Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-09-30 / 40. szám
X. évfolyam. <LO. szám. HELYI ES VIDÉKI ERDEKŰ HETILAP. Előfizetési ára: évnegyedre............................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 13 kr. Kapható: DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér: sora............................30 kr Bélyeg illeték minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Előfizetési felhívás! Ez évnegyed mai számunkkal be lévén fejezve, bátorkodunk lapunkat továbbra is a nagyérdemű közönség becses figyelmébe s pártolásába ajánlani s egyúttal lapunk eddigi m. t. előfizetőit az előfizetés megújitására teljes tisztelettel felkérni. A „VÁCZI KÖZLÖNY“'" előfizetési ára október-deczemberi évnegyedre 1 írt 50 kr. Az előfizetési pénzek a »VÁCZI KÖZLÖNY« kiadóhivatalába (Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. a.) küldendők. A vidéki előfizetők posta-utalványon, a helybeliek a lapkihordónál, a nyugta átvétele mellett eszközölhetik legczélszerübben az előfizetéseket. A „Váczi Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A „Fehér-Kereszt-Egyesület“. Az anyai szeretet bármily fönséges, a szomorú életviszonyok következtében gyakran háttérbe szorul. Minden anya szereti gyermekét, kiért ha kell éltét is áldozná, de nem minden anya van azon kedvező helyzetben, hogy ezen szeretethez gyermekének ápolásában, felügyelete- s nevelésélden folytonosan következetes is maradjon. Súlyosak az élet gondjai, melyek alatt már-már leroskad az elhagyott anya, ha könyörületes szivek nem segi- tenek aggasztó helyzetén: gyermekét ápolni nem képes, arra felügyelni ideje nincs, neveltetéséhez a szükéges eszközökkel nem rendelkezik s ápolatlan, felügyelet nélkül, neveletlen nő az fel, — ha ugyan felnő. Mert vannak, sajnos hogy vannak, oly esetek is, midőn ily elhagyott gyermekek nyomorultan vesznek el, némelyek roszul fizetett, lelkiismeretlen dajkák karjain, mások dajkák nélkül, kitéve, s még éltükben a holtak gyászkönyvébe szánva. Ne keressük most, hogy az okok, melyek a szegény, vagy eltévedt anyákat ily mostoha bánásmódra utalni látszanak, mennyiben egyeznek meg a szülői kötelmek s az erkölcsiség szabályaival: oda fordítsuk figyelmünket, hogy a szegény vagy kitett, elhagyott gyermekeken segíteni kell. Kevesen vagyunk s egyetlen életnek megmentése is honfiúi s keresztényi kötelmünk. A »Fehér-Kereszt-Egyesület« ezen nemes czél megvalósítását tűzte maga elé. Valóban nemes czél s pártolásra méltó! Addig is, mig ezen egyesületről bővebben lesz szólni alkalmunk, közöljük két főrangú hölgynek a törvényhatóságokhoz intézett következő felhívását: Tekintetes Törvényhatóság! A „Fehér-Kereszt-Egyesület“ elnöksége az egyesület választmányának megbízásából, vonatkozással a Miniszterelnök úr Ő Nagyméltósága mint belügyminiszter által 1885 évi október hó 12. 4252/eln. sz. a. hirdetett körrendeletére valamint különösen Ő felsége urunk királyunknak a Maga és a Királyné Ő felsége nevében 1. k. tett ágyalapitvány alkalmából mondott ama magasztos szavaira, melyek szerint e legidősebb és hazafias intézmény valóban pártolásra méltó, ’s felvirágzása igen igen kívánatos s reményli, hogy általában fel fog karoltatni, mély tisztelettel fordul a tekintetes törvényhatósághoz évi segélyért. Fontos közegészségügyi, pénzügyi és humanisztikus tekintetek bírták arra, hogy mostan e czélra kedvezőtlen pillanatban mégis föl meri emelni szavát, kérve, hogy a tekintetes törvényhatóság kegyes figyelmére méltassa. Az egyesület szegény szülőnők és ezek gyermekei (lelcnczek) segélyezését tűzte ki főczélul. E föladata teljesítésében olykép jár el, hogy klinikákból, kórházakból, kikerülő szegény szülőnőket, tekintet nélkül a honosságra, mindaddig segélyez — még pedig hol egész ellátást adva nekik az intézetben, hol csak pénzzel támogatva őket, mig munkabírókká nem lesznek és helyet nem kapnak. Ezen eljárás által évenként nem csak számos gyermeket ment meg, kik eddig elpusztultak, de sok gyermekgyilkolásnak és gyermek- kitevésnek is elejét veszi. Mert mi okozza voltakép a bűntényeket? kevés kivétellel nem az anya könyelmü- sége és bűnös hajlama, hanem szörnyű kényszer helyzete és nyomora. A szegény nő terhessége utolsó hónapjaiban gyakran már nem bir keresni s ha voltak, megtakarított filléreit elkölti s rendesen adóságba is veri magát. A szülőnőt aztán ugyan fölveszik a kórházakba de 8 nappal a szülés után ismét elbocsátják. A lefogyott elerőtlenedett nő még nem mehet napszámba, helyhez sem juthat: hogyan gondoskodhatnék magáról és gyermekéről? a nyomor kényszeríti rá, hogy gyermekétől — ez amúgy is alkalmatlan tehertől — sokszor kitevés által, de akárhányszor nagyobb bűn áfán is megszabaduljon. Az egyesület rövid fönállása óta, mint a mellékelt kimutatás mutatja, több mint 200 ily nőt és gyermeket mentett meg s ingyen orvoslás és orvossággal ellátott 1G17 gyermeket. De az egyesület intézetét folyton több és több szerencsétlen nő keresi föl, és az egyesület, mely eddig csakis jótékony emberek adományaiból gyakorolta jótékonyságait,, magára hagyatva nem lesz képes nagy feladatát sikeresen megoldani. Ha pedig társadalmi úton ezen nem lett lehetséges, az állam sokáig már nem nézheti tétlenül a gyermekek pusztulását. Állami lelenczházat kell fölállítani, a melynek évi milliókra járó költségeihez a hatóságok is kénytelenek lesznek. nagyban hozzájárulni, valamint eddig is kénytelenek honossági gyermekeikért, kik a a bécsi lelenczházba kerülnek, a gyermektartási dijt megfizetni. Csakis a mi egyesületünk menti meg a gyermekeket és anyát, a nélkül, hogy bárkitől is visszatérítés czimén követelne valamit. Ha a tekintetes törvényhatóság kérésünket teljesíti s tehetsége szerint egyesületünket támogatja, akkor a tekintetes törvényhatóság illetőleg a községek nem csekély terhektől mindinkább szabadulni fognak. Reméljük, hogy a tekintetes törvényhatóság is az egyesület nagy és nemes feladatához erkölcsi s anyagi támogatásával hozzá fog járulni. Budapest, 1888. évi augusztus hóban. Gróf Szapáry Istvánná. Gróf Ráday Biri. Előadta: Tabúdy József, m. elnök. Az uj kultuszminiszter. .... És ottan állt a ravatal az Akadémiának fekete posztóval bevont előcsarnokában, melyet a virágok és koszorúk tömjénnel vegyitett hódító illata egészen betöltött. Ezrek keresték föl a fényes koporsó galambősz halottját szemben könynyel, szívben sóhajjal, melyet talán nemcsak az elköltözött nagynak emléke fakasztott, de a haza jövendő sorsa fölött való aggodalom is. Mikor pedig a fényes egyházi szertartás utolszor elrebegte : requiescat in pace! — s rög-rögre dörögte: örökre, A „VÁCZI KÖZLÖNY"TARCZÁJA. Ifj. Varázséji Gusztáv síremlékének felállítása alkalmára. Emléked áll! hideg márvány darab; Aranynyal vésve rá kedves neved, Sirod fölé tévé a szeretet, Amely örök, amely sóié sem feled. Be e márvány gyenge árnyéka csali Az emléknek, mit szünkben alkota A. szeretet, e legnagyobb művész, Enyészni ott el nem fog az soha. Hideg e kö, miként e kor maga, Melynek te is ostromiád nagy bűnét. Szeretni már a szív el is felejt Hiú érdek uralg ma szerteszét, 011 á r t, h a z á t, mindent beszennyez az Csak fény leni! e kornak jelszava A külsőt fényes rongygyal huzza be A. belső rémes, mint az éjszaka. Emlékeden a szent kereszt ragyog; Olyan jól áll a, csendnek szent helyén, Hisz'1 a világ feledni készül azt, Melyből fénylik az éltető remény:' ki jel biztat, hogy lesz feltámadás, Véd,őre lel, kit a, bűn üldözött /V begyógyul a\ fájó seb, mit nyerőnk Éltünk nemes küzdelmei közölt. Ha itt könnyez, ki bölcsödnél dalolt, Ha ősz atyád elhozza bánatát, Ha etjének majdan szeretteid, Az ég csendes nyugalmát esdve rád: Tudom megdobban akkoron szived, Forró leend attól e kődarab), S bánndni fog, ki átkarolja azt, Ki emlékedre forró csókot ad. * * * Isten veled! álmod csendes legyen! Álmodj velünk is néha jó barát, Mig fogva tart c földi rabbilincs, Amig lelkünk lerázza majd porát. Emléked áll, hideg márványdarab, Be tiszta az, miként szép jellemed, Aludj tövében bőikén csendesen, Szivünk virraszt, szeret...........Isten veled! Révész István. Töltött makaróni. Irta: ZLvCa,<ä.a.ra.ss3^ Xjászló. Amióta feljött K. Gróf a fővárosba, csak ritkán tölté estéit nejével; többnyire barátaihoz, vagy a kaszinóba járt cl vacsorára. Pedig neje kitűnő szakácsot fogadott s legkedvesebb ételeit készíttette, csakhogy honn maradjon. Egyszer aztán azt kezdte észrevenni, hogy amig ő rendesen este és éjjel nincs honn, addig neje a nappalokat tölti házon kívül. Mit művelhet egész nap a barátnőinél, vagy a boltokban ? Kérdé saját gondolatkitalálójától a férj. Egykét rémképet festett maga elé s belebujt a féltékenység ördöge. Utána lesni, vagy lesetni mégis átallotta, a leveleit kezdte hát elfogdosni. Lelkiismeretét azzal az okoskodással nyugtatá meg, hogy ha joga van a neje ajakához, a kölcsönös szeretet e piros pecsétjéhez, miért ne volna joga a nejére czimzett leveleken is a titokőrző eltávolításához, mely gyakran még csak nem is pecsét. A levelek közt csakhamar akadt egy r.endkivül gyanús. Valami Page Henrik azt irta nejének franczia nyelven Párisból, hogy eredménytelen volt az utazása és siet Budapestre, hogy szolgálatára átjön a grófimnak. Az utóiratban e szavak rémitették el a grófot legjobban. „Nevetném, ha a gróf úr mit sem sejtve, nem vette volna észre távozásomat.“ — Hát hogyan is vettem volna észre? — Kiáltotta fel ingerülten — tudom én, hogy ki ő ? Pedig mintha a nevét mégis hallottam volna valahol. Alig várta, lioga nejével találkozzék. — Grófné! Ha szabad tudnom, hol szokta mostanában a napjait tölteni? — kérdé tőle jogosultnak vélt leczkéző hangon. — A nagynénémnél, aki kitűnő szakácsnő. — Kikkel szokott ott találkozni? Senkivel. Nem jár oda senki rajtam kívül. És Page Henriket hol szokta elfogadni? — Én Istenem, hát hol fogadnám el máshol, mint itt.
