Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-04-22 / 17. szám
Előfizetési ára : évnegyedre...........................1 írt házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) 50 kr. Hirdetések: Ny iit-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnék. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bér men teilen leveleket nem fogadunk el. Közkutakat a városnak. (K. M.) Manapság már a másodosztályú elemi iskolás is tudja, hogy az egészség fentartásának főfeltételei: a jó levegő és a jó ivóviz. A második még inkább mint az első. Mert amig alig akad ember, ki naponta egy-két óráig frisebb levegőt ne szivna, addig 50 — 60%-a népünknek nap-nap után, rosszabbnál rosszabb ivóvizzel mételyezi meg szervezetét. E következményeiben ijesztő szerencsétlen állapotban vél némi javitást eszközölhetni a vallás- és közokt. m. kir. miniszter legutóbbi körrendeleté is, melyben felhivja a megyei kir. tanfelügyelőket arra, hogy tőlük telhetőleg forditsák az illetékes közegek figyelmét kivált a vidéken, egészségnek megfelelőbb viszonyok megteremtésére, jelesül jó ivóviz beszerzése dolgában. Ugyan hányadán is vagyunk mi vácziak ezen a téren ? Biz elég szomorúan állunk. Vácz városában nincsen egyetlen egy kút sem, mely absolute jó vizet szolgáltatna. Relative jót is csak 4—5-ből kapunk. Tekintetbe véve városunk hosszterjedelmét elégséges-e ez? S ha nem elégséges, vájjon mit tett Vácz város hatósága avagy közönsége e baj orvoslása iránt? A semminél is kevesebbet. — Mert amig Szeged 30,000 és Hódmező-Vásárhely 40,000 frtnyi költséggel artézi kutat ásatott, addig nálunk is ás tak ugyan egy kutat, csakhogy beásták. Volt a városnak néhány közkutja, többek között a Csillag szálló előtti kis téren is, mely kitűnő ivóvizet adott, s betemették. Vájjon miért? Szégyen nyilvánosság elé hozni. Mert a kút egyszer kétszer évenkint elromlott és rendbehozásának költségei a város pénztárát rettenetesen megterhelte. No, ha az nem elég ok arra, hogy egy városrész lakossága éveken át büdös vizet igyék, akkor menjünk Ku- kutyinba áldozatkészséget tanulni. Mi több ! A járvány-bizottság vagy másfél év előtt határozatilag kimondotta, hogy az emlitett kút haladéktalanul megnyitassék. A városi tanács végzést hozott ugyan ily értelemben, az aktákat azonban bezárták és a kutat ki nem nyitották. Legyen szabad hát ez utón felkérnünk a járvány-bizottság akkori, illetve az egészségügyi bizottság jelenlegi elnökét, nagys. Csávolszky József urat, tegye magáévá ez ügyet; szerezzen érvényt a járv. biz. akkori és most is aktuális határozatának és ne nyugodjék szokott erélyével mindaddig, amig ez foganatosítva nem leend. Ez irányban kifejtett tevékenységét százak hálája fogja kisérni. Közgyűlési tudósítás. Városunk képviselő testületé a múlt vasárnapon (f. hó 15.) délután 4 órakor rendkívüli közgyűlésre gyűlt össze a városház tanácstermében. A tanácsterem ez alkalommal szokatlanul népes volt, mert még azon képviselők is megjelentek, kik büszkén szeretik ugyan emlegetni városatyai minőségüket, de azért legkisebb gondjuk is nagyobb a kögyüléseknél. Különben a hangulat meglehetősen izgatott volt. A képviselők nagy része hozott magával valami mondani valót, de azért ezúttal is csak a régi privilegizált szónokok domináltak. A közgyűlés lefolyásáról részletes tudósításunk a következő: Korpás Márton tanácsnok, mint elnök a szép számmal egybegyült képviselőket üdvözölvén, a közgyűlést megnyitja. Tárgyalás alá vétetett Réty Ignácz városi polgármesternek nyugdijaztatása iránti kérvénye, mely hosszabb eszmecserére szolgáltatott alkalmat. Első sorban Dr. Frey singer Lajos szóllott a tárgyhoz, ki a polgármester nyugdijaztatási kérvényét a pénzügyi bizottságnak indítványozza kiadatni, -mig Reiser Béla törvényes argumentumokkal fölfegyverkezve a 30 nap múlva egybehívandó újabb rendkívüli közgyűlésre kivánja a tárgyat ki- tüzetni, miután az 1886. évi XXII. t.-cz. 110. és 112. §§-ai ezt igy rendelik.*) Hasonló szellemben szól- lottak: Peskó Medárd, Grünhut Dávid, K. Cse- rekiye István, Olgyai János és végül Vörös Károly is azon megjegyzéssel, hogy a 30 nap múlva egybehívandó rendkívüli közgyűlés elérkeztéig a pénzügyi bizottság tegyen véleményes jelentést e tárgyban. — Vitt Manó, Csávolszky József, Kre- sák Ferencz és Udvardy Mihály képviselők ellenben Dr. Ereysinger indítványa mellett kardoskodtak. Erre hosszabb vita után Reiser Béla azon indítványt terjesztette elő: hogy a kérvény érdemleges tárgyalása egy 30 nap múlva egybehívandó újabb rendkívüli közgyűlésre tűzessék ki s a pénzügyi bizottságnak adassák ki azzal, hogy az 15 nap alatt tegyen e *) Nagyon helyes. Mert ha a kérvény korlátlan jelentéstétel mellett adatnék ki a pénzügyi bizottságnak, még megélnők azt, hogy ezen sürgős természetű ügy is — bizonyos okokból — esetleg csak másfél év múlva nyerne elintézést. — E nyilatkozattal nem akarjuk a pénzügyi bizottság érdemeit csorbitani; azonban az újabb időben felmerült késedelmeskedések (kövezés, városházi átalakítások, utczák megnevezése stb.) följogosítanak ily feltevésre is. De ettől eltekintve, mi is a törvény rendelkezését tartjuk mérvadónak. A szerk. A „VÁCZI KÖZLÖIfTARCZÁJA. Tavaszszal. Újra megjött, meg a gólya Tavaszfénynek hírhozója! Fészke régen készen várja, Csendes pusztán hű tanyája. földelő fü leng a rónán, Kifeslett a nap mosolyán ; Hervadozott össze aszva, De feltámadt új tavaszra. Oh én hiszem, hogy boldogabb vagy, Hol szenderegsz — a néma sír ölén ; Az élet most is küzdelemtelt, Az irigység rág még most is tövén Tapsolnak még mindig a bűnnek Sokszor koldul a becsület s erény ; Csak néha villan fel, fel olykor Örömsugár a szívnek bús egén. Ellátogat a régi emlék ; Eljő sírodhoz egy két jó barát, Neked s gyászos szeretteidnek Ez tán vigaszt és édes enyhet ád. Fel, fel keres a régi emlék Minden Lavasszal, mint a kis madár Amely, hogy jól nyugodj, dalolni, Téged siratni bús sírodra jár. Tükröző tó kék vizében A virágot el-elnézem, Oda csábit szép szemével, Hol a lelkem fénybe vész el. Kikelet van, de hazámon Jeges felhők képét látom ; Szegény hazám be rég várod S nem ér tavaszt boldogságod! . . . _________ Lévay Mihály. Isten veled, nem háboritlak ! Aludd békén a holtak álmait, Melyből egykor örömre kelt fel Sírod jeléből fénylő tiszta hit. Isten veled, álmodj velünk is. Kiket szereltél itt ez életen; A szeretet feledni nem tud. Viszontlátásig egykor oda fenn ! Révész István. Évforduló napjára. Fájó emléknek röpke szárnyán Lelkem gyászos sírodhoz elrepül, Amit egy év előtt adott csak A zord halál keblednek nyughelyül. Ki hitte volna jó barátom ? Hogy künn találod már a szép tavaszt Ki hitte volna, hogy sírodra A kikelet majd gyászbimbót fakaszt. Oh mond, hogy édes-e pihenni? Hogy oda lenn már nem fáj semmi sem Ott nincs a szívnek semmi vágya , Forró könytől nem ázik már a szem ? Oh mond, a szív szerelme ég-e Avagy ott lenn hő lángja már kihűl Szeretsz-e minket? lásd szivünk Te érted most is úgy dobog, hévül. Ádám és Éva. X. mezővárosnak a többi közt egyik kisebb utczáját úgy hívják, hogy bagoly-utcza. Hogy miért bagoly? — arra a város vénei sem tudtak visszaemlékezni midőn ez iránt tudakolóztam, sőt a nyugalomban szendergő községi poros akták sem voltak képesek egy izbeni kutatásom alkalmával idevonatkozólag semmi felvilágosító adatot szolgáltatni. Egyébiránt ez a bagoly-utcza nem is neve miatt vala hires, hanem főképen azért, mert lakott benne két nemes család, kik ember emlékezet óta folytonos villongásban éltek egymással. Hogy miért? — azt sem tudta megmondani senki. Rég elmúlt időkben gyökerezhetett ez a gyűlölet, mely mintegy örökségül apáról fiúra, anyáról leányra szállt. Ez alapon czimül inkább illenék e furcsa történetkére, hogy „Montechi és Capuletti;“ de a mi embereink annyira távol álltak ez ellenséges veronai grófi családtól, mint Makó Jeruzsálemtől, s annyira hiányzott nekik az ő Rómeó és Juliájok, mint nekem hiányzik netto százezer forintom. Voltak pedig ők foglalkozásra nézve kiskereskedők (magyarul grájzler) s laktak fent már többször nevezett utczában egymásnak vis-a-vis. Jobb oldalon „a vad macskához“ czimzett üzletben lopta a napot Czinóber Ádám ur, balról pedig özvegy Makaróni Tóbiásné született Czikória Éva asszony szerette volna magát és áruit kölletni (ha lett volna kinek) „a krokodilushoz“ czimzett boltjában. De kérem, nehogy azt tessenek gondolni, hogy itt most valami közönséges emberekről van szó, világért sem. Nagyon nevezetes személyiség mind a kettő. Oly rendkívüli nagy családból származtak, hogy tultettek még paradicsombeli Ádám apánkon és Éva anyánkon is, a kiknek tulajdonképen sem apjok sem anyjok nem volt, mig a mi Czinóberünk- nek volt három anyja, Czikória asszonynak pedigvolt nem kevesebb mint négy apja. Ezt igy érteni tessék. Czinóber Ádám édes apja Czinóber Flórián boldog frigyre lépett Frankfurter Máriával, mely házasságból származott a mi Ádámunk. Két évi zavartalan együttlét után azonban az ifjú asszony itt hagyta ez árnyék világot minden örömével és bánatával, a minek természetes következménye az lett, hogy a fiatal apa búelfeledésül újra megházasodott. Ez a frigy sem lévén szerencsésebb, a kettős szomorúságot harmadik öröm váltá fel, a mikoron Czinóber Flórián megesküdött Czikória Eudoxiával, mely házasságból származott Czinóber Klára, Ádámnak mostoha testvére, később háztartásának vezetője, ki miatt agglegénységre is fanyalodott. Czikória Éva anyja már más tésztából volt gyúrva. Első férjét Szalfaládi Mátyást követte Parizer Barnabás, ennek utódja nem sokára Kar
