követte. Annyi bizonyos, hogy a közvélemény zudulása első rohamaival nem Tanácsnak tartott, átkozta a rendszert, melynek kinövései elfajzásukban oly borzasztók voltak ; az embert, ki borzalmas végzet gyanánt nehezedett városunkra.

Sem a képviselők, sem a polgárság biztos, minden kétséget eloszlató és a helyzetről alaposan tájékozó értesítéseket egy oldalról sem nyerhetettek.

E tárgyban a polgármester az 187G-ik év ápril 6-dikára hivott egybe közgyűlést és a helyett, hogy a képviselőket a helyzet mibenlétéről tüzetesen felvilágosította volna, a legfurább csoportosításba hozta az ügyet köztudomásra.

Mindenekelőtt nem a megtörtént sikkasztást, annak mekkora voltát, tényállagát adta elő ; hanem a váczi m. kir. adóhivatalnak értesítését olvastatta fel, mely folytán, ha a Tanács Márton által a napló szerint beszedett dézsmaváltsági pénzek az adóhivatalba be nem szállíttatnak, úgy a beszedett összeg a m. kir. kincstár által a forradalmi károk megtérítésére utalványozott összegből fog levonatni. Ezen értesítés beszél ugyan a napló szerint beszedett összegről, de mélyen hallgat a beszedett pénzek eltűnéséről és mennyiségéről.

Azután Tanács Márton nejének, született Liliért Borbálának olvastatott fel nyilatkozata, melyben kötelezi magát, hogy a váczi 749. népsor számuházból az őt illető 73 rész felajánlja azon összegek törlésére, melyek férje által az adóhivatalba be nem szállíttattak.

Végül arról tett jelentést a polgármester, miszerint Tanács Márton ellen a fegyelmi eljárást azon okból megindította, mivel az utolsó befizetés óta a dézsma- váltság pénzeket a kir. adóhivatalba be nem szállította, és a mennyiben a pénzhiányt jegyzőkönyvileg beismerte, mint hivatalát hűtelenül kezelőt, viselt tanácsnoki állásától felfüggesztette és minthogy az eset bűntényt tartalmaz, az összes iratokat a községi törvény 99. §. értelmében a kir. ügyészséghez mint közvádlóhoz átküldötte, egyúttal a megyei alispán urat is a történt dolgokról értesítette.

Arról azonban mélységes hallgatásba burkolózott, hogy ki és mikor tartotta meg a vizsgálatot, valamint arról is, mekkorra azon összeg, mely ezen utón a városi pénztárra mint. megtérítendő kár nehezül, valamint arról is, hogy polgármester létére miért nem tartotta sürgős elniulaszthatatlan kötelességének mindezen dolgokról azonnal értesíteni a képviselőtestületet, miért fordult előbb az alispán' úrhoz, a kir. ügyészséghez és csak azután nagysokára a képviselőtestülethez?

Evvel a dolgokkal a legkevesebbet sem törődött a polgármester ur.

Heteken keresztül jártak hozzá’ki és be tanácsosai, iziglen megbeszélve azon tervet és módozatot, mely . szerint saját bőrét mint födözhetné a legbiztosabban ? Megbízható emberei mind be lettek rendelve a közgyűlésre.

De a mi a legmegfoghatlanabb a független pol- ■ gárokbó! oly kevés számmal jelentek meg egy ily fontos ügy tárgyalásra, hogy mindössze alig 34 tagból állott az egész közgyűlés.

A vitát Pesko Medárd képviselő indította meg, minden kifogás nélkül elfogadván, a tett előterjesztéseket és jelentéseket, azokat a leghelyesebbeknek és minden tekintetben törvényben gyökerezőknek nyilvánítván, indítványozta hogy a polgármester eljárása felett a közgyűlés helyeslését nyilvánítsa és azt jegyzőkönyvben örökítse meg.

Peskó ellenében én roszallást nyilvánítottam azon semmiképen nem menthető eljárás felett, hogy polgár- mester a megejtett vizsgálat iratait a többi irományokkal egyetemben elküldötte, mielőtt a képviselőtestületnek alkalmat nyújtott volna azokba beletekinthetni, továbbá a mennyiben szembeszökőleg bizonyos, hogy ily nagy mérvű sikkasztás semmiképen sem t örténi letetik, ha a polgármester ur a községi törvény és szabályrendeletben világosan körülirt és meghatározott felügyeleti kötelességének eleget tesz, de azonkívül a közgyűlés több rendbeli idevágó intézkedéseit és határozatait is mindekkoráig teljesen figyelmen kivid hagyta: ennélfogva, a községi törvény 89. §-a értelmében őt az okozott kár megtérítésére kötelezni és ellenében a megye hatóságnál a fegyelmi vizsgálat megindítását kérvényezni indítványoztam.

A harmadik indítványt Gállik Sándor tette, mely szerint azonnal egy 3 tagú küldöttség választatnék megy melynek feladata lenne, hogy a közpénztárakat, valamint a Tanács-féle sikkasztás ügyét sürgősen megvizsgálja, erről a*közgyűlésnek jelentést tegyen ; a kincstár által utalványozott 22 ezer forintot pedig a közgyűlés, az ügy teljes lebonyolításáig érintetlenül hagyja.

Az indítványok szavazatra bocsáttatván két szótöbbséggel Gállik Sándor indítványa fogadtatott el. Ma is az a meggyőződésen, hogy ha indítványom ez alkalommal el nem bukik és a vizsgálatot a közgyűlés a megyénél kérelmezi: akkor a tanácskozás higgadt menete egy perezre sem lett volna megingatva és a valódi felelőség alól a polgármester urnák semmiképen nem nyílt volna alkalma kibújni. A Gállik-féle indítványnak tendentiáját értettem, de értelmét nem, hisz az iratok, mint a polgármester ur jelentésében nyíltan ki volt fejezve, leküldettek a kir. ügyészséghez mint közvádlóhoz, azok nélkül pedig a Tanács-féle sikkasztás módját és lényegét megvizsgálni egyáltalán teljes lehetetlenség volt. A pénztárak zavaros állapotáról pedig mindenkinek nyílt tudomása volt.

Különben az elrendelt vizsgálat megejtésére : Gállik Sándor, Pesko Medárd és Vitt Manó képviselők küldettek ki.

A küldöttség munkálatát az évi ápril hó 12-én tartott közgyűlésen terjesztette elé, melyben lakonikus rövidséggel, egész általánosságban constatálta, hogy a pénztárak a lehetőleg, legnagyobb rendetlenségben vannak, azok pontosan soha meg nem vizsgáltattak, a polgármester semminemű felügyeletet nem gyakorolt arra nézve, hogy a dézsmapénzek miként szedettek és hogyan lettek beszolgáltatva ?

#

Az idei regále.

Az állami italmérési jövedékről szóló törvényjavaslat legfontosabb határozatai már ez évi február 1-én életbe lépnek Budapest és Pozsony városok belterületeinek kivételével. Errevaló tekintetből a pénzügyminisztériumban valamennyi kir. adóhivatalhoz és pénzügyőri közeghez intézendő utasítás dolgoztatott ki, mely néhány nap múlva fog közrebocsájtatni. Ezen utasítás értelmében ez évi február hó 1-től a szeszes italoknak kis mértékben való clárusitása — (Magyar- országon a Királyhágón innét 50 literen túl, az erdélyi részekben 5G.59 literen túl tartalmazó hordókban teljesen szabad a kereskedés és forgalom) — csakis a pénzügyi hatóság engedélye mellett történhetik. Ezen engedélyért kell folyamodnia minden korcsmárosnak, anyag-, fűszer-, vegyeskereskedőnek, ezukrásznak és kávésnak, egy szóval mindenkinek, a ki kis mértékben szeszes italokat árusítani akar, legkésőbb ez évi február 15-ig az illetékes pénzügyigazgatósághoz. A folyamodvány első ive 1 frtos, minden további ive 50 kros bélyeggel látandó el. A folyamodványban kitüntetendő ez engedélyt-igénylő neve, lakása, foglalkozása, üzleti helyiségének megnevezése, az italoknak névszerinti elő- sorolása, magyar állampolgárságának vagy községi illetőségének bizonyítéka. A kiállítandó engedélyre megkívántaié 1 frtos bélyeg a folyamodványokhoz csatolandó. Egy folyamodó kaphat több engedélyt is, de a többi üzlet számára üzletvezetőt köteles tartani. Az engedélyt a pénzügy-igazgatóság adja meg nem hatá-