Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-22 / 17. szám

tárgyban véleményes jelentést, mely indítványt a közgyűlés egyhangúlag elfogadván, az újabb rendkívüli közgyűlést f. évi május hó 16-ik napjára határozta kitüzetni.

A polgármesternek szabadságolás iránti kérvényével a közgyűlés röviden végzett és a polgár- mesternek, betegségére való tekintettel, f. évi ápril hó 26-tól május hó 26-ig terjedő szabadságot engedélyezett.

A polgármestert távolléte alatt az 1886. évi XXII. t.-cz. 55. §-a értelmében Korpás Márton városi első tanácsnok fogja helyettesíteni.’ Ezzel a tárgysorozat kimerittetvén a közgyűlés véget ért. Várkonyi.

Törvényszéki csarnok.

(Tolvaj a váezi püspöknél.)

Budapest, 1888. april 18.

Azt hiszem e lap tisztelt olvasóinak még élénk emlékezetében van azon lopási eset, melynek a püspöki palota a minapában volt színhelye. Úgy vélem, nem lesz érdektelen ránk, vá'cziakra nézve, ha rö viden előadom az ez ügyben tartott végtárgyalást: annál'is inkább, mert ezen, magában véve csekély jelentőségű esetet számos olyféle feltevéssel hozták kapcsolatba, mintha a tolvaj a lopásnál sokkal bünösebb szándékkal hatolt volna be a püspök ő Excellencziája lakosztályába.

Azonban az érdekeltnek megnyugtatására a nyomozás semmi olyan eszközt nem talált a vádlottnál, mely e feltevéseket igazolta volna. Ezeknek terjesztőit bizonyosan a vádlottnak megrögzött gonoszságát eláruló arcza vezette ama kombinácziókra, melyeknek hála istennek semmi alapjuk sem volt.

A tárgyalás f. hó 17-én folyt le a pestvidéki kir. törvényszéknél, melynek lefolyását a következőkben ismertetem:

A vádlott bevezetvén, az elnök általános kérdéseire elmondja, hogy: Cservenka Sándornak hívják, 22 éves, róm. kath. vallásé, szül. Garam Kövesden, nőtlen, foglalkozására nézve molnár, írni s olvasni tud, 6 Ízben volt büntetve.

Elmondja, hogy Pozsonyból jött Váczra. Kóborlása közben bevetődött márcz. 12-én a „Curia“ szállodába, hol a vendég'lös szobájába hatolván, egy arany zsebórát lánczczal együt ellopott.

Másnap a püspöki palotában tett látogatást, hol is a komornyik, Katona József, szobájába jutott be és egy börszivartárczát s egy ezüst kanalat vágott zsebre. Ekkor kívülről zajt hallván, félelmében bement a következő szobába s az ágy alá bujt, hol őt a komornyik észrevette és az elö- sietett cselédség segélyével elfogta.

Kihallgattattak ezután a panaszos felek, kik a dolgot ugyanígy beszélték el.

A kir. ügyész Bodendorfer Béla panaszos meghitelesitését kívánta azon állításáért, hogy a lakásáról ellopott tárgyak értéke 60 frt. A törvényszék ennek folytán elrendelte Bodendorfer meg- hiteltetését, ki az esküt nyomban le is tette.

Ezekután a kir. ügyész előadván a tényállást és különösen hangsúlyozva azt, hogy vádlott a lopással Üzletszerűen foglalkozik, vádat emel ellene a bűnt. törv. könyv 333-ik szakaszába ütküző, s a 334-ik és 338-ik §§-ok szerint minősülő B. Béla és Katona József kárára elkövetett lopás miatt. Kéri a törvényszéket, hogy a büntetés a b. t. k. 96-ik, 99-ik

menádli Péter leve, ki csakhamar átadta a kulcsot Czikória Bálintnak, mint már negyedik férjnek, kivel azután boldogan éltek, mig meg nem haltak. Ez utolsó házasságból származott Éva, ki midőn Makaróni Tóbiáshoz férjhez menvén, két gyermek anyja lett, özvegységre jutott. Az ám, csakhogy a Czinóber Flórián harmadik felesége testvére volt a Czikória Éva anyja negyedik urának, ki után 78 forint 46 krajczár örökség maradt hátra, mely összeget Czinóber Ádám elkaparintott, mint Éva szokta mondani, holott jogosan őt illette volna meg, pert is indított ellene; viszont a Czikória Bálint után maradt 207 forint 88 krajczár juss Évának jutott, daczára, hogy erre Czinóber Adám kettős jogot formált: lévén az ő Klára mostoha testvére Évának unokanénje, ő maga pedig ugyan csak neki mostoha unokabátyja.

Tessék! —ilyen nemes famíliát nem mindennap lehet összehozni, s cseppet sem lehet csodálkozni, hogy a fent említett örökösödési perpatvar az Adám és Évában fészkelő ősi gyülölséget lángra lobbantotta.

Legfontosabb teendőjük az volt, hogy naphosszat leskelődtek egymásra, már t. i. hogy melyiküknek akad több vevője. Ráértek erre. A melyiknek véletlenül jobban ment a dolga, mint a másiknak, azt ez a másik nyomban el kezdte minden kigondolható módon boszantani. Ila Ádám például fél kilo czukorral többet adott el egy nap, mint a vis-a-vis, (mert ez kitudódott) akkor Éva rögtön átküldte a fiacskáját, hogy Ádám ur fizesse már vissza egyszer valahára azt az 1 forint 57 krajczárt, mit még a nagyapja kapott kölcsön az (j nagyapjától. Ha ez üzenetre Czinóber uram a gyerek, haladéktalanul való kidobásával felelt, Éva asszony nyomban küldött a komaasszonya után, hogy siessen Czinóber Ádámhoz 10 kilo petróleumot vásárolni, (tudta, hogy nincs a boltjában annyi) követeljen czinóber festéket 5 kilót, (ez meg sohasem volt nála) továbbá egész komo- | lyan akarjon vásárolni I kilo káviárt, 5 kilo thea- 1

és a 340-ik §§-i alapján szabassékki. Kéri azonkívül, hogy a vádlott az eljárási és rabtartási költségek megfizetésében is elmarasztaltassék. Végül inditvá nyozza, hogy a törvényszék vádlott ellenében a mellékbüntetéseket is megállapítani s a vádlott által ellopott tárgyakat jogos tulajdonosaiknak kiadatni méltóztassék.

Minthogy a vádlottnak az ellene emelt váddal szemben nem volt észrevétele, a törvényszék visszavonult és mintegy félórányi szünet után az elnök kihirdette az ítéletet, mely igy szól:

„Ő felsége a király nevében a pestvidéki kir. törvényszék büntető osztálya Cservénka Sándort a b. t. k. 333-ik sz.-ba ütk. s 334-ik 338 ik §§ i szerint min. Bőd. Béla kárára, — valamint a 333-ik §-ba ütk. és a 338-ik §. szerint min. Kát, József kárára elkövetett lopás bűntettében bűnösnek találta; és igy a b. t. k. 96-ik, 340-ik és 341-ik szakaszai tekintetbe vételével 3 évi fegyházra, 5 évi hivatal- és jogvesztésre, valamint az eljárási- és rabtartási költségek^megtéritésére ítélte.“

Úgy a vádlott mint a kir. ügyész fellebezést jelentettek be.

A vádlott pénztárczájában talált 19 krajczár az eljárási költségekre lefoglaltatik.

Végül figyelmeztetem az egyik panaszost, hogy máskor jobban igyekezzék elnyomni az alvási ingert, mert egyrészt a bírákat zavarta hangos horkolásával, másrészt pedig maga a hallgatóság részéről gúny tárgyául szolgált; és igy bizony még meges- hetik, hogy nemcsak az óráját, hanem még jó magát is ellopja valami élelmes tolvaj.

Judex.

A közönség köréből.*)

TI t c z a s ö p r é s i mizériák.

Tekintetes Szerkesztő úr !

Megszoktuk már azt hogy a városi hatóság legkevésbbé respektálja az adófizető közönség jogait. És ha többszöri sürgetés után tesz is valamit, rá lehet alkalmazni azon közmondást, hogy „adtál uram esőt, de nincs benne köszönet“. De azzal sem miképen sem tudunk megbarátkozni, hogy a városi hatóság még azon esetben is negligálja kötelességét, midőn erre az alkalmas eszközök megvannak.

Becses lapja már nehány ízben kelt ki az ut- czasöprés azon módja ellen, melyet nálunk praktizálnak. Nálunk ugyanis fölöslegesnek tartják az úgynevezett öntözést is, mert az talán nincsen benne a vállalkozók szerződésében. Ha kötelességszerüleg néha napján hozzá is látnak, egy-egy utczában a szemet eltakarításához, oly porfelhő borítja ilyenkor az utczát, hogy annak, kinek egészsége kedves, nagyon tanácsos, ha az utczának még a tájékát is kerüli.

Kérdjük már most, mily feltételeket tűz a városi hatóság az utczaseprési vállalkozók elé és minek tartja az öntöző kocsit, ha annak használását nem látja szükségesnek?

Az a polgár, kit a nagy állami adó mellett még 42°/0 pótadóval is megsarczolnak, joggal megkívánhatja azt, miszerint a hatóság annyira respektálja jogait, hogy az utczákat, ha már minden nap nem is, de legalább söprés előtt öntöztesse fel, mert a közegészségi okokat mellőzve, az üzletekbe be*) E rovat alatt minden közérdekű felszólalásnak készséggel adunk helyet, azonban a felelősség mindenkor a beküldőt terheli.

A szerk.

süteményt, bicarbona sódát, pezsgőbort, malagát, boraxot, csontlisztet, stockfischt, (tudta, hogy ez mind nincs neki) — a mire aztán Czinóber uram dühében olyan czinóber színűre változott, hogy a komám asszony jónak látta menten elkotródni, nehogy kipenderittessék az ajtón.

Ezt a szívességét Évának azzal viszonozta Ádám, hogy Klára mostoha testvére által átküldte neki az 1 frt 57 kr ősi tartozásról szóló nyugtát hitelesített másolatban, azzal az üzenettel, hogy az eredeti nyugtát amaz alapos aggályánál fogva nem küldi át, mert Éva bizonyára elsinkofáiná, hogy az 1 frt 57 krt újra megfizettesse vele. Éva asszony e lealázó gyanúsítás miatt dühbe jőve, az éppen keze ügyében levő néhány darab öreg kvarglinak Klára szájába leendő erőszakos bele- tömése által akart bosszút állni. Azonban Klára tenyeresebb — talpasabb lévén Évánál, a rút erőszaknak hatalmasan ellenállt és sikerült neki említett ó kvargli egy lágyabb példányát keze közé kaparintani és Éva asszony orra alá dörgölni, a minek aztán már tisztességes haj bakapás lett a következménye. A lármára előfutott a konyhából a Jancsi gyerek meg a kis Nancsika s olyan éktelen sivalkodást vittek végbe a látottakra, hogy a Jutka szolgáló is berohant a ludtömés mellől a boltba, s látván asszonyát, mint már félig-meddig legyőzöttet viaskodni, Klára nagysám czopfját hátulról két kézre ragadva, elrántotta őt asszonyától, mely műveletnél egyszersmind a hamis czopf Jutka kezében maradt; s eme kedvező pillanatban Éva asszony nagyot fújva s uj erőt gyűjtve, a Jancsika meg a Nancsika, valamint a szabaditó Jutka közreműködése mellett egyesült erővel tiszteletteljesen kilökték Czinóber Klárát az utczára.

Ennél sem kellett több!

Klára, a krokodilushoz czimzett kiskereske désből történt kimozgósittatása után nyomban rohant a községi bíróhoz, felcsipvén tanúnak épen a bolt előtt döczög-ő Sára kofa-asszonyt puttonyostól, •

hatoló por oly károkat okoz az árukban, melyeket senki sem pótol.

Miután éppen azon időpont előtt vagyunk, midőn az utczasöprések talán sűrűbben fognak foganatosíttatni (?) és miután a múlt héten sajnosán meggyőződtünk arról, hogy az utczasöprés az idén is csak a régi rendszer mellett kezdődött: felkérjük a képviselő testületet, hogy saját jóvoltából tegye magáévá az utczasöprés ügyét is és tegye kötelességévé az illetékes városi közegnek, hogy a nyár alatt legalább a söpretés előtt öntöztesse fel az utczákat.

Ha ezen felszólalásunknak sem lesz foganatja, kénytelenek leszünk jogos panaszunkkal felsőbb helyre járulni.

Kiváló tisztelettel

Több adófizető polgár.

Városi és vidéki hírek.

= Esküvő. Miskei és csertői Gajáry Géza, városunk főjegyzője s Pest-Pilis-Solt Kiskunmegye tiszteletbeli szolgabirája, csütörtökön f. hó 26-án délelőtt 11 órakor fogja a felsővárosi plébánia templomban oltárhoz vezetni K óvá eh Elvira kisasszonyt, galsai és nagyszőllősi Kovách Ernő kir. fegyintézeti igazgatónak kiváló szépségű S műveltségű leányát és — szabadságát megkezdve

— még az esküvő napján, a délutáni futárvonattal indul külföldi nászutjára.

= Személyi hírek. Dr. Schuster Kostan- tin megyés püspökünk ő Excellencziája a múlt hét folyamán nehány napon át Budapesten időzött.

— Réty Ignácz polgármester szombaton f. hó 21-én kezdette meg egy havi szabadságát.

= Szemle. Graef Ede, lovassági tábornok, honvédlovassági adlátus f. hó 16-án városunkba érkezvén, szemlét tartott a helyben állomásozó 6. honvéd-huszár ezred 2-ik osztálya és az ezred altiszti iskolája fölött s úgy a gyakorlatok szabatossága, valamint az elméleti vizsgánál nyert kielégítő feleletek fölött megelégedését nyilvánította.

— Folyó hó 20-án pedig Csáky Kálmán gróf, honvéd-huszár ezredes, a 2-dik honvéd lovas dandár parancsnoka tartott szemlét a helybeli huszár ezred altiszti iskolája és 2-ik osztálya fölött, kit a a tapasztaltak szintén teljesen kielégítettek.

= Előléptetett mérnökök. A pénzügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott minister elnök, a helyben állomásozó m. kir. 7-dik felmérési felügyelőség rendszeresített létszámában : Kollár Dániel, Ulrich Ödön, Ra dimszky László és Fuchs János segédmérnököket — III. oszt. mérnökökké; — Gréger József és Kardos Ernő felmérési növendékeket mérnöksegédekké; Müller József műszaki dijnokot felmérési növendékké nevezte ki. — Továbbá: Brenner Márton mérnök-segédet, segéd-mérnökké léptette elő.

— Ej jogtudor. Wodiáner Sándor ügyvéd- jelölt, a helybeli kir. járásbíróság szép tehetségű joggyakornoka, kedden (f. hó 17) tette le a buda pesti egyetemen az utolsó jogtudományi szigorlatot és legközelebb jogtudorrá fog felavatni.

= Áthelyezések, A m. kir. pénzügyminisztérium a helybeli 7 dik felmérési felügyelőségtől: Németh Béla III. oszt. mérnököt a pécsi (ormány- ság), Siklósy Andor segéd-mérnököt a zágrábi, Kovács Károly segéd-mérnököt az esztergomi, Kiima József mérnök-segédet a szegedi és De- cleva Ferencz felmérési-növendéket a pozsonyi felügyelőséghez helyezte át.

zöldségestől-, és előadta panaszát, a niint következik.

— Biró uram! becsületsértés! becsületsértés követtetett el rajtam! hoztam magammal mindjárt tanút is.

— Miféle becsületsértés? — rivalt rá a biró.

— Hát az a czafrangos Czikória Éva — hisz tetszik ismerni a csúf perszónáját — azt mondta, hogy . . . meg azt mondta, hogy . . •. jaj ! alig bírok magammal a méregtől! ... itt van ni, kitépte a hajamat, -- tessék csak nézni,, milyen suta a frizurám, — aztán negyed magával kidobott az ajtón.

— Tanú hallotta és látta mindezt ? — kérdé a biró a kofához fordulva

— Már hogy hallottam-e ? meg láttam-e, biró uram ? — fontoskodott a kofa.

— Persze hát! — kiáltott a biró egy nyolczaddal magasabb hangon, — igen is, látta-e, hallotta-e ?

— Igen is értem, biró uram; hát hallani ugyan nem hallottam semmit, de látni annyit láttam, hogy a Klári kisasszonyt — ismerem a lelkemet régóta, van vagy 25 esztendeje . . .

— Miért nem már 50 éve! — indignálódék Klára.

— De bizony van már vagy 25 esztendeje — erősité a kofa — bogy tőlem vásárol zöldséget s több mindenfélét, — a múltkor meg majd összeperlekedtünk, mikor azt állította, hogy az a pár kappany, mit 1 forint 50 krajezárért — elég olcsón

— vásárolt tőlem farsang első napján, — tudja biró uram, mikor az a nyakig érő nagy hó volt,

— hát, mondom, azt állította, hogy azok a kappa- nyok kukorikoltak! Node ilyet rám fogni, mikor én magam a saját kezemmel . . .

— A tárgyhoz szóljon! — türelmetlenkedék a biró, — ha nem hallott semmit, nyögje ki, mit Iá tott ?!

— Megkövetem alásan, azt láttam, hogy a boltból kitolonczolták, — vallja a kofa.