Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-03 / 5. szám

rozott időre, s a kiállított engedélyekről anyakönyvek vezetendők. Denaturált szesz árusításáért külön engedély kérendő ki. Az engedély más személyre át nem ruházható. Minden helyiség változás idejekorán bejelentendő. A pénzügyőri közegek kötelesek ügyelni, hogy az egészségre ártalmas italok ne árusittassanak. Az italmérési illetékek 3 osztályba soroztatnak és azonkívül az üzletek terjedelméhez képest külön 3 alosztályba foglaltatnak. A kivető és felszólamlási bizottságok megalakítására részletes intézkedések vannak felvéve. A kimért szeszes italokért a törvényben megállapított mérési adó lesz fizetendő, amely adót azonban ez év végéig az adóköteles fél az eddig jogosított regálé-tulajdonosoknak, illetőleg bérlőknek tartozik fizetni. A bírságösszeg is ez év végéig a regálétulajdonosok, illetőleg bérlőknek jogukban áll folyó évre a kis mértékben árusítókkal italmérési adójukra nézve bizonyos általányösszegben megegyezni.

Ugyan e tárgyban vettük a budai kir. p. ü. igazgatóság értesítését, mely szerint az állami italmérési jövedékről szóló 1888. évi XXX. t. czikk végrehajtása iránti 78188/888 számú p. ü. miniszteri utasítás (P. ü. Közlöny 1889. év. 1. sz.) 10. §-a szerint az ugyanazon utasítás 9. §-ában említett felek közül azok, kik nyílt helyeken 1889. évi január hó végével szeszes italoknak kis mértékben való elárusitásával foglalkoztak, ha ebbeli vállalatukat tovább folytatni akarják: tartoznak az arra szóló engedélyért legkésőbben 1889. év február hó 15-ig az illetékes p. ü. igazgatósághoz írásban folyamodni; az érintett végrehajtási utasítás 10. §-a szerint szerkesztendő ebbeli folyamodvány egyszersmind a kismértékben való elárusitás eddigi gyakorlását igazoló hiteles hatósági bizonylattal is felszerelendő.

Városi és vidéki hirek.

= Rudolf trónörökös halála városunkban leírhatatlan részvétet keltett. Mindenfelé gyászlobogók hirdetik a királyfi elhunytát. Fekete zászló leng: a püspöki palotán, papnöveldén, a városházán, az orsz. kir. siketnéma intézeten, a járásbíróság és szolgabiróság épületein, a fegyintézeten, a kegyesrendiek társházán, az izr. templomon, az Egyesült-Kaszinó-Körön, a honvéd huszárezred irodáján, a Takarékpénztár, a nőegylet épületén, az elemi iskolákon, a vasúti pályaudvaron, az ezredesi lakon, kis-katona-féle laktanyán, honvéd laktanyán, báró Metzger lakásán, lapunk szerkesztőség épületén és több helyen. A trónörökös temetése az eddigi megállapodások szerint kedden délután 4 órakor fog Bécsben végbemenni. A temetés napján az összes iskolákban az előadások szünetelni fognak.

= Pestmegye kir. tanfelügyelője, Tóth József királyi tanácsos az országos gyász alkalmából elrendelte, hogy a trónörökös temetését megelőző három napon és a temetés napján a Pestmegye területén levő összes állami iskolákban az előadások szüneteljenek.

= A székesegyházban Gyertyaszentelő Boldogasszony napján a gyertyaszentel és i szertartást püspökünk ő exczellencziája végezte teljes segédlettel. A szertartás és a templomi körmenet alatt a növendékpapság énekelt négyes karban.

— A kosztüm-estély, mely febr. 2-ára volt hirdetve, a bekövetkezett országos gyász miatt elhalasz- tatott. Valószínűleg e hó 16-án lesz megtartva.

= A váczi „Első Általános Ipartársulat“

jótékonyczélű tánczmulatsága, miután az a 8 napig tartó országos gyász határán kívül esik, február 9-én a kijelölt időben meg fog tartatni, mit is a félreértések kikerülése végett ezennel nyilvánosságra hoz a rendező bizottság.

= Pör a város ellen. Mint halljuk, Görgői Márton a város ellen kártérítési keresetet indított az annyiszor emlegetett Korona-vendéglő-féle bérleti ügyben. E tárgyban számtalan tanú lett kihallgatva; de úgy látszik, keresetét veszély fenyegeti.

= Ürge Ignácz hitterjesztő múlt vasárnap a székesegyházban tartott szentbeszédet roppant számú hallgatóság előtt, folytatva és részletezve az első alkalommal mondottakat. A gyűjtésnek, mely a két templomban és egyes házaknál is eszközöltetett, mint értesülünk, szép eredménye volt. Ignácz atya itt-időzése alatt több úri asztalhoz volt hivatalos, hol érdekes adatokat mondott el a chinai viszonyokról és az egyház ottani helyzetéről. Városunk lakosságának pedig úgy feled- hetlen vendégszeretetét, mint nagylelkű áldozatkészségét forró hálával és köszönettel hangsúlyozta. A „Váczi Közlöny“ ama számát, melyben körünkben időzése volt leírva, magával vitte emlékül. Jelenleg a fővárosban időzik, onnan pedig még néhány vidéki városba megy. Isten oltalma kisérje apostoli fáradozásai között!

= Vu-Szin-Tyüen-Petolo, a kis chinai, kit Ignácz atya mutatóul hozott magával, nagyon meg van elégedve a kitüntető bánásmóddal, melyben mindenütt részesül. A magyar nyelvben a néhány nap alatt is nagy haladást tett, mi határozott tehetséget bizonyít; társaságban pedig csaknem egészen európai modort tanúsít. Arra vagyunk kiváncsiak, hogyan fogja majd magát ismét a chinaiak rideg körében érezni?

= Egyházmegyei hirek. Ujfalussy István volt hatvani adminisztrátor betegeskedése miatt ideiglenesen nyugalomba helyeztetett. — Drávetzky Adolf györgyei káplán hasonló minőségben Nándorba tétetett át.

= A váczi „Ipar és Kereskedelmi Hitelintézet“ folyó évi február 17-én tartja rendes évi közgyűlését saját helyiségében. Az osztalék részvé- nyenkint 5 írtban állapíttatott meg.

= Tűzi lárma. Január hó 31-én esteli fél 9 órakor harangok kongása vészt jelezvén, a lakosság talpon volt, azonban a tűzvész ismét határunkhoz közel eső Kösd helyiségében Revóczy András istállóját emészté fel. Mint halljuk boszuból eredő gyújtogatás esete forog fenn.

— Gyászhir. Vettük a következő gyászlapot: Alulírottak úgy maguk, valamint számos rokonok nevében mélyen megszomorodott szívvel jelentik, a szeretett férj, jó atya, legjobb após, testvér, illetve sógor s rokon P etter Ferencznek folyó évi január hó 31-én d. u. 3/4 5 órakor, életének 69-ik évében, a halotti szentségek ajtatos felvétele után s rövid szenvedés következtében történt gyászos kimultát. A boldogult kedves hamvai, folyó február hó 2-án délutáni 3 órakor fognak a római kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni s a középvárosi sirkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent-mise áldozat pedig 1889. évi február hó 4-én reggeli 8 órakor fog a felsővárosi plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Vácz, 1889. február hó 1-én. Béke lengjen porai felett!

Özv. Petter Ferenczné, szül. Reitter Antónia, mint neje. Petter Karolin férjezett Romsics Károlyné, Petter Anna, Petter Ferencz és Petter Géza, mint gyermekei. Romsics Károly, mint veje.

= Megbokrosodott lovak. Múlt hó 31-én délelőtt László János, kosdi lakos lovai a falerakodó- nál, nem tudni, mi okból, megbokrosodtak s a gazdátlanul maradt üres kocsival egyenest a „Korona“ vendéglőnek tartva, a sáros-utczába fordultak s a gya-. logjárdán végig száguldva, a boltok elé kirakott zsákokat a kocsival tova hurczolták. A lovakat Pauer Mihályné háza előtt sikerült megállítani, midőn már a kocsi darabokra törve hevert szerte-széjjel. Szerencse hogy senkit sem tiportak el a megvadult lovak.

= Kimutatás. A városi szegény- alapra adakoztak: Pintér Dávid 1 frt, Özv. Flanczl Károlyné 1 frt, Weiner Ignácz 1 frt, A váczi irgalmas- rend háza 2 frt, Dr. Rákosy Béla 1 frt, Andrásy Sándor 1 frt, Tahy Elek 1 frt, Rudnay Ede 2 frl, Hajdú József 1 frt, Weiszbarth János 1 frt, Varázséji Gusz- távné 1 frt, Filo Pál 1 frt, Máté József 50 krt, Középvárosi II. fi-osztályu növendékei 3 frt 04 krt, Kovács Ernő igazgató 2 frt, Bartos Imre 2 frt, Kaán János 1 frt, Scherer István 1 frt, Beck Ignácz 1 frt, Remes József 30 krt, Benkár Dénesné 2 frt, Mikuska Ignácz 30 krt, Dylevszky lovag kát. főmérnök 5 frt, A január 12. tartott felölvasó:estély rendezősége 7 frt 58 kr., Kátay Ferencz 1 frt. Összesen 40 frt 72 kr. — A korod a- alapra: Lencsó Sándor 50 kr., Piufsích Lajos 20 frt, Tornyos Pál 1 frt, Neszveda István fölsz. püspök 3 frt, Dr. Virter Lajos 2 frt, A kegyesrendi-ház 2 frt, A váczi csizmadia társulat 1 frt, Klapati János 1 frt, Filo Pál 1 frt, Özv. Gsereklyé Jánosné 50 kr., Gold- schmid Salamon 30 kr., Pápa Lipót 1 frt, Oberländer Izidor 2 frt, Rusótzky Antal 1 frt, Weiner Ignácz 50 kr., Prokop Károly 1 frt, Kátay Ferencz 1 frt. Összesen 38 frt 80 kr. A nemesszivü adakozóknak legnagyobb köszönetét mond Meiszner Ede, közgyám.

— Félelmes fatolvajok. Szilágy község határában január hó 29-én délután 1 és 2 óra között Máté Gy. János és fia Pál ismert fatolvajok a falun kívül mintegy 500 lépésnyire Gyulay Sándor püspöki uradalmi erdész által felhivattak, hogy az erdő felé ne próbáljanak menni; e miatt Máté Gy. Pál az erdészszel szóvitába ereszkedett és követ vett fel az erdész megdobálására, mit is látván a fiú apja, rögtön fia mellett termett annak védelmére és azt nógatá Gyulay erdész megtámadására, ki is látván a fenyegető veszélyt felszólította a két fatolvajt távozásra és válláról leemelte fegyverét azzal akarván félelmet ébreszteni a falopókban, de ez mit sem használt, sőt inkább a fatolvajok kövekkel felfegyverkezve s agyonütési fenyegetésekkel mentek az erdészre, ki is látván a fenyegető veszélyt hátrálva intette, hogy rájuk lő. Ez sem használván, a fatolvajok egész 9—10 lépésre közeledtek mire a fegyver durrant és az öreg Máté Gy. János halva rogyott össze, a másik lövésnél pedig fia Pál. Az erdész ezen esetet azonnal a községi elöljáróságnál bejelentvén, letartóztatott és jelenleg a váczi kir. járásbíróságnál van fogva. Az erdésznek neje és 8 kiskorú gyermeke van.

= A csomádi nagy vadászat januárius 31-én tartatott meg. A hajtóvadászat, mint minden évben, fényesen rsikerült, az estebéd még fényesebben.

= Értekezlet. A .helyben időző egyetemi ifjúság ma délután 4 órakor értekezletét tart a „Curia“ venA „Yáczi Közlöny“ tárczája.

Egy valakihez!

Te vagy, te kedvesem Az én tündérkertem Csevegő hangodon Úgy elmulat lelkem Mindig közeledben Szeretnék csak lenni, Látásoddal soha Sem tudnék betelni.

Mosolygó ajakad Nap az én utamon, Ragyogó szép szemed Vezérlő csillagom !

Te nélküled oly zord, Magános az élet ;

S mily édeni szép kert Ha tölthetem véled !

Rögös élet-pályán Ha czélom elérem És majdan kikötök Mint hajós a réven, Elérem a nagy czélt A mely után vágyom; Emlékszel-e majd rám Kedves ideálom ? !

Felleges az égnek alja Zápor eső ha támad, Bánatos az én szivem is Kis angyalom utánnad.

Zápor eső kis ablakom Meg-megüti csendesen, Minden cseppje azt susogja Nem szerettél sohasem !

*

* *

Jaj de beborult a lelkem Amióta ismerlek Amióta rabja vagyok Ragyogó szép szemednek.

Hej azokat a szemeket Elfeledni akarom.

Oh, pedig csak egy feledtet, Egy, a rideg sirhalom.

A kis fecske.

Nyomorék!

A harangok megkondultak; a gyászmenet elindult. Apró pelyhekben hullott a hó; olyan szomorúnak látszott a természet is, még az is gyászolt. Egy szerencsétlent temettek, kit félreismert a világ, rossznak kiáltotta, pedig őszinte, tisztán érző és jó szive volt; küzdött erősen a létért, a mindennapi kenyérért, s a bért, melyet ke’serves munkájával kiérdemelt, csak úgy mintegy kegyelemből adták neki. Csoda-e, hogy a megtört lélek, a sebzett szív megunta a reá nézve terhes létet? csoda-e, hogy nem volt képes tovább tűrni a méltatlan bántalmakat? .... Meghalt, itt hagyta a nyomorult világot, s a szív, mely életében pihenni nem tudott, mely csakis szenvedett s az örömet nem ismerte - most nyugodt, elszállt és onnan felülről tekint le szemrehányólag gonosz bántalmazóira.

Milyen nagy csapás, ha az ember nyomoréknak születik; a bölcsőtől a koporsóig kiséri a gúny és ez

annál inkább fáj, mert nem saját hibánkból eredt; ám korholják az iszákost, ki korcsmába hordja filléreit, mig családja nyomorog; szidják a pazarlót, ki a pénzt, melyet elődje véres verejtékkel szerzett, meggondolatlanul elfecséreli, forduljanak el megvetéssel a rágalmazótól, űzzék el a szenvedélyesen kártyázót, mert ezek megérdemlik; de egy szánalmat ébresztő nyomorékot ne gúnyoljanak ki, ne nézzék le, ha társaságukba kívánkozik, hisz’ nem romlott ember, hiszen lelke, szive ép, egészséges!

Szegény embernek volt a fia. Nem jártak hozzá csodálni a rokonok, az ismerősök; gazdag nagybácsik nem jöttek az apának gratulálni. De azért apja mégis boldog volt; boldogságát félig elenyésztette az anya halála. Már élete első pillanatában is szerencsétlenséget okozott a fiú, e balszerencse kisérte koporsójáig. Szegény mesterember volt az apja B. kis városkában; józan, becsületes gondolkodású mesterember. Hányszor vette ölébe a kis púpos fiút, megczirógatta, megcsókolta, „szegény kis fiamnak“ nevezte és ilyenkor könyek lopództak szemeibe.

„Szegény kis fiam!“ Nincsen anyád, árva vagy, nem gyönyörködhetik benned az az áldott jó asszony! Oh, Uram miért vetted őt magadhoz ? Most teljes lenne örömem, zavartalan boldogságom. De nem! . . . Nem káromollak Atyám, a mit tettél, megnyugszom benne. Fölnevelem e fiút becsületes embernek, hadd örüljön anyja oda fönn, az égben.“

A kis Bátor Dani igazán eszes és szorgalmas fiú volt; a legjobb tanuló az egész osztályban. Tanítói szerették szorgalmáért, csöndes magaviseletéért. De lehet-e, hogy egy púpos gyerek virgoncz legyen? Korán leszoktatták az élénkségről tanulótársai; ha közéjük akart keveredni játék közben, egyik sem szólott hozzá, már messziről kiáltották:

„Ide ne gyere, te gyomorék! Nem tudsz te játszani !“

S a kis Dani könyekre fakadt; elgondolta, milyen jó dolga van annak, a ki nem púpos; az játszhatik, ugrálhat, szívesen beszélnek vele és szabad a nyomorékot szidnia. Azután szomorúan haza ballagolt; berohant apjához, kérdezte, miért haragszanak a gyerekek olyan nagyon a púposokra ?

S az apa megcsókolta, mondotta, hogy ne sírjon, majd egészséges lesz és akkor nem fogják csúfolni. Magában meg aggódott a fiú sorsa felett, milyen szerencsétlen lesz, ha mindig gúnyolni fogják.

A gúnyolódás a fiút magába zárkózottá tette, mig a többiek játszottak, ő könyveit bújta. Sok éjjelt átvirrasztott, csakhogy minél pontosabban végezhesse feladatát.

Mikor iskoláit elvégezte, hivatalnok lett belőle. Ott sem hitták őt becsületes nevén, hanem csak „nyomorékénak. Még mikor az apja, kit annyira szeretett, meghalt, akkor is gúnyolódtak vele hivatalnoktársai: „No te kis nyomorék! meghalt az apád, most egyedül vagy e világon, házasodjál meg, végy feleséget, majd az vigyáz rád. Csak vigyázz, hogy az is púpos ne legyen.“

Bizony, nagyon érezte, hogy egyedül van e világon ; egyedül, nincs senkije, ki vigasztalná, ha a meg nem érdemlett gúnyolódások bántották, ha este ledőlt az ágyra és szomorú helyzetére gondolva, keserves könyeket hullatott. Egyedül! egyedül! Nincs egy, ki szánakoznék rajta, ki biztatná, vigasztalná,' mindenütt gúny, megvetés, számára nem nyílik rózsa, csak annak szúró töviseit érzi, nincs öröme, csak kin, szenvedés.

Sok megaláztatást el kelle tűrnie; sok embert, kit jellem, ész és szorgalom tekintetében messze felülmúlt, elébe helyeztek, mert az egészséges volt, őt meg nyomoréknak alkotta a Teremtő. Ha korán jött a hivatalba, főnöke rátámadt, miért jön olyan korán, tán nincs lakása, vagy talán nem akar otthon fűteni ? ha későn jött, hanyagságáért dorgálták, ő volt a bűnbak. Valamely aktát rosszul állított ki egyik hivatalnok, ráfogták, hogy ő tette és a szidalmakat neki kellett eltűrnie. És igy történt ez napról-napra.

A titkár meghalt és ő, mint legöregebb hivatalnok bizton hitte, hogy ezen állásra elő fogják léptetni. Keservesen csalódott. Nem őt léptették elő, hanem egy fiatal, tapasztalatlan hivatalnokot. Mikor főnöke előtt panaszkodott a mellőzés miatt, az igy szólt:

„Maga nagyon bátor kedves Bátor úr, hogy e miatt még panaszkodni mer; azon állás terhes feladatokkal jár, ön pedig, mert — nem akarom megsérteni — nyomorék ember, sokkal gyöngébb, hogysem e feladatoknak megfelelhetett volna. Elégedjék meg helyzetével. Lássa, még szép tőlünk, hogy egyátalában megtűrjük kávaiunkban.“

E naptól fogva már nem panaszkodott; félt, hogy igazán nem tűrik majd meg és elveszti kenyerét s vájjon nincs-e igaza a főnöknek? ki adna munkát, hivatalt neki, a nyomoréknak ? De fájt lelkének a mellőzés, a kegyetlen gőg, melylyel főnöke beszélt és csak