Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-01 / 14. szám

Balzsam a fájó szívre; gyászban vigasztalónk és intőnk, oktatónk a nagy gyönyörben. Ember remélj, de el ne bizd magad. Hidd, hogy az élet csak próbáltatás, mely képesít az üdvre és az örök életre!

S a harsonák majd megszólalnak egykor csodás hangokon! Fölkelnek sírjaikból a lelkek, s oda léphetnek az Ur zsámolyához s egy uj, egy örök életet kezdenek!

E nemzet is ünnepli e napot.

E nemzet, mely már végig szenvedett egy ezredévet s karddal kezében védte ős jogát, s a hon határát, e nemzet, mely három századon volt a világnak védbástyája a pogányok sok milliói ellen, most már hihet a szent föltámadásban.

Dicsőség mennyekben az Urnák és béke az embereknek a földön !

Béke, béke! Ez a szeretet szava, a vallás vigasza. Még tűrnünk kell, de remélhetünk, mert eljön a megváltás nagy napja !

Feltámadunk!

Városi és vidéki hírek.

= Boldog ünneplést kívánunk lapunk tisztelt olvasóinak.

= Személyi hírek. Ley p old Kornél, kir. adófelügyelő, a múlt héten Félix Mihály volt sződi jegyző vizsgálati ügyének tanulmányozása végett városunkban időzött. — Rudnyánszky László szolgabiró a húsvéti ünnepeket Olaszországban tölti.

= A nagj heti szertartásokat, u. m. : a virág vasárnapi barka szentelést, a nagy csütör- törki olaj szentelést, úgy nagy pénteken a szentség letételt az Úr koporsójánál, püspökünk ő Ex- cellencziája fényes segédlet mellett személyesen végezte.

= Templomi ének. Husvét vasárnapján a szt. misén püspökünk ő Excellencziája fog cze- lebrálni. Ez alkalommal a székesegyházi zenekar Ulrich II-ik miséjét adja elő: az offertorium „Victoria Pascalis“ soprán solot Beniczky Matild k. a. székesegyházi énekesnő fogja énekelni. — Husvét hétfőjén pedig Ulrich C-dur miséje fog előadatni, mely alatt a Graduale bariton solot Varázséji Gyula, Saar „Ave Máriá“-ját pedig Juhász Eerencz, a m. kir. operaház tagja fogja harmonium kiséret mellett énekelni.

f Idősb I>orner Béla. Ismét egy öreg urat kisértünk a lefolyt héten örök nyugalomra. Idősb Dorner Béla uradalmi kasznár f. évi márczius hó 27-én, életének 66 ik évében öröklétre szenderült. Halála nem volt váratlan, mert a reménytelen betegség mely őt hosszú időn keresztül ágyhoz szegezte, minden perczben fenyegetett a katasztrófa bekövetkezésével. A gyászoló családnak haláláról kiadott jelentése igy szól: „A legmélyebb fájdalommal alulírottak úgy maguk, mint az összes rokonság nevében szomorodott szívvel jelentik, a legjobb férj, a legnemesebb szivü atya és nagyatyának idősb Dorner Béla váczipüspöki uradalmi kasznárnak, életének 66-ik, boldog házasságának 30-ik évében, folyó évi márczius hó 27-én, délután fél 2 órakor, hosszas szenvedés után történt csendes elhunytét. A boldogult hült tetemei folyó évi márczius hó 29-én, délután 4 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartásai mellett az alsóvárosi sirkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent-mise áldozat lelke üdvéért április hó 4-én fog a székesegyházban a Mindenhatónak bemutattatni. Váczon 1888. márczius hó

A.VACZI KÖZLÖNÍTÁRCZÁJA.

Alleluja.

Megnyílt a sir, lehűlt a sziklafal, Győzött az élet a halál fölött!

Örül az ég, örömre kél a föld ;

Fél a halál, hatalma megtörött.

E nap reményünk legszebb záloga Törjön fel Ahhoz hálatelt szavunk, Aki reményt adott, hogy egykoron Alleluja mi is feltámadunk!

Mert vergődésünk czélja nem lehet Öröksötét, piczinke sirgödör.

A szellem tán csak meg nem semmisül,

Mely mindig fel a végtelenbe tör,

Ez égi szikra ismét visszatér A testbe; s bár eljő bus alkonyunk,

Az élet napja ismét felragyog.

Alleluja mi is feltámadunk !

»Egyenlőség, testvériség« szavak A földön sokszor mind csak czifra szó,

Csak mostohák a bíbor és a rongy Minden szent elv csak ott fönn lesz való,

A hol közös leend az égi üdv,

Közös Atyánk, közös lesz szent honunk ;

Ahol feledve, hogy ki volt ur, vagy szegény: Alleluja mi is feltámadunk!

Sokszor vigad, nevet a szeny, a bűn S koldul sokszor a becsület s erény. Lepökdösik a tiszta jellemet Es üldözik a küzdelem terén.

Ki mondja azt, hogy egy a jutalom, Egy lesz a vég, közös leend javunk, Az káromolja Azt, ki szent, igaz. Alleluja mi is feltámadunk!

Mit ér születni, hogy ha meg halunk? Mit ér remélni, ha nem teljesül ?

Mit ér a küzdés, hogy ha nincs babér, Ha bűn, erény egyet nyer érdemül?

28-án. Áldás és béke poraira! Özv. Dorner Bé- láné szül. Guóth Eleonóra, az elhunyt neje. Gyermekei: Béla és neje Kemény Emma. Gyermekeik: Emil, Béla, Irén, Clarisse. — Mihály és neje Reb- samen Eugénia. Gyermekük: Aurél. — Eerencz, Lajos és Gyula.“ Temetése városuk intelligencziá- jának élénk részvétele mellett ment végbe. Fogadja a mélyen sújtott család őszinte részvétünk kifejezését !

= Nyilvános köszönet. (Beküldetett.) Vácz városa a „Segítség“ albumának általa megrendelt 10 frtos példányát a helybeli főgymnásium ifjúsági könyvtárának ajándékozta. A nemes városnak ezen kegyességéért hálás köszönetét mond a főgymn. igazgatóság.

= Befejezett missio. Pflodung József Jézus társasági hittérítő, nagy pénteken a „Kálváriánál“ tartott szt. beszédével végezte be városunkban nagy böjti missioját és a napokban távozik el körünkből. Ä nép nyelvén előadott, szívhez szóló beszédeinek emléke bizonyára sokáig fog városunkban fenmaradni. Adjon az egek Ura az ily fárad- hatlan, önfeláldozó egyéneknek hosszú életet!

= Eljegyzés. Bartoss Elek, Bartoss Imre polgártársunk mostoha testvére, jegyet váltott V ad- kerty Erzsiké kisasszonynyal, Vadkerty Mihály kedves leányával. Tartós boldogságot kívánunk frigyükhöz !

= Ej színigazgató. Jámbori Schweiger Károly színész, városunk szülötte, ideiglenes színigazgatói engedélyt nyert a belügyminisztériumtól, melynek alapján most szervezett társulatával a húsvéti ünnepek alatt akart városunkban előadásokat tartani. De rendőrkapitányunk, a felmutatott kon- czessiót nem találta kielégítőnek, miért is az előadásokra való engedélyt megtagadta.

= Vitéz város iparosainak statisztikája. A helybeli ipartestülettöl kapott adatok szerint az engedélyhez kötött iparosok összes száma 455, kik 56-féle iparágat űznek. Az egyes iparágak következőleg oszlanak meg: sütő 16, szoba-festő 5, szabó 59, czipész 53, kovács 12, bognár 8, bádogos 5, bábsütő 4, órás 3, rézműves 2, kefekötő 2, borbély 6, kályhás 2, aranyozó 2, késes 2, szűcs 5, esztergályos 5, könyvkötő 3, kötélgyártó 5, aranyműves 1, fésűs 2, puska- műves 1, nyerges 2, kárpitos 3, kalapos 5, flanélos 1, szappanos 1, harisnyakötő 8, tímár 2, szíjgyártó 4, kőműves 9, asztalos 19, ács 13, építész 1, hentes 21, mészáros 9, különféle lakatos 11, kosárfonó 4, kéményseprő 2, czukrász 3, csizmadia 95, kocsigyáros 1, cseréprakó 2, kádár 10, keztyüs 1, kékfestő 2, kőfaragó 1, szerszám készítő 1, kövező 1, kaptafa készítő 1, szürszabó 2, szitás 1, tarisznyás 1, takács 1, csizmapatkoló 3 és nyomdász 1.

= Az ipariskolai bizottság ülése. Az újonnan megválasztott ipariskolai bizottság, f. hó 24-én délután tartotta a városház tanácstermében első ülését. A bizottság mindenekelőtt Csávolszky Józsefet választotta meg elnökül. Azonkívül több fontos ügyet vett tárgyalás alá, melyek közöl kiemeljük a bizottság azon határozatát, mely mellett az iparostanulókat nemcsak a vásárokat megelőző szombatra, hanem péntekre is felmenti az iskola látogatása alól. A bizottság egyidejűleg egyszer és mindenkorra még azon tanulókat mentette fel az iskola látogatása alól, kik néhány középiskolát végeztek, avagy szembetűnő testi fogyatkozásban szenvednek; ellenben a kőmives tanulókat, kik az ipariskolát rendesen nem látogathatják a zárvizsga letételére kötelezte.

= IC ét pad között ... Rassovszky Márton, ki már 19 év óta nagy áldozatok árán tartja

Felel szivünknek ma egy sziklasir ;

Bár elfáradva egykor elhalunk,

Lesz még remény, nem lesz örök a sir,

Alleluja mi is feltámadunk !

Révész István.

Rómába és vissza.

X. *

Látva, hogy Florenczben valami túláradó szívességgel nem fogadtak bennünket, el lehettünk készülve arra is, hogy a búcsúzás sem lesz valami megható. Úgy voltunk magunkkal, mint az egyszeri agglegény, ki bánatában azt dalolg'atta, hogy

Ha megjövök, nem ölel meg senki,

Ha elmegyek, nem marasztal senki.

A múltkor, nem is olyan régen történt (és bizonyos, hogy megtörtént), egy öreges úr egy általános tiszteletben álló másik urat ily formán bene- ventált: Be jó színben van Nagyságod, nagyon örvendek, hogy ily jó színben láthatom! Hát tudja, ráérek, elég időm van hozzá, volt a rögtönzött felelet. Pedig a ki ismeri (a mint, hogy bizonyára mindegyikünk ismeri), sokszoros elfoglaltsága között nem is olyan nagyon ér rá. De, hogy a felelet meglepő volt, az is bizonyítja, hogy az a kedves öreges úr hamarjában alig bírta a bókot variálni.

Mi csakugyan úgy voltunk visszafelé-utunkban, hogy szívesen elhallgattuk, ha valaki érdekes megjegyzésekkel referált arról, amit láttunk. Ráértünk. Volt még is egy tárgy, a melyhez minden egyes hivatottan hozzá szólhatott, s ez: a „spajzczetli“ volt. Hogy mi mindent megetettek velünk ezek a taliánok, azt ki sem lehet mondani. Valóságos barbároknak nézhettek bennünket. Kenyérlevessel kezdtük Rómában, s vacsora után még azt is meg merészelte kérdezni tőlünk a vendéglős, hogy jól esett-e a vacsora ? Persze jól, hogy is ne esett volna jól, mikor jóformán 48 óráig meleget sem láttunk, nem hogy ettünk volna. Rómában azután volt módunk mindenben. Az apró hal olajban gyöfenn dunai fürdőjét, az eléje gördített intriguák által elkedvetlenítve, az idén felhagyni készül a fürdővel és igy könnyen megtörténhetik, hogy majd két pad között a földre esünk. Hiszszük azonban, hogy „M a r c z i bátyánk“ eláll ezen szándékától, melyre egyáltalában nincsen oka, miután a közönség osztatlan bizalma továbbra is elég ga- rancziát nyújt neki a boldogulásra !

= A fóliáz megnyitása. Mától fogva a lő- ház komor falai ismét megélénkülnek, a mennyiben az elnökség azt a tagok számára ezentúl nyitva tartja; az ünnepélyes megnyitás azonban csak pünkösdkor fog végbemenni.

= Elkobzott lialak. Tesánszky Lajos helybeli halász, pénteken a fővárosban összevásárolt megromlott halat árult a piaczon, minek I abriczy rendőrbiztosunk neszét vevén, a még készletben volt 40 drb halat elkobozta és .megsemmisítette.

= l.ezuhant munkás. Eranyó András, a gőzhajó társaságnál alkalmazott munkás, ki pénteken a czölöp munkálatoknál segédkezett, a kalapácsot tartó álványról lezuhant egy tutajra és oly súlyos zuzódásokat szenvedett, hogy most élet- veszélyes betegen fekszik lakásán.

— Közgyűlés. A helybeli „önkéntes tűzoltó egylet“ f. évi ápril hó 8-án tartja a városház tanácstermében évi közgyűlését, mely alkalommal az egylet tisztviselői kara is újból választás alá fog kerülni.

= Az iparosok ügyeimébe. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium legutóbb a következő fontos határozatot hozta: Az iparos segéd a rábízott munkát a műhelyen kívül, otthon is elvégezheti.

= Elmaradt színtársulat. P e s t i Ihász Lajos színigazgató, ki husvét vasárnapra hirdette előadásainak megkezdését, mindezideig nem hozta városunkba színtársulatát, hanem — mint értesülünk — Török-Becséről Czeglédre rándult színtársulatával és városunkban csak pünkösd felé szándékozik előadásait megkezdeni.

= Tol vaj lás. Székely Károly ismert tolvaj, a legutóbbi vásáron ismét megjelent városunkban s Kmegy János szürszábó iparosunknak emelte el egy csomó tarisznyáját. Befogatván, a fenyitő bíróságnak adatott át.

= A római katli. Irány tanoda bejárata előtt épített kőfalra, már a húsvéti ünnepek után ráhelyezik az iskolaszék által készíttetett díszes rácsozatot, mely a különben is szép épület külsejét nagyban fogja emelni. A rácsozat Prohászka Manó lakatos mester műhelyéből került ki.

= Talált ló. Egy bitang lovat vezettek be pénteken (f. hó 30.) délelőtt a városházára. A ló nak még az nap akadt gazdája Márton István helybeli lakos személyében, de ez a lóhoz való tulajdonjogot nem igazolván, az továbbra is a rendőrség őrizete alatt maradt.

— Gyanús haláleset. A múlt csütörtökön (f. hó 29.) a rendőrség egy eszméletlen állapotban levő egyént talált a „Curia“ vendéglő egyik zugában, ki a városi kórházba szállíttatván, ott né hány óra alatt meghalt. A nála talált iratokból kitűnt, hogy kosdi illetőségű, 56 éves és Teknős Józsefnek hívták.

= Országos vásár. Városunk tavaszi országos vásárja az úgynevezett „Virág vásár“ múlt vasárnap és hétfőn tartatott meg és csodák csodája ! eső nélkül, a mi azért érdemel különös megemlítést, mert alig van országos vásárunk, melyet esős idő ne tenne emlékezetessé azok, előtt a kik abban

nyörüen kisütve, nagyon élvezetes eledel; a tiber- parti saláta tengeri madarakkal, polenta, sokféle fagylalt, Gorgonzolo, Strachino és Parmezán sajt czimetes czukorral, ultra supra inyencz különleges ségek. De volt közönséges is: csakhogy az rendesen nem sikerült, a miért a vendéglős minden esetben mentegette magát, habár ő nem tehetett róla, szegény! Váltig biztattuk, hogy a velünk utazott hölgyek szívesen elmennek a konyhára, s főznek nekünk kedvünk szerint. Azt meg ő nem engedhette, mert mint mondá: szakácsa elismert talentum, könnyen megaprehendálhatna, talán rögtön fel is mondana. A helyzeten tehát segíteni nem lehetett, s meg kellett elégednünk azzal, hogy legalább meleget kapunk. Hát hiszen, hogy meleg volt, azt csak nem tagadhattuk.

Azt is mondják, hogy olyan miákoló jószágot is belénk diktáltak volna. Lehet biz’ a mert, hogy Olaszországban ilyen fajta jószág- bőven kerül, az bizonyos. Még a templomokban is őgyeleg egy- kettő, a Traján piaczon meg kilenczet olvastunk meg az oszlopok között, csak úgy hamarosan.

Ital dolgában sem voltunk különben. Az olasz (asztali) bor vallatónak is beillik, a sör pedig valóságos herbathéa. Neki fanyarodott egy-kettő társaink közül, hogy ilyesfélével szerezzen animót, de biz az nem sikerült neki. A pecsétes üveg meg nagyon is drága volt. Hát csak elkinlódtunk, a meddig lehetett, jobb jövő reményében.

Általános roszalással szóltunk arról is, hogy az olasz kereskedőknek, — a kivétel vajmi kevés lehet, mily csekély állhatatosságuk van a portéka árára nézve. Ha tiz lirát kértek valamiért, bátran lehetett ígérni hármat, mert négyet már meg is köszöntek. Be is csapódott néhány félénkebb természetű vásárló, a bátrabbak pedig önérzetesen tapogatták zsebökben maradt zörgő líráikat, hz/.el is többet tud az ember.

Ily féle beszélgetés között jutottunk Pistoja állomáshoz, hol bevásároltunk eg-y két jóféle zsemlyét, és befonott üvegekben bort; mondhatom.