Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-25 / 13. szám

X. évtoíyam. 13. szám. Előfizetési ílra : évnegyedre ............................1 frt 50 kr. Házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Hirdetések: a legolc3óbhan eszközöltetnek Nyiít-tér sora............................ 30 kr. | A Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) s többszöri hirdetésnél kedvez­ményben részesülnek. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. K szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. éziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leve­leket nem fogadunk el. Előfizetésre való felhívás. Az uj évnegyed küszöbén, felkérjük lapunk tisztelt előfizetőit, miszerint előfizetéseiket mihama­rább megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szét­küldésében fennakadás álljon be, másrészről pedig, hogy magunkat a nyomatandó lappéldányok száma iránt kellő időben tájékozhassuk. A „V á c z i Közlöny“ előfizetési ára hely­ben házhoz hordva, vagy vidéken póstaküldéssel a f. évi ápril júniusi évnegyedre: 1 frt 50 kr. Helybeli előfizetőink a lapkihordónál a nyugta átvétele mellett, a vidékiek pedig postautalványon eszközölhetik legczélszerübben az előfizetéseket. Végül még arra kérjük t. olvasóinkat, miszerint lapunkat minél szélesebb körben terjeszteni szives- kedjenek; részünkről ezután is arra fogunk töre­kedni, hogy azon érdekeltséget, melyet az olvasó közönség lapunk iránt mindinkább tanusit, továbbra is fenntartsuk. A „Váezi Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Közgazdasági munkálatok. Dr. KISS J. közleménye. VII. Midőn az utas Bécsben a Vieden külvárosból a belváros legfényesebb pontjába akar menni, egy csinos, majdnem művészinek nevezhető hidat talál maga előtt, mely a még mindig patak számba vehető Vien folyócska nagy ürességbe tátongó medrezetének két partját köti össze. A hid párkányzatára azon férfiak szobrai vannak emberi arányokat meghaladó nagyságban fel­állítva, kiknek Bécs megalapítását, védelmezését, kifejlődését és felvirágzását köszöni. Polgári alak egy sincs e férfiak között, fejedelmek és had­vezérek e férfiak és egy pap, ez Magyarország volt herczegprimása Kolonich bibornok. A magyar ember szive önkénytelenül összefacsarodik eme szerencsétlenül történélmi alak látására, ki sze­gény, elhagyott árva hazájában semmi tenni valót nem talált és közalapítványokból befolyó rengeteg jövedelmeit, egy idegen város emelkedésének áldozta. Mennyire kellett ennek gyűlölni a magyart, hogy szobra ott emelkedhessél^: az idegen népek tiszteletében! Rohanva menekültem Kolonich sötét, irtózatot keltő alakja elől. Az egész szobor csoportozatot máskülönben sem tartottam a bevég- zett tények szellemével megegyezőnek. Fejedelmi férfiak megvethették Bécsnek alapját, hatalmas hadvezéri karok megvédhették a pusztító ellen­ségek rombolásaitól, de az a Bécs, mely ma fény­ben, díszben emelkedik előtted: ez csak polgári munkának lehet az eredménye. Azokat a férfiakat, kik több más faktoron kívül egy roppant lángész munkájával évtizedeken keresztül titokban és rejtve működve, lépés után lépést tartva, kivitték azt, hogy Bécs ma az egész kelet bevásárlási piacza ; ezen férfiak munkájának gyümölcse a mai Bécs. Kik ezek? Magam sem tudom, de haszta­lan kérdezed Bécsnek bármely lakosát, választ ezek sem adnak neked. A névtelen munkások dicsőségét majdan csak a történet beszéli el, ha ugyan elbeszéli, mert ennek ajkai is hányszor az aranyborjú imádása után remegnek?! igen okosan cselekszik a magyar ember, ha néha-néha Bécset meglátogatja és elmélkedésének tárgyává teszi, hogy ezen majdnem mocsárban emelkedő város, bűzös csatornáival mint vala képes az ipar és kereskedelem hatalmas rugói segélyével felülhaladni és túlszárnyalni ezerszerte szerencsésebb fekvésű városokat? ! Azonbanrosz- szul tennéd, ha elmélkedéseidet és vizsgálódásai­dat az osztrák-állam-vaspálya monumentális indó­házainak tágas perronjain lehaladva kezdenéd meg. Valami megmagyarázhattam pihenni nem engedő sajgó ösztönök már ébredőre intenek, midőn a robogó vonat dübörgő kerekei a Leitha hidján átzakatolnak. Nem tudom más úgy van-e vele, de mintha csontjaimon rideg, éles, barátság­talan levegő metsző éle hasogatott volna keresztül, nyughelyemről felkellett ugranom, midőn az utolsó magyar levegőt szilfám a tüdőmbe. Belebámultam a hideg, holdvilágos éjbe és szemeim mohón akadtak fel eme gyönyörűen mi veit szántóföldeken. Ott a bánáti gyönyörű síkon képzeltem magamat, azokat az én gyermek­kori jóbarátaimat, az egyenes, lapos, termékeny feketeföld tábláikat láttam magam előttt elterülve, csakhogy egészen ünnepi köntösben. A sebesen haladó vonat hosszú vonalai mentében sehol egy talpalattnyi földet sem találsz használatlanul, nem látsz megműveletlenül. Pandalok, árkok, vadviz- medenczék, süppedő zsombékok, turjányok, iglicze tövissel birkódzó homokbuczkák, ti e he­gyekről mind számkivetve vagytok. Sehol az utak mentén egy talpalattnyi hely, hol a természet nyomorult termeszlménye, a szervián tövis meg­vonhatná magát. Minden, a legutolsó tűfoknyi helyig a leggondosabban felhasználva, a leg­szorgalmasabban felmüvelve. Egy szorgalmas, értelmes és bölcs agricultura áldásai mosolyognak feléd még az éj sötétjében is. Örülni siető lelked visszaborong az árva, elhagyott haza tájai felé. Úgy tetszik lelked sötétjének, hogy azok a rengeteg területek, melyek hamarább mint Esztergomtól kezdve majdnem Pozsonyig vadvizekkel vannak elöntve házád földjén, azok összegyülemlett köny- nyei az édes anyának, melyek egy ezer év mu­lasztásait, vétkeit, hanyagságait és könnyelmű­ségeit siratják. De te nem érsz reá telkedben teljesen elsöté­tülni, a jól művelt szántóföldek ezernyi szalagza- Lai közepette a holdvilág kétes fényénél is minden oldalról feléd integetnek a temérdek mezőgazda- sági gyárak és hizlaldák, melyek sietve beszélik i el neked, hogy e tőidnek lakói nemcsak okosan számitó észszel és fáradhatlan férfiúi karokkal levezetik a földjeiken összegyűlendő vadvizeket, azokat saját jólfelfogott érdekükben a kivárható fokig értékesítvén; nemcsak a legnagyobb szor­galommal is a leggondosabb munkás kézzel fel- mivelik a legutolsó talpalattnyi földjeiket; ha­nem azonfelül a földnek saját izzadságaik árán termelt áldásait is akként iparkodnak értékesíteni, hogy abból a lehetőleg legtöbb hasznot húzzák! j Óriási érzelmek által zaklatott lelkem ezer- 1 szer képzelte maga előtt azokat az örökösen Bécsbe szaladgáló államféríiainkat, kik a villámvonat suho­gó selyempárnái között vagy álalusszák titkos taná­csosi méltóságukban ez utat, vagy épen osztrigát szürcsölgetve, járják meg ezeket a folytonosan be­szélőtájakat, a nélkül, hogy azok egyetlen hangját is valaha megfigyelték, felfogták volna. Meg ezeket a gondolatokat jó formán ki sem kergetheted agyadból, már is jobbra-balra nem győzesz az ablakokhoz futkozni. Minden ponton ujabbnál-ujabb iparműhelyek, gyártelepek háló­zata ragadja maga felé tekinteted, melynek soka- 1 ságán megszédül a benyomásokat feldolgozni nem képes emberi ész. Te, ki mindössze is legfeljebb a Neumann-féle eczetgyárat láttad vagy három­szor leégni, vagy a Saxlehner-féle szalmagyár zár­óráinak jelzéseit olykor-olykor megfigyelni, még képzeletben sem tudod elhinni, hogy itt egyik ipar­telep a másik mellé úgy szólván egymásra van zsúfolva. Rengetegek, kiszámithatlanok azon ösz- szegek, melyeket ezen ipartelepek csak naponta is fel termelnek. A te beteges, bágyadt szemeidnek azonban nem való e sugárzó, vakító kép! Te csak azt a tanúságot vond le ezek szemléletéből, hogy ne hagyj egy talpalattnyi földet sem felhasználhatla- nul. Ha kezed kérgével, arczod verejtékével fogsz hozzá látni, nem fogod nélkülözni Istennek áldását. Azonban állandó figyelemmel kell lenned, hogy a természetben nyilatkozó intelmeknek siket fülekeket ne nyújts. Mindenek az ember szolgá­latára vannak teremtve, légy ura tehát a termé­szetnek, munkálj, mi vélj oly növényeket is melye­ken keresztül az Űr közvetlenül nyilatkozik meg előtted. A természetvizsgálat tudománya már ponto­san kiderítette és kimutatta, hogy még a virágok is akként vannak alkotva, hogy nincs a napnak egyetlen órája, az órának egynegyede, a melyben más és más virág ne nyitná meg kelyheit. ügy, hogy a természet virágainak alapos ismerője a virágkelyhek kinyílása után teljes biztossággal tájékozhatja magát az időről. Földművelésünkben nekünk ennél sokkal fontosabbak azonban az olyan növénynek kultúrája, a melyek a termé­szet nagy urának akarata folytán a földművelőnek előre megjelentik az évszakok lefolyásának mi­kéntjét. Ezek közül a legnagyobb fontosságot okve- tetlenül a tél előhírnökének, az úgynevezett ökör- fark-kóró virágnak kell tulajdonítanunk. A régi öregeknek, a tények által igazolt megfigyelése szerint: aminő nyaranta az ökörfark virágzása, ép olyan lesz a közelgő tél lefolyása is. Ha az ökörfarkkóró szára nyaranta tetejétől aljáig sűrűén tele van sárga, nyíló virágkelyhekkel, úgy teljesen biztosra vehetjük, hogy egy szigorú hosszú télnek nézünk elébe; ha azonban a szár hosszában, csak szórványosan, itt-ott mutatkoznak virágok, úgy enyhe, gyenge telünk lesz. Ha pedig a szárnak csak az alja van tele virággal, úgy a télnek a kezdete szigorú ; ha csupán a felseje virágzik úgy a tavaszi fagyoktól lehet és kell tartanunk. Az ugyan magában világos, hogy a virágzásnak módozatai semmi egyéb körülményektől nem függnek, mint az eső járásától, de annál jobban meggyőz bennünket egy felettünk őrködő atyai gondviselésről, hogy általa egyúttal még is a jövő tél is jelképeztetik, igy a gondos gazda intézkedéseit és beszerzéseit jó eleve megteheti. Azért helyesen cselekszünk, ha földjeink árok­partjait, vagy a kerítő pandalokat a Verbascum- nak, vagyis az ökörfarkkórónak magjaival hintjük be, mert ez által egy minden tekintetben kitűnő növény termelését honosítjuk meg oly pontokon, hol máskülönben csak parajok és vadnövények burjánzanak, holott ha az ökörfarkkóró virág- kelyheit gondos kezekkel lehántjuk, árnyékos helyen gonddal megszakítjuk, igen kitűnő gyógy­szernövényre tettünk szert, mely minden meny- nyiségben a gyógyszertárakban minden időben eladható, és igy jövedelmeink ez utón is szépen gyarapodhatnak. E növény különben bármely talajban meg­lehetősen diszlik, egyszer megfogamozva többé ki nem vesz, semmiféle munkát nem igényel, legfeljebb a gyomoktól kell megszabadítanunk és virágkelyheil gonddal száritanunk, hogy azok kellőkép értékesíthetők legyenek. Mai számunk 0 oldalra terjed. Ü M

Next

/
Thumbnails
Contents