Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-04-01 / 14. szám
X. évfolyam. HEL 14. szám. YI ES TIDE KI ERDE KU HETILAP. Vácz, áprili Előíixclési ára: évnegyedre ............................I frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyiit-tér sora............................ 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Előfizetésre való felhívás. Az uj évnegyed alkalmából, felkérjük lapunk tisztelt előfizetőit, miszerint előfizetéseiket mihamarább megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás álljon be, másrészről pedig, hogy magunkat a nyomatandó lappéldányok száma iránt kellő időben tájékozhassuk. A „V á c z i Közlöny“ előfizetési ára helyben házhoz hordva, vagy vidéken póstaküldéssel a f. évi ápril—júniusi évnegyedre: 1 frtöOkr. Helybeli előfizetőink a lapkihordónál a nyugta átvétele mellett, a vidékiek pedig postautalványon eszközölhetik legczélszerübben az előfizetéseket. Végül még arra kérjük t. olvasóinkat, miszerint lapunkat minél szélesebb körben terjeszteni szíveskedjenek ; részünkről ezután is arra fogunk törekedni, hogy azon érdekeltséget, . melyet az olvasó közönség lapunk iránt mindinkább tanúsít, továbbra is fenntartsuk. A ,,Váczi Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Közgazdasági munkálatok. Dr. KISS J. közleménye. VIII. Ismertem egy szerető édes atyát, kinek gyermekét sorvasztó láz gyötörte. A szív facsaró érzelmeivel virasztotta keresztül a legborzasztóbb éjeleket, melyeknek nesztelenségét csak a szenvedő beteg keblének zihálásai töltötték be. A szaktudomány lerakta fegyvereit a megfékezhetlen betegség támadásaival szemben, a leghathatósabb gyógyszerek hatálytalanoknak bizonyultak a láz lecsillapítására nézve. Ölébe nyalábolta a kétség- beesett atya gyermekét, a legforróbb szeretettől dobogó szivéhez minden kitelhető gyöngédséggel szorítván őt, és ment vele magas, bérezés vidékek balzsamos levegőjébe, ott az ormok téveteg ösvényein bolyongott vele verőfényes, sugaras delelőkön. És ki tudná megmondani, vájjon az erdők fűszeres, balzsamos levegője-e, vagy az éltető, meleg, elevenítő sugarak, avagy talán a testnek lágy, zsongitó rázódásai a viselésben, vagy az örök irgalomnak minden igaz szeretetet gazdagon jutalmazó kútfeje?! Csakhogy a gyermek meggyógyult. A testben dulongó láz egy nálánál sokkal hatalmasabb, megmagyarázhatlan erő által küzdve és kergetve, áttört a körmök alatti finom véredényeken, sötét, bűzös, gyülem- letes és csípős nedvek alakjában a szörnyű kór elmenekült az összegyötört testből. A gyógykezelés eme merész, de igaz érzésekre valló nemét honosítottuk mi is meg, szemben városunk polgárságával, közgazdasági dolgozatainkban. A csüggeteg beteg bágyadt, törődött szemeiben iparkodtunk feltárni a természetnek mindazon biztató, vigaszhintő és bátorító tüneményeit, melyek a gazdának verejlékes munkálkodásait, ha okosan számit, busásan jövedelmező gazdálkodási forrásokká alkothatják. Egyszerűen, röviden mondhattuk volna el: mit és hogyan kell ültetvényeznie, termesztenie. De ezt elmondták előttünk százan és ezeren, és maguk gazdáink közül is nem egy, nálunknál számtalanszor jobban tudja a gazdálkodási teendők egymásutáni sorozatát. Szomorúan tapasztaltuk azonban, hogy a nagy többség kiaknázatlanul, felbányászatlanul íiagyta az előtte kínálkozó jövedelmeket. Azért, hogy bátorságot ébreszszünk, kedvet gerjesz- sziink, azon oldalról iparkodtunk a gazdálkodást polgártársainknak felmutatni, hogy a nagy természet kebelében minden rögben, minden virágban és fűszálban, minden féregben és bogárban, áldásos esőcseppekben, mint dúló orkánokban, egy, bennünket legjobban, legmélyebben szerető atyának, emberi gyarló észszel kimerithetlen jósága nyilatkozik! Melyik kép, a sok közül, fogja megvinni a vigasznak enyhítő, a munkának bátorító érzelmeit az éhségen már rég túlcsüggedt polgári keblekbe?! Vagy az Urnák mely időpont fog tetszeni, hogy megelégelve szenvedéseinket és nélkülözéseinket, általunk nem sejtett utakon és módokon valósítsa és foganatosítsa mindazt, mi polgártársaink javára és boldogitására szolgál? Az igazi keresztény kebel az őszinte megadás és nemes türelemmel néz az Ur rendelkezései elé, még tetszenie fog a Megváltás napját felettünk felra- gyogtatnia, de addig is józanon számitó észszel, ernyedést nem ismerő kezekkel kell nekünk is saját napszámunk kötelességei után látnunk. Isten csak akkor segít meg bennünket, ha mi is megsegítjük magunkat. Azért most, midőn egy szép tavasz beálltával ujult erővel akarunk földjeink megmunkálásához látni, tárjuk fel még egyszer szemeink fölött a rendszert, melynek követése részünkre a legjövedelmezőbbnek Ígérkezik. Először is rajta legyünk, hogy a kinek közülünk városi kertje van, vagy közel a város határához elég vízzel rendelkező földje van, iparkodjék ott már az idén meghonosítani a konyha-kertészetet. Támaszszon versenyt, a mi garasainkra üzérkedő és kertészkedő bolgárok ellen. Tegyen le amaz előítéletről, mintha a kertészkedés nem volna méltó a váczi emberhez. Mivel valójában csak a nyomor és ínség az, a mi legméllatlanabb a váczi polgárhoz. Azért észszel és munkával hódítsa vissza a gazdálkodás azon területét, melyet a bolgárok a mi hanyagságunk és könnyelműségünk folytán tőlünk elhódítottak. Másodszor gondoskodnunk kell arról is, hogy azon derecskéi és lágyasi földterületek, a melyek alkalmasak a káposzta művelésre, ezen növénynyel ültettessenek tele. A mag megválasztással keressük fel a legmegbízhatóbb forrásokat, a hol egyrészt a legkoraibb fajokat, más oldalt pedig a legszebb példányokat nyerhetjük meg. Harmadszor, már az eddigi tavaszi munkákban intézkednünk kellett volna, hogy a lazás, homokos talajokban a legjobb fajta krumplikat, jelesül a rózsa, kék és óriási krumplikat elültessük, gonddal választván meg, hogy minél egészségesebb és szebb krumplikat ültetvényezzünk, hogy a faj megválasztás következtében termelésünk is a lehető legkitűnőbb lehessen. Negyedszer, törekednünk kell, hogy a dér és fagy járta völgyekben és lapályokban először is a nagyon jövedelmező tormatermelést honosítsuk meg, azután helyet engedjünk a burgundia, ezukorrépa és tarlórépa termelésének. Mely utóbbinak szebb példányait az őszi időkben káposztának gyalulhatjuk fel, melyet ha gondosan savanyítunk be, elég jövedelmező árakon adhatunk el. Ötödször, a jég által leggyakrabban látogatott helyeken, kellő trágya alkalmazása mellett, tengerit ültessünk, melynek fészkeibe ha foszt keverünk, még magasabb helyeken is sikerrel tenyészthető. Figyelemmel kell lennünk az ültetésnél a korai főzni való kukoriczák különböző nemeire. Hatodszor, már az idén lépéseket kellene tennünk, arra nézve, hogy az őrlésre való paprika termelését meghonosítsuk. Kisebb darab területeket kellene tehát földjeinkből próbaveteményező kertekül kihasogatnunk, ezek terméseit gonddal felfűznünk, megszáritanunk, és tavaszi idő elérkeztével pirító kemenezékben gonddal szárítanunk, és megőrletnünk, hogy igy minél hamarább tisztába lehessünk azon paprikák minősége, fogyaszthatósága és kelendősége felől, melyek a mi határainkba termenek. Hetedszer, a tömérdek üres pandalokat, árkokat, vizgödör partokat, melyek, különösen szőlőtábláinkban, eddigelé teljesen felhasználatlanul i hevertek, iparkodjunk szinte felhasználni, abba a gyógyszernövények magvait hintsük el, nevezetesen a székfüvirág, ökörfarkkórók, zsályák, mályvák, belindökök magvait, nedves helyeken pedig a fekete nadár tenyésztése nagyban emelhetné vagyonosodási jólétünket. Mindezekre a gazda teljes joggal azt mondhatja : Igen ám, de mi módon fogok majd túladni annyi mindenféle termesztményeken ? — Külföldön erre a czélra számos, jól berendezett fogyasztási egyletek és érdekszövetkezetek alakultak, melyek az eladás kérdésével a legszakszerübben és a legnagyobb haszonnal foglalkoznak. Mi erre egyelőre nem számíthatunk, mi oly ügyes, megbízható, kitünően számitó üzérekkel nem rendelkezünk, kik ily egyleteket virágzó állapotban fentarthat- nának, azért az eddigi tapogatózások is e téren, nálunk csütörtököt mondottak. Nincs egyéb más rögtöni segítség téren, mintha a helyi lapok rendes heti vásári árakat közölnek minden termesztmény- ről és egyúttal törzskönyveket is nyitnának, melybe minden termelő a maga portékáját bejegyezhetné. A vevők pedig szükségleteik tárgya után ott közvetlenül tudakozódhatnának. Ott, hol egyelőre viz- I zel kell főzni, más expedienst lehetetlen kitalálni. Feltámadunk! Örök rejtélyek szent világossága a feltámadás! Amit a bölcseség tagadni kezdett és tagadott egy ezredéven át: im az bevált e szent napon. Az ember tévelygett a pusztaságban. Gondok nyűgözték lelkét, szive vérét nem áhitat, csak félelem hajtotta ... Mi lesz a szivből, hogy ha megszűnik, mi lesz az ember hogyha elhallgatott a szív, dobogó, izzó kebelében ? ! És a szikra, a melyről hirdetők a bölcsek, hogy isteni; hova leszen, ha már megdőlt a test, megtörik a lélek tükre, és eláll a szív verése? A lélek merre száll? Ezt kérdező az ember önmagától és kételkedni, czáfolgatni kezdett s a bölcs probléma egy nagy tagadónak agyában egyszer csak megszületett. S a válasz megjött onnan az égből ... Az Ur Megváltót küldött le a földre. Az emberek látták a világosságot. A föld, a fü, az erdő, a menny milliónyi csillagával zengte, hogy: Feltámadunk ! A földi vándorlás is véget ér, mint a hogy minden rossznak véghatára van. A sötétség is el- oszlik, ha az ég ivére föllép bíborban a fény és hirdeti, hogy itt van, itt a hajnal! Az örök tagadás a porba hull, megszűnik a kételkedés, mert kikéi a szellem a márványsír alól és hirdeti a földön szerteszét, hogy a földön túl van egy élet, dicsőbb, tisztább, mint a szent képzelet, mely a mennyországot csak sejtheti. Feltámadunk! A nap ifjú erőt nyer, s a föld újra kelti ezer füvét, ezer virágát; a fa újra hajt zöld lombokat, megnépesül az erdő, illat, dal terem minden falombon, minden kis füvön. S a balga ember újra hisz, remél! A nemzetek lerakják itt a fegyvert, mert béke van a föltámadásnak ünnepén. S kik egymás ellen gyilkos fegyverek élét emelték, most elérzékenyiilve nyújtanak baráti jobbot . . . Ez a feltámadás ! Örök remények feltámadása!
