Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-07-28 / 30. szám
KI(>li/.ot^NÍ ára: évnegyedre ..........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.) kr. Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..........................30 kr s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Tűrhetetlen állapotok. Őszintén megváltjuk, hogy mindig kellemetlenül érint minket az, ha a városunk rendőrségét sújtó kötelesség-mulasztások szellőztetésével kell foglalkoznunk. De hát ne vegye tőlünk rossz néven senki se, hogy akkor, mikor már csordultig telik meg a pohár az útón-útfélen a rendőrség közönyössége ellen irányuló panaszokkal, hírlapírói kötelességünket teljesíteni nem késünk. Sok a baj. Sok elmondani való volna, és sok mindennek az orvoslását kellene sürgetnünk; de a reményben, hogy egy ráutalás a sok bajoknak egyikére is serkentő hatással lesz az illetékes közegekre, és valamit mégis csak tenni fognak, ez alkalommal egyedül járdáink és p i a c z u n k szomorú állapotjaira kívánunk utalni. Járdáinkat és piaczunkat mondjuk, mert első sorban is itt óhajtanánk rendbeszedést látni és tapasztalni. Járdáinkat, melyeket valahára úgy a hogy, de még is kielégítő módon megteremtettünk, a gyalogjáró közönség kényelmére szántuk és alkottunk szabályrendeletet, mely feladatául tűzte ki a járdákról minden olyan akadályokat elhárítani, melyek a járó-kelők kényelmét megzavarhatnák. És mit kell tapasztalnunk? Azt, hogy kövezett járdáinkat épp úgy ellepik most is kereskedőink zsákokkal, vasekékkel, fa és más fajta szerszámokkal, mintha szabályrendeletünk sem volna, mely ezt eltiltja. De tessék csak egy szombati napon vagy egy kellemesb hold- világos estén gondtalanabbal végig menni akarni akár főbb, akár járdával ellátott mellék utczáinkon; ez nem fog sikerülni, mert majdnem minden negyedik-ötödik ház előtt a járdákat székekkel úgy elbarikadirozva s a székeket elfoglaló publikummal úgy ellepve fogjuk találni, hogy — hacsak léghajóval nem rendelkezünk, vagy pedig az út közepére ki nem térünk — hát az áthatolás teljes lehetetlen. Tessék továbbá nem vigyázni magára valakinek keddi vagy pénteki napon — mikor tisztelt csizmadia iparosaink inasaikkal piaczra szállíttatják hosszú rudakon vagy akár ládákban is áruikat—hát bizony ki van téve annak, hogy a politiÄ „Váczi Közlöny“ tárczája. A nap dicsérete. Egy Istent, egy napot imádok, A nap az alkotó maga. Ragyogó nyár, sugár-világod Pajkos tündérek évszaka. Te hfmezesz sok fényes álmot, Rejtelmes nyári éjszaka. Tündérsereg lebeg az erdőn, Manók nyargalnak a röpke szellőn. Beteg szív, fásult, léha, száraz, Ki rózsáid közt sem hévül. Kell mámor, üdv, erő? ... A nyár az! ö alkot, éltet istenül. Kit fájdalom sötéten árnyaz, Napod sugárán felderül. Békás ki emberrel, világgal; Teljek be oh, nyár, fénysugárra] ! . . . Szeptember, csöndes őszi hónap, Kis hittel, fázva zengelek. Siratlak, eltűnt, ragyogó nap, Vérem kezd hülni. szenvedek. Elmém a szürke, zord valónak Hódol meg, kétkedik, beteg. Köd, lomha köd, szivem lakója, Elvitte jó kedvét a gólya. Reviczky Gyula.*) Fővárosi élet. — Szervusz Krricsi! Hát te nem mentél Párisba? Párisbá? Ugyan minek? Hogy annak a kana- illa forradalomnak ünnepeljem száz éves fordulóját? amaz átkos forradalomét, mely azt akarta elhitetni a balgákkal, hogy minden ember egyenlő. Lächerlich! Mini ha bizony a kék vér, a gentry-vér egyenlő volna a parasztok aludt piros vérével; egy telivér, egy Buc*) A korán elhunyt költő liátramaríidt költeményeiből, melyet Fekete Józsefnek barátságii jeléül küldött s halála elölt négy nappal irt a kórágyon. kussá fejlődő csizmadia inas vagy hátba, vagy oldalba löki az embert, és ezután még nagyot is nevet rajta, hogy stiklije sikerült. És ha szól e miatt az ember nekik? Kinevetik még jobban és tovább folytatják kényelmes útjukat. Ép igy járnak el a sör és egyéb nehéz szekerek hordására kárhoztatott targonczások is; de nem különben cselekszenek a négy kerekű kis szekérkéken kis gyerekeket kocsiztató pesztonkák is. És ezen kalamitásokat egy kis erélylyel rendőrségünknek lehetőségében állna elhárítani. Teszi-e? Nem. Nem teszi pedig azért, mert a rendőrkapitány beteges is lévén, meg hivatali teendőkkel meglehetősen elhalmaztatván — nem ér rá az ily apróságokra (?) figyelmet fordítani.“Egyik rendőrbiztosunk fel van függesztve, ez működni nem érezheti magát illetékesnek. A másik rendőrbiztos gazdasági és szállásbiztos is lévén, — ezekkel védekezhetík. S igy történik aztán az is — a piaczra térve át — hogy a hagyma félék heteken át „illatoznak“ a piacz közepén, holott egyszer már ki volt mondva, hogy a hagyma kereskedők telepe nem a főpiacz, hanem a külső vásártér. így történik az is, hogy a mennyiben a heti vásárok még mindig a fő- piaczon tartatnak, s az igavonó marhák ott étettetnek és rondítanak, ha a vásárok elmúltával össze is seper- tetik onnét a szemét, a még hátramaradó földbe szivárgó anyagok minden korlát nélkül oly büzhödt és miazmatikus levegőt terjesztenek maguk körül, hogy csak a jó Istennek köszönhetni, hogy a máris közeledő kolera nosztraszt még nem kaptuk meg. Pedig hát más városok módjára, itt is lehetne segíteni a bajon. Nem kellene ugyanis egyebet tenni, mint a vásáros marhás publikumot marháinak a pia- ezon való etetésétől és ott való tartásától a vásár tartama alatt eltiltani, vagy ha ez épenséggel lehetetlennek bizonyulna be, a vásár színhelyét a vásár végződésével karbolsavval vagy más anyaggal fertőtleníteni. Hja! De erre kinek terjedhetne ki a figyelme; mikor még a szabadnapos közrendőri személyzetnek is több ideje kerül arra, hogy szabadóráit a rendőrszobában kártyázással töltse, mintsem a piaczra kinézne. No hát, ha sem az egyik, sem a másik hivatott közegnek nem terjed ki figyelme az ily tűrhetetlen' állapotokra, felhívjuk erre figyelmét városi képviselő testületünknek. De óhajtanok, hogy ez irányban a város polgármestere is tenne valamit, lia már a többi uraknak nincsen erre idejük. Reméljük, hogy ezen figyelmeztetésünk nem fogja a falra hányt borsó sorsát érni, s lesz valami eredménye. Minek, ha ellenkezőjét tapasztalnék nem késen- dünk még keserűbb lapdacsokkal is szolgálni. Rovás. A következő dolog jutott tudomásunkra: Februárban életbe lépett az uj regale törvény, melynek alapján a regale-bérlőnek joga van abutellázóktólhektoliteren- kint 3 irtot beszedni. A főregálebérlő derék megbízottá Biel József a többi regálé bérlőkkel egyetemben és pedig; Rodend or fér Béla, Stefan Fcrcncz és Kre- zsák Ferenczczel (az összes regáléknak 7/8-ad részét bírja mig az 78-ad rész a káptalané) rábírta Roheim urat, hogy e jogot ruházza át a városra azon kikötéssel, hogy azt Vácz városának ajándékozza, ha a város a butel- lázóktól a három forintokat hektoliterenként be is szedi. A város persze nagy éljenzéssel fogadja a nagylelkű ajándékot és a nagy lelkesedésnek a vége az — hogy nem szedi be a három forintokat! Pedig ez ások három forint tekintélyes összeget tesz ki január haváig. És az ilyen összeg nagyon ráfér az ilyen szegény városra, mint a mienk. De hát a városháza ismét a sógoráig és komaság révén nem véli szükségesnek az ilyen ajándéknak a behajtását, mert drága a koronája ennek az édes rokonságnak, azt pedig nem szabad megbántani a város intéző urainak. Az ű gazdálkodásuknak eme megszokott rendszerét nagyban elősegítette az, hogy dr. Freysinger Lajos közel négy hétig a várostól távol volt, azt tehették, a mit akartak; illetve nem tettek semmit. Fiát ez még mind megbocsátható volna, ha ennek a szándékos hanyagságnak nem volna sötét háttere. Biel úr, ki több Ízben sürgette, hogy a város hajtsa be a butellázóktól a három forintokat, hasztalan kérte azt is hogy jogát tessék visszaruházni reá,*) *) Lapunk zártakor veszszük a hirt, hogy Biel urat keresetével a város elutasította. Tehát a pór elkerülhetleu. caner egy bugaczi lóval! Quelle idée! Vagy hát egyenlőnek tartsam-e magam atyám zsellérjének fiával, csak azért, hogy ez nagy küzdelemmel — az ur nem dolgozik — orvos lett s a fővárosban egy házat össze-- praktizált; mig engem csak valami jó parthie menthet meg a bukástól; azért ő palotájában is paraszt marad, mig én adósságaim tengerén is gentry maradok, kinek ősei Árpáddal jöttek be; kiről az állam utóvégre is köteles gondoskodni főispánsággal, kincstári főhivatallal. A gentry joggal megkövetelheti ezt az államtól, mert ősei alapították az államot. A hivatalos hosszú lajtorja csak a népnek való. — Idát hova utazol ?- Még nem tudom: Ostendebe vagy Trouvillebe. A tengeri fürdő hullámai edzik csak az idegeket, különben csakis azért utazom, mert ez „chic.“ Elegáns ember csak nem marad itthon! Nem is lehet.- Uraságod még itthon van? Mikor tetszik, hova tetszik utazni? Ezzel a stereotip kérdéssel fordul feléd minden ismerősöd, házi urad, szabód, fodrászod, sőt még a kávéházi pinezér is fitymáló arczczal teszi eléd a pikkolót. — Uraságod még itthon van ? Hát olyan nagy szégyen nyáron itthon maradni ? megszokott békés hajlékunkban, csöndes munkakörünkben, régi jó barátaink között. Minden esetre nem „chic.“ Elvira is azt mondja legalább, boldogabb volna itthon, csöndes kis családi körében, férje oldala mellett. Ki hivatalnok, még pedig olyan rangfokozatban, midőn még nem jár minden évben a rendes szabadságidő s igy nem kisérhetné el nejét, aztán meg nagyon is szerény fizetéséből nem is futná ki még az utazási költség sem. De hát Elvira ő nagysága (a fővárosban minden úri nő „nagysága“), még sem maradhat a nyáron itthon, úgy is nagyon lenézi az a kaczér, kövér kis titkárnő, hát még akkor, í ha egész nyáron át itthon maradna! Soha! Aztán minden ismerősejutazik ilyenkor, még a szőni- 1 szód pék felesége is, mennek Tálrafüredre, Szliácsra, Marienbadba. Maradhal-e ő inhon, mint egy lenézett * pária ? Nem, kész inkább a legvégsőre is. Pedig ez a „legvégső“ sokat jelent a nőknél. A férj hivatkozik üres pénztárczájára, már is hivatali előleggel terhelt fizetési ivére, úgy se tudja, hogy viszi ki a telet. Elnyeli az adósság. A nő elragadtatással hallgatja s zokogó könyek közt csók-özönnel borul az ő áldott Mukikája nyakába. A férj zavarba jön, tapasztalásból tudja, hogy a feleség könyeit gyöngyökkel, aranynyal lehet csak felszántani. De neje siet őt megnyugtatni. El sem fogadna ily nagy áldozatot. Mily jó az ő Mukija, hogy ily őszinte volt. Drávay Muki megkönnyebülten sóhajt fel. De korán örül. Harmadnap hirtelen erős migraine, görcsroham lepi meg a szép Elvirát. A házi orvos (persze az rendesen mindig a nőkkel tart s kitalálja rögtön legel- rejtettebb gondolataikat is), komoly arezot ölt, kö- hécsel. — Az Istenért, orvos, ugy-e nem komoly a baj ? kiált fel a férj reszketve. Talán még nem, de azzá válhatik, idegtulfeszült- ség, vérszegénység. Tengeri fürdő segíthetne itt csak alaposan. No de azt hiszem : egyelőre megtenné Szliács is.- Nem, nem, vág közbe idegesen a beteg szép asszony, az idén nem megyek fürdőbe, nem, semmi esetre sem. Nem telik. És újra előtörnek a „drága“ könyek. Drávay Muki érzékeny szive ezt nem viselheti el. Pár rongyos forintért biz ő nem koczkáztatja, nem szabad koczkáztatnia Elvirája, leendő gyermekei anyjának drága egészségét. Pár forint adóssággal több vagy kevesebb, már nem határoz ily életbevágó kérdésben. Kitör újra a drága könyözön. A férjnek roppant nagy rábeszélésébe kerül, csaknem erőltetnie kell nejét a fürdőre. Elvira végül csak nagy vonakodással enged. ' — De hű maradj ám hozzám, távollétem alatt, édes kis Mukim ! — rebegi az asszonyka a válás szomorú perezében.
