Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-25 / 13. szám

Dunaparti mizériák.

A régi jó időkben, mikor még a Dunapart- nak kiépitett része, — értem a volt „Fehér hajó“ előtti tért — vaskorlátokkal volt ellátva és midőn a gőzhajó kikötő helye is szép jövedelemmel szaporította a város kasszáját: a Dunapart a főváros korzójához hasonló látogatottságnak örvendett.

Városunk közönsége ide gyűlt össze a szép nyári estéken légyottra; a napi fáradalmak után e helyen töltötte kellemesen és legszivesebben idejét; mit nem is lehet csodálnunk, ha a Dunára nyiló szép kilátást és az üde, jó levegőt, melyet a porlepte utczákban fel nem találhatni, veszszük tekintetbe; ezek oly tényezők, melyek bármely helyet vonzóvá tesznek.

De mindez régen volt már. Az 1876-diki árvíz elsodorta a vaskorlátokat; a Dunapartra is mindinkább kevesebb gondot fordit a városi hatóság ; jó levegő helyett trágyadombokon élősködő miasmákat szív magába a közönség ; aztán korlátok hiányában sötét estéken a sétálás is életveszéllyel jár e helyen, ily körülmények között mitsem csodálkozunk azon, ha az évekkel ezelőtt népes Dunaparton, most kihalt nyári estéken az élet.

A Dunapart elhagyatottsága szomorú világot vet városunkra, mert alig van város a Duna mentén, hol ezen természeti előnyt fel nem használnák. Ne menjünk messzire, csak Esztergomig, mennyire meglep minden idegent a szépen kiépitett Dunapart kellemes sétányaival, pedig Esztergom lakosságának száma és a város területe jóval mögötte áll Vácznak.

Mindenütt tesz valamit a város tehetségéhez képest a Dunapart kiépítése és díszítése iránt : egyedül Vácz marad e tekintetben is ősi indolen- cziájában.

Hol keressük a bajok kutforrását ? Erre rövid a válasz : a rossz gazdálkodásban. Mert alig hihető, hogy egy városban, — hol évek óta 40—42 százalék pótadóval sarczolják meg a lakosságot és a hol a költségvetésben sok oly tételre pazarolják az ezreket, melyekből a város alig valami, vagy épen semmi hasznot sem lát, — akként ne lehetne gazdálkodni, hogy a költségvetés a város csino- sodására is kiterjeszkednék?

Igaz, hogy a Dunapart kiépítése oly jelentékeny költségekkel jár, melyeket városunk ez idő szerint nem fedezhet; de egy kis jóakarat mellett talán találhatnának ama ügybuzgó városi atyák oly modus vivendit, mely által ezen költségek is fedezetet nyernének?

Legégetőbb szükségként a Dunapart ama részének restaurálása mutatkozik, mely az 1876-diki árvíz előtt szolgált közönségünknek üdülőhelyül. A vaskorlátok felállítása és a sétány rendezése nem járnak oly nagy költséggel, melyet egy kis jóakarat mellett egyelőre ne lehetne fedezni.

És ha a vaskorlátok csakugyan nem tesznek más szolgálatot, mint a járó-kelőket, különösen pedig a Dunaparton játszadozó gyermekeket a lezuhanástól megóvják és a legalább tisztántartott Dunapart a nyári estéken ismét sétahelyül szolgáland

A „VÁCZ1 KÖZLÖNY” TÁRCZÁJA

Szép tavasz .. .*)

Szép tavasz volt, szebb mint ifjúságom !

Kis madár ült a zöldelő ágon,

Vig ajakkal énekelt felettem Én alatta sírtam és kesergtem.

Szóltam hozzá, megkérdeztem tőle:

Meddig foly még bánatomnak könnye ?

Fölijedve csapta össze szárnyát S a levegőn néma ajkkal szállt át.

Kértem a fát: suttogó falombok Mondjátok meg. mikor leszek boldog ?

Sóhajom a leveleket verte,

Sápadt levél hullott az ölembe!...

Kuthen.

Rómába és vissza.

IX.

Potnpeiből Nápolyba, innen Rómába siettünk, egy folytában, ami éppen egy álmatlan éjjelünkbe került. De volt némi élvezetünk is ebben a denevér- természetű repülésben. Denevér-természetű repülésnek nevezem, mert gyors is volt, éjjel is volt, meg aztán a füttyentésből is bőven kijutott egyes állomásoknak. Élvezetünk pedig abból állott, hogy gázvilágitás mellett olvasgathattuk könyvünkből az állomásokat, melyeknek megnevezése Olaszországban luxus adó alá esik, minek következtében úgy furakodnak vele, mint nálunk pl. a sáfránynyal, vagy a trabucco-szivarral. Lámpa még csak bővebben akad, ami azt látszik bizonyítani, hogy az olaj nem drága.

.Szörnyen csalatkoznék, aki azt gondolná, hogy aludhatik az ember, ha nyolczad magával ül egy vaggonban. Erről mi is rendén túl meg voltunk győződve, tehát nem is aludtunk, hanem beszél gettünk, hol egyesével, hol meg hárman is egyszerre, miközben arra is ügyeltünk, hogy egyik másik a kimondott általános meggyőződés ellenére el ne aludjék. így értünk Cassino állomáshoz.

*) Mutatvány »Kuthen« sajtó alatt levő költeményeiből. Az erre vonatkozó előfizetési felhívásra, melyet lapunk »Irodalom'-' ezimű rovatában közlünk, különösen felhívjuk t. olvasóink figyelmét.

a közönségnek : már ezek is elég okok arra, hogy a munkálatok sürgősen foganatba vétessenek.

A Dunapart kiépítését lapunkban többizben hoztuk kérdésbe; most, mikor az áradó viz is mét jódarabot mos le a partból és a közlekedést veszélyezteti — elérkezettnek látjuk az időt, hogy e kérdést ismét szőnyegre hozzuk ; addig is mig e tárgyhoz bővebben hozzászólunk, felhívjuk képviselőtestületünk figyelmét e fontos tárgyra és sürgős intézkedést kérünk. —s.

Városi és vidéki hírek.

— Hátralékos előfizetőinket tisztelettel felkérjük, miszerint a hátralékot mihamarább megküldeni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás álljon be.

= Lapunk mai száináhox féliv melléklet tel kedveskedünk olvasóinknak, melyet következő közlemények töltenek ki: Ültessünk-e amerikai szőlőt? Muskotály Ábris czikke. A csarnokban: „Házassági akadály,“ irta : Pipó ; „Az én sajtópö- röm“ humoreszk Varga Mihálytól. Azonkívül a „Közönség köréből“ czimü rovatban: panasz a járdafoglalók ellen és végül „Irodalom“ czimü rovatunk.

= .S/>cmeI.yI hírek. Dr. Schuster Konstantin püspökünk ő Excellencziája a lefolyt héten a fővárosban időzött és jelen volt a „Szent-István társulatinak f. hó 22-én tartott nagy gyűlésén. — Réty Ignácz polgármester már teljesen felépült hosszas betegségéből és megkezdette hivatalos működését.

= Elismerés a városi tauáesnak. Az is

páratlan eset, hogy a városi tanács (már t. i. ami városi tanácsunk) elismerést kapott volna valaha működéséért. Pedig az egyszer tényleg megtörtént ezen csodálatos dolog; csakhogy az elismerés alapjában most sem a városi tanácsot, hanem annak legifjabb tevékeny tagját : Gajáry Géza fő- j egyzőt illeti meg. Ugyanis a helybeli izr. status-quo hitközség iskolaszéke, azon sikerdús eredményért, melyet a városi tanács, illetve G ajáry Géza tanügyi előadónak, Vácz város róm. kath. iskoláit látogató izraelita vallású tanulóknak a vallástani előadások látogatására is kötelező erélyes rendszabályai által elérne sikerült, meleg hangú hálairatot intézett a városi tanácshoz, melynek végsorai következőleg hangzanak: „Midőn ezen reánk nézve örvendetes eredményt a tek. városi tanácsnak becses tudomására juttatni bátorkodunk, egyszers- miud kedves kötelességet teljesítünk akkor, midőn fent érintett erélyes, pontos ’és eredményes intézkedéseiért úgy a tek. városi Tanácsnak, valamint Gajáry Géza főjegyző úr, mint tanügyi előadónak is hálás elismerésünkkel párosult őszinte köszönetünket ezennel kifejezzük. Kelt Váczon, a status-quo izr. hitközség iskolaszékének 1888. évi márczius 4-én tartott ülésén. Dr. Lengyel Soma, iskolaszéki elnök. Nato- nek Dezső, iskolaszéki jegyző.“

= Nekrológ. Bálintffy Pál, Vácz városának hosszú időn keresztül volt közgyámja, a múlt héA Monte Cassino nevű kolostor a vaspályától jobbra, magaslaton áll. Évszázadok csoportja lengi körül e helyet, hol fejedelmek sarjai szentelték a tudománynak s áhítatnak éltöket, félrevonulva a világ zajából. A kolostor ablakaiból itt-ott halvány világ látszott, mely mellett talán még halványabb szerzetes imázott Istenéhez, vagy kutatott tudományos könyvekben. Kegyeletes figyelemmel néztünk fel az épületre, mig gondolataink a dicső múlton tévedeztek.

Könyvünk szerint még sok állomásnak kellett következni Rómáig, de mi ezekből vajmi keveset hallottunk, amint hogy talán nem is hallhattunk, mert nem mondta el senki. Rómába este 10 óra tájban érkeztünk.

Az állomáson vasúti jegyeinket láttamoztatni kellett, a mi meglehetősen bajos állapot volt ránk nézve, mert az állomási főnöknek Rómában sincs a homlokára Írva hogy ő az állomási főnök. Péter Pálhoz, Pál Péterhez utasított bennüket, csupa lótás-futásban múlt el félóránk. Végre egy bódéhoz vezettek, ahol azután gyári sietséggel megindult a jegyek láttamozása.

Félóra állott még rendelkezésünkre. Legokosabb volt ezen rövid idő alatt vacsoráim ; de mit? Volt aki megelégedett egy dózis kávécskával, de hogy az utón baja ne legyen tőle, nagyobb biztonság kedvéért egy darab sajtot menesztett a tetejébe. Mások hideg hús után kapkodtak, kísérőül egy- egy üveg bort csúztatván utána. Voltak akik asztalkendő után kiáltoztak, mert a nélkül a vacsora nem ízlett nekik. .Némelyek leveskét szőr csőitek, mások száraz zsemlyét ropogtattak, végre legtöbben a tarifákat vizsgálták, hogy le ne maradjanak az induló vonatról, mert itt nem sokat tréfálnak a mélyen tisztelt közönséggel: egyet gondol a személyzet, — és elindulnak. Ha lemarad valaki, az az ő baja, ha nem marad le, az az ő szerencséje.

Éjfél tájban indultunk el Rómából s reggel 6 óra felé érkeztünk Flórenczbe, hol egy napot szándékoztunk tölteni. Az állomáson nem fogadtak bennünket oly kapzsi szívességgel mint Nápolyban ; sőt egy ideig azt sem tudtuk., hogy miért állnak kocsik az állomáson. Szinte kérette magát egy simlideres bizományos, hogy vezessen vagy vitessen bennünket a hová akar. Midőn ezt előtte határozottan kijelentettük, akkor kezdődött aztán a szívélyes fogadtatás. Lehet, hogy ezek a jó fiórencziek

ten megszűnt élni. Mióta hivatalát elvesztette, csendes elvonultságban élte napjait és annyira elkeseredett a szerinte hálátlan város ellen, hogy még az embereket is kerülte. Utóbbi időben nyomasztó betegség szegezte őt az ágyhoz, mig végre a halál kiszólitotta az élők sorából.

— A* Idegen vásárosok korlátozása. A helybeli ipartestület kérvényt intézett a városi tanácshoz, melyben az idegen vásárosokat, az országos vásárt követő napokon az árulástól eltiltatni kéri. A tanács, mint elsőfokú iparhatóság — tekintettel arra, hogy Váczon az országos vásár tényleg csak 2 napon át tart és a keddi nap már rendes heti vásár számba vétetik, melyen csak a helybeli iparosok árulhatnak — helyt adott az ipartestület kérvényének és az idegen vásárosoktól, az országos vásárt követő napokra az árulhatási jogot rendeletileg megvonta és annak végrehajtásával a rendőrkapitányt bízta meg. A rendelet hatálya már a mostani vásárra is kiterjed.

— Beszüntetett í’egy vergyakorlut. A honvédelmi miniszternek legutóbb kiadatott rendeleté értelmében a budapesti 4-ik számú cs. kir. hadtestparancsnoksághoz beosztott gyalogezredeknél a folyó évben tavaszszal sem a tartalékos tisztek, sem a tartalékos legénység számára fegy- vergy a k or latot nem tartanak.

f JJIatejka Eajos. A váczi egyházmegyének a lefolyt héten ismét hallottja volt. Ma tej ka Lajos sződi plébános, ki Sződ község tótajkú lakosságának magyarosítása körül nagy érdemeket szer zett magának, f. hó 18-án, életének 58-ik évében öröklétre szenderült. A megboldogult haláláról testvérei a következő gyászjelentést adták ki: „Matejka Vilmos, r.-csabai plébános, Matej ka Páni, szül. Barton Anna, és ennek férje Szent- kereszty Ede és Matejka Mária szomorodott szívvel jelentik hőn szeretett fivérük, illetve nagybátyjuk és unoka tesvére : nagyontisztelendő Matejka Lajos sződi plébánosnak, egy heti súlyos szenvedés és a haldoklók szentségeinek buzgó felvétele után életének 58-ik, áldozárságának 34-ik évében folyó évi márczius hó 18-án éjjeli 2 órakor történt gyászos elhunyták A boldogult hült tetemei folyó évi márczius 20-án délelőtti 9 órakor fognak a helybeli sirkertbe örök nyugalomra elhelyeztetni. Az engesztelő szent mise áldozat helyben a temetéssel kapcsolatban, R. Csabán pedig f. hó 21-én reggeli 8 órakor fognak a Mindenhatónak bemuttatni. Sződ, 1888. márczius hó 19 én. Az örök világosság fényeskedjék neki!“ Ny. b. !

= A gozhajózíis megnyitása. A személyszállító hajók f. évi márczius hó 21-t.ől fogva Budapest — Uj-Szőny és Bécs között rendesen közlekednek. Az uj-szőnyi hajó Budapestről délután 2 órakor indul és 4 órakor érkezik, a bécsi hajó délután 6 órakor indul és esti 8 órakor érkezik Váczra. Váczról — Budapestre a hajó reggeli 7 órakor és délutáni 6 órakor indul.

= Egy siketnéma-iiitézeti tanár előléptetése. Kolozsvár város közönsége, — mint az „Egyetértés“ f. hó 2 L-diki számban olvassuk — egy siketnéma intézet felállításának engedélyezéséért folyamodott a vallás- és közoktatási miniszelőbb azt gondolták, hogy talán eltévedtünk, azért nem hederitettek ránk.

Mi azonban az ajánlott nagy szivességü ellátást mellőzve, hívek maradtunk jóképű simlideres emberünkhöz, aki be is pakolt bennünket egy zöld omni- busba, és elvitt a München szállodába.

A szállodában sem fogadtak bennünket valami túláradó ujjongással, a min nem is csodálkoztunk, mert ily kora reggel a cselédség még álmos volt, amint, hogy mi is álmosak voltunk. Álmos állapotában pedig kevés ember tud szívélyes lenni. Beszállásoltak bennünket vagy 3 szobába az első emeleten, s mi kezdettünk megbarátkozni a gondolattal, hogy ime mily nagy uraknak néznek bennünket. Reggelire theát rendeltünk: ez által a cselédség előtt bizonyos mágnásos tekintélyre vergődtünk, a mely rövid ideig tartó nimbus 24 óra alatt néhány aranyunkba került.

Flórencz nem nagy, de kedves város, az Arnó folyó partjain épülve. Története e sorok keretébe nem tartozik, műkincsei világhírűek: ezek megtekintése volt kiszállásunk czélja.

Vezető nélkül, nyitott könyvvel kezünkben, először a székesegyházat kerestük fel. Keskeny utczában, szűk téreken áthaladva’ meg is találtuk azt. A flórenczi székesegyház meglepő külsővel bir. Homlokzata, mintha czukor figurákkal volna kirakva, nagyon szokatlan. A világosabb és söté- tebb színű márványlapok, díszítések, a különálló torony, a templom előtti téren emelkedő Battisterio templom, mind meg annyi remekműve az építészetnek, melyet csodálni talán csak Olaszországban lehet. Megnéztük mindegyiket, töviről hegyire, s miután a templom komor homályos boltivei alatt rövid ajtatosságunkat is elvégeztük, a világhírű képtárak felé siettünk.

Nagynehezen megtaláltuk a bajárást. Leszúrtuk a pengőt, s vágyó kíváncsisággal léptünk a divin és profán műkincsek palotájába, hol Raffael, da Vinci, Michelangelo s a többi halhatatlanok müvei gyűjtik maguk köré a művészek és nem művészek csodáló ezreit, évenkint, naponkint. Szt. áhítattal álltunk Raffael Madonnája előtt, melytől alig bírtunk megválni. A nap, melyet Uffizi és Pitti paloták világcsodálta műkincseinek szemlélése igénybe vett, éltünk egyik leghasznosabban eltöltött napja marad.

Megnéztük a Palazzo Vecchiot is, melynek tanácstermét remek gobelinek ékesítik.