Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-11-18 / 47. szám

czimborák nem kis örömére. A városi ügyész ur­nák kellene a polgárság igazainak és jogainak leg- hivatásszerübb őrének és védjének lenni. Nagyon elszomoritó jelenség tehát, midőn egyes pajtások kedvéért akár a szeszély, akár az önzés eszközéül használtatja fel magát. Az igaztalanság mindig megbosszulja magát. A népnek, melynek kebelé­ben ily dolgok történnek, meg kell semmisülnie. Példa rá a görög minta respublika, hol a czirn- boráskodás hydratorka falta fel az államot! Tisztelgés megyés püspökünknél. Megyés püspökünk ő excjánál, legújabb kitünte­tése alkalmából, folyó hó 11-én tisztelgett a mélt. és ft. káptalan, a központi papság, a kath. iskolaszék, a helyben állomásozó tisztikar s mások számosán. A káptalant és központi papságot a növendék- papsággal együtt Neszveda István fölsz. püspök ő méltósága vezette s kegyelmes püspökünkhöz latin nyelven emelkedett szellemű üdvözlő beszédet intézett, melyből kiemeljük a következőket: Hódolatteljesen emlékezett meg ő méltósága kegyelmes főpásztorunk kiváló érdemeiről, melyeket úgy a közművelődés, mint különösen a valláserkölcsös nevelés terén mindenkor tanúsított s mely érdemek folytán ő Felsége már több­szörösen kitüntette. Megemlékezett nagyszerű adako­zásairól s azon legújabb kegyességéről, melylyel a székesegyházról gondoskodott, tetemes költségen remek­művű püspöki trónust állíttatván, mely maga egyedül is évszázadokon keresztül maradandó nevet biztosit kegyelmes Atyánknak. Majd az egyházmegye javára tett intézkedéseiről szólott s végül a jelenlevő tisztelgő papság hódolatát tolmácsolva ő Excjának hosszú életet kívánt. Ő méltóságának lelkesedéssel elmondott szavait a jelenvoltak dörgő éljenzése követte, mely után kegyel­mes püspökünk atyailag megköszönte a papság tisz­telgését. Válaszából tudósitónk a következőket jegyezte fel: Legnagyobb megtiszteltetésemnek nem a kitünte­téseket tekintem, melyeket sohasem kerestem, hanem azt, hogy az Üdvözítő keresztjének szolgálatában élhe­tek. Ez reám nézve a legnagyobb disz és szerencse. Hogy ő Felsége már ismételten kitüntetett, annak oka nem szerény érdemeim, hanem épen ő Felsége vallásos szive, melynek sugallatából a püspököket kitüntetések­ben részesíti. Azután kijelentette ő Excja, hogy a mélt. és ft. káptalan, valamint az összes papság hódolatát szívesen fogadja s magát imáikba ajánlja. Végül a jelenvoltakat kézcsókra bocsátotta és kikisérte s ezzel a papság tisztelgése véget ért. Az iskolaszék tagjait Csávói szky József kano­nok vezette s a testület fiúi érzelmeit lelkes szavakban tolmácsolta. Üdvözlő beszéde következőleg hangzott: Hála- és örömtelt szívvel állunk nagyméltóságod eidtV hogy egyrészt — azon nagy kegyességért, mely által a 4000 irtot a menház felépítésére engedélyezni kegyes volt, —- hálánkat nyilvánítsuk ; másrészről belső örömünket fejezzük ki az itt megjelent teljes iskolaszék nevében a fölött, hogy nagyméltóságodat királyunk ő felsége a vaskorona-rend első osztályú jelvényével dí­szítette. Nagy kitüntetés ez, de méltó az oly szívhez, mely ezreket áldoz a tanügy oltárára. Mi csak ezred­részét ismerjük ezen jótékonyságnak, de azt tudjuk: hogy egyházmegyénkben ily alapítványokat még nem tettek. Nagyméltóságod rövid ittléte alatt is már annyit tett, hogy minden csak dicsőségét és nagyságát hir­deti. Maga a parkett, melyen állunk, ez ablakok, me­lyen a világosság sugarai megtörve e díszes bútorza­ton ragyognak, a stilszerű trónus, mely a székesegy­házban csak néhány nap előtt f'elállittatott, mind nagyságát hirdetik. Kérjük is a kegyes Mindenhatót, mi, excellentiád legkisebb Fii vei, hogy nagy méltóságod­nak hosszú és áldásdus életet adjon. Fogadjon szere­tedébe és legyen útmutatónk a nevelés nehéz pályáján ! Őszintén és igazán átérezzük jókivánatainkat és szi­vünkből óhajtjuk, hogy trónusán hasznosan működve az egyházmegye és tan ügy javára még sokáig éljen ! ő nagyméltósága válaszából a következőket emel­hetjük ki: Szivem mélyéből üdvözlöm önöket és kö­szönöm szives jókivánataikat. Hogy engem uram és királyom ily kitüntetéssel már másodízben elhalmazott, ezt nem magamnak, hanem annak tulajdoníthatom, mivel ő öreg papjait fel szokta díszíteni, hogy igy dekorálva láthassa maga körül. Én nem vártam e magas kitüntetést, mert nem tettem egyebet, mint kö­telességet teljesítettem. Vallásos érzületű királyom és uram kötelesség érzetemet jutalmazta, midőn kimutatta ez által azt, hogy hadd lássa a világ, miként az, ki kötelességét teljesiti, jutalmazandó. Mindaddig, inig állam és egyes polgárai kötelességeiket híven teljesitik, mindenütt csak előbaladás tapasztal tátik. Midőn 1848 előtt e város falai között működtem, már akkor is czélom volt e várost emelni, felvirágozni látni, — mert teljes felvirágzásától messze vagyunk, — csak vállve­tett emelésről lehet szó. Kéri az iskolaszéket, hogy mindenkor együttes erővel hasson. Szólónak szép és kiemelkedő beszédére megjegyzi, hogy csak egy észre­vétele van és ez az, miszerint az iskolaszék tagjai nem az ő legkisebb, hanem az ő legkedvesebb hívei, kiknek nehéz feladatuk végrehajtásában mindenkor készséggel fog támogatóid hatni. Köszöni még egyszer az iskola­széknek szives jókivánatait és kéri azt, hogy minden ügyben vele karöltve működjék, hogy a kitűzött czél elérhető legyen. Kijelenti; hogy ő bár hosszabb vagy rövidebb ideig éljen is, de úgy egyházmegyéje, vala­mint hazája hű és engedelmes tagja lesz és az ezek iránt tartozó kötelességet lelkiismeretesen fogja telje­síteni. Forduljon az iskolaszék bármely ügyben hoz­zája, ő vállvetve fog iparkodni úgy is terhes nevelés- ' ügyünket előbbre vinni. 6 nagyméltóságának látható örömmel elmondott buzdító beszédét az iskolaszék többszörösen megélje­nezte, mely után ä legnagyobb megelégedéssel távozott. A tisztikar P a 1 k o v i c s József ezredes vezetése alatt tisztelgett s kegyelmes püspökünk által igen szí­vélyesen fogadtatott. Ma, mint értesülünk, a „Szent Yincze Egylet“ s a „Kath. Legényegylet“ teendik hódolatteljes tisztelgé- söket. Szívből örvendünk egyházmegyénk Főpásztorának, kegyelmes püspökünknek ezen kitüntetésén s a tisz­telgőkhöz fiúi hódolattal csatlakozunk, őszintén kívánva, hogy ő Excját hazánk, egyházmegyénk s városunk díszére és javára az isteni Gondviselés sokáig éltesse! Kimutatás a tűzőr torony felállitási költségeire b e g y ü 11 adományokról. A lefolyt héten a következő adományok gyüjtettek: Hirschfeld Jakab Boczkó Ferencz Queck Károly . . Peko Ferencz . . Grossmann Dávid . Forgó Antal . . . Brunner János . . Pásztor Ferencz Kohn József . . . Kmegy János . . N. N............................... M. J................................ Lázár János . . . Özv. Nagy Ferenczné Pajor Márton . . Lopos Emma . . — frt 25 kr. n n n n n n n n 71 71 71 11 11 71 71 30 20 30 10 20 10 30 10 10 10 30 20 30 10 40 11 11 71 71 71 71 71 77 11 V 71 '71 11 11 71 Összesen: 3 frt 35 kr. A nov. hó 10-től nov. hó 17-ig terjedő idő alatt gyűjtött 3 frt 35 krt, azaz három forint harminezöt krt átvettem. Vácz, 1888. november hó 17-én. Millmann Géza, a váczi tűzoltó-egylet pénztárosa. A múlt számunkban kitüntetett s gyümölcsözőig elhelyezett 342 frt 80 krhoz a jelenleg nyugtázott 3 frt 35 krt hozzáadva, van eddig összesen 346 frt 15 kr. CSARNOK. Az Al-Dunán.*) (Folytatása és vége.) IMP. COES. D. NEBVAE. FILIUS. NERVA. TRAJANÜS. GERM. PONT. MAX Római időkről szóló, lapidaris felirat van rajta. A fedélzetről sokan nézik. A római sas és a delphi- nekből is látszanak még egyes részek. Traján császár titáni kezekkel, évezredekre szóló emlékeket állított fel az Al-Dunán. Müveinek emléktáblája ez a kő. Alibeynek hívják a törökök, az egész Dunaszo- rost. Flegyek fejedelmét jelenti az elnevezés. És he­lyesen, mert fejedelmi hegy az, mely a nagy víztöme­get rohantában ekkép képes kőmederbe szorítani. A szerbek „Klisszurá“-nak hívják a toriatokat. Több touristának is lehetne zarándokló helye, a felségesen szép Dunaszoros. Ogradina falu alatt, kezd a Duna szétterjedni. Gyorsabban kezd forogni a gőzös kereke. A Széchenyiut ismét látható lesz. Kopár sziklák jobbra-balra nagy vízmosásoktól ásitoznak. Alig látszik egy-két bozót tetejükön, vagy a sziklafalon csüngve. Törvénye a ter­mészetnek, hogy parlagon nem hagy semmit. Egyre jobban tágul a sziklateknő, melyet a Duna — Isten tudja mióta már — vájt magának. Orsóvá is látható lesz, a mint a Kárpátok véghalmain, biztonságba he­lyezkedett. Történelmi múltban elég gazdag város. Zuárd, Árpád vezére hóditá el a bolgároktól. Török háborúkban szerepet is játszott fala; a pászárovici béke lerombolta. A magyar szabadságharezban Bem kardcsapás nélkül vette be Orsovát. A város mellett van az ország határköve. O-Orsova mellett, hol az Albion dombbal Dunába temetkeznek a Kárpátok és a hol a Cserna folyó höm- pölygeti zöldes árját, a magyar és román határszélen, a két folyó alkotta zugban, magas jegenyefák zöldje között, barátságos kis kápolna byzanti stylben pompáz. Történeti nevezetességű hely ez nekünk. Ingová­nyos ártér volt itt; rejtett hely, a merre senki sem járt. Mikor a szabadságharcz vészfelhői összetornyosod- tak hazánk fölött s Kossuth, szabadságharczunk mitho- szi alakja, kénytelen volt menekülni, itt ásta el a szent koronát titoktartó sötét éjjel. A koronázási jelvények feltalálása (1853. szept. 8.) után, királyunk építtette ide ezt a nemzeti emlé­ket, mely a múlt eseményét, a jelen eseményével fűzi össze. Azóta a vihar is már lecsendesült és az ég is kiderült hazánk fölött. Múlt idők emléke a kápolna. Alig szélesedett ki a Duna kissé, s alig távolodott el hajónk Orsovától egy füttyentésnyire, a folyam keblére egy szigetet ölel fel. Ó-Orsova ez, a török Ada-kálé. A török innét is már kihúzódott, a sziget most mienk. Nincsen rajta semmi nevezetes. Egyszerű kis sziget, mely ringatózik a nagy Dunán. Mi csak fecskeszárnynyal érintettük. ♦ + * A Duna balpartján a Baehna-patak jelzi a román i földet. *) Vértesi (Virter) Károly »Több országból, útirajzok« czirnü müvéből. Hajónk a Vaskapuhoz közeledik. A néprege ne- vezte el Vaskapunak. Azt beszélik, hogy az összeszo- I rult viz> itt olyan gyorsan fut, hogy a vasdarab is úszik rajta. Vaskapu ez valóban, mely elzárja a köz­lekedést. Széchényi döngette el először, a kezdett mun­kát, most készülnek folytatni. A Duna e helyen, még a század elején is hajó- kázhatlan volt. Azóta, hogy több kiálló szirtet repesz- tettek, kisebb hajók elcsúszhatnak rajta. A hajó resz­ket s ide-oda tántorodik, mikor alatta, az elem küzd. Az a sok örvény, melyet a viz medernek kővilága elő­idéz, a hajót ide-oda ránczigálja, irányától el-elkapja. Másodperczenként tiz lábat is halad a rohanó viz s 1600 öles haladásában három öles esést képes. Csap­kodnak a habok és szétfecscsennek messzire. Valami különösen meglepő azonban nincs a Vaskapun. A ma­gyar és szerb határ között, a Dunaszoros, sokkal több és hasonlithatlanul szebb képet ad. De mégis mikor a viz őrült sebje által fényesre nyalt kődarabok előtűnnek s a csapkodó viz, zománczczá simul rajtuk s ha ezek mellett zug az örvény és vonzó, csábos lesz a hanja, mint a syréneké, mégis szép képet nyújt a Vaskapu. A Vaskapunak képe, vízállások szerint váltakozik. Ha kicsiny a viz, a sokszegü szirtek közül több buk­kan a felületre, rajtuk akár ugrándozni lehet. Ekkor látjuk maga valójában, milyen munka kell még ahhoz, hogy fenyegető állásából, kiszaggassa azt a számlálhatat- lan csillám-palás sziklafogat, melyek már annyi hajót roncscsá tőnek. Ezek helyébe sok pénzt kel! majd be­temetni. Széchényi magyar mérnökei és a gőzhajóka­pitányok, még csak fél munkát sem végeztek itt. Vaskapunál az al-dunai ut érdekesebb része vég­ződik is. Európa második legnagyobb folyója megküz- dött az akadályokkal és most diadalmasan hömpölyegii tovább árját. Mikor pedig méltóságos lassúsággal, aka­dálytalanul alább folyt már „szépen folyó viz“ lesz, mint Flesiod nevezi. — Még egy törött oszlop az innenső s túlsó parton, Turnu-Séverinhez, a régi nevű de uj városhoz közel, érdeket költ. Traján hídjának a marad­ványai ezek. Damaskusi Apoliidorusnak volt a mester­müve, mikor még a hid húsz ivezeten nyugodott a Duna vizén. Az iveket és oszlopokat elhordta a viz és az idő. Csak két romocskát hagytak hátra múlt idők emlékéül. »Fölforgat a nagy századok érczkeze Mindent.« Az elbukott világbirodalomnak ez is egyik romja. Építse fel képzeletünk, mit az idő rombolt rajta. A le­menő nap végsugára szendereg most a világbirodalom kétezer éves tanúinak lábainál. Városi és vidéki hirek. = Főigazgatói látogatás. Dr. Hómann Ottó tankerületi főigazgató tegnap a reggeli gyorsvo­nattal városunkba érkezett főgimnáziumunk hivatalos látogatására. A délelőtt folyamában előadásokat hall­gatott s a déli órákban a tanári testület tisztelgését fogadta. Az igazgató rövid beszéddel üdvözölte őt, kiemelvén abban, hogy a tanári testület minden lehetőt elkövet az intézet szellemi fölvirágoztatására. A főigaz­gató viszont üdvözlé a tanári testületet, megjegyezvén, hogy a váczi főgimnázium még csak megalapítandó valami s hogy végképen megszilárdittassék, szükséges, hogy el legyen látva mindazon szükséges kellékekkel, melyeket a törvényhozás és miniszteri rendeletek mai nap egy főgim­náziumtól méltán megkívánnak. A tanári testület — foly- tatá — szép feladatot teljesít, midőn a szellemiekről oly buz­gón gondoskodik, az anyagiakról való gondoskodás nem az ő feladata. Töltse tehát be mindenki az állást, melyre küldve lett, vagy a melyet maga választott, lelkiismeretesen, a többit bizza az Istenre és az intéző emberi körökre. Beszédje végeztével a gimnázium igaz­gatója Halmi Ferencz egyenkint bemutató a tanári kar tagjait, kikkel a főigazgató szívélyesen kezet szorí­tott. — A főigazgatói látogatás következtében holnap, a királyné ő felsége névnapján az összes osz­tályok előadásra vannak berendelve. A főigazgató hi­hetőleg szerdáig időzik városunkban. = Tisztelgés >1 váczi püspökuél. Újpest község küldöttsége tisztelgett e hó 16-án Karric Jeromos biró s nyugalmazott kapitány vezetése alatt megyés püspökünknél azon alkalomból, hogy ő excziája kitüntetésül a vaskoronarend első osztályú nagyke­resztjét kapta. = A róni. KísHi. iskolaszék múlt vasárnap gyűlést tartott, melyen tudomásul vétetett, hogy a menház építésére vonatkozó szerződést ő nagyméltósága helybenhagyta. A menház építőjének 2000 frt kiadatás iránti kérvénye úgy intéztetett el, hogy 1000 frt azon­nal fizettessék ki, a másik ezer forint akkor, ha már a tető rajta lesz, mi remélhetőleg e hét folyamán el is készül. Határozatba ment a menháznak azonnali tűz­kár elleni biztosítása is. A háziszegények pénztárnoká­nak bold. P a u e r Jánosnak helyébe egyhangú lelke­sedés mellett az iskolaszék fáradhatlan gondnoka F i- 1 i m e k Endre lett közfelkiáltással megválasztva. A gyűlés végül tudomásul vette, hogy a Nőegylet 300 frtot, Újhelyi István kanonok-plébános pedig 100 irtot adományozott a menhely belső felszerelésére. = Jótékonyság. Rákospalotáról Írják lapunk­nak : Beller Imre, rákospalotai r. kát. lelkész, egy ujonan felállítandó iskola építési költségeire 100 frtot felajánlott a rákospalotai iskolaszéknek. E nagylelkű adományozást megelőzőleg pedig, két iskolai éven át az iskolában egy osztályt tanítva, mozditá elő a nép­művelés ügyét. Éljen a nemes adakozó ! = Kinevezés. Galsai és Nagyszőllősi Kovách Ödön a váczi kir. járásbírósághoz segélydijas joggya­kornokká neveztetett ki a kir. törvényszék helyettes elnöke által. — A rendőrség ügyeiméin*! ajánljuk. A kisebb tanuló-ifjuság között nagyon elterjedt a gummipuskázás, mi igen veszedelmes, különösen a vá­ros utczáin; azért felhívjuk a rendőrség figyelmét az

Next

/
Thumbnails
Contents